Már
minden megváltozott köztünk. Minden más lett. Már minden hazugság volt amiket
tett. Úgy hazudott nekem, mint a feleségének. Már mindenben. Már éreztem, hogy
menekülne inkább vissza a megszokott
kanapéra és már mindent megbánt.
Mindent. Már én is. Olyan hülye volt, hogy már idegesített is. Egyszer
szükségem lett volna a segítségére. Reggel hívott, hogy nem lesz elérhető, mert
műtőben lesz. Aztán meg hívtam, mert már kellett a segítsége. Mindenben a
rendelkezésemre állt egyébként. Sosem mondott nemet. Nem vette fel a
telefonját. Kezdtem aggódni, bár nem is tudom, hogy miért is. Hogy lebukik vagy
netán a lelkiismerete miatt szenved és már egy vonat alá feküdt vagy miért is?
Nem is tudom. Hívogattam. Vagy 150 nem fogadott hívást nyomtam a telefonjára.
Aztán egy szuper ötlet után felhívtam bent a munkahelyén, mert gondoltam le van
halkítva és nem hallja. És hát az ember lánya meg talpra esett és így
cselekszik. Kicsörgött az ambulancia. Kértem a telefonhoz. Egy hölgy, akit
mellesleg utálok és a hátam közepére sem kívánnám vette a hívást. És ez a rohadt személy, aki már annyi szart
okozott nekem közölte velem, persze mit sem sejtve, hogy velem beszél, hogy a
doktor úr ma nem dolgozik. Letettem. Döbbenten, megrémülve, kétségbeesetten,
csalódottan. Toltam rá a hívásokat, hogy na most megvagy hazug kutya! Semmi.
Majd egyszer csörög a telefonom és a nem normális, mert nem tudok rá mit
mondani ziláltan mondja, hogy képzeljem el, hogy elromlott a telefonja és
rendelés közben kellett hazamennie a papírokért és bevinni a
telefonszolgáltatóhoz, mert egyszerűen nem tudott életet lehelni a telefonba és
nagyon el van havazva és mérges, mert nem haladt a munkájával, úgy ahogyan
szeretett volna. Hallgattam. Éreztem már a lélegzetén, hogy érzi rajtam, hogy
teljesen bevettem a kis történetet. Éreztem rajta, hogy érzi, na ez az ostoba
liba bevette a maszlagot. Meghallgattam és mondtam, hogy atyaúristen, de
borzalmas napod lehetett, majd akkorát ordítottam a telefonba, hogy TE
SZEMÉTLÁDA FASZFEJ, MOCSKOS TE HAZUDSZ!!! Hebegett, hogy mi bajom van? Mondom
TE SZARHÁZI HÁT BETELEFONÁLTAM ÉS TE NEM DOLGOZTÁL!!! És még próbál meggyőzni,
hogy nem igaz amit mondok. Hallottam, hogy fél. De féljen is a rohadék, mert
egy szeretőnek nem hazudunk. Ha a világ össze is omlik, neki soha! A feleségnek
igen, de egy szeretőnek soha! Aztán elmagyarázta, hogy mi volt,de azt sem
hittem már el. És innentől kezdve semmit nem hittem el neki. Már semmilyen
bizalmam nem volt. Már csak az vezérelt, hogy vezekeljen minden fájdalomért.
Sokat találkoztunk ezek után is, de persze mindenki azt tudta, hogy the game is
over lett. De nem. Kínlódtunk. Már igazából lehet nem is szerettük egymást. De
ez nem igaz,mert tudom, hogy mai napig szeret, de talán már máshogyan. Az
nagyon fájt és még fáj mai napig, hogy akkora hazugságot adott otthon elő, hogy
mentse a bőrét, hogy mai napig nem derült ki az igazság. Beetette az asszonyt,
hogy semmi nem volt és ez csak egy pár hónap. Itt kérem szépen évekről volt
szó, de már ez sem érdekes. Még volt olyan, hogy nagy pofával azt mondta nekem,
hogy majd ő beismer mindent. Mondtam neki, hogy szeretném hallani majd azt a
nagy vallomást. Egy utolsó sunyi fasz volt már akkor is. Én szálltam ki ebből
az egészből, még ha a kedves feleség azt hiszi, hogy az ő ura dobott ki. Én
tettem pontot az egészre és én váltam ki emelt fővel bárki bármit is tud vagy
mond. Én voltam az, aki mentettem a bőrünket még ezek után is. A még mai napig
sírna,ha tudná, hogy miket tettünk meg a súlyos hónapok, évek alatt. Bántottak
sokat és meg voltam kövezve emiatt a viszony miatt. Mindenki erről beszélt.
Mindenki a sarki árus, a zöldséges, a kórház, a világmindenség. Mondjuk ennek
azért örültem, mert legalább sztárt csináltam a feleségéből. Felröpítettem a
mennyekbe,mint amikor valaki egy Golden Globe-ot nyer. Sztár lett. Megismerte
mindenki.
Sosem
védett meg az a majom. Soha. Hagyta, hogy bántsanak, hogy soha nem állt ki
mellettem. Mindenből tanultam. Nem szégyellem. Sosem szégyelltem, mert
szerettem. Elfogadtam mindent. Elfogadtam, hogy ebből csak én jöttem ki
rosszul. Már nagyon sok idő eltelt és soha egyszer sem állt elém, hogy ne
haragudj. Remélem, hogy minden áldott nap tiszta lelkiismerettel fekszik le.
Remélem boldog. És remélem most is sztárrá teszem, mert biztosan erre vágyott
világ életében, mert az igazság egyszer mindig kiderül. Vagy így vagy úgy. Ez a
könyv nem bosszú lesz. Távol álljon tőlem. Ez az igazság lesz és segítség sok-sok
Nőnek, az igazi Nőknek, hogy soha semmilyen körülmények között ne menjenek bele
egy ilyen kapcsolatba. És, hogy miért nem? Mert hiába nézünk ki jól, hiába
vagyunk tökéletes alakúak, hiába vagyunk jók, a férfiak nem szeretnek minket. A
férfiak az átlag, nem szép nőket, az olyanokat választják, akikért soha nem
kell küzdeni, soha semmit nem kell megtenni, mert igazából a kutyának sem
kellenének. De kellenek. Ezeknek az férfiaknak, akik mindig gyávák maradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése