Atombomba

Már a szó hallatán is kifordul a gyomrom. És nem azért, mert a szó valódi értelmére gondolok. Az is szörnyű, de az egy másik blog lesz majd. Pár hete hallottam egy lányról. Bitang, menő, istennő, mindenki őt akarja. Azt mondták, hogy egy atombomba. Mondjuk a bombáról az jut eszembe, hogy felrobban, pusztít és semmi nem marad körülötte. És milyen jó, hogy ezt értem meg a szóból. Mert ugyebár a nő is pontosan ezt csinálja. Szexel mindenkivel, hiszen atombomba, ő megteszi, amivel nincs gond, mert már az erkölcs az a születésnél kihalt és amúgy sem hiszem, hogy kapott volna megfelelő neveltetést, vagy hozott volna valamiféle nagyszülői értéket.  De aki bomba az legyen is atom. Pusztítson. Ő pusztít is. Mindenkinél. Még olyannál is, akinél ha felrobbant ugyan, de maradhatott volna. Mert kapott bizalmat. Vagy kapna. De nem él vele. Ő amúgy is atombomba. És az atombomba a fiúknál egy nagyon menő dolog. De csak addig amíg robbantgat. Amíg az ágyban van. Az atombombával bármit lehet tenni. Bármit. És most mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy hogyan is képzeli el a nőt. Azt, akiről minden férfi álmodik, akit elég sokan meg is kapnak. Imádják, isszák a szavait, vágyakoznak utána. Vágyakozik az egyedülálló, a házas, a kapcsolatban élő, az özvegy és szerintem már lassan a kutyák is. Medvét azért nem írok, mert az most nem nagyon jár errefelé. És amúgy is, lehet a medve robbantaná fel. A nő, akivel mindent lehet csinálni. Mindent felelősség, tisztelet nélkül. Aki meg is tesz mindent, mert ő a legjobb. Az atombomba nőt bárki használhatja, nem számít, hogy ki az illető, nem számít semmi sem, mert ő erre született. Ő ennek a specialistája. Tudja, hogy kell a férfit használni, kihasználni, tudja, hogy mikor mit kell tenni. Csak egy dolgot nem tud. Egyszer véget ér a sor. Egyszer minden vágyakozó férfi eltűnik, elfogy, egyszer minden férfi hazamegy és szerelemmel fog ágyba bújni, még ha ki is kacsintott. Az atombomba után semmi nem fog maradni, csak a semmiség. A nagy semmi, a levegő. Megunják. Egyébként is a férfiak is csak addig játszanak az atombombával, míg érdekes, míg fel nem robban. Aztán felöltöznek és elhagyják a területet. Elhagyják, mert már semmit nem tud nyújtani. Elhasználódik és kiég. A felrobbant kis játszmákat megismerik, megunják. Az atombomba nő pedig kiég. Kiég, és a teste elhasználódik. A lelke örökre megtörik.

Anyák, szülők. Vajon ítélkezhetnek?

Most leszögezem, hogy senkinek nem érdekel a véleménye, a blogom az enyém, az én véleményem, van leírva. Minden esetben vállalom a felelősséget minden leütött betűért. 

Az anyák a legveszélyesebbek a földön. De most nem azért, mert foggal körömmel harcolnak a gyerekükért, mert vannak olyan rossz példák is, hogy egy anya  maga a katasztrófa. Az anyákról úgy fogok most véleményt alkotni, hogy hosszas figyelgetés, beszélgetés előzte meg a leírtakat. Az, hogy nincs gyereked egy anya szemében olyan bűn, mintha embert öltél volna. Az anyák számára kirekesztett vagy, undorító, hogy nem vállalsz gyermeket, erkölcstelen, önző személynek tartanak. Megvetnek minden pillantásukkal. Az anyukák a mai társadalomban nem fogadják be azokat a nőket, akiknek nem lehet gyerekük és ezért gyermektelenek, vagy éppen eszük ágában sincs szülniük. Mindenkinek van joga dönteni az életéről, mindenkinek van joga vállalni gyermeket, vagy éppen nem, de ítélkezni nincs joguk az embereknek. Azaz bizonyos esetekben ítélkezhetünk, csak lehet annak nagyon nagy következménye lesz. Ezerszer hallom, hogy neked nincs gyereked,te ezt nem tudhatod, majd megtudod, ha lesz stb. Lehet, hogy nincs gyermekem és még sokaknak sincs ebben a világban, de van jogunk így dönteni. Minket nem kell kioktatni semmilyen szinten a gyermek szépségéről, nem kell folyamatosan azt szajkózni, hogy nem tudjuk miről maradtunk le. Semmiről. Biztos vagyok benne, hogy akiknek nincs gyermekük, azoknak vagy azért nincs, mert tudatosan élnek és nem akarnak, vagy valamilyen egészségügyi problémájuk van. Meg valljuk be őszintén, erre a világra néha ahogyan elnézem, szerencsétlenség szülni egy gyermeket, mert van, hogy 10 perc múlva nem tudjuk, hogy mi történik a világban, nemhogy felelősséget vállaljunk egy másik életért. Minden nőben megérik az anyaság. Ezt 100 %-osan állíthatom. A nők pontosan tudják, hogy éppen mikor szeretnének gyermeket. Amúgy is a nők két dologra képesek gyermek ügyben. Az egyik, hogy legyen gyermeke és akkor tűzön-vízen át mennek és bármit megtesznek érte, a másik, hogy nehogy teherbe essenek. A gyermekvállalás az legyen tudatos. Legyen két ember alaposan megbeszélt döntése. Nem csak úgy felcsináltatjuk magunkat a férfival mondjuk a jobb élet reményében, vagy nagyon sok nő elköveti azt a hibát, hogy azt hiszi: a férfi akkor az enyém lesz. Lófaszt. A férfi csak egy életen át hordozza majd a terhet a lelkében és egy olyan helyzetbe lesz belekényszerítve, amitől kifordul a bele és minden percben undorodni fog a nőtől egy életen át. Akik szülnek azok legyenek tisztelettel azok felé, akik még nem vagy egyáltalán nem is akarnak a gyermekáldás elébe nézni. Azért mert valaki szerintük a könnyebb utat választja, hogy nem vállal gyermeket, az még nem jelenti, hogy azokat meg kell bélyegezni. Jól is néznék ki, ha minden gyermeket vállalót mondjuk leköpnénk az utcán. Mi gyermektelenek tudomásul vesszük, hogy vannak anyukák, akiknek a gyermekvállalás volt a vágyuk, akiknek ezzel beteljesült minden álmuk és gyakorlatilag ezzel feltették a koronát a fejükre. Minket gyermekteleneket nem érdekel, hogy kurva fáradtak vagytok, hogy nincs egy perc időtök sem, hogy semmire nincs időtök, hogy állandóan nyavalyogtok, hogy milyen nehéz, de megéri. Ha megéri, akkor tessék csinálni, örülni még hajnali 2-kor is. Mi nem nézünk le titeket, mi tulajdonképpen lehet, hogy sokkal nehezebb, rögösebb utat járunk be mint az, aki a gyerekre vágyott. Nincs jogotok ítélkezni felőlünk, nincs jogotok kirekeszteni minket, csak mert mi nem vállalunk vagy még nem vállaltunk gyermeket. A társadalom nagy része a nők köréből nem viseli a gyermekteleneket. Nekem is van nagyon sok gyermekes hozzátartozóm, ismerősöm, barátnőm. Vannak az állandó nyavalygók, de közben hangosan ordítják, hogy a "legkirályabbéeletérzés" a világon. Vannak, akik hulla fáradtak, de soha egy mondattal nem kiabálnak, hogy ők mit élnek át nap mint nap. Ők azok, akik megérdemlik az anyaság minden percét, akik nem vájkálnak az olyan életébe, aki nem vállal. Vannak akik kimondják, hogy soha nem akarok gyereket. Ez megváltozhat akár, de egyet jegyezzen meg minden gyermekes anyuka. 

Saját magunknak van jogunk eldönteni, hogy mi mit szeretnénk, hogy hogyan szeretnénk az életünket leélni, hogy mi az ami miatt mi így döntöttünk. A döntést mi magunk hozzuk meg. És ezt kérem tiszteletben tartani. 

Viszlát nyár, viszlát férfiak!

Az, hogy vége a nyárnak, számomra a legnagyobb megkönnyebbülés. Most már jöhetnek a dolgos hétköznapok, jöhetnek az értelmek, az igazi értékek. De félek, hogy az ősz sem hozza meg a várva várt beteljesülést, ezután az igen mozgalmas nyár után. Itt voltak a fesztiválszezonok, koncertek, késő estig nyúló vacsorák, beszélgetések. Megannyi ember esett szerelembe, hacsak pár órára is, de legalább ez is megtörtént, sokaknak volt egy éjszakás kalandjuk, sokaknak még az sem. Itt hirtelen egy svéd csavarral fordulnék egyet, és azt mondanám, hogy azok jártak jól, akik nem keféltek minden jött-ment férfival vagy nővel. Annyi esztelen és féktelen nap után most már csak hátradőlve Donna barátnőmmel, csak próbáljuk a bőrt az arcunkon hagyni a sok nyári döbbenet után. Donnáról annyit kell tudni, hogy kb. 3 hete szólítom így, és talán, hogy titokban maradjon kiléte, ez így most lényegtelen is. Donna remek NŐ. Így csupa nagybetűvel. Intelligens, csinos, okos ( ez a nagy hátránya neki is, mert ha egy idióta picsa lenne, nyilván könnyebben érvényesülne a világban ), remek egzisztenciával, remek családdal ( azt nagyon irigylem tőle ), remek humorral és olyan szép mosollyal, hogy minden férfi szíve megdobban érte. Egyszer. Aztán persze halál lesz a vége. Donna imádja  a randevúkat, amolyan kellemes ismerkedős nő, aki minden részletre figyel egy-egy találkozás alkalmával. Így van ez akkor is ha velem találkozik, de ugyebár az sokkal fesztelenebb, mert én is pontosan olyan remek humorral vagyok megáldva, mint ő. És ezt nem nagyképűségből mondom, de egyszerűen fantasztikus páros vagyunk. A randik beszámolóját mindig tisztára kiborulva vártam, és utáltam ha éjszakába nyúlik, mert csak reggel tudhattam meg a részleteket. Képzeljétek el, hogy volt olyan manusz,  aki a világ összes magabiztosságával érkezett Donna életébe, és persze a randevúra is,  akkora menő fejjel, hogy ha kicsit vékonyabb a nyaka, akkor le is esik a feje róla. Olyan menő volt a kis pajtásunk, hogy roppant módon lenyűgöző lénye, már már arra sarkallta Donnát, hogy ez azzzzzzzzzzzzz. Itt az ÁSZ a pakliból. Az ász. Azaz. - mondom én.  Így kicsivel. Mert a kis pajtásunk annyira és addig volt menő és határozott, mígnem EZT FIGYELJÉTEK: meg nem látta Donna autóját. Mert ez kiverte a biztosítékot, de nem a kocsiból, hanem barátunk fejéből és ez volt az igazán férfias érv. Mi nem lehetünk együtt, mert neked jobb kocsid van. Már ez is baj amúgy? Nekem speciel sokkal jobb óráim vannak, mint bárkinek, de attól még ha a fehér lovagnak nincs olyan amilyet én gondolok. ( ez amúgy több milliós lenne ), attól még nem baszom bele a pofájába, hogy bocshhikaa, de emiatt ez nem lesz kamázós dolog kettőnk között.
És most nem egy "ikszötösaudibéemvére" kell gondolni. Attól sokkal vagányabb, jobb a verda, de sajnos csak a színét tudom elárulni nektek, ami sötétkék, de most elbizonytalanodtam és lehet fekete.  Nem értek a verdákhoz, de akkor megbeszéltük, hogy igen menő kis jószág. Már alig várom, hogy beleüljek, mert elfelejtettem kitenni a könyökömet úgy igazán rajosan az ablakon. Remélem hamarosan ezt is kivitelezhetem. A manusznak milyen komplexusai lehetnek, ha ez zavarja? Gondolom a pénisze is kicsi vagy kicsinyes és inkább a kocsira fogta, mert az lett volna az igazán lelombozó, ha esetleg a "foreverlove" után kiderül, hogy itt nem a lét a tét, hanem a méret. A férfiakat eddig sem értettem, de ilyen kifogások miatt jobb is ha elvesztettük a kis barátunkat.
Következő barátunk egy igazi Dallasból való Ray Krebbs. Róla annyit mondhatok, hogy még okosabb, intelligensebb, tanultabb, és még a faszom tudja mivel fényezzem pasast volt. Ő majdnem olyan volt, mint Jockey Ellie fia, de mégsem. De még mennyire nem volt ő a menő. Pontosan jó nevet aggasztottam rá, mert a méltán híres filmsorozatban a Dallasban ( a gyengébbek és fiatalabbak kedvéért ) is egy nagy balfaszt alakított. Mondjuk azzal nem vagyok tisztában, hogy a férfiak miért bújnak az  írott kommunikáció mögé, mikor ezek a méltán híres, okos pasasok még helyesen sem mindig tudnak írni, de nem erősségük a telefonon való beszélgetés, és főleg nem erősségük a szemtől szemben való találkozás. Jobban el tudnak mélyedni a betűk világában? Vagy mondjuk, akkor nem kell felöltözni és retkes zoknival, büdösen a kanapéról lehet igen nagy íveket nyomni a nőknek? Vagy így jobban lehet hazudni, hogy mennyire menők vagytok? Nem fogom megfejteni soha, de törekszem, hogy egyszer a végére járjak. Akkora pofával vannak a világ felé, csak amikor a valós életben kellene teljesíteni magát a férfit, akkor vannak bajban, mert a közel 40 évesek is komplett keretének. Azt nem tudom, hogy mondjuk ha az apjuktól nem láttak illemet, akkor esetleg az összes nagyapja meghalt, mire tanulhattak volna valamiféle jó modort? Szóval Ray írásban nagyon odaadó volt és roppant minden nő álma pasas. Rayről elhittük. Még én is. Ray úgy találkozott igazán Donnával, hogy azon mindenki  sírt volna. Ahogyan az  nagy könyvben meg van írva.  Én mondjuk mindenképpen szerettem volna egy kamerával beépített szobában végignézni a  találkozást, de sajnos nem tehettem, és hagyatkozom a Donna közleményeire. Gondoljátok el ti nők, amit álmotokban sem mertetek gondolni. Vasút. ( MÁV ) Peron. És nem Eva Peron, hanem a Nyugati. Ott áll a tökéletesség írásban, ott áll, akiről azt hisszük, hogy mindenben megfelel. Leszáll Donna, puszi arcra, mert hát ugye még ez csak az igazi  első randi, majd indulássssss. Itt nem részletezem, hogy mi történt a hazaúton, de miután felfrissült Donna, így utána kezdetét vette a nagy... Lófasz! Mozit terveztek vacsorával. KÁEFCÉÉÉÉ. Bazdmeg. KÁEFCÉÉÉ. A manusz most nem tudom, hogy praktikusságból vagy azért, mert kicsinyes vagy és, mert csóró volt aznap este, de a KÁEFCÉÉÉÉ-be vitte Donnát. Bocsi Viki életmód tanácsadó barátnőmnek nem is merem elmondani, hogy a mai pasasok ilyen helyre viszik a nőket, mert a glikémiás indexe azonnal vagy leesik vagy felszökik. Miután ezt a kellemes vacsorát majszolták édes kettesben, gondolom Donna olyan szépen, stílusosan öltözött fel, mint mondjuk Samantha a Dallasból, nincs kétségem, hogy agyvérzést kapott a gyorsétteremi szagoktól a frissen vaslat ruháján. És Raynek jött egy hívása az istállóból. És most persze röhögtök tudom, de tényleg onnan. Hisz Ray attól függetlenül, hogy nappal egy menő jogtudományi egyetemet végzett valaki, szabad idejében egy lószart sem ér. Öööö. Azaz lovas vagy mi a lófasz. Imádja a lovakat. Én is mondjuk, de inkább a vasalót szeretem jobban, mint egy olyan manuszt, akinek ennyire kicsinyes az agya, hogy azonnal az első találkozás alkalmával elviszi a NŐT a lószar közepére.   Az élete részébe, ami lehet többet jelent neki, mint egy pohár víz a szomjazónak a sivatagban. És elvitte valami lovardába, amiről Donnának még annyi fogalma sem volt, mint nekem. Nyilván van egy alapvető tudása, de első randin jó, hogy nem egy összetett lovas versenyen indítja a randira hívottat. Nagyon kedves kis hely volt amúgy, de órákon keresztül nem szólt a manusz Donnához. Órákon keresztül. Milyen alpári, idióta, bunkó viselkedés már az, hogy valakit elviszel egy idegen környezetbe és leszarod. Na itt nekem senki ne mondja, hogy a tanult faszkalapok különbek, mint a kétkezi munkások. Ezek anyám olyan arccal vannak a világ felé, hogy el sem képzelitek. És persze nem érzékelte a barátunk, mert annyira ostoba is a világhoz, hogy felfogja, itt valami nem volt rendben. Annyit még megjegyzek, hogy a mai manuszok olyan furcsák abban is, hogy elmondja,  van egy Astra-ja, de van egy másik kocsija is, de arról mai napig nem tudunk, hogy milyen. Nem mintha az Astra is érdekelt lett volna egy párválasztás küszöbén, de ezeknek mi az értelme, azt mai napig nem tudom megérteni, felfogni.  Mondjuk most már engem érdekelne, mert lehet egy Aston Martinja van, és akkor hagy rajoskodjak már benne. Viccet félre téve eljött a másnap és na hova? na hova? na hova? szervezte a randit? A LOVIRA! Gondolom nem a Pretty Woman-t szerette volna átélni még egyszer, hanem igenis szándéka volt. Nem, nem lócitromot tapostatni Donnával, hanem megrakni egy fontos futamot. Mert az neki ÉLETHALÁL.  Itt azt mondtam, öljük meg. Nehogy valakivel még az életben ilyet tegyen. Na jó ez is vicc, de olyan ez a sztori, mintha egy 2000 részes szappanoperában lennék. Nem. Ez sokkal rosszabb, mert ott mindenki szeret valakit és általában össze is jönnek a dolgok. És itt sem értette a barátunk, hogy mi lehet a gond. Majd rájött. Már már azt hittem, hogy ez tényleg okos, de egy pillanat alatt rájöttem, hogy ez is egy kretén, faszjankó, sérült, idétlen, lelkileg olyan nyomorék, hogy inkább egy pszihiátria zárt osztályára kellene betenni, hogy valami jó modort tanuljon a Haloperidoltól, ha már a szülőktől semmi nem ragadt rá, csak a kosz esetleg. És folytathatnám még a sort, de már csak egy férfi maradt a jellegzetes szarokból. Aki azért nem megy csütörtökön randizni, mert reggel fél 8-kor egy lakást kell megnéznie, Remélem nem gondolta, hogy reggel fél 8-ig ráér a barátnőm, mert akkor őt is Ray mellé szeretném utaltatni, mert nekik egymásra van szükségük.
Egyszóval.
Én tényleg nem tudom, hogy mit szeretnének a férfiak az élettől, de azt, hogy a nőktől mit, már nem is merem megkérdezni. Tudom, tudom. Rendes nőt szeretnének. Nincs olyan. Szeressétek az idiótát, a kurvát, a szopóst, mert nektek valami nincs rendben a fejben, nincsenek értékek, azt sem tudjátok, hogy hogyan kell egy nővel bánni.
És egy jó tanács a kreténeknek, akik magukra ismertek. Az nagyon kevés, ha esetleg a helyesírás ellenőrzővel pár szaros mondatot le tudsz írni. Élőben kell virítani, ami lássuk be, hogy nagyon kevés férfinak megy.