Házasság, szerelem, örökkön-örökké

Lehet itt mutogatni, hogy milyen szuper életünk van és milyen jó a házasságunk, de ezt csak vagy 50-60 év együttlét után lehet kimondani, hogy jó volt-e? Addig meg csak próbálkozhatnak az emberek, de hiába mutogatják a világ felé az érzéseket, azoknak belül kell igazán létezni, mert amúgy egy fabatkát sem érnek. Nagymamám több milliós gyűrűjét úgy szeretném már hordani, de azt hiszem, hogy ebben az életemben nem is érdemlem meg, hogy viseljem. Nagypapám vette neki, mert tényleg szerette. nem úgy, hogy Ilonkát átbaszta a palánkon és hazudozott neki meg ki-kihágott, hanem tiszta szívéből szerette. Mindene az Ilonka volt. József még a piacra is kiment neki minden szombaton és minden kívánságát leste. Persze volt élete is a nagypapámnak nem volt ő egy papucs, mert gondolom most sokan erre gondolhatnak. Nem. Abban a világban még másról szólt a szeretet és a szerelem, pláne a házasság. Az szent volt. Ilonkának nem a nagypapa volt az első férje, mert már egyszer elvesztette az a pasast, akit szeretett, de azt hiszem, hogy igazából a nagypapám volt az Ő igazi szerelme. Nem tudom, hogy ki volt az az első fazon és nem is érdekel, mert nekem a nagymamának csak egy férje volt, az pedig a drága nagyapám. Nem mondom, hogy gyermekkoromban nem hallottam őket hangosan vagy emelt hanggal beszélni, mert persze, hogy hallottam. De a főnök nem tudom mai napig, hogy ki is volt kettejük közt. Sosem teregették elénk a szennyest, ha volt is szar periódus. Biztosan volt, de nem dobták el egymást és soha nem tudták volna leélni egymás nélkül az életüket. Ők gondolom megjavították, ha egyáltalán volt valami baj köztük. Ők nem köpködtek egymásra és nem voltak elvárások. Csak szeretet és tisztelet volt. Nagymamám mindig piros rúzzsal járt kelt még a lakásban is. Még mai napig érzem a MaxFactor kőpúdere illatát a bőrén. Olyan klassz volt, hogy Ő igazi NŐ volt. Kesztyűt is hordott. Igazi úrinő volt, de bármilyen helyzetben megállta a helyét és kiállt az igazáért. remélem, hogy ezt tényleg tőle örököltem, mert én ha lát, akkor tudja, hogy állandóan a széllel szemben pisilek.
Szóval. Hiába tesszük ki a gyémántokat, ha belülről rohadunk és érdek kapcsolatokban élünk. Majd 50 év múlva ha lesznek közösségi oldalak, akkor kiteszem, hogy sikerült-e? Addig a titkos helyen őrzöm és néha néha felpróbálom azt a drága gyűrűt és gyönyörködöm abban a 46 eltöltött boldog évben, amiben ők éltek.

Pipa. Igaz.

És most jöjjön egy másik valóság. Ha nem hallom nem hiszem el és most is könyörgöm az istenhez, hogy ezek csak legendák legyenek már, mert engem öl meg a szégyen a nők miatt. van egy közeli ismerősöm, akit amúgy annyira nem ismerek, de elég nagy legenda kering róla. Kifejezetten nekem antiférfi, de mondjuk ebből elég sok mászkál a földön, így semmilyen reakcióm nincs vele kapcsolatban és még egyszer sem jutott eszembe, hogy ő egyáltalán férfi. Sosem vonzottak az ilyen pasasok, de azt hiszem a következő úgy 50 évre nem is hiszem, hogy álmaimban gondolnék az ilyenekre. Azt sem tudom elképzelni róla, hogy egyáltalán, hogyan lett gyermeke, de ezt sok sok emberről nem tudom elképzelni, de ez önmagában nem is lenne olyan furcsa, mert az idétlen nők és férfiak hamarabb esnek szerelembe, mint azok a társaink, akik jó csajok és jó pasik. Ilyen világ. Elfogadtam. A pasas állítólag a nők kedvence volt és bárki lefeküdt vele. itt már kifordul a gyomrom, mert lehetetlen küldetésnek véltem őt. Mesélték persze nevetve, hogy volt olyan nő, akit a munkahelyén kefélt meg. Egyszerűen megkívánta. Az persze nagyon szép dolog ha megkívánunk valakit de, hogy ez melóban történjen meg azt elképzelhetetlennek tartom. Az a közeg amiben dolgozunk amúgy is nagy fertőző rész, mert boldog boldogtalan kefélget nyakra főre a másikkal, nem is nézik ki kicsoda. Az ember szerintem válogassa meg a szexuális partnereit vagy  férfiak járnak kurvázni, de akkor ne tartsanak feleséget és barátnőt. Éljenek szabadon és tényleg mentsen meg tőlük minket még az Isten is. A főhősünk szóval bárkit röptében elért és erre volt kereslet. Mesélték, hogy hogy ment ez nála és a legnagyobb döbbenetemre hallgattam és mint nő szégyenemben tudtam volna elsüllyedni. Volt egy éjjel, hogy nézték a naplementét a melóban és akkor megvágta a csajt. Ki az az idióta nő, aki melóban már több mint kb. 10 óra után hagyja, hogy egy vizelettel rászáradt faszt enged a közelébe. Mert nekem senki ne mondja, hogy az emberek nem végzik el a dolgukat és nem hiszem, hogy mindenki kellően higiénikus. Róla sem képzelek semmi nagy dolgot. De mekkora tisztaságra vallhat, hogy vannak nők, akik ezt megteszik. És tudom, hogy de szép a szerelem meg a szexuális együttlét, de azért legyen már meg a helye annak is az életben. Ilyen igénytelen emberektől mentsen meg az isten engem és remélem jó távol tartják magukat tőlem, mert itt tenném fel a kérdést ezeknek, hogy: És csodálkoztok, hogy a férfiak kihasználnak titeket? Hogy még sírtok, hogy egy normális férfi nincs a földön? Ilyen nőnek minek a normális férfi, aki odaadja magát egy munkahelyen az asztalon, budiban meg kitudja még, hogy hol? Nem szégyellik magukat ezek? Hogy bekujtorognak a munkahelyre is a pasas után és igénytelen módon szerzik meg a légyottot? Nem csodálkozom, hogy a férfiak ilyen szerencsétlenek az udvarlás és a tisztesség terén, mert kb. 1 perc alatt bárkit megkaphatnak. Éppen az elmúlt időszakban nevettem egy pár férfin, hogy milyen szánalmasak és ostobák. Engem akarnak hülyének nézni? Ez sajnos senkinek nem fog menni, mert egy perc alatt leveszem, hogy ki mit szeretne. Senkinek a lába elé nem járulok, még ha egyedül is kellene leélnem az életemet, de ez persze nem fenyeget. Nem hívok fel pasast és nem írok rájuk, ha fene fenét eszik sem, mert az a FÉRFI dolga! Tessék már a szerepeket tanulni, hogy kinek mit kell megtenni a másikért. És ha te mint férfi megteszed a nőért, akkor azt hiszem, hogy te is fogsz kapni. De egy férfi se udvaroltasson már magának, ha lehet kérnem, mert nem illik. Ezért hívlak titeket macskajancsinak, mert egy épkézláb mondatot nem tudtok emiatt az idétlen, erkölcstelen nők miatt mondani nekünk NŐKNEK!

Végtelenség

Megmondom őszintén, hogy már elég régen írtam és az igazság az, hogy semmi kedvem nem volt írni. Vannak időszakok amikor az embernek nem azért, mert depressziós és nem azért mert valami baja van, de nincs kedve semmihez. Az elmúlt 2 hétben nyugalmam volt és az emlékeimet összegeztem és tettem rendbe a fejemben és lezártam, elraktároztam az "emlékek" mappába. Miután teljesen egyedül voltam így volt időm teljesen végiggondolni, hogy mi az ami tesz még hozzám mi az ami rombolja az életemet. Rájöttem, hogy tényleg csak magunk irányítunk. Minden fent dől el a kemény kis koponyánk mögött. Vannak emberek, akik keresztet cipelnek és az azért van, mert ők elbírják. Én is így gondolom. Vannak emberek az életünkben, akiket nem mi választunk, hanem közéjük kerülünk, mert a rokonaink és nincs választásunk: ők kísérnek az utunkon addig amíg mi engedjük. Vagy a végtelenségig jönnek velünk, vagy előbb-utóbb fogjuk és elhagyjuk őket, mert nem lehet tovább cipelni az ő életüket a miénkkel együtt. Az úton egy darabig nyilván kísérnek minket, de amikor a teher erősödik rajtunk, akkor azon kell lenni, hogy hiába bár a családunk, de akkor is el kell őket dobni, mert nem biztos, hogy hasznunkra vannak. Éppen a napokban figyeltem meg, hogy mekkora rombolást végez egy nő az életemben. Ő persze mindenki szemében egy csodálatos, kedves nő. Számomra pedig ha nézem már réges-régen semmit nem jelent. Az állandó kritikái és az állandó nyomás amit mér rám, az sokszor elviselhetetlen. Azt hittem, hogy rá vagyok szorulva. Most jöttem rá hosszú évek óta, hogy bár nehézkesen, de nélküle sokkal jobb élet van. Ha nincs a közelemben valóban én vagyok, valóban élek. Mihelyst  a közelemben van, minden megváltozik. Én azt hiszem, hogy most már minden betegségemet neki köszönhetek, mert az állandó stressz és megfelelési kényszer miatt az egészségemet tette pokollá, még ha ezt ő nem is ismeri be. Bármit teszek, bárhogyan az mindig rossz. Az ember egy idő után már immúnis  ezekre, de elvonatkoztatni nem nagyon tud, mert a hétköznapi életének a részei. Bárki lehet az életünk megrontója. Nem kell feltétlenül egy barátnak lenni, lehet ez szülő, testvér, kolléga, szomszéd, bárki, aki erre hivatott. Ők az elnyomók és az agresszívak, nem pedig az olyan, mint én, aki bármit ki mer mondani. Persze tudom, hogy mi akik ilyenek vagyunk, az közellenség a mai világban, de én már ezzel nem foglalkozom. Ezek az emberek a saját nyomorúságukat akarják ránk erőltetni és azt hiszem, hogy sokszor sikerül. Sok sok év alatt tanultam meg emellett a nő mellett, hogy hogyan is kell bánni velük. Nem szabad közel engedni és nem szabad ragaszkodni hozzájuk és semmit nem szabad kérni, mert ők úgy sem állnak mellettünk. Végtelenségig tűrök, mert most a helyzet meg őt kívánja az életemben és még nem teljesen tudom kidobni az életemből. Egyáltalán nem fog fájni ha ez megtörténik. Sokszor beszélgetek a minden titkom tudójával aki olyan jó velem, és mondja mindig, hogy majd lehet megbánom. Rájöttünk pár hete, hogy egyáltalán nem igaz amit rám akart erőltetni, mert valójában ő is rájött, hogy tényleg nem fog fájni valakinek az elvesztése, mert az  évek alatt lerakódott szar már nem tud fájni. Olyan ez, amikor a mosógép vízköves lesz a hosszú használat alatt és egyszer csak fogjuk és kidobjuk. Nem fogjuk sajnálni és megsiratni, mert kiszolgált és nincs rá szükségünk. Így gondolom az emberi kapcsolatokat is. Ha vannak konfliktusok és nem lehet megbeszélni mert csak az egyiknek lehet igaza, akkor ki kell dobni a fészkes fenébe, mert nincs rá szükségünk többé. Így gondolom. Tudom, hogy drasztikus, de majd hosszú távon megéri majd. Teljesen nyugalomban és boldogságban telt az elmúlt pár hetem, mert nem rettegtem, nem kellett megfelelnem és nem kell a negatív energiát hárítanom magamról. Nagyon nehéz ám egész nap azon fáradozni egy embernek, hogy a rosszat majd hogyan pattintsa le magáról. Vannak ilyen helyzetek és vannak ilyen emberek, akik sajnos ostobák és merő szarok az életük során. Akiknek soha semmi nem jó, akiknek egy álszent, hazugság az életük és a saját nyomorukat akarják ránk vetíteni. Már nekem sikerült ezt megoldanom és azt hisze, hogy egy lépésre vagyok a céltól, amit kitűztem magamnak. Majd nem lesz már kényszer a megfelelésre és nem lesz elszámoltatás. Csak odafönn. Nem nekem. Csak neki. mert hiszem, hogy a jó isten tényleg lát mindent és majd ő ítélkezik felettünk.
Én azt ajánlom mindenkinek, hogy ha van olyan közeli ember, akitől rettegünk és csak az életünket hátráltatja, akkor minél hamarabb szabaduljunk meg tőle, mert az egészségünk meg rá. Nem tudom, hogy eljut-e hozzá akiről írtam, de egy biztos. Ő nem fogja magára venni, mert teljesen belepte a nyomorúság és a magány!

Az első szerelem

...mindhalálig elkísér...
A minap megkérdeztem az ismerőseimet, hogy kinek mit jelentett és pontosan azokra a válaszokra számítottam, amiket adtak. Teljesen különbözőek vagyunk, így mindent teljesen máshogyan élünk meg. Az első szerelmet is. Vannak, akik nagyon szép emlékekkel gondolnak vissza az első "szerelemre" és vannak, akik szerintem ha most is belegondolnak, akkor lehet, hogy a fájdalom könnye jön ki szemükből. Megértem mindkét érzést. Egy szerelem és főleg az első meghatározza a lelkünket a jövőben. De vajon mi számít első szerelemnek? Az életünk első pasasával vagy később amikor már tényleg tapasztaltabb érzésekkel megyünk bele egy-egy kapcsolatba? Mikor mondhatjuk, hogy ez az első szerelem? Azt hívjuk annak, amikor belehalunk? Amikor minden egyes másodperc is halálos? Azt mondják, hogy a szerelem nagyon szép dolog. Igen. Az lenne, de a legrosszabb érzés amit valaha ember megél az élete során. Én úgy gondolom, hogy a szerelem ha már lenyugszik, akkor nagyon klassz érzés. Akkor már nem gyötör nincs félelem, nincs hányinger, nincs a húsig maró érzés. Amíg ezek fennállnak, addig minden csak nem szép dolog és érzés. Nem tudom, hogy vajon van-e olyan aki az első szerelméhez ma is kötődik és ha van, akkor az miért is van? Akkor miért nincsenek együtt, ha az olyan  halálos érzés? Tudom, hogy jönnek mennek a szerelmek, de életünk során lehet, hogy nem az első szerelem lesz a legmeghatározóbb. Lehet, hogy jön még olyan elsöprő, hogy a szívünk fog 1200-zal verni, de az is lehet, hogy csak egyszer adatik meg valakinek. Nem tudom, hogy kik a szerencsésebbek. Én úgy gondolom, hogy az első igazi szerelem lehet nem az időrendben valósul meg. Lehet, hogy valaki nem elsőként éli meg az igazit, mert élete során jöhet egy olyan, hogy a többi eltörpül mellette. A nagypapám azt mondta, hogy Ilonkát szerette a legjobban és amúgy is csak az számít igazinak, aki a sírig viszi és még ott is eszében van. Remélem, hogy Ilonkámnak is József volt az elsöprő első szerelme és ő is pontosan úgy gondolt rá az utolsó útján, ahogyan bárki tenni fogja az első szerelmére gondolva. Amikor rossz érzéseket táplálunk az elsőre gondolva, akkor az bizony egy életen át elkísér. Sajnos az első szerelem lehet egy életen át elkísér, és nem azért, mert olyan jó érzéssel tölti el az embereket. Ismerek olyat, aki mindenkibe szerelmes lett, akivel csak járt. Ő azt mondta, hogy mindenkit szeretett. Van olyan vajon, hogy mindenkit szeretünk? A mai világban kötve hiszem. Én hiszem azt, hogy mindenkinek volt egy olyan szerelme, akire szép emlékekkel emlékszik és volt olyan is, akit élve el tudna ásni. Mindkettőben volt részem és szerintem mindenkinek. Nem szeretnék már félig szeretni. És nem hiszek az első elsöprőben, nem hiszek abban, hogy életünk során az első az mindennél fontosabb. Én hiszem, hogy a szerelem bármikor jöhet és ledönthet a lábunkról úgy, mint mikor az ágyból nem tudunk felkelni, mert influenzásak vagyunk. Hiszem, hogy nem befolyásolhatja az életünket az első szerelem és nem hagyhatjuk, hogy kísérje az rossz netán a következő szerelemben. Nem akarom hinni, hogy érdekből lehet szeretni. Én nem tudok és nem is akarom kipróbálni, mert szerelemmel akarok, halálosan, hogy a csontomig hatoljon.Szeretni. Feltételek nélkül. És én is pontosan a sírig akarom vinni ahogyan a nagyapám tette. Mert az az igazi szerelem...

Beszélgetés

Az, hogy egy mostanában figyelgetem a fiatal lányokat nem azért van, mert irritálnak, hanem mert meg szeretném érteni, hogy mi a különbség a mai fiatalság és az én fiatalságom között. Sosem fogok rájönni, mert csak kikerekedett szemmel állok a látottak elé. Az, hogy erkölcs nincs az tuti. A minap mondta egy lány a fülem hallatára, hogy megbámulták a tűzoltók. A tűzoltók amúgy még a 70 éves nőket is megbámulják, mert még egy ilyen kiéhezett népség nincs a földön mint ők amúgy. Bár nem ismerek egyet sem hála istennek, de ezek ha tűz van és kiszabadulnak, akkor csak azt lehet látni, hogy lesnek a nagy autóból kifelé és akinek legalább két csöcse van, azt megbámulják. Szóval a lányt meg végképp, mert amúgy huszonéves volt, de mondjuk 36 éves leszek és nekem nincs narancsbőröm, ellenben vele. Egy olyan rövidnadrág volt rajta, hogy majdnem látható volt az anus nyílása/ segge/ és csodálkozott. Én persze nem. Amúgy arra van esze, hogy kitegye a seggét az ablakba, de arra nem figyeltek még mondjuk a szülei sem, hogy a pókot kiharapja a sarokból és nem ártott volna egy fogszabályozás neki. Gondolom nem 3 hét alatt lett a fogsora olyan amilyen. Aztán meg amikor persze megszólal, akkor már megértem az életét. Nálunk olyan volt a fogorvos az életünkben, mintha velünk élne. Az egyik legfontosabb. Én nem mertem volna felvenni semmilyen rövidnadrágot, pedig nem voltam soha kövér. Azaz 1 évig, de akkor nem nagyon jártam sehova, így nem sokkoltam a közönséget. Az, hogy ha kiteszik a seggüket és ennek van rajongó tábora, akkor azt viseljék el. Az, hogy a huszonéves lányok nem tudnak összetett mondatokat gyártani a szájukkal megértem már, mert ők nem a szavak formálásra használják. Egy dolgot nem értek? ha nem lehet egy nővel beszélgetni, mert nagyon sötét, mint a sivatagi éjszaka, akkor ők hosszútávon mire lesznek képesek? Nekem és a környezetemnek nagyon fontos, hogy a beszélgetések tartalmasak legyenek. Én nem azért kérdezek annyit és olyanokat amik másoknak már kellemetlenek, mert bunkó vagyok, hanem mert érdeklődöm a világra és arra az emberre, akivel beszélgetek. Én odafigyelek a másikra ha kérdezek és megjegyzek mindent. Fontos lenne a mai világban a fiúk-lányok között a beszélgetés, mert mindennek az alapja lenne, de manapság már az a fontos, hogy könnyűvérű-e a csaj vagy sem? Nyilván ez is fontos, mert a szexualitás is az élet része, csak nem mindegy, hogy honnan toljuk a szekeret. Nagyon szeretném ha sokkal nagyobb szókinccsel élnének a mai fiatalok, mert belőlük lenne a jövő és így elég szomorúan látom, hogy csak az összeomlás következhet. Én nem vagyok kíváncsi például mások kocsijára és menő luxus dolgaira, mert azok soha nem fognak hozzám szólni, ha szomorú vagyok. Sosem fognak átölelni és megérteni, hogy én ki is vagyok valójában. A mai lányoknak tárgyaik vannak és a férfiakat eszközként használják szerencsétleneket. Az én korosztályomnak a beszélgetés a fontos. És ahogyan a nagymamám mindig is mondta: Egy férfi mindegy, hogy hol reggelizik és ebédel, de vacsorára érjen haza, mert akkor vannak a legjobb beszélgetések.Én szeretem a beszélgetős pasikat. És ők is engem...

Csodálatosnak kell lenned

Szeretem azokat az embereket, akik különböznek az átlagtól, akik nem mennek a birka tömeg után, nem megalkuvók, és nem haladnak olyan emberekkel együtt, akik az átlagos népek hétköznapjait élik. Roppant módon imádom az irigy embereket, mert ők a legostobábbak. Tudom, hogy sokan a különleges embereket "bolond"-nak gondolják és megszólják. Az élet rendje. Az, hogy mi nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az ostobákkal meneteljünk, az tesz minket csodássá. Ha nem ilyen lennék, akkor azt hiszem, hogy sosem ismertem volna meg a körülöttem lévőket, akik lehet, hogy átlagosak, de vannak, akik különlegesek, de elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Éppen vasárnap vettem azt észre, ha feltűnő színű ruhát viselsz, akkor megbámulnak és összesúgnak az ember háta mögött. Ezzel azért nincs baj, mert a szürkéket nem látják és azokról sosem beszélnek. Nincs egy kedves stílusom, de legalább nem nyalom senkinek a seggét sem, pedig lehet, hogy néha kellene, de nem visz rá a lélek. Semmilyen seggnyalás árán nem akarok előrébb kerülni a ranglistán, hanem azért akarok kitűnni, mert sokkal különb vagyok, mint mások. Tudom, hogy egész életemben ez akadályokat gördít elém, de sosem adom oda magamat a szabályoknak. Vannak persze helyzetek, amikor betartom azokat, mert be kell és kötelező, de legtöbb esetben máshogyan  gondolkodom. Nem zavar, hogy milyennek gondolnak, mert én hiszem, hogy különleges vagyok, hisz olyan dolgok birtokában vagyok, ami kevés embernek adatik meg élete során. Nagyon  érdeklődő vagyok a világ iránt és mindig is szerettem volna megérteni a mások világát, de feladtam már régen. Már csak magamnak és annak az egy embernek akarok megfelelni, aki pontosan úgy különbözik a mai világtól mint én. Akivel együtt nézünk össze egy-egy furcsa dolgon, akinek nem kell megfelelnem, mert teljes meztelenségemben és teljes meztelen lelkemmel szeret. Másra nem vágyhatunk. Nem is értem azokat a nőket/férfiakat, kik nem a meztelen valóságot keresik, hanem egy burok feletti részt mutatnak. Nincs értelme, mert a szövetségeseddé kell váljék a másik feled, akivel egy életen át egy rezdülésből ismeritek egymást. Viszont ha a burok feletti rész van felszínen, akkor nem, hogy szövetségesek nem lehettek, hanem egymás ellenségei lesztek, mert taktikáztok. Taktikázni pedig nem szabad. Taktikázni csak a szerencsejátékokban kell, de ott is inkább kockáztatni. Ha taktikázol, a legnagyobb vesztes leszel. Ha más vagy mint a többi, akkor felfigyelnek rád, akkor különleges leszel bárki számára és hamarabb látja meg a szövetségest benned, mint bármi mást. És ha ehhez még jól is nézel ki, akkor egy főnyeremény vagy. Én mindenképpen az ász vagyok a pakliban és mindenkinek ajánlom az önbizalmat és a különlegességet. Jobb így lenni és figyelni, hogy az emberek kíváncsiak ránk, pedig azt hiszik, hogy nem. Akiről beszélnek az különleges. Legyen az rossz vagy jó, de rólunk szól. És talán a rossz sokkal jobb mindenki számára, mert akkor már elhiheti, hogy különleges...

Fogom a kezed

Sokszor gondolkodom azon, hogy akinek van vagy vannak testvérei azok milyen kapcsolatban lehetnek egymással? Nekem nagy szerencsém van, mert minden oldalról védve vagyok. Mind lelkileg mint testileg olyan védelemben vagyok a testvérem által, hogy míg mellettem van bajom nem eshet. Mindig is fontos volt számomra már gyermekkoromban is, hogy ha nem lesznek a szüleim, akkor csak ő az egyetlen, aki a vérem és a másik felem. Ő fog maradni az életemben akire mindig számíthatok, mert a testvérem. Úgy fogom a kezét, hogy ha néha el is engedem, mert máshova sodor az élet minket, a kapocs akkor is ott lesz velünk. A kezeit csak fizikálisan engedhetem el, mert gondolatban ott van velem. Bármi van mi összetartozunk, szövetségesek vagyunk, amit soha senki nem bomlaszthat meg. Olyanok vagyunk mint a borsó meg a héja. Vagy együtt vagyunk vagy külön, de összetartozunk. Ő 40 éves lesz a nyáron én 36 éves leszek és még mai napig pontosan így fogja a kezemet, mint gyermekkoromban, pontosan úgy ölel meg és azzal a nyers stílusával oszt ki ha éppen úgy tartja a kedve. Sokszor van, hogy testvérek nem is beszélnek egymással. Van akiket az élet sodor abba a helyzetbe vagy valaki más által bomlik meg a testvéri szövetség. Nálunk is voltak olyan pillanatok amikor azt mondtam vagy talán ő is, hogy soha többé. De mindig rajtunk kívül álló emberek miatt alakult ki ez és aztán pár óra elteltével rájöttünk, hogy mi egymáséi vagyunk. nagyobb kötelék ez, mint bármilyen szerelem és házasság. Talán a saját gyermekeiket szerethetik így azok, akiknek van. Máshoz nem tudom  hasonlítani, mert ilyen kötelék nem létezik. Nagyon rossz lehet annak, akinek nincs testvére, mert nem tudja, hogy milyen ajándék ez az élettől. Hogy van aki ott van mögöttünk és támogat és biztat és mindent elkövet azért, hogy boldogok legyünk. Ő is mindig ezt akarja, de nyilván ez rajtam is múlik. Volt egy időszak amikor mindenét odaadta volna, hogy a könnycseppek helyett csak a mosolyt látná az arcomon, de azt a harcot egyedül kellett megoldanom, így most már mondhatom és talán ő is mondhatja, hogy nekem van a legboldogabb testvérem. Nagyon kell dolgozni azért, hogy a testvérek szoros kapcsolatot tudjanak kialakítani egymással, mert az évek során jönnek.-mennek a gazemberek, akik bemocskolhatják a szeretet kettejük közt. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle, hogy vajon, hogy élném túl azt a sok megpróbáltatást, ami mögöttem van vagy éppen még előttem áll.Én nagyon szerencsés vagyok, hogy Ő lett a testvérem és tudom, ha a szüleink nem lesznek, akkor is biztonságban leszek. Tudom.

Felséges királyom! keserű az nékem, Amit jelenteni gyász kötelességem; Keserű, mert vízzé csak nem válik a vér, Csak testvér marad az, aki egyszer testvér.

Szemfényvesztés?

Vannak bizonyos közösségi oldalak, amelyeken szinte csak a képek megosztása a megengedett. Már annyiszor nevettem, hogy a képeimet valaki ellopja és kiteszi sajátjaként, de engem inkább mosolyra fakaszt mintsem jelentgessem a bugyutákat. Megfigyeltem, hogy itt a szemfényvesztés a legfontosabb. Mindenki tökéletes ezen az oldalon és mindenki olyan gazdag, mintha a múlt heti ötös lottót vitte volna el. Ennyi gazdag nőt és férfit még sosem láttam. Sokszor látom, hogy a legújabb divat szerint öltöznek és a jobbnál jobb kütyükkel pózolgatnak. Senkinek semmi munkája nincs, mindenki csak pénzt költ, finom reggeliket eszik, az ebédről nem is beszélek és szuper kocsikkal jár. Annyi helyen megkérdezem, ha elkezdek kíváncsiságból követni embereket, hogy te mivel is foglalkozol? Mondjuk egy választ sem kaptam még, de annál több letiltással találkoztam. Olyan furcsa, hogy nem dolgozó lányok/fiúk luxusban élnek és ezt a tizenévesek meg majmolják. A legújabb "ájfónnal" pózolnak, állandóan luxus smink és luxus ékszereket osztanak meg, tökéletes pontossággal, hogy mikor kap a nép rajtuk. Kérem szépen ezeknek a lényeknek több ezer like van a napi kvótájukban. Állandó szereplők a falamon és a legcsodálatosabb üzenetekkel árasztják el őket. Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de ma reggel is meló előtt egy ÉRTED?! EGY szendvicset ettem a meg a kocsiban, lehörpintve egy kis ásványvízzel, hogy ne fulladjak meg és a nagy rohanásban meg el is felejtettem sminkelni és parfümöt fújni magamra. De képzeljétek amúgy sem nagyon szoktam sminkelni és így is van élet. Nem mindig vagyok fitt, mert bizony szoktam egyszerűen rövidnadrágban is járni és rendszeresen mezítláb megyek ki az udvarra fittyet hányva, ha valaki meglát az utcán. És az átlag embereknek nemhogy nincs pénzük ilyen luxus cuccokra, de nem is lesz, mert nem mindenki gazdag. És az átlag lányok/fiúk meg csak ámulnak és sóvárognak a képek alapján egy szebb és jobb világ reményében. Árulja már el nekem valaki, hogy ezek a celebkurvák és férfiak mit várnak vagy mi a cél ezzel? Az, hogy az átlag lányok és fiúk egy torz képet kapjanak, hogy ezt mind mivel lehet elérni? Mert azok akik dolgoznak nem mindig vesznek YSL, Chanel... arckrémeket sőt van aki sosem vesz magának ilyeneket. Te meg, aki követed őket és majmolod vajon tisztában vagy, hogy ők a társadalom fertői? Hogy ezek semmit nem tesznek érted csak rombolnak? Hogy tisztességesen bizony nem lehet ilyen cuccokban járni, hogy a tisztességes pénzből nem lehet naponta más ruhákat venni, hogy tisztességesen nem lehet tankolni egy kocsit úgy, hogy vannak, akiknek még nem igazán volt bejelentett munkahelye sem. De ehhez nem kell persze celebnek sem lenni, mert gondolom mindenki környezetében van olyan, akiről fogalmunk sincs, hogy miből is él. Nem iszom naponta oxigénes vizet, pedig nagyon szeretem, de mindig elfelejtem, hogy vegyek. Nem járok szaunázni sem és nem nem megyek 4x síelni és nem járok  Gozsdu Udvarba sem minden este. Nem járok csak azért luxus helyekre, hogy posztoljak, mert nem vagyok sem kurva sem gazdag férfi. Mondjuk az nem lehetek, mert Nő vagyok. Vannak cipellőim és igen szoktam tippmixelni, hogy vegyek ezt azt, de sajnos nem mindig jön be, így nem vásárolok török "májkülkórszt" sem. Nem mindenáron veszek ruhát és nem biztos, hogy mindig olyan vagyok, mint aki kiesett egy sminkes és fodrász keze közül. De ez azért van, mert halandó Nő vagyok, aki nem vakolattal éli az életét és nem követik 23 ezren. De vidám vagyok, mert éppen tegnap estem egy akkorát, de koronát megigazítottam a fejemen, bár fáj mindenem... túléltem. :) 

Vidéki kontra városi házasság

A házasság társadalmilag elismert törvényes viszony férfi és nő között, melynek alapja a gazdasági együttműködés (esetleg közös vagyon), erkölcsileg elfogadott (esetleg előírt) szexuális érintkezés és utódok létrehozása. És akkor ezennel be is fejezhetném az írást, mert mindent elénk tár ez a mondat. Kicsit kérdezgettem és kutakodtam, hogy mi lehet a különbség a vidéki és a városi házasságok között. Látszólag semmi, mert mindenki kimondja a boldogító "igen"-t és élnek amíg meg nem halnak. Tulajdonképpen én városi lány vagyok, de vidéken nőttem fel, mert nagyon sokat voltam a nagyszüleimnél. Igazából utáltam ott lenni és hála istennek, hogy nem kellett vidéken felnőnöm, mert azt hiszem az nekem egy nagy trauma lett volna. Azt láttam a nyaralások alkalmával és már manapság is azt hallom s látom, hogy a vidéki fiatalok a saját körükből választanak. Azokkal vannak túlnyomórészt együtt, akikkel a vidéki falvakban felnőnek és nyilván ismerve a családi háttereket is, maguk közül választanak. A falusi emberek mindig is másak a társadalom számára. Most nem azt akarom kihozni, hogy ők butábbak vagy nincsenek velünk városiakkal egy szinten, de teljesen más mentalitással vannak a világ felé. Tartják a hagyományokat a házasság terén is. Míg egy városi lány Vera Wang ruháról álmodozik vagy abban megy férjhez, egy vidéki lehet a nagyanyja ruhájában vagy ahhoz hasonlóban fog az oltár elé állni. A falusi lányoknak nagy szó a május kosár, de nekünk városi lányoknak ez semmit nem mond. Eszem ágában sem lenne kierőszakolni május 1-én egy nyavalyás kosarat, csak mert ki kell tenni falun az ablakba, hogy lássák a népek, hogy ott bizony udvarló van. A falusi lányok a maguk egyszerűségével élnek és nem is hiszem, hogy vágynának többre, mint azok, akiknek szárnyat adott a jó isten. A falusi lányoknak szerintem fontos a hagyomány és a falu "bikájára" hajtanak és komoly versengés volt/van egy-egy menőbb csávóért. Azt nem tudom, hogy a szüzesség milyen szerepet játszik a mai vidéki lányoknál, de abba is szörnyű belegondolni, hogy ma már a 13 évesek is aktív szexuális életet élnek. Mondjuk fogalmam sincs, hogy vajon a szexualitásról mi a fogalmuk, de ebbe most ne is menjünk bele. Azt viszont olvastam egyszer, hogy a vidéki lányok sokkal hamarabb lépnek a szexuális útra, mint a városi lányok, mert általában adott már gyermekkoruk óta a fehér lovon vágtázó lovag. Míg egy városinak sokkal nagyobb teret kell meghódítania, addig vidéken vannak, akik a falu határát sem hagyják el. Szuper kis közösséget alkotnak, amiben jól érzik magukat. Van a közvetlen környezetemben is egy olyan házaspár, akik jó nagy falusiak és mondjuk látni is rajtuk. Látni, hogy ott szocializálódtak, hogy teljesen más szokásaik vannak, hogy sokkal többet lesik a másik embereket és szólják meg a városi népeket, mint mi akik egy laktelepen nőttünk fel. Kicsit idétlenebbek is, kicsit a divatban is teljesen más színvonalat képviselnek. A házasság nekik egy magamutogatás, mint a májusfa, a sok sok rokon meghívása nagyon nagy presztízs  kérdés. Mert ugye a rokonoknak ott kell lenni és akik már meghívták őket egyszer azt a hagyomány szerint vissza is kell hívni. Én nem akarok ilyet. Én sosem akartam ilyet és hála istennek a vidéki felem nagyszülői halálozásával már nem is kell belekényszerülnöm egy rokonokkal tarkított esküvőbe, hogy nézzem a sok álszent rokon fejét, hogy az én nagy napomon milyen jól érzik magukat. Nem bírnám elviselni, hogy azok, akiket lehet csak 5 éves koromban láttam és a nagyanyám nem is tudom hányadik rokonai, azok az én napomon egy korty italt is igyanak a nem őszintén mosolygó fejükkel. Olyan jó, hogy nem kell ezzel szembesülni, mert azt hiszem, hogy akkor választanám a kereszt általi halált, mintsem mulatós zenére unott fejjel táncoljak. Amúgy sem bírom a lakodalmas muzsikát és nagyon nagy bajban vagyok, mert vannak a családból olyanok, akik meg szeretik, sőt továbbmegyek! A barátaim között is van olyan, akik imádják. nekik majd valami külön termet béreltetek, de tőlem az jó távol legyen. A városi lányoknak sokkal egyszerűbb, meghittebb, tisztább esküvőjük van. A városi lányok egy papucsban is kimondják a boldogító igent egy eldugott szigeten, csak ne legyen olyan nagy felhajtás. Egy városi lány nem gyalogol végig az utcán, mint a falusi lányok, pláne nem egy  szaxofonos kíséretében. Én ott süllyednék el szégyenemben. De miután nem vagyunk egyformák és a hagyományokat sem mindenki tartja, így azt hiszem, hogy maradok a tiszta, csendes esküvő híve. Én azt sem bánom, ha az a papír amúgy nem születik meg, mert ez a városi lánynak nem trófea. Mi nem azért megyünk férjhez, hogy a falu lássa, hanem szerelemből...