Kukkolók

Még mindig döbbenten állok az olyan beszólások, megjegyzések előtt, hogy minek bármit is megosztani, feltölteni, véleményt nyilvánítani a közösségi oldalakon. Mi köze van bárkinek is bármihez? Ezek az oldalak pontosan ezért vannak kitalálva. Semmi más jelentősége nincsen ezeknek. Miért baj az, ha valaki kiposztol fényképet, zenét, valami pozitívat vagy bármit magáról? Jójó. vannak a haldokló emberek és a folyton állatokat mentő és posztoló társaink, de már ezekkel sem veszem fel a harcot. Pontosan azok a nyomorék lelkű emberek nyilvánítanak véleményt, akik megbújnak közöttünk és persze olyan rondák is meg idétlenek, hogy soha semmit nem posztolnak. azután ott vannak, akiknek a munkahelyük miatt nem lehet. Mondjuk erre csak annyit szeretnék mondani, hogy kukkolni meg ér? Ha nem engedi a vallásod, munkahelyed, politikai nézeted, hogy a közösségi hálón sziporkázzál, akkor mi a kékeres fasznak vagy beregisztrálva? Ha zavar más élete és amúgy is irigy vagy, akkor meg minek vagy fent? Itt meg fogsz pukkadni, mert alapból egy szerencsétlen flótás vagy. Ha zavar és amúgy csak kukkolsz, megbújva, osonva, akkor meg miért nyilvánítasz véleményt azokról, akik meg szeretik magukat megosztani? Inkább nézzünk szépet, mint azt, hogy egy gerinctelen kukkolóvá váljunk és igenis legyen véleményünk, mert akiknek nincsen, csak jegyük van a sunnyogásra, azok egy fabatkát sem érnek. Igen. Semmit nem érnek. Még saját magukat sem vállalják fel. Vannak, akiket még a pár éves közösségi hálón való részvételem alatt egyszer sem láttam nyomni sem egy like-ot sem megmozdulni. Ha már a kukkolásról van szó az csúnya dolog. Ez olyan mintha a szomszédaimat nézegetném távcsővel. De ha már idáig jutsz te szerencsétlen lófasz, akkor szerintem fizess érte. De kőkeményen ám. Nem csak valamiféle aprópénzt. A kukkolás legyen drága vagy tűnj el a hálóról és kezd magaddal valami, amennyiben tudsz. Bár pontosan ezek az emberek nem tudnak semmit sem kezdeni, ezért leskelődnek itt. Azon is annyit nevetek, hogy pontosan ezek a kukkolók ismerik az összes többi posztot, amit mondjuk mi felvállalók nem is látunk. A kukkolók mindent tudnak, mert ez teszi ki a napjukat. A munkahelyükön is kukkolnak, pedig ott nem is lehetne. De ők kíváncsiak. Most kitaláltam egy dolgot. Azaz megpróbálom leszűrni kik azok, akik kukkolnak. Bár nem nehéz kitalálni, mert általában az ember tisztában van vele. Nyilván a blogomat is kukkolják sokan és olyanok is, akik nem is részesei az életemnek és gondolom már alig várták, hogy legyen valami írás, hogy végre legyen pletyka, meg kukkolás. De legalább míg én írok, addig sem más faszával ütöm a csalánt vagy épp ne adj'Isten hímvessző után kajtatok, mint egyes tisztességesek. na miután már idáig valószínű, hogy elolvasták az illetékes kukkolók, így innen üzenem, hogy nagyon nagy ára lesz a kukkolásnak, mert hát mindenki hibázik, mindenki vétkező lény. Viszont, ha már idáig eljutott az, aki a közösségi hálón ismerősöm és meri felvállalni magát az szeretném ha nyomna egy like-ot. Viszont, akik valószínű, hogy nem olvassák a blogomat vagy csak titokban, mert kukkolók, azok nem is mernek majd nyomni. És most lesz az, hogy a nem like-olóktól megválok. És akkor tényleg csak az legyen már az ismerősöm, aki nem egy kukkoló és nem egy földigiliszta. Akiket meg letöröltem vagy tiltottam az évek alatt, azokkal meg úgy van az ember, hogy ne nézelődjenek. De persze ez is változhat, mert az emberek esendőek és amúgy is meg kell bocsátanunk mindenkinek, mert egy életünk van és ha a hibák ellenére is, de esendők vagyunk. Nincs olyan bűn, amit ne lehetne megbocsájtani. Szóval sikeres megbocsájtást és like-olást kívánok a kukkolóknak és Neked, aki megtisztelsz az olvasással.

Kincsvadászok

Drága Gabika barátommal nagyon nagy eszme cserében vagyunk. Dumálgatunk arról, hogy milyenek a nők. Most kapom rendesen, mert kicsit elege lett a nőkből. Gabika alapvetően klassz pasi, nekem barátom. Jójó. Tudom, hogy most sokan felhördülnek, hogy férfi és nő között nincs barátság, de képzeljétek itt barátságról van szó. Na jó Gabika, ahogyan ő szokta mondani, becsavarna. Gabika szlengjét néha nem is értem, de megpróbál egy kicsit a zsivány világba beavatni és felvilágosítani, hogy a nők amúgy milyenek. Nagyon döbbenetes dolgokkal szembesültem a beszélgetésünk alatt. 38 éves. Nagyon nagy tapasztalattal van a nők terén. Imádják a nők nagyon és ő is imádja őket. Használni. Azt mondja, hogy abban a korban van, hogy a fiatal nőktől kezdve a MILF-ekig, mindenkit megkaphat, kellő dumálással. Gabika egy nagyon rossz élethelyzetben van. De teljesen büszke vagyok rá, mert talpra állásban van. És ez azért nagyon jó. Otthon lakik a szüleivel, de jelen pillanatban nincs autója és próbál párkapcsolatot kialakítani. Természetesen igényei vannak. A nők terén elvárásokkal is van, de az elvárásai magával szemben is nagyok. Ápolt, intelligens, okos. Ebben a világban ha ő mint férfi őszintén elmondja, hogy milyen élethelyzetben van, akkor gyakorlatilag lenullázza magát. Értitek? Ha őszinte, akkor nagy szarban van a nők terén. Miután ezek szerint a nőknek tényleg csak a pénz számít. Kincsvadász mindegyik. Élő példa, mert amelyik azt mondja, hogy nem fontos a pénz, és bejön neki, mint férfi, és tetszik a nőnek, az azonnal továbbáll. De ezek a nők elmondása szerint még amúgy egy bérlettel sem rendelkeznek, és életükben még egy könyvet sem olvastak el. A legrosszabb, hogy olyan emberek kérik számon rajta az egzisztenciát, akiknek még annyi sincs, mint neki. Tisztességesen dolgozik, becsülettel áll helyt, hogy újra talpra álljon. És itt jön a fordulat, hogy rájöjjenek az emberek, hogy milyenek a nők. Ha pl. kölcsön kér egy klassz autót valamelyik barátjától, akkor érdekes módon nagyon hamar össze tud hozni egy estére akár két!!!! randit is és a leányzó már az autóban fel is lesz próbálva. Értitek? Felpróbálva. Annyira elvakítja őket a hamis csillogás, hogy bármit megtennének, hogy csak a közelében legyenek. Lassan úgy tűnik, hogy a hagyományos párkapcsolatnak tényleg befellegzett, ami a tiszta érzelmeken alapulna. Most már olyan állapotok uralkodnak a nők által, hogy szinte bárki, bármit megtesz egy férfinak csak, hogy megkapjon esetleg egy cipőt vagy bármilyen ékszert. És nem is baj, ha hamis Fendi, mert ezeknek a nőknek sajnos nincsen értékük sem, és lassan igényük sem, csak a rohadó belső mellett a külső csillogjon. Arról nem is beszélek, hogy vannak nők, akik addig is elmennek, hogy a saját ismerősük/ barátjuk férjét környékezik meg, bármiféle anyagi javakért. Milyen rohadt világ már ez amúgy? Miért nem két ember tesz az életükért, hogy együtt teremtsenek meg mindent? Miért várják el ezek a kincsvadász nők, hogy minden a lábuk előtt heverjen? És egy dolog még nagyon fontos. A kincsvadászok is unalmassá válnak és ha jön egy újabb friss, üde kincsvadász, akkor a pasasok amúgy is lelépnek és továbbállnak. És ez így megy körbe-körbe. Egy biztos. Csak akkor legyél kincsvadász, ha valóban te is egy kincs vagy és tudod, hogy téged soha, senki nem szeretne elveszíteni. De ehhez nagyon okosnak kell lenned, mert a buták csak rohadó, csillogásra vágyó vadászok, akik hamar beleesnek a szaros gödörbe. :)

Egyedül

Az egyedüllét nem egyenlő azzal, hogy az emberek magányosak. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy egyedül lehet, hogy sokan boldogabbak, mint egy színlelt kapcsolatban és lehet, hogy a kapcsolatban magányosabbak is a felek. Nem tudom, hogy a férfiakat vagy a nőket viseli meg az egyedüllét jobban. Ha az ember nem talál párt magának évekig, mert a mai világban sajnos olyan küldetés ez egyaránt a nők és a férfiak részéről, mintha biciklivel szeretnénk eljutni a Marsra. Abban mondjuk még az is benne van, hogy egyszer  odaérünk. A párkapcsolatot az emberek többsége és remélem, hogy ők vannak többen, nem pusztán a magány ellen választják. Nem azért vagyunk valakivel, mert jobb egy szarban lenni nem egyedül, mint egyedül magányosan. Nincs olyan, hogy magány. Mert vannak barátok, vannak rokonok, szomszédok, kollégák és nagyon sok egyedülálló is van. Nem hiszem el, hogy mindenki magányos lenne, mert éppen nem adatok meg neki a másik fél. Nagyon jól be lehet rendezkedni az egyedüli létre. Igaz nagyon veszélyes üzem is. Miután évekig egyedül vagy és már.már elfogadtad, hogy ez így van rendjén, nagyon nehéz bárkit is a jól kitaposott ösvényre beengedni. Miután kialakul egy egyedüli rendszer, amit egy ideig nagyon élvezünk, ezt bárkiért nagyon nehéz lesz feladni. Ez pontosan olyan, mint ha egy szar házasságban vagy kapcsolatban élsz, és csak azért nem lépsz ki belőle, mert nem akarsz egyedül lenni vagy éppen a gyerekre fogod. Attól nagyon szar, csak mondjuk hazudsz magadnak. Azt sem adják fel, ahogyan az egyedüli élettől  is nagyon nagy küzdelmek árán vagyunk képesek megválni. Nem is mindenkinek sikerül. De vannak azok a nők és férfiak, akik amúgy nem a helyzet miatt vannak egyedül, hanem képtelenek egy kapcsolathoz felnőni, felelősséget vállalni egy olyanért, akit akár szeretnek is,  és inkább beburkolóznak a saját kis szaros életükbe. Ők nem egyenlőek azokkal, akiik vágynak ugyan társra, de mondjuk nem adatik meg, mert az a bizonyos vonat mindig vagy ledobja őket vagy nem is érik el. Ők teljesen más miatt vannak egyedül. Már megszokod a csendet, már megszokod, hogy mindent te csinálsz, már minden rutinszerűen megy. Egyedül. Én nem vagyok magányos. Viszont rájöttem, hogy tényleg teljesen jó egyedül lenni, mert az ég világon senki nem kér számon, nem kell megfelelnem senkinek és nem utolsó sorban, csak magammal foglalkozhatok. De ez sem jó. Mert már már az emberek megszokják és ha valaki próbálkozik beférkőzni, akkor pánikszerűen rettegünk és keressük a kifogásokat, hogy miért is jobb egyedül. Persze ha felállítjuk a jó meg a rossz oldalát a dolognak, hogy azt hiszem, hogy a jó felé billen az a bizonyos mérleg. De azt gondolom, hogy kellő türelemmel és megértéssel utat lehet nyitni azok számára, akik már olyan sok ideje vannak egyedül, hogy talán nem is emlékeznek arra, hogy milyen amikor egy társunk van. Nem azért vannak egyedül az emberek, mert az olyan jó, hanem, mert ebben a nyomorult világban nincs tisztelet és inkább burokban élnek, minthogy egy rossz, pocsék párkapcsolatban. Ők nem szerencsétlenek, nem rossz emberek, hanem egyszerűen boldogok akarnak lenni, de nem mindenáron. Ez a legfontosabb! Nem ál -házasságban vagy kifelé mutató kapcsolatban szeretnének élni, hanem szerelemmel, szenvedéllyel teli, tiszteleten alapuló párkapcsolatban. Nagyon nehéz elindulni, beengedni valakit, mert a megszokás az nagy úr. Ha vannak férfiak és nők, akik türelmesek, akkor azt hiszem az érett gyümölcsöt szakítják le, ha kivárják az időt, hogy egy ilyen ember közelébe férkőzzenek. Nagyon nehéz feladat, de sokkal nehezebb azok számára, akik egyedül vannak. Sokkal megterhelőbb a szervezetnek, hogy egy új felé kell megnyílni, mint akik váltogatják a partnereiket.
Remélem mindenki kitartó és nem riasztja el őket, hogy ez egy kisebb feladat és nem tálcán jön, és akkor talán mindenki boldog lesz. Egyszer...