Vannak helyzeteink

Bizonyára mindenkinek vannak olyan helyzetek az életében amit kihasznál vagy éppenséggel jó messzire elkerül. Vannak helyzetek amiket ki kell használnunk, hogy előrébb jussunk. Az üzleti életben mindenképpen hasznosítsuk a helyzeteinket. Viszont a szerelemben nincsenek helyzetek. Az vagy adatik vagy nincs. Ha valakit szeretünk, akkor semmilyen olyan helyzet nem alakulhat ki, és nem alakíthatunk ki, ami a másiknak rosszul esne. Amikor szeretünk valakit, akkor nem kell, hogy a nap 24 óráját az agyunk vele töltse. Az embereknek igenis szükségük van barátokra, különféle kikapcsolódásokra, mert nem lehetünk és képtelenség is lenne, hogy 24 órát valaki árnyékában éljünk le. Szükségünk van másokra is, hogy teljessé legyünk az életünkben. Viszont vannak helyzetek amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyáltalán eljussunk odáig. Én valószínűleg az erős jellemem miatt,  sosem megyek bele semmilyen flörtbe és beszélgetésbe másnemű pasasokkal, ha ugye van egy oldalbordám. Ezt idegen emberekre értem, mert nyilván vannak férfi baráti is az embereknek, mint ahogyan nekem is, és természetesen nagyon szeretek velük beszélgetni, bolondozni, hülyéskedni. Idegenekkel nem, hogy nem beszélek, de egy szikráját sem hagyom, hogy bárki hozzám szóljon. Tudom azt is, hogy a bunkó stílusommal el is riasztom őket, de a cél tulajdonképpen ez. Nincs kedvem és idegzetem sem, hogy bármikor utat engedjek bárkinek is egy étteremben, vagy bármilyen szórakozóhelyen vagy koncerten egy beszélgetés erejéig is. Nincs szükségem rá. Ezért vannak a barátok. Velük bármikor, bármit. Sosem volt még olyan, hogy egy férfi hozzám odajöjjön, hogy szeretne bármit is tőlem. És most nyilván nem egy kapcsolatra értem, mert ahhoz nem elég egy pillantás. De ott vannak azok a mondatok, hogy: kis sem merem mondani, tolnálak, húználak, rajzolnánk egyet stb. Mondjuk egy ilyennel valaki elém állna azt lehet le is köpném, mert nem, hogy férfi nem az illető, de még mondjuk egy patkány is értékesebb az ilyen manuszoknál. Az, hogy a nők bárkihez, bármikor odalépnek és felajánlják magukat az olyan, mint, hogy 3 x fürdök egy nap. Nem is csodálkozom, hogy a férfiak frusztráltak egy okos, szép, értelmes nő társaságában, hisz mit várhatunk el azoktól a férfiaktól, akik egyszer is éltek ilyen lehetőséggel. Semmit ne várjuk el kedves észbontó hölgyeim. A retkek mindenhol léteznek. Nekik fogalmuk sincs, hogy miről beszélünk, mert a lábtörlő az mindig is lábtörlő marad. A férfiak kb. 30 percig imádják ezeket a nőket, mert 30 percnyi élvezet van bennük. Sajnos vannak kapcsolatok amik ezen a 30 percen fognak elcsúszni, de egy biztos: nem te vagy a hibás. És nem is az, aki  él a lehetőséggel. A retkes csaj az, aki nem becsüli azt, hogy nőnek született. A nőiességet viselni kell, élni a lehetőséggel, hogy nem egy hímvesszőt adtak alánk, hanem egy olyan csodával áldottak meg minket, amiért életünk végégig hálásnak kellene lennünk. Nők lettünk. Sokan nem is értik, hogy mi az, hogy nőnek lenni, viselkedni. Nem attól leszel nő, hogy paplan a szád, vagy éppen van egy jó melled, vagy szuper magasságokban jársz-kelsz egy cipőben. A nőnek lexikális tudása van, a nő vonzó, szép és okos kisugárzása van.  A nő sugárzik. A nő nem megy oda, hogy bárkivel szexelne, a nő nem teszi ki magát és nem préda. A nő nem kezdeményez, a nőnek udvarolni kell és  az a férfi aki igazán szereti a nőt, az nem teremt helyzeteket. Az igazi férfi nem botlik meg. A nő pedig nem botladozik. A nő nő marad emelt fővel. Büszkén.

Amikor elbeszélsz a másik mellett.

Sokan sokféleképpen fejezik ki az érzelmeiket. Viszont sokan elbeszélnek a másik mellett. Soha nem szerettem ha valaki nem veszi észre amit írok, amit mondok. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem is figyel rám az illető és értéktelennek érezem magamat az ilyen helyzetekben. Tudom, hogy az emberek nem szeretik, ha kérdeznek és pláne nem, ha vélemény is van a másik féltől. Nem értem, hogy az emberek miért hagyják a gondolataikat figyelmen kívül? Miért nem szeretnek beszélgetni? Mi az a gátlás ami ott ül az emberek lelkén, hogy nem nyílnak meg a másik előtt? Az ember a szóból ért, legyen az rossz vagy jó. A jót éppen úgy ki lehet és ki is kell mondani, mint a rosszat. Jól is néznék ki, hogy nem mondtam volna még életemben ki semmit sem. Most valószínűleg egy elmegyógyintézetben élnék. Azért van a szánk, hogy beszéljünk, hogy minden érzést kimondjuk, hogy ha valami rossz nekünk, akkor azt közöljük. Nem élhetünk úgy a másik mellett, hogy egy szót sem mondunk ki ami bánt vagy éppen tökéletessé teszi az életünket. Saját magának a rabja az, aki nem beszél. Az ember pedig ha magának a rabja, akkor a legmagányosabb. Mindenképpen kell lenni az életünkben egy olyan személynek, akivel mindent megbeszélhetünk. Ez lehet a barátunk/szerelmünk/testvérünk. Bárki. Bárki, aki meghallgat, aki őszintén szeret és őszintén is fog támaszod lenni. Ha nincs ilyen, akkor menj el egy pszichológushoz. Benne biztosan nem fogsz csalódni, de vannak barátságok amik köttettek az életben és biztos alapokon állnak. Hinni kell benne, hogy létezik. Mindenképpen beszélni kell arról ami bennünk van, mert az ember lelke nem mindent bír el. Nem biztos, hogy egyedül feldolgozható a feldolgozhatatlan, nem hiszem, hogy megoldható a megoldhatatlan, ha nincs mellettünk valaki, akivel beszélhetünk, akinek kimondhatjuk még akkor is ha az fáj. Tudom, hogy házasságok, kapcsolatok, családok élnek némán egymás mellett és közben omlanak össze legbelül. Nem biztos, hogy a másik érzi a rezgéseinket, nem biztos, hogy úgy éli meg a boldogságot, ahogyan mi. Ilyen az amikor a szexualitás megáll egy ponton, mert a két félnek lövése sincsen, hogy mit szeret másik. Megélik a pillanatokat, de igazából nem, azt sem tudják, hogy mi jó a másiknak. Ha nem mondod, hogy mit szeretnél, nem biztos, hogy a másik fél fogni tudja majd a te rezgéseidet. Tudom, hogy könnyen beszélek, mert nekem aztán nem nyomja semmi a lelkemet, mert éppen abban a pillanatban mondom oda a másiknak, amikor ott a helye. Nekem is van lelkem és én is szoktam pár napot gondolkodni jobb esetben, hogy hogyan tálaljak bármit is. De miután valami dél-olasz vérrel és a török magabiztossággal fűtött vérem van, így nagyon sokszor nem is gondolkodom, mert azonnal mondom amit gondolok. Nem hiszem, hogy a másiknak ettől félni kell, mert az ember azt tegye amit szeret és amire vágyik. A csend nem lehet barátja senkinek sem. Az magánynak hívjuk. És a magánytól semmi nem rosszabb. Az ölelés, a szeretet, a beszéd, a nevetés, a mosoly csak akkor jön a másikból, ha nincs csend körülötte. A csend lehet kínos is, és lehet nagyszerű. Életemben egyszer tapasztaltam meg egy betonrengetegen ülve, hogy a csend igenis beszédes bizonyos emberek között. Sokkal többet mond, mint egy szó. De ezt csak kevesen élhetik meg. Viszont aki megéli, az fel sem foghatja, hogy mekkora szerencse birtokában van. Ha nem beszélsz, elbeszélsz a másik mellett és valójában megbántod. Megbántod azzal, hogy lenne mondanivalód, de megőrzöd magadnak. Önző vagy. Minden szónak könnyen megy a kimondása. Tudom, hogy az emberek többsége fél, hogy kimondja: szeretlek, imádlak, hiányzol. utállak. Viszont te vagy  a gazdagabb, ha megteszed és kimondod. A másik majd kezd vele valamit, de a te szavad a szent. És nem a másiknak. Magadnak. Mert csak te tudhatod, hogy érzel.

Mert nagymamám azt mondta

Rend a lelke...
És akkor elkezdte mondani az élet nagy dolgait. Egyben biztos vagyok: mindent tőle tanultam. Már az anyám sem volt olyan, mint ő. Amit hordozunk magunkkal azt otthonról hozzuk. Bár van aki egyáltalán nem hoz magával semmit sem, de nyilván annak biztosan oka van. Én mindenesetre elmesélnék néhány alapszabályt, hogy a mai felnövekvő generáció, ha egyáltalán olvassa a blogomat, vagy az éppen nyomorúságosan élő pitschák esetleg idetévednének, tudják, hogy vannak alapvető szabályok az életben.
A nők szerepe mint tudjuk sokféle. Azt tanultam és a húsomig véste az agyamba, hogy minden rajtam múlik majd. Persze lehet itt kérdőjeleket tenni, hogy igenis a férfinak is ki kell vennie a szerepet bizonyos dolgokból a mai társadalomban, de én soha az életben nem láttam a nagyapámat vasalni, mosni, főzni és takarítani. Esetleg a kocsit takarította, de annyira menő volt már akkor, hogy fizetett inkább, hogy valaki megcsinálja. Nem nekem, mert persze az én munkám megfizethetetlen lett volna, hisz én voltam neki a legszebb és legokosabb és legkedvesebb és... na jó... az unokája. A nagymamám nagyon precíz volt. Takarítónőjük volt, mert megtehették, de ő is tiszta asszony volt. Ha végzett a nő, akkor a bal kéz mutató ujjával végigjárta a szekrények tetejét, a karnisokat a kis zegzugos helyeket és csak akkor és csakis akkor mehetett el a nő, hisz nagyon busásan meg volt fizetve, ha minden rendben talált a nagymamám. Sosem csalódott a nőben, hisz ez volt a dolga. Vasalni tanított. Kétszer elmondta, mert tudta, hogy egy normális agynak ennyi idő elegendő lesz, hogy felfogja a mozdulatokat. Álmomból ha felköltenek is tudom, hogy mi a menete: nyaka, ujja, háta eleje. És nincs benne él. Egy igazi kikeményített férfi ingben nem lehet él azt mondta. Amikor nagyapám kilép a házból, mindenkinek tudnia kell, hogy rendes asszony áll mögötte. Mindig mondtam neki, hogy ki a szar foglalkozik ezzel? És így röpke 20 év távlatából rá kellett jönnöm, hogy én is többek között. Minden áldott nap látok férfiakat nyomorúságos, koszos, gyűrött ingben, ruhában. Tényleg megnézik az emberek a másikat. Tényleg makulátlannak kell lenni. Milyen szép ránézni egy férfira, amikor frissen borotválkozott és gyönyörűen kivasalt, tiszta ingben jelenik meg valahol. Imádom nézni az öltönyös férfiakat, mert megtudom, hogy milyen asszony áll a hátuk mögött. Az emberekről a ruhájuk ad először képet saját magukról. Minden áldott nap rendezett vagyok. Még az otthonomban is, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor toppan be valaki, akin pontosan úgy gondolkodik, ahogyan én. Nem tudhatom, hogy mikor kire milyen benyomást teszek. Ezért mindenképpen makulátlan tisztasággal hagyom el a házat. Megtanított volna főzni is, de látta, hogy egy szikrányi érzékem sincs hozzá, így azt mondta, hogy leszarom, majd megtanulsz rendelni. Most is hallom ahogyan mérgelődik, hogy ezt nem tudta belém verni. Mondjuk ő azt  vallotta, hogy a férfi szívéhez sajnos nem igaz a mondás, hogy a hasán vezet az út. Azt mondta mindig, hogy sajnos a férfiakat a farkuk vezetik, így semmi károm nem fog származni, hogy nem nagyon megy a főzés. Felnevetek amikor eszembe jut. Igaza volt. Viszont egyet tudok. A wc, a csap, a mosdó, a szőnyegek, a gáztűzhely, a hűtő makulátlan mindig. Takarítani mindig kell és egy nő tudja igazán, hogy mi a rend. A férfi ledobja, összekeni, észre sem veszi, hogy mi a hiba, de hisz ő a férfi. Mindenesetre imádok vasalni, imádom, ha tiszta körülöttem minden, imádom, hogy a ruháim rendben vannak, és nem utolsó sorban imádom, hogy nagyon jó utat mutatott nekem a nagymamám. Hálás vagyok érte.
És még egy apró kis megjegyzés.
Azért kell kivasalni még az alsó nadrágját is kedveském a férjednek, mert soha de soha nem tudhatod, hogy kivel lép félre, és soha ne tedd annak ki magad, hogy egy másik nő megszóljon a férjed miatt, mert akkor csak te lehetsz a vesztes. ( nagymama ) 

Miért frusztráltak a gyerekek?

A gyerekek mindig felhívják magukra a figyelmet. Ki azzal, hogy eléggé hülye és a viselkedése eltér a normálistól, ki azzal, hogy olyan érzékeny, hogy minden szarért elsírja magát. Vannak gyerekek, akik manipulálnak mindenkit. Őket egyszerűen semmilyen sablonba nem lehet beletenni, mert a környezetük generálja az ő viselkedésüket. Azaz a szüleik viselkedése tükröződik vissza a gyerek magatartásában. Éppen évekkel ezelőtt ismertem meg egy pasast, akit persze imádnak a nők. Házasság, gyerek, társadalmi élet. Minden nagyon jó lenne, ha szeretnék egymást, de nyilván ez az egy nem nagyon jött össze nekik. Van két gyerekük, akikre persze mindent rá lehet kenni. A gyerekek miatt nem lépek, de azért fűvel-fával csalom az asszonyt, mert hajt a vérem. Megértem a férfit, mert ha egy férfit nem szeretnek és nem találják vonzónak, az bizony le fog lépni. Látszatot tartanak fenn. A gyerekek miatt mindenképpen. A gyerekek persze magatartási problémákkal hívják fel magukra a figyelmet, közölve a szülővel, akik persze észre sem veszik, hogy ők az ostobák, hogy ugyan már kedves szülők: mi gyerekek rosszul érezzük magunkat. Évek teltek el, míg folyamatosan pofáztam az illetőnek, hogy váljanak el, mert a gyerekek két kiegyensúlyozottabb külön élő emberrel sokkal jobban fogják magukat érezni, mint egy nagy rakás szarba, amit a két szülő persze családnak nevez. A család nem ott kezdődik, hogy anyagi, erkölcsi megfontolásból nem lépünk, mert a gyerekeknek így lesz a lehető legjobb.  A nagy lófaszt! A gyerek rájön legbelül, hogy a két szülő egy nagy rakás szar, de nyilván ők nem tudják kimondani. Hiába erőltetik a szülők a nagy, gyönyörű családi idillt, a gyerekek okosak és tőlük jobban senki nem érezhet meg bármit, ami nekik rossz. Tehát, ha te szarul élsz, ő is szarul fog. Nyilván nagyon nehéz először és ugye itt jön az, hogy a gyerekek elé kell minden esetben állni, hogy igen a felnőtt hibázott, rossz útra térünk, de mindent megteszünk érted/értetek, de anyával/apával elválnak útjaink. Biztosan sokkoló először, de mindenképpen hosszútávon a legnagyobb boldogságot fogja hozni. Az említett pasasnak kb. 8 év kellett, hogy rájöjjön, neki is jár a boldogság és nem 10 nő ágyában. És íme: Barátunk megtalálta a lego vagy a puzlee másik darabját és immár egyenes, őszinte kapcsolatban él egy olyan nő oldalán, aki megbecsüli. Igen. Ő már nem fog másfelé nézni, mert pontosan erre vágyott, csak nem lépett, és röpke szarokkal beérte. Miután a gyerekek teljesen nyugodt környezetben vannak mindenkét félnél, így nincs görcs a gyerekekben és teljesen normális életet élnek, hisz hiába nem egy a család, de mégis teljes értékűek lettek. A pasas nem vágyik semmi másra csak arra a nőre, akit megszerzett és én hiszem, hogy létezik változás. Hiszem, hogy a férfi szeretetre vágyik és ezt csak egy nő adhatja meg neki. A gyerekeknek nagyon fontos a szeretet. És ha gyerek nem érzi a biztonságot, márpedig ahol a két fél nem szereti egymást, ott a gyerek azonnal ráérez. A gyerekek nem hülyék, csak annak tetetik magukat. Ha ostoba szülőkkel élnek, akkor ők is ostobák lesznek. Ha szarban vagy otthon, a lehető legjobb dolog az lenne, ha kimondanád és ha egyszer nem sikerül a változás, akkor lépj tovább. Magadért és azért, hogy a gyereked boldog legyen. A gyáva szülők bújnak a gyerekük mögé. Az, akinek a lelke még saját magát sem szereti, az mindig mással fog takarózni. Van sok példa, hogy mennyire jó irányba változnak meg a férfiak és a nők, még ha az elválás nagyon nagy cirkusszal és fájdalommal jár. Ha gyomorideggel élsz, akkor a gyereked is azzal fog. És ez ellen nem tehetsz semmit sem. Te vagy kedves szülő a hibás. A gyerek áldozata a te szarodnak, amiért a világ tele lesz frusztrált, szorongó gyerekkel. És attól rosszabb nincs a világon, amikor úgy nő fel valaki, hogy a szülei önzősége miatt ő húzza a rövidebbet.
Jó tanács: Az első lépés nagyon rossz. De ha elindulsz rajta, akkor te leszel a győztes. A gyereked után.

Van jó házasság

Még ha nem is hisszük el. Sok jó házasságot ismerek. Kiegyensúlyozott, beszélgetésekre, türelemre alapozottak. A legfontosabb, hogy szeressed a másikat. Lehet leélni úgy egy életet, hogy a társadalomnak, a külvilágnak felesz meg, vagy éppen valaki másra hárítod a nyomorodat, de semmiképpen nem érdemes boldogtalanul élni. A boldogtalanságnak nagy ára van a legbelül. Gyötrődsz, nyomorogsz, szenvedsz nap, mint nap. Nem is éled az életedet, mert képtelen vagy kijönni a lelkeddel. A jó házasságokban látom, hogy minden a szeretetre alapul. Ha nincs szeretet, akkor a gyűlölettel kell élned, ami pokollá teszi az életedet. A jó házasságokban azt látom, hogy nincs érdek. Nincsenek anyagi, erkölcsi megfelelések, nincsenek kalitkák, nincsenek haragos szavak. A jó házasságban engedned kell. Szeretned kell a másikat annyira, hogy egy idő után minden amit tesz, az a te részedet is képezze. A jó házasságban szenvedélynek kell lenni, mert ha az nincs, akkor sosem lesz boldogság. Két embernek nem kell feltétlenül a közös érdeklődési körének meglennie. Két ember lehet teljesen különböző, mert az évek alatt formálódni fognak és egy idő után lesznek majd közös köreik. Különfélének kell lenni, mert attól lesz kiteljesedett mindkét fél élete. Imádni kell szüntelenül a másikat. Ha az imádat már nincs, akkor tovább kell lépni. Tovább kell lépni mindkét fél boldogsága érdekében. Nincs miért toporogni, mert az embert a szomorúság, a gyalázatos napok, a szeretet nem adása, az ideg leőrli. Úgy képzelem el, mint amikor a mákot daráljuk. A szemek míg egészek nagyon szépek, majd amikor ledaráltuk, akkor keserűvé is válhatnak. Szeretni kell az egészet, mert attól leszel teljes. Éppen úgy kell rajongani és szeretni a férfit, mint a nőt. Ha eszközként használsz bárkit, előbb vagy utóbb magad maradsz. Az ember érzelmei nagyon sebezhetőek. Ha valakit folyamatosan bántasz és nem adod a szeretet legkisebb cseppjét, attól ne várj semmit sem. Szeretetet csak szeretet adhat, ahogyan ha jó szót kapsz, akkor előbb-utóbb sokkal több jót fogsz kapni. A környezeteben elég sok jó házasságot látok. Olyan jó nézni, hogy két ember még ha vannak is nehézségek néha, de szeretik egymást. Láttam már egy-egy villanásra ölelést, csókot, könnyeket is. A legszebbek a házasságban vagy tartós, kapcsolatban figyelhetők meg. Azokért megdolgoztak. És az övék. Szerelmet csak akkor érezhetsz, ha téged is szeretnek. A kutya is tudja, hogy ki az igazi gazdája. Ahogyan egy férfi is és egy nő is tudja, hogy ki szereti igazán...