Hiány, magány...

Ha valakiért, hát érte meghalnék. Azonnal. Ha kérné. De nem kéri. Úgy szeretem és az a jó benne, hogy ezt Ő tudja. Szerintem érzi és el is mondom neki, amikor van lehetőségem. Nem akarom, hogy fájjon neki és nem is zaklatnám ezzel, mert hiába szeretünk valakit, ha azt elrontottuk. Ha akkorát hibázik az ember lánya mint amilyet én hibáztam, annak következményei vannak. Nagyon súlyos következményei vannak. És a következményekért felelősséget kell vállalni. Vállalom Én. Ezzel nincs gond. Beletörődtem, hogy egyszer majd szembe kell néznem talán, hogy más oldalán találja meg a boldogságot. Azt nem tudom, hogy olyan boldog lehet-e, amilyen velem lett volna? Még arra sem készültem fel, hogy mi lesz ha egyszer meglátom valakivel, de még arra sem vagyok felkészülve, ha egyedül látom meg. Valószínű, hogy térdre fogok rogyni és sírni fogok, hogy ekkora barom, hogy lehettem. És nem kereshetem már a miérteket, mert bármilyen kedves is velem, már kizárt az életéből. De miért van az, hogy néha meg azt érzem, hogy nem is zárt ki, mert tudom, hogy ott abban a kis gödörben az orcáján az én mosolyomat viseli? Miért érzem ezt? Tényleg van olyan, hogy a női megérzés? Vagy csak mert ezt akarom érezni, hogy akarom... szeressen. Olyan klassz lenne. Jó lenne megint lógatni a lábunkat a betonról, olyan jó lenne ott vásárolni ahol vásároltunk, ott állni fent és nézni bele a messzeségbe. Olyan jó lenne. Egyet tudok. Megtanultam úgy szeretni a távolból, hogy a lelkemnek ne fájjon. Elmondtam neki, hogy szeretem akkor is, ha ő mással lesz boldog. Ez az igazi szerelem. Nem ám az, hogy valakivel együtt vagyunk és éldegélünk, szeretünk. Ez az igazi, amikor semmi esélyem nincs már talán, de Én annak örülök, hogy Ő tud mást szeretni. Viszont úgy soha senkit ne szeressen, mint ahogyan engem szeretett volna. Szeressen másképpen. Mondjuk ebben biztos vagyok, hogy másképpen fogja. Olyan okos Ő. Azt szerettem benne, hogy mindent tud és okos. Sosem volt okos pasim. Mind olyan hülye volt, de Ő. Ő más. Egyszer volt olyan, hogy csak csendben voltunk. Az a csend ami nem kínos. Na azt akarnám még egyszer. Ott feküdjön mellettem csendben, nekem hulljanak a könnyeim, érezzem azt a fájdalmat amit Ő érzett amikor átvertem. És tudjam meg, hogy milyen fájdalom ez. Azt hiszem tudom, de akarom még egyszer érezni. Bűnhődjek. Aztán egyszer odafenn bocsássa meg nekem valaki, hogy hibáztam. Ő már tudom, hogy megbocsájtotta, hisz olyan értékes lelke van. Sokszor nem akartam, hogy ez a lélek másé legyen. És mindent kitaláltam magamban, hogy majd hogyan szerzem meg még egyszer. Fogalmam sincs, hogy lehet Őt még egyszer. Ötletem sincs. pedig a kis testemmel ugranék a hátára... Biztosan cipelne, mert tudom, hogy Ő erős. És tudom, hogy az erő miatt nem enged közel magához. Az az erő az övé és nekem marad a hiánya és a magány...

 http://www.youtube.com/watch?v=mjctZpF60lw

Gátlások

Egyszer azt mondta Nekem egy lány ismerősöm, aki megjegyzem, hogy nem éppen a legjobb alakkal rendelkezik, hogy: " Az ilyen fajta Nőket, mint amilyen te vagy nem szeretik a férfiak "dugni"".  Titeket csak mutogatnak rendezvényeken, de az olyat amilyen én vagyok, azokat imádják az ágyban a férfiak. Ő egy hú, de nem tudom elmondani, hogy milyen alkat. Egy 100 kiló feletti nő és én a 172 cm-mel és az 56 kilómmal teljesen más alkat vagyok. Vékonyabb kiadás. Sosem érdekelt és mai napig nem érdekel, hogy valaki kövér-e vagy sovány. Egy dolog a fontos nekem, hogy emberileg milyen. Viszont ezt a mondatot évekkel ezelőtt hallottam tőle és megmondom őszintén, hogy mély nyomokat hagyott bennem. Mindenkiben vannak gátlások. Aki azt mondja, hogy nincs az bizony hazudik. Nem a külvilágnak, hanem magának. Nem tudom értelmezni azóta sem ezt az egy mondatot, mert számomra teljesen felfoghatatlan, hogy milyen optimizmussal vannak a kövérek a világ felé. Közben meg azt látom, hogy valakai kövér és mondjuk egy vékonyabbat néz, állandó jelleggel fikázza, hogy piszkafa, a férfiak nem szeretik a csontávázakat stb. Lehet, hogy így van, de én az alakom ellenére sem vagyok csont sovány. Vannak Nekem is tetsi hibáim és bizony vannak dolgok, amiket szívesen eltüntetnék, de úgy vagyok vele, hogy a testem része és talán ideje lenne elfogadni magamat olyannak, amilyennek teremtett az Úr. Én azt nem értem a kövérekben, hogy azért mondjuk ki, hogy nagyon csúnya a bőrük, lóg mindenhol a vastag háj rajtuk és teli vannak azokkal a fránya narancsbőr okozta problémákkal, hogy lehet az, hogy amikor le kell dobni a textilt semmi gátlás nincs bennük. Hogy lehet olyan testtel magabiztosnak lenni, ennyi önbizalommal rendelkezni? Ez tényleg agyban dől el? Én a mai napig nem vagyok elégedett magammal és igenis vannak gátlásaim. Nyilván az ember egy kapcsolatban levetkőzi ezt idővel, de sosem vetem bele magamat úgy, mint egy kövér abba a bizonyos ágyba. Én is voltam túlsúlyos, de én nem vagyok alkatilag kövér. Én betegség miatt voltam olyan mint egy bálna és minden áldott nap zokogtam, hogy adják vissza tesetemet azonnal. Belehaltam nap mint nap, hogy nem vehetek akármit magamra és marad a melegítő, mert hát undorítónak éreztem magamat. De tettem érte, hogy visszanyerjem a régi alakomat és 2 év alatt sikeres is lettem. Olyan szörnyű ezt hallani, hogy a vékonyakat nem szeretik a férfiak. de egy kövérben meg mit? Azt, hogy azzal bármit meg lehet tenni, akkor abban a pillanatban, akár még alázni is lehet? De jó, hoyg sovány vagyok. Vannak kövér ismerőseim, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak, mert nem így vélekedbnek, de azt kell mondjam, hogy sokkal több kövér, disznó nőnek van önbizalma, mint a csinos, jó alakú nőknek. Tegnap votlam egy helyen ahol egy nagyon kövér nő ült mellettem és láttam, hogy olyan undorral nézett rajtam végig, hogy felfoghatatlan volt számomra. Én szégyelltem magamat, hogy így viselkedik. Akkora arca volt, pedig komolyan mondom, hogy sokkal szebbet hányok tőle egy átmulatott éjszaka után. Megjegyzem sosem iszom. Miért méregetnek minket? Rájöttem arra is, hogy nem a sovány nőknek van bajuk a kövérekkel, hanem a kövéreknek velünk. Nem bírnak minket. Gyűlölnek minket, megvetnek és ezért szerintem bármit megtesznek egy férfinak az ágyban, hogy előbb legyenek mint mi. De erre csak azt mondom, hogy inkább menjek színházba meg kiállításokra, mintsem bármelyik testrészemből hajtogathasson azt a bizonyost a férfi a testemen. Emiatt a sok önelégült kövér nő miatt van az, hogy az értékes emberek tele vannak gátlással, mert ezek a kövérek gátlástalanul törnek előre. Nagyon szeretném, ha elfogadnának minket kissé karcsúbbakat is a kövérek és végre nem fikáznának minket állandóan. És nagyon szeretném, ha ez csak egy elkeseredett mondta lenne és valaki megerősítene engem naponta, hogy igenis a sovány Nők is nagyon jók az ágyban!!! :)
( UI: Akinek nem inge nem veszi magára és nem állt szándékomban senkit sem megsérteni és a kissé molettebb barátnőimet is nagyon szeretem. )