Sajnálom

Megint csak a közösségi oldalra tudok hagyatkozni. Már csak nevetek egy-egy poszton. Van sok ismerősöm, akiknek van gyermekük. Van akiknek kicsik, van akiknek nagyobbak. A nagyobbakkal rendelkezőkkel semmi gond nincs. Az akinek kicsi még a baba, azok valami más dimenzióban élnek.
Értem én, hogy ez az élet nagy pillanata és ennek is kell lennie, mert ettől tényleg nagyobb dolog nincs a világon, hogy egy nő szül. Csodás dolog lehet, bár nekem teljesen más szemszögből van véleményem erről. Semmi bajom tényleg a szüléssel, láttam vagy 20 ezret. Szuper látni, hogy egy-egy szülő feltesz ezer meg 1 millió képet a gyermekről és már-már azt is tudjuk lassan, hogy ki hogyan szélcsövezi a gyermekét és mikor bújik ki a foga stb. Csodás érzés lehet ez is. De vajon nem beteges ez? Vajon ez mindenkire tartozik? Vannak barátnőim és hála a magasságosnak, hogy értelmesek egytől-egyig ( ezért a barátnőim ), akik szültek. Nem misztifikálják túl a dolgot. Örülnek, boldogok, de bezárják a saját életükbe. Nyilván egy-egy szép pillanatot megosztanak velünk, vagy éppen vicceset. De az amikor  azt látom, hogy egy szülő felteszi a gyermekéről már vagy a 100. képet 3 nap alatt na az kiveri a biztosítékot. A legnagyobb bajt számomra az okozza, hogy ilyen címekkel: A legszebb a világon, a csoda, csodálatos gyermekem, szépségem, gyönyörűm... és sorolhatnám még reggelig. Mik ők? Film címek? Azzal azért tisztában vannak az anyukák, hogy nincs olyan, hogy a legszebb!
Mindenkinek a sajátja a legszebb. És soha senki nem lesz szebb nála még a legjobb barátnőjé sem, még a szomszédé sem még az atyaúristené sem! Csak a sajátod a szép. Azt szereted, imádod. De nekünk nem kell ezt minden áldott nap elmondanod, mert turdjuk, hogy a sajátodért leszel megveszve.
Én nagyon ritkán írok gyermekek képe alá bármit is. Csak tényleg olyannak, akiknek szépek a gyerekeik. Mert hát valljuk be és tudom, hogy most sokan lehet leköpnének, de vannak csúnya gyerekek is. Hát ronda felnőttek is léteznek. Mondjuk azt nekem senki ne mondja, hogy egy spontán született, az anyuka vagy 12 órát vajúdott, és világra hozott gyermeke az szép. A nagy lófaszt. Megvislet és majd kialakul.
Igen vannak szépek és csúnyák. Felháborító az, ha valaki odaírja egy ronda gyermek képéhez, hogy húúú de szép. Ilyenkor azért elvinném az illetőt egy szemészeti vizsgálatra, hogy vajon vele minden rendben van-e? Nem kell adni a lovat senki alá.
Mindenki a sajátját szeresse, nevelje példaértékűen. Nem lesz soha szép a másik gyermeke csak pusztán odaírjátok, mert ez az illem.
Nem. Nem kell. Ma is láttam egy kislányt, akiben (pedig nézem egy ideje ) még a 1,5 év alatt egy szép vonást sem véltem felfedezni. És nem rosszindulatból, de az apja is egy csúnyaság és a kislány inkább hajaz rá. Persze az anyja odaírja, hogy a legszebb a világon.
Neked. Nekünk nem.
Tehát: Mindenki a sajátját szeresse, és persze osszon is meg velünk egy-egy pillanatát, de senkinek nem vagyunk kíváncsiak a percenkénti képére.
Azaz én csak azokat nézem, akik közel állnak hozzám.
És még egy jó tanács az önelégült, gyermekét mutogató anyukáknak.
Sok sok barátnőm van, akik gyermekkel rendelkeznek.
És tényleg szépek a gyerekeik és okosak is. És nem reklámozzák őket. Remélem, hogy tudják Ők, hogy most rájuk gondolok!
És boldogok a gyermekek és szépek.
Nincs szükség a napi mutogatásra.
Ui: Drága nagymamám mindig mondta nekem, hogy én vagyok a világon a legszebb. Elhittem neki, mert neki tényleg én voltam a világon a legszebb.

Megváltoztathatatlan dolgok

Vannak dolgok, amiket sajnos vagy nem, de nem tudunk megváltoztatni. Pedig annyira szeretnénk. Vagy mondjuk meg nem történtté tenni. Nekem is van ilyen most az életemben. Soha semmit nem bántam meg úgy igazából csak vagy 2 dolgot, ami rá is tette a terhet a vállamra egy életen át. A taktika. Úgy utálom ez csinálni és mindig lázadok, hogy soha nem szabad és mégis beleszaladok ebbe újra meg újra. Van amikor pont nem érdekel, de vannak esetek amikor olyan jó lenne újra kezdeni egy évet, egy hónapot vagy csak egy napot. Akkor átgondoltan máshogyan cselekedni. Olyan jó lenne. De sajnos ezt nem tehetjük meg. Pedig milyen könnyű lenne így döntéseket hozni, nem megbántani másokat, bocsánatot kérni emberektől, adni egy ölelés egy érintést egy mosolyt vagy éppen egy nagy pofont. De ami megtörtént az sajnos megtörtént. Most persze már semmit nem tudok tenni és most már talán bele is kell törődnöm, de olyan rossz érzés, amikor fel kell adnod valamit, amit annyira szerettél volna. Tudom, hogy a türelmet tanuénom kell, mert egy akaratos, önző, türelmetlen ember vagyok, de ezek ellenére nincs bennem kedvesség? Vagy nem vagyok jó fej? vagy mert egyet hibázik az ember, akkor azt érdemli, hogy beletapossák a földbe? Lehet. Nem tudom. Egyet biztosan tudok. Megint hibáztam egy kicsit és rossz érzés, hogy nem lehet megmagyarázni és bocsánatot kérni. Ez a szörnyű érzés. Még akkor is elfogadható a visszautasítás, de akkor legalább könnyebb lenne, mert tisztázva van a félreértés. És marad a kétely...

Beteg elmék

Kb. 10 perce olyat hallottam, hogy azonnal tollba kell mondanom. Ha nem hallom én azt hiszem, hogy ilyen nincs és nem is létezik. Vannak kapcsolatok körülöttem amelyek működnek és vannak amelyek nem. Megszakadnak ilyen-olyan okok miatt. Mesélte egy ismerősöm, hogy annyi kifogást talált benne a pasas, hogy az már felsorolhatatlan. Nem tudom, hogy miért keressük a hibákat és miért nem fogadjuk el a másik pont úgy ahogyan van. Hisz akkor valójában szeretjük?
Szóval: A pasas, akivel véget ért a románca az ismerősömnek olyan furcsa egy manuszka. Először mikor találkoztam vele úgy éreztem, hogy ez jó lenne aludt tejnek. Semmit, de még egy cipőfűzést  sem néztem ki belőle. Gazdag. Vagy inkább tehetős. Mondjuk semmire nem becsülöm, mert könnyű  nagyon egy már meglévő családi dologba beleülni, mintsem magadnak kihajtani mindent az életben. Így mindenki tud gazdag lenni. Nem nagy kunszt. Emberünk amúgy szerintem egy macskajancsi. Szörnyű elvárásai vannak, de közben meg egy emberi hulladék. Ilyet főzzél, így takaríts, de dolgozz mellette, de segíts nekem és nevelj gyermeket. Mondjuk azt sem néztem ki belőle, hogy szexuálisan valamit tudna nyújtani az ismerősömnek, de hát ez az én véleményem. Nem is lett volna baj, ha olyan király lenne az inas, hogy a csillagokat lehozza az égről. De hát nemhogy lehozza de még marasztalja is őket ott, ahol vannak. manuszunknak kicsit azért voltak aberrált vágyai. De ehhez hozzá kell tennem, hogy a úgy ült az anyuci szoknyája mellett, hogy hihetetlen. Tudjátok az amit anyuci mondd egy fiúnak az úgy kell legyen. Vasárnapi ebéd pontban 12 -kor, templom stb. Nem tudom, hogy ki, hogy van ezzel, de a mai világban jó, ha esznek az emberek, de persze nagyon szuper dolog, ha vasárnap már 12-kor odaülnek az asztalhoz, de hát egy szerelmes pár még szerintem vasárnap 12-kor az ágyban hempereg. Vágyai voltak. A pasas ilyenekkel állt elő, hogy szex közben nem pisilnél le? mert az olyan jó. Miafasz? Hogy ilyen van? Nem emlékszem pornó filmekre sem, hogy lenne-e benne, de hát vajmi keveset láttam. Pisiljen le. Azt hittem amikor hallom, hogy behorpadok. Jó, hogy nem leszarni. Na azt talán megérdemelné ez a macskajancsi, aki amúgy egy lépést nem tud tenni a családja nélkül, aki emberileg egy nagy nulla és olyan félősnek tűnik, hogy ha megdobnám egy kővel elsírná magát. Ennek kell a vizelet a pofájába. megáll az eszem. És még csodálkoznak az emberek, hogy milyen kapcsolatok vannak, hogy az embernek elmegy a kedve a társtól, mert már semmit tisztelet nincs benne. Az, hogy átverik az emberek a másikat és hülyének is nézik az már megszokott dolog. Én már megszoktam. Megszoktam, hogy semmi tisztelet nincs a másik felé a férfiakban, de tudom, hogy vannak nők is, akik förtelmesen viselkednek és ilyenek. De, hogy ilyet kérni. Könyörgöm. A szexualitásnak nem egy gyönyörű dolognak kell lennie? Kis málészáj meg hugyoztatná magát. Hát innen üzenem ennek a pasasnak, hogy biztos van olyan is, aki szívesen leszarna és már meg is tették egy párna, mert azért vagy ilyen nyomorék lelkű, de gyűjtök össze jó sok koncentrált vizeletet betegektől és azzal nagyon szívesen leöntelek!
C sókcsók

Hülyének nézés

Ez egy olyan szörnyű dolog. Ettől rosszabb nincs a világon. Olyan borzalmas érzés, hogy vannak emberek, akik azt hiszik, hogy sokan lábtörlők. De csak hiszik. Mert tulajdonképpen az aki a másikba törli a lábát és hülyének nézi na az a lelki szemét. Nem az akivel megteszik. Sosem azok a rossz emberek. És nem is mondanám rossznak azt, aki hülyének nézi a másikat, inkább szerencsétlen flótásnak. Engem is szoktak. csak nevetek. Olyan jókat tudok ezeken nevetni a barátnőimmel. és éppen ma beszéltem az arany testűvel, hogy már annyira nem érdekelnek mások minket csak mi magunkkal foglalkozunk. És ez olyan jó. és azokkal, akiket szeretünk. Én nagyon kevés embert szeretek. Nagyon oda kell tennie magát bárkinek, hogy én megszeressem. De vannak, akikért tűzbe mennék. Egyre kevesebb, de azért még mindig szerencsés vagyok. Van, hogy elfújja a szél az embereket egymástól, de olyan jó utána megint ott folytatni, ahol bevégzett anno. De ezek még akkor sem néznek hülyének, amikor valami nem stimmel éppen akkor a kapcsolatban. Viszont vannak olyan emberek az életemben, akik azt hiszik, hogy sok sok mindent megtehetnek. Na azért nem. És ezen is csak nevetek, mert míg az ostoba, buta emberek azt hiszik, hogy modnjuk én nem érzem és nem tudom, hogy mire megy ki a játék, az csak azért van, mert nem akarom, hogy az illető tudja, hogy bizony-bizony nem vagyok egy fejre ejtett hülye pitsa!
Sosem leszek. Sem játékszer, sem olyan, akit hülyének nézzenek.
Egy határig tűröm/tűrök. Aztán elengedem a kezét az embereknek és azt csinálnak amit csak akarnak. A közelmúltban is kaptam olyan pofonokat és volt, akinek sokat segítettem és azt mondta, hogy te szerencsétlen idióta. Igen. annyi segítség után ezt mondta nekem. Semmi gond nem volt ezzel sem. Így gondolta. De valójában saját magáról alkotott véleményt, mert ő sokkal idiótább mint mondjuk én, csak kettőnk között az a különbség, hogy míg ő mindig hülye és boldogtalan, én élek tovább. És soha, de soha többé nincs tovább kedvesség és segítség. Ezt sokaknak meg kell tanulniuk. Sok ember nem mer nemet mondani és visszaszólni. Nem baj, ha visszaszólsz. Ne maradjon benned. Mondd ki bárkinek. Te vagy a bölcsebb. 
Üzenem sok sok embernek: Nincs haverfelvétel!

Akaratos

Ma azt mondták nekem, hogy akaratos vagyok. Az. Tudom. És? Van olyan ember, aki nem az? Vagy van olyan, aki nem szeretné érvényesíteni magát az akaratával? Engem aztán nem kell szeretni. Sőt. Megkérek rá mindenkit, hogy ha ez bárkit zavar, akkor egy pillanat alatt el lehet felejteni. Semmi gond nincs ezzel. Lassan 35 év alatt nagyon sokszor hallottam már, hogy ilyen meg olyan vagyok. Persze a rosszakat, mert ugye a hibákat tudjuk csak sorolni. Aztán mégis csak lehorgonyoztak mellettem és mégis csak nem volt olyan nagy gond évekig az az akaratosság. Pár hónapja megtanultam mindenkit elfogadni olyannak amilyen. És mindenki azt csinál amit csak akar. Tudom, hogy csak a rosszakat látják az emberek vagy a jókat csupán gyengeségből nem mondják ki. Nekem pl. van egy barátnőm, aki olyan szeszélyes. Mondjuk mint a jó idő olyan. Akaratos. de szeretem. Van olyan, hogy azt mondja mindjárt hívlak. Aztán 2 nap. na jó 1. Meg órák kérdése! De szeretem!!! és tudjátok, hogy miért? mert még 1x sem hagyott a szarban és ha éjjel felhívnám, hogy megöltem egy embert, akkor azt  kérdezné, hogy ásód van, vagy vigyek? Én lapátot is vinnék neki amúgy. :) Persze ez más, mert barátság. Akarat nélkül semmit nem lehet elérni. Ezt tanulom/gatom. és nagyon jól megy. Aza akarat az azért is lehet jó, mert akarunk valamit és ha az egy másik személlyel kapcsolatos, akkor az a másik személy fontos lehet. Fontos. És ez itt a lényeg. Ha nem lenne az, akkor nem akarnánk...
Vannak aztán pillanatok, amikor elmúlik az akarat...
És maradnak az emlékek... Az fájhat...
Szóval! Mindenki jól gondolja meg, hogy kitől s mit akar, mert az akarat nagyon nagy erővel rendelkezik.

Az élet amit "egyszercsak" ránk mér

Én aztán már megkaptam mindent fentről és talán 100 ember helyett bűnhődtem meg sok sok mindenért. Van akinek nagyon könnyű élete van, van akinek mindenért meg kell harcolnia. Nekem ez utóbbi jutott. Én úgy érzem, hogy mindenért piszkosul harcolok. Nem tudom milyen az amikor az ölembe hullik sok sok minden és nem is akarom már tudni, mert ehhez szoktam hozzá. Sokan azt hiszik, hogy nekem olyan könnyű. Nem. Sosem volt az csak felépítettem egy jó nagy falat magam köré és van, hogy semmit nem lehet látni abból, hogy mi fáj nekem. Feküdtem én már halálos ágyon, vesztettem el embereket, barátnőket, barátokat pitiáner dolgokért, de mai napin nem adhatom fel. Semmit nem adhatunk fel, mert akit egyszer megcsap a halál szele, annak igenis van keresnivalója itt az élők között. Nem lehet csak úgy eldobni semmit sem, mert jobb harcosnak lenni. Tudom azt is, hogy azért mérnek rám ennyi csapást, mert lehet már más belehalt volna. Én meg bírom, cipelem, viszem ezeket a terheket. Van aki feladja és nem is tudom, hogy miért teszi. Olyan jó élni még ha éjjel könnyes is az a párna. Olyan jó, hogy járhatunk , érezhetünk illatokat, szerethetünk. Ezt nem lehet majd csak 80-on túl odaadni a teremtőnek, mert ezt meg kell élnünk. 10 éve semmit nem tartok magamban. Tudom, hogy ez nem mindig jó, de ha bent tartod, akkor beléd fog rohadni. És ott fog marcangolni, mert nem tudsz mit tenni. Sokan nem mernek beszélni nem mondják ki, hogy mit éreznek, hogy mit akarnak, hogy mit szeretnének. Én tudom. Határozottan tudom, hogy ölelést, szeretet szeretnék. feltétel nélkülit. Olyan őszintén, tisztát. Nagyon nagy kérés ez tudom és néha elérhetetlen, de nem adom fel. Nem adhatom. 100 sírtam tele a párnámat az elmúlt 1 évben, hogy boldogtalan vagyok, de sosem látni rajtam. Engem már sem cipő, sem ruha, sem ékszer nem érdekel, csak egy ölelés. És tudom, hogy sokan így vannak ezzel, de nem merik kimondani. Sok az álszent köztünk sok a boldogtalan ember. És nem is sejtjük, hogy kik azok. Sosem gondolnánk, hogy kinek lenne szüksége bármelyikünkre, mert sokaknak csak a külsőségek számítanak. Szánalmas ez emberek. Van aki ordít a szeretetért és nem vesszük észre. Bár nekünk is tenni kell érte, de a külvilágnak is segíteni kell benne, mert ha nincs partner ebben, akkor rohadunk belül. Már 10 éve kimondom, hogy milyen jó, hogy élek, hogy milyen jó volt érezni a szenvedést, a fájdalmat, hogy végre tudjak örülni mindennek. Ez nem ment az elmúlt időben, mert elfáradtam. Nem akarok már senkinek sem megfelelni. Senkinek sem. És végre kimondom. Jó, hogy a sok szar után már csak jobb jöhet és senkinek nem adnám oda azt a kemény 1 évet, azt, hogy a testem minden milliméterén tűszúrások nyoma volt látható és alig bírtam megmozdulni. Senkinek nem adnám oda. Enyém. Mára elfogadtam és 10 év után elengedem. Elengedem, mert már mindenen túl vagyok. Már nem kell harcolnom csak kimondanom azt, amit akarok.
Azt, hogy mindenki mondja végre ki a másiknak, hogy szereti. ha kell 100x vagy 1000 x. Mindent mondjatok ki, mert megéri. Nagyon is.

Mama, aki egy idióta

Van egy ismerősöm egy idősebb nő, akinek van egy családja. Tudjátok olyan apa, anya, gyermekek. A lánya kifogta az aranyhalat a városban. Hahahah. Inkább eszem egy halászlevet pontyból, mint egy ilyen pasassal összekössem az életemet. A kedves mama mindig azt hangoztatja, hogy a lánya nagyon jól választott. Tényleg szuper is ez amúgy, mert ez a lány még életében semmit nem dolgozott és semmiért nem tett le az asztalra. nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán bejelentett munkahelye. De és itt jön a nevetésem tárgya. A kedves mama, aki veri magát, hogy mekkora fasza partyt választott a bugyuta lánya, mindig azzal jön, hogy beköltöztek egy házba és mindenki így hívja őket, hogy a milliomosék or gazdagok. Wáháháháháhá. Ez már csak azért is vicces, mert amúgy nem itt kezdődök a gazdagság. És amúgy most már vannak olyan percek, amikor a kedves mamának be fogok olvasni, hogy egy gyökér az egész dolog, mert egy gazdag az nem fedi fel a gazdagságát. Nem attól gazdag valaki, hogy van egy kocsija és be tudott költözni egy kibaszott lakásba a városban. Nem. Egy gazdag csendben van. Nem kérkedik. Sőt. Sosem fedi fel a gazdagságát. Amúgy meg akkor lesz a mama hiteles, ha egyszer ezt a szép kis szánalmas családot látom a Forbes magazin címlapján. Na akkor majd pofázhat, de addig meg csak kussoljon és örüljön, hogy a semmittevő lányát elvették és boldog. Ha egyáltalán az. Mondjuk nem akarom és nem kívánom neki, hogy elváljanak, de várom már azt a pillanatot, amikor a férj megcsalja majd, mert hát tudjuk, hogy az ilyen bugyutákat előbb vagy utóbb megunják. Szóval kedves emberek.
A gazdag csendben van. Nem annyija van, ami a zsebét kitölti, hanem attól is több. És ehhez még párosul ész is a legnagyobb tisztelet az emberek felé. Itt kezdődik a gazdagság... amikor már a lelked is gazdag.
Köszönöm.

Féltékenység

Ilyen nem létezik. Bizalom. Az van. Vagy nincs. De ami az enyém az az enyém. Bár... Mindig azt mondom, hogy ha valami nem jó ott az ajtó. Bárki bármikor kisétálhat rajta. Bármikor. Fáj, de elengedjük. Majd szar lesz egy darabig, de senki olyanért nem harcolunk, aki azon az ajtón kilép. Ha megtette, akkor egy döntést hozott, amivel sajnos nem lehet és talán nem is kell ellenkezni. Aki akar kilép. Viszont. Nálam egyszer lehet azon az ajtón kimenni. Szerelem, barátság, család. Utána már nincs nyitva. Ha belepusztulok sincs nyitva, mert aki kilép annak mennie kell. Nem feltétlenül azért, mert nem szeret minket az illető, de abban a pillanatban ez a legjobb döntése. Van azt mondják egy egészséges féltékenység az emberekben. Persze, hogy van és ha nem lenne, akkor az illető nem lenne fontos. De sokkal többet jelent a bizalom. ha az nincs, akkor tulajdonképpen mindenki azt csinál amit akar. És én tettem már ilyet. Szabad voltam fogságban. Nagyon jó volt, de meg lehet unni. Az sem mindig jó. Jobb az a fogság, amiben villámcsapásokkal tarkított égi jelenségek vannak. Sokkal jobb. A férfiak sokkal nagyobb számban féltékenyek, de ez érthető. Nekik sokkal nehezebb egy nőt megtartani, mint nekünk nőknek őket. Nem azon múlik, hogy egy jobb csajjal lépnek félre. Nem. A félrelépés csakis érzelmi alapon működik a férfiaknál is. Ha otthon minden rendben van, akkor van bizalom. Ha egy kicsit is a nő hagyja elveszni a férfit, akkor ott a baj. Na akkor jöhet e féltékenység. De az a bizalom hiánya. Én lassan 35 leszek. Már nem érdekelnek ezek a dolgok. Tisztelet legyen. Azt kell kiharcolni egy férfinél, mert ha az nincs, akkor megette a fene. De én is tudok csendben szenvedni, de sosem mutatnám ki a féltékenységemet. Soha. Inkább lelépnék. Fájna, de nem mutathatjuk ki, mert az roppant szar érzés. De egy nőnek kell érezni, hogy a férfi megőrül érte és féltékeny. Ragadozó. Szeretjük a ragadozókat.
Talán jobb ha a márkákat a szekrényben hagyjuk, teljesen mindegy, hogy menyasszony, férj feleség,  ha házasság, vőlegény, szingli. Ha kamu... rögtön kiderül...

Villámcsapás

Ismerjük ezt a szót. Mindenki máshogyan értelmezi. Most arról a bizonyos villámcsapásról szeretnék írni. Arról amikor meglátod. Beléd vág, a húsodig hatol. Minden Nő ezt akarja! Banditát akarunk. Tudom, hogy mindig az van, hogy rendes fiú legyen, kedves, odaadó, gyengéd. Nem. bandita legyen, csapjon neki a falnak. Amikor a villám becsap na olyat érezzünk. Nem bírjuk a langyos vizet. De azt senki nem is issza. A hideg víz kell. A hűsítés. De a bandita tiszta lapokkal játsszon. Szeressen, őrüljön meg értünk. Izzon ott  levegő, amikor ránk néz. Ilyet akarunk. Ezt szeretjük. Nincs mese. Nincs másra szükségünk. Itt már nem a pénzen múlik semmi. Hiába van pénz és hatalom, ha nincs villám csapás mehet a bizonyos hátsóba az inas. Annyit nevetünk a barátnőimmel, hogy milyen pasasok vannak, hogy némelyiknek még a tej is megalszik a szájában. De a banditának nem. Az tudja, hogy mikor, hogyan kell nézni és milyen jeleket kell adni. A bandita mindig tudja. Vannak a nagyon banditák, azokat nem szeretjük. Nem erőszakról beszélek. Szenvedélyről. Arról az izzóról, amiben csillapíthatatlan fájdalom van a testünkben. Gondolom sokan éreztek már ilyet. Ha nem, az nagy baj. Ezt egyszer mindenkinek át kell élni. Azt a villám csapást amikor nem számít ha a fürdőszobában a csempéhez szorít és az sem számítana, ha betörne a fejünk. Na jó azért a traumára ne menjünk be, de remélem értitek miről beszélek. Szóval kell az a kirobbanó érzés ami előreviszi a kapcsolatokat, hogy soha, de soha ne laposodjon el. És ezt nem csak egy nő irányíthatja. Igaz a tűzzel mi szoktunk játszani, de a férfi is tud. Tudnia kell, hogy mikor van ott és abban a pillanatban az idő, hogy tomboljon a vihar és 120 km/h sebességgel fújjon a szél és az ördög verje a feleségét. :)

Nyafogók

Vannak férfiak, akik nyafognak. Igen. Pontosan úgy, ahogyan a nők szoktak. Sőt. Jobban. Szakítás után. Mi sírunk, toporzékolunk, meghalunk, gyászolunk. Nyafogni ekkor nem szoktunk. De a férfi bizony nyafog. Nem is kicsit. Főleg ha felszarvazzák. Tudom, tudom nagyon rossz érzés lehet, hogy így járnak az ember fiai, de mi nők is kapunk ebből elég bő nyállal. Nincs ezzel semmi gond. Mi nem megyünk bele azonnal egy másik szarba és nincs sokunknak csillapíthatatlan vágya a szexelésre stb. Nem. Mi gyászolgatunk. Ki így ki úgy. De a férfi az nem. Az azonnal zombi lesz és züllik, csajozik, bulizik. Nincs ezzel gond. De ezt a fájdalmát ne ontsa már más nőkre, mert ettől szánalmasabb nincs a világon. Éld meg, gyászold meg és kussoljál. Senki nem kíváncsi pláne egy nő arra, hogy te, hogy szenvedsz vagy éppen, hogy szidod azt a másikat. Biztosan szar érzés és mindenkinek az, mert ha megalázzák az nem valami ünneplésre méltó dolog. De tényleg nem vagyunk kíváncsiak ezekre a szarokra. Nem velünk kell megosztanod, neked kell valahogyan megélned, mert minket sem sajnál senki sem, esetleg csak a barátnőink. Amúgy is egy férfi el tudja dönteni, hogy mit akar. Nem? Mindig ezt hangoztatjátok, hogy na mert ti majd tudjátok, meg nincs érzelgősség. csak előre. Aha. Persze. Meg hátra sírni. Visszafelé. Kit érdekel ez amúgy? Téged. Most is mesélte egy ismerősöm, hogy találkozott egy pasival és a volt nőjéről beszél. Hát te fiam ülj le és már egyest sem adnék neked csak esetleg egy nagy pofont, hogy hogy lehetsz ilyen barom. Miért? Azt persze nem tanultátok meg, hogy egy új nőnek nem beszélsz a fájdalmadról. Ti mindig olyan magabiztosak vagytok, határozottak. Mindig az van, hogy a nő az ostoba, buta, idióta szakítás után. Sajnos rá kell jönnünk, hogy nem. És nem vagy ostoba és nem vagy idióta kedves férfi, csak dolgozd fel úgy ahogyan mindenki megpróbálja feldolgozni a szart az életében. nekünk is fáj és még mindig azt tudom mondani, hogy egy férfi sokkal nagyobbat tud rúgni egy nőbe, mint mi, de ezzel gondolom sokan vitatkoznának velem.
Szóval:
Csak akkor menj bele még egy icipici beszélgetésbe is egy nővel, ha annak sem az exedet sem a fájdalmadat nem említed meg, mert minket nem érdekel az a másik, vagy pont lesz@rjuk. Ha ez nem megy, akkor menj a haverokkal sörözni vagy aludjál vagy tudom is én, hogy mit csinálj, csak ne egy női lelket törj össze a nyafogásoddal...

Ki hitte volna?

Mindig is azt hittem, hogy 1979 után már nem léteznek emberek, nem is született senki sem. Olyan furcsa, hogy valaki 1980-nal kezdődően és még 1990-nel kezdődően is születtek. Gondolom, mert más világ mint az én korosztályom. Most tapasztaltam meg pár éve, hogy élnek ilyen születési számmal is emberkék. Szuper. Van egy közelálló ember hozzám, akinek szíve választottja nagyon, piszkosul fiatal. De képzeljétek, boldogok. van egy szemük fénye már. Azon szoktunk nevetni, azaz mondjuk lehet csak én, hogy egy jóval fiatalabb pasas mit lát mondjuk bennünk, akik már a 35 felé taposnak. Azt láttam eme ifjú férfin, mert nem hívhatom gyermeknek már Őt, mivel apuka, hogy rajongásig szereti a barátnőmet. Tudjátok olyan őrülten, olyan nagy tisztelettel És ez milyen jó, nem? Itt vannak a velünk egy idősek és a jóval öregebbek, akik akkora arccal vannak a világ felé, hogy Csernobil mondjuk még egyszer megtörténhetne. Szörnyű. És mondják, hogy persze mi nők ilyenek meg olyanok vagyunk. Szottyadtak is már amúgy meg igényeik sincsenek. Nem ismerem a fiatal korosztályt, de ez ami a szemem előtt játszódik, az egy nagyon szép dolog. A tisztelet. Mert gondolom, hogy a nagybetűs NŐKÉNT néz a fiatal a Nőre. Nem taktikázik nem játssza meg magát. Egyszerűen szeret. Tisztán, őszintén. Mondjuk ezt egy megsavanyodott városokat, falvakat végig kefélt megöregedett pöcs nem tudja és soha nem tudta elmondani. Ezek a vén szarok ( tisztelet a kivételnek. mondjuk egyet tudok csak mondani ) semmit nem tudnak rólunk Nőkről. Azt nem tudom, hogy a fiatalabb generációnak mi a véleménye, de egyet tudok, hogy én és a barátnőim már kb. 20 éve pontosan így nézünk ki. És volt aki szült. Nem lett asszonyos és nagyon klasszul tartjuk magunkat így lassan 40 felé is... mert tényleg lassan közelebb lesz a 40, mint a 30. És büszkén vállaljuk magunkat. Bár hihetetlen, hogy egy huszonévessel nincs gátlása egy harmincon túli nőnek, de bizony lehet, hogy sokkal, de sokkal értékesebbek ezek a kapcsolatok, mint a megsavanyodott paraszt módon bánó vén szarokkal. Lehet, hogy itt kivirulunk, de az is lehet, hogy ezek tényleg valódi érzelmek. Miért is ne lehetnének azok? Bár vigyázni kell velük is szerintem, mert huncutok. Biztos vagyok benne, hogy egy huszonéves kis fruska semmit nem tud a férfiakról és annyit kérdez, mint egy katonatiszt. Mondjuk én csak egyet és azonnal levágom, hogy kamu vagy nem kamu a dolog. Azaz eddig levágtam. De! Tegnap nem tudtam és nem is értettem semmit sem, ahogyan még ma sem és olyan furcsa érzésekkel vagyok teli. De helyén kezelem és olyan dolog volt 5 percig az életemben, hogy sehova sem tudom tenni. Én rajtam semmit nem lehet látni, sajnos vagy nem, de ez van. Nehéz érzelmet kicsalni az arcomra, mondjuk a bánat szele az igen sokat csapdosott már az elmúlt időben. Viszont tegnap olyan jól éreztem magamat, hogy vártam valamit, amiről lövésem sem volt.
Szóval. Minden harmincas nőt arra buzdítok és a negyvenes korosztályt is, akik boldogtalanok, hogy egyszer mindenki boldog lesz. Ha 5 percig is, de elmondhatta.
Én tegnap az voltam. 1 éve pontosan, hogy alig volt mosoly az arcomon, mert gyászban voltam. Most már olyan jó a fényt látni és semmiért nem adnám azt a tegnapi 5 percet.
Na, jóóóóó volt... Nőnek éreztem magamat!!!

Fejfájás

Már annyiszor hallottam és olvastam a fejfájásról. És most nem orvosi szemszögből értem, hanem az a bizonyos fejfájás. Nőknél. Amikor teljesíteni kellene, de sajnos esténként megfájdul az a fránya fej. De mitől? Mindig ezen gondolkodtam. Saját tapasztalataim is vannak és mások elmondása alapján ez egy nagyon fejfájós társadalom. Nekem speciál még nem nagyon fájt a fejem attól, hogy valaki, aki mellettem tér nyugovóra mondjuk megkíván. Ez a természetes. Miért van az, hogy egy idő után a nők többségének sajnos nem megy a szexuális élet egy kapcsolatban, házasságban. És akkor jön a sírás, rinyálás, hogy megcsalt, mással kefélget. És akkor? Ezen bárki is csodálkozik? Van olyan ismerősöm, aki azt mondja, hogy havi 2x tökéletesen elég a szexuális élet egy kapcsolatban, mert ott a gyerek a háztartás, a munka stb. De akkor meg minek sírnak a feleségek, ha a férjük olyat keres, aki vágyakkal teli estéket ad neki? És most egy nő se mondja magában, hogy hulla fáradt, kinek van kedve ehhez. Kérem szépen kedves hölgyek éppen ezért nincs kedvük a férfiaknak hozzátok sem. Megértem őket. Nagyon is. Volt, aki azt mondta, hogy 5 perc és intézd el magadat. Mondjuk ettől a mondattól rögtön sírnék, ha férfi lennék egyáltalán nem szégyellném a sírásomat. Ismerek olyat is és azért hála istennek van a földön még olyan, akiknek semmi bajuk nincs a házas élettel és tökéletesen működik. Akkor velük mi van: Ők is dolgoznak, nekik is van gyermekük stb. Ők valamiért különlegesebbek. Én azt mondom, hogy az összes feleség és barátnő megérdemli, hogy megcsalják, elhagyják azt a nőt, aki havi 2x fekszik le a férjével, akkor is csak azért, mert muszáj ls kell mondjuk egy cipő vagy egy új ruha. Szánalmas, mert hallottam ilyet is. Nem szörnyű ez? De. És nagyon sok ilyen van a földön. Aztán meg vannak azok, akik vágynak egy társra, akik aztán beleadnak apait-anyait és őket senki sem veszi észre. Van olyan sok sok barátnőm, ismerősöm, akik ezekkel küzdenek. Hogy míg az, aki havi 1x bújik ágyba az feleség, bár nem is tudom, hogy kik vannak jobb helyzetben, de nyilván a szeretők és nem a feleségek, őket pedig észre sem veszik. Pedig sokkal jobb nők, mint azok a "mackóalsóban" mosogató, takarító feleségek, akik elvetetik magukat és azután magától értetődő, hogy feleségek is maradnak. Nem. kérem szépen téged is megunnak, sőt már lehet, hogy unnak is, mert semmit nem teszel meg a házasságodért. A gyereknevelés mögé bújnak sokan, hogy milyen nehéz dolog stb. Ki mondta, hogy vállaljál? Ki mondta, hogy könnyű lesz? és ki biztosított arról, hogy téged kedves feleség nem fognak megunni? Senki. Te választottad és neked kell tenni érte.
Rájöttem, hogy a férfiakat csak ezzel és a piszkosul jó humoroddal tudod megtartani. Semmi más nem kell neki, csak ott az éj leple alatt vagy éppen reggel vagy tudom is én mikor te a legjobbat hozd ki magadból, hogy még véletlenül se gondoljon másra.
Sajnálom a azokat a férfiakat, akik szenvednek és nem mernek lépni, hogy találjanak tényleg egy odaadó nőt, aki a gyerek és munka mellett is képes szexuálisan kielégíteni azt, akinek ott a szent oltárnál igaz szerelmet, hűséget és minden mást megfogadott.

Szóval. Hiába van rajtad kedves asszonyka  a legszebb és legmárkásabb ruha, mert tudnod kell, akármennyire is nagyon fájdalmas, de téged is unnak és bármilyen szomorú is, de egy perc alatt elveszítheted azt a férfit, akit te akkor, annyira akartál... 

Esküvők

Mennyi pompás esküvőn voltam már és mennyit követhettem figyelemmel a közösségi oldalamon. Szuper. Bár láttam volna mindenkinek azt a szűnni nem akaró boldogságot a szemében, ami ehhez az intézményhez kellene.  Kébé 1 éve voltam egy olyan puccos esküvőn, hogy azt hittem ilyen nincs is. Mondjuk a legviccesebb az volt, amikor pár nappal az ara megkérdezte az én kedvesemet, hogy: Most tényleg igaz, hogy a leendő férjemnek van csaja rajtam kívül?  Gyerekek, ha nem hallom a nappaliban, akkor nem esek el, de sajnos sikerült fulladoznom. Na de ettől függetlenül megtartották az esküvőt, ami tényleg nagyon szép volt. Megmondom őszintén, hogy csőre töltött kamerával ültem a templomban, mert alig vártam, hogy berúgja valaki az ajtót és közölje hangosan, hogy na itt vagyok teszemétláda pasas!!! Felvettem volna, mert tisztára egy brazil szappanopera lett volna. Nem így történt. sajnálom, de csak azért, mert, hogy lehet egy nő olyan ostoba, hogy rájön és még feleségül megy ahhoz a félnótáshoz. Amúgy a pasi egy málészájú inas egyébként is. Na de gondolom nem ez az alap felállás, hogy így indulnak neki eme szuper eseménynek. Vajon mi dönti el, hogy két ember élete végéig jóban-rosszban együtt marad? A sors? van rá garancia? Van aki hisz még ebben az intézményben? És miért van az, hogy 5 vagy akár 10 év után, de hallottam már hónapokról is, hogy megcsalják egymást a felek? Ez mire jó? Minek akkor pénzt költeni az esküvőre? nem felesleges ez? Van olyan, hogy holtomiglan? Mondjuk az azt jelenti, hogy a halálos ágyamig.  Egy dolog hiányzik az oltár előtt. A tisztelet! Na az nincs. Már szerintem évek óta nincs. Ez miért halt ki az emberekből? vajon, ha ezt gyakorolnánk, akkor nem lenne boldogabb a világ? Szerintem de. Itt nem arról van szó, hogy összekötjük az életünket és majd lesz valami. Ami isten előtt megköttetett az szent legyen. ezért vallom, ha erre képtelen az ember, akkor csak éljen együtt azzal, akivel akar. Nem kell erőltetni azt, amit egyébként nem tudunk betartani. Félelmetes lehet egy esküvő. Ott megfogadni egy olyat, amiről fogalmad sincs, hogy mi az. Hát nem hátborzongató? Persze a buli tök jó meg tánc, zene, pia stb. De azt sem tudod, hogy alkalmas vagy-e arra, amit éppen ott megfogadsz. Mit is kell megfogadni? Hogy hűséges leszek vagy valami ilyesmi. De mit jelent ez a szó? Kihez? Magamhoz? Nem tudunk. Nem is tudjuk ott akkor, mert a lila köd uralkodik a szemünk előtt és miután önkívületlenül érezzük magunkat így nem is tudom, hogy épp elmével vagyunk-e. Nem tudom és talán nem is akarom tudni. egyet szeretnék azaz néha már akarom, hogy tisztelet legyen. Semmi más. ha valami nem megy, lépjünk tovább. De ne úgy, hogy már réges-régen nem működik, de elveszem, mert már szarni bele az egészbe. Úgy, hogy azt érezze a másik. nem kor függvénye. Mindenki azt szeret, akit akar csak tisztelje. Nem biztos, hogy az a papír, amire nem vérrel véssük az esküt, sokat segít. Láttam már aranyló lányokat rohadni pár év után, mert a hőn áhított herceg már félre is lépett. és a látszatot persze fenntartják. Ezeket a lányokat már akkor sem tisztelték a férfiak, amikor ott álltak a szent oltár előtt...
Nem kell az a papír. Azaz van, akiknek nem kell és vannak akik nem méltóak arra a papírra. Hogy ki melyikbe tartozik,,, azt döntsék el maguk...