2016. december 20., kedd

Nyilván



Nyilván mindenkinek vannak hibái. Nyilván mindenki vétkes sok mindenben élete során, mert az élet maga nem is működne másképpen. Azaz nyilván hibákkal működünk. Vannak kapcsolataink, értékeink, és remélem, hogy egyre több embernek esze is lesz. Mikor valami nagyon jó az életben és az intim dolog, vagy bármilyen párkapcsolati érzés, akkor azt jobb ha saját magunkkal vívjuk meg, beszéljük meg. Nyilván az emberek egyik fele szeret hencegni a másik meg kussol. Sok mindent megbeszélhetünk, de vannak súlyos titkok, amiket mindkét félnek be kell tartani, mert bármikor elcsúszhat a dolog egy rosszul mondott, vagy leírt mondaton. Amikor valami nagyon jó az életünkben nem biztos, hogy azonnal meg kell osztani, de a szart sem illendő. Vannak tabuk a kapcsolatokban. Vannak dolgok amikhez fel kell nőni és érett férfiként és nőként kell dönteni azzal kapcsolatban, hogy vajon kinek és mikor mondhatunk el valamit? Mert ha rosszkor vagyunk rossz helyen és rosszkor mondunk valamit, akkor a párnák hamarosan könnyesek lesznek. Egyet megtanultam az életben, hogy bárkivel hozott össze a sors, azt tisztelem még akkor is, ha nem éppen fényes a múltunk. De istennek hála emberként tettük mindnyájan. Aki az életünk része volt, az soha semmilyen körülmények között nem szidjuk, nem kurvázzuk, nem gecizzük, nem pusztítjuk a jövőben. Ami két ember között egyszer megtörtént, annak jobb esetben a két ember szívében-lelkében kell maradnia. Nincs olyan helyzet, hogy azt harmadik fél megtudja, nincs az a helyzet sem öröm sem bánat, ami ebből az embert kibillentheti. Nagyapám azt mondta mindig, hogy a férfi tisztelje a nőt és fordítva is így kell tenni. Sokszor nem működik. Sokszor fel kellene nőni a különböző feladatokhoz, hogy bizonyos esetekben bármi is beteljesüljön. Sokszor kell előre gondolkodni, hogy mit teszünk. Valahányszor belenézek a tükörbe tudom, hogy a múltam jó helyen van, hogy soha senki nem tudja meg, hogy milyen vagyok igazából csak az, aki a pillanataimat megéli velem. Velem. Nem mással, velem. Nem nagy pofa, nem menőzik, nem vág fel semmivel ami engem érinthet, és másokat is. Nem árul el és ha valami jó azt velem beszéli meg. Amikor az ember valakivel kapcsolatba kerül, bármennyi ideig is fog tartani, tiszteletben kell tartani a szabályokat. A szabályokat, amikkel egy életre át lehet vágni egy férfi vagy egy nő életét. Tisztelik egymást és a legbensőbb dolgokat csakis ők ketten tudják. A szexualitás, az intimitás az két ember dolga és nem tartozik másokra. Az érett férfiak így kezelik a nőket, az ostobák hencegnek, kiadják szerelmüket és ezáltal alázzák meg őket. Aki nem így tesz, gyerek. Gyerek, akinek nincs még érett gondolkodása. Nincs előtte példa, hogy egy nővel, hogy kell és illik viselkedni. Egy férfi egy nőt felemel, otthont teremt, biztonságot ad neki és hitet. Bizalmat. Bizalmat, amit soha semmilyen körülmény között nem szeghet meg. Mert egy férfit hamarabb lehet padlóra tenni, mint egy nőt. A nő míg él nem felejt és mélyen benne lesznek a tüskék. A férfi hamar felejt és leszarja, hogy mit tett. De nyilván nem vagyunk egyformák és nem egy azonos értékkel rendelkezünk. Vannak kirakatok amik ragyognak. De a ragyogás mögött súlyos sérelmek és hibák vannak. Nyilván, mert a tettek mindig mást bizonyítottak. Egyre megtanított a nagyapám. Ha szeretünk valakit azt csendben tesszük, azt nem hangoztatjuk, lesben állunk és lecsapunk ha kell a szívünk minden szeretetével. De a nagyapám már nem él és nem tudja tovább mondani a bölcsességeit. De ha vannak még férfiak, azok tudják, hogy miről beszélek. A gyereke nyilván nem.

Nyilván.







2016. október 4., kedd

Szokásaink



Hogy vannak, abban biztos vagyok. Aki egyedül él, annak olyan monotonná válnak bizonyos dolgai, hogy ha kizökken belőle, azt megérzi. Azt vettem észre, hogy mindent megszokásból csinálok. Mindent balról-jobbra, hátulról-előre és még sorolhatnám. Olyan megszokásban élek, hogy pár napja a kizökkenés miatt, majdnem elfelejtettem a szokásaimat. Azaz rájöttem, hogy nincsenek is megszokások, mert egy pillanat alatt az ember változtat mindenen. Ami addig megszokottnak tűnt, az megváltozik. Egy pillanat alatt tudunk máshogyan élni, viselkedni, reagálni. Képesek vagyunk rá. Pár napja fenekestül fordult fel az életem, és az addig megszokott kis mederben tengődő napjaim egyszerre tűntek el. De úgy, hogy magam sem hittem volna. Naponta többször töltöttem a telefonomat, mert szükséges volt, több ezer betűt ütöttem le a klaviatúrán, nem a jobb kezemben fogtam a telefont, mert a balban kellett, mert teljesen máshogyan vert a szívem.  Amikor nem a szokásaink rabjai vagyunk, akkor élünk csak igazán. Amikor a komfortzónánkból kilépve változtatunk a megszokotton, akkor vesszük észre, hogy élünk. Hogy remekül mennek a nem mindennapos dolgaink, hogy bármi ami nem a megszokott, azzal is elbánunk, hogy nem fontos a mindig élre vasalt ruha, hogy teljesen mindegy milyen a tusfürdő, hogy milyen a wc papír, hogy egyáltalán nem fontos a megszokott élet. Amikor az ember megszokásból él, annak a veszélye nagyon magas. És tényleg lehet megszokásból vezetni, élni, de nagyon veszélyes. Mert nem mindig üres a félig teli pohár, mert nem mindig kell értelmet keresnünk bizonyos dolgokban, hogy boldogok legyünk. Szokásom volt, hogy csak magamra gondoltam, még akkor is, amikor másra kellett volna. A szokásom rabja voltam. Egészen reggelig. Amikor a megszokott zuhanyzás közben már nem jobbra, hanem balra tettem a tusfürdőt, hogy már nem számított, hogy melyik oldalon lógnak a szivacsok, hogy nem számít, hogy a víz éppen, hogy bugyog le, mert nálam ez is nagyon fontos volt. Rájöttem, hogy az újság nem hátulról kezdődik és rájöttem, hogy az én elmúlt, és rájöttem, hogy nem baj, ha az életem a sport, hogy nem baj ha mást is látok, és érzek. Egyszerűen nem számít, hogy a megszokásból kilépve mást is gondolok, érzek. De azért a fontos dolgaimat nem cserélem le, nem hagyom el a hobbykat, nem fogok másnak szurkolni és nem akarok kevesebb cipőt, órát, parfümöt. Nem mondok le esőben sem a hétfői temető látogatásomról, mert az az életem része, mégha 4 éve is már hiányzik valaki, akiért mindent megtennék, hogy itt legyen, akinek pontosan olyan megszokásai voltak, mint nekem, de hisz a világot jelentettük egymásnak. Mert azok nem megszokások, azok az életem részei. Az vagyok én, aki ha néha a megszokottban él, de bármikor kizökken, ha érdemes, aki bármikor felveszi a versenyt minden szokásával ellenkezővel, aki ha éppen boldog akar lenni, az is lesz és nem bármi áron. Csak úgy. És ha a szokásainkon túllépünk és nem a megszokott lesz az életünk része, hanem a pillanat és az érzések, akkor azt hiszem, soha többé nem lesznek szokásaink. Leszünk mi. Hisz élünk.

2016. szeptember 27., kedd

Atombomba



Már a szó hallatán is kifordul a gyomrom. És nem azért, mert a szó valódi értelmére gondolok. Az is szörnyű, de az egy másik blog lesz majd. Pár hete hallottam egy lányról. Bitang, menő, istennő, mindenki őt akarja. Azt mondták, hogy egy atombomba. Mondjuk a bombáról az jut eszembe, hogy felrobban, pusztít és semmi nem marad körülötte. És milyen jó, hogy ezt értem meg a szóból. Mert ugyebár a nő is pontosan ezt csinálja. Szexel mindenkivel, hiszen atombomba, ő megteszi, amivel nincs gond, mert már az erkölcs az a születésnél kihalt és amúgy sem hiszem, hogy kapott volna megfelelő neveltetést, vagy hozott volna valamiféle nagyszülői értéket.  De aki bomba az legyen is atom. Pusztítson. Ő pusztít is. Mindenkinél. Még olyannál is, akinél ha felrobbant ugyan, de maradhatott volna. Mert kapott bizalmat. Vagy kapna. De nem él vele. Ő amúgy is atombomba. És az atombomba a fiúknál egy nagyon menő dolog. De csak addig amíg robbantgat. Amíg az ágyban van. Az atombombával bármit lehet tenni. Bármit. És most mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy hogyan is képzeli el a nőt. Azt, akiről minden férfi álmodik, akit elég sokan meg is kapnak. Imádják, isszák a szavait, vágyakoznak utána. Vágyakozik az egyedülálló, a házas, a kapcsolatban élő, az özvegy és szerintem már lassan a kutyák is. Medvét azért nem írok, mert az most nem nagyon jár errefelé. És amúgy is, lehet a medve robbantaná fel. A nő, akivel mindent lehet csinálni. Mindent felelősség, tisztelet nélkül. Aki meg is tesz mindent, mert ő a legjobb. Az atombomba nőt bárki használhatja, nem számít, hogy ki az illető, nem számít semmi sem, mert ő erre született. Ő ennek a specialistája. Tudja, hogy kell a férfit használni, kihasználni, tudja, hogy mikor mit kell tenni. Csak egy dolgot nem tud. Egyszer véget ér a sor. Egyszer minden vágyakozó férfi eltűnik, elfogy, egyszer minden férfi hazamegy és szerelemmel fog ágyba bújni, még ha ki is kacsintott. Az atombomba után semmi nem fog maradni, csak a semmiség. A nagy semmi, a levegő. Megunják. Egyébként is a férfiak is csak addig játszanak az atombombával, míg érdekes, míg fel nem robban. Aztán felöltöznek és elhagyják a területet. Elhagyják, mert már semmit nem tud nyújtani. Elhasználódik és kiég. A felrobbant kis játszmákat megismerik, megunják. Az atombomba nő pedig kiég. Kiég, és a teste elhasználódik. A lelke örökre megtörik.

Anyák, szülők. Vajon ítélkezhetnek?



Most leszögezem, hogy senkinek nem érdekel a véleménye, a blogom az enyém, az én véleményem, van leírva. Minden esetben vállalom a felelősséget minden leütött betűért. 
Az anyák a legveszélyesebbek a földön. De most nem azért, mert foggal körömmel harcolnak a gyerekükért, mert vannak olyan rossz példák is, hogy egy anya  maga a katasztrófa. Az anyákról úgy fogok most véleményt alkotni, hogy hosszas figyelgetés, beszélgetés előzte meg a leírtakat. Az, hogy nincs gyereked egy anya szemében olyan bűn, mintha embert öltél volna. Az anyák számára kirekesztett vagy, undorító, hogy nem vállalsz gyermeket, erkölcstelen, önző személynek tartanak. Megvetnek minden pillantásukkal. Az anyukák a mai társadalomban nem fogadják be azokat a nőket, akiknek nem lehet gyerekük és ezért gyermektelenek, vagy éppen eszük ágában sincs szülniük. Mindenkinek van joga dönteni az életéről, mindenkinek van joga vállalni gyermeket, vagy éppen nem, de ítélkezni nincs joguk az embereknek. Azaz bizonyos esetekben ítélkezhetünk, csak lehet annak nagyon nagy következménye lesz. Ezerszer hallom, hogy neked nincs gyereked,te ezt nem tudhatod, majd megtudod, ha lesz stb. Lehet, hogy nincs gyermekem és még sokaknak sincs ebben a világban, de van jogunk így dönteni. Minket nem kell kioktatni semmilyen szinten a gyermek szépségéről, nem kell folyamatosan azt szajkózni, hogy nem tudjuk miről maradtunk le. Semmiről. Biztos vagyok benne, hogy akiknek nincs gyermekük, azoknak vagy azért nincs, mert tudatosan élnek és nem akarnak, vagy valamilyen egészségügyi problémájuk van. Meg valljuk be őszintén, erre a világra néha ahogyan elnézem, szerencsétlenség szülni egy gyermeket, mert van, hogy 10 perc múlva nem tudjuk, hogy mi történik a világban, nemhogy felelősséget vállaljunk egy másik életért. Minden nőben megérik az anyaság. Ezt 100 %-osan állíthatom. A nők pontosan tudják, hogy éppen mikor szeretnének gyermeket. Amúgy is a nők két dologra képesek gyermek ügyben. Az egyik, hogy legyen gyermeke és akkor tűzön-vízen át mennek és bármit megtesznek érte, a másik, hogy nehogy teherbe essenek. A gyermekvállalás az legyen tudatos. Legyen két ember alaposan megbeszélt döntése. Nem csak úgy felcsináltatjuk magunkat a férfival mondjuk a jobb élet reményében, vagy nagyon sok nő elköveti azt a hibát, hogy azt hiszi: a férfi akkor az enyém lesz. Lófaszt. A férfi csak egy életen át hordozza majd a terhet a lelkében és egy olyan helyzetbe lesz belekényszerítve, amitől kifordul a bele és minden percben undorodni fog a nőtől egy életen át. Akik szülnek azok legyenek tisztelettel azok felé, akik még nem vagy egyáltalán nem is akarnak a gyermekáldás elébe nézni. Azért mert valaki szerintük a könnyebb utat választja, hogy nem vállal gyermeket, az még nem jelenti, hogy azokat meg kell bélyegezni. Jól is néznék ki, ha minden gyermeket vállalót mondjuk leköpnénk az utcán. Mi gyermektelenek tudomásul vesszük, hogy vannak anyukák, akiknek a gyermekvállalás volt a vágyuk, akiknek ezzel beteljesült minden álmuk és gyakorlatilag ezzel feltették a koronát a fejükre. Minket gyermekteleneket nem érdekel, hogy kurva fáradtak vagytok, hogy nincs egy perc időtök sem, hogy semmire nincs időtök, hogy állandóan nyavalyogtok, hogy milyen nehéz, de megéri. Ha megéri, akkor tessék csinálni, örülni még hajnali 2-kor is. Mi nem nézünk le titeket, mi tulajdonképpen lehet, hogy sokkal nehezebb, rögösebb utat járunk be mint az, aki a gyerekre vágyott. Nincs jogotok ítélkezni felőlünk, nincs jogotok kirekeszteni minket, csak mert mi nem vállalunk vagy még nem vállaltunk gyermeket. A társadalom nagy része a nők köréből nem viseli a gyermekteleneket. Nekem is van nagyon sok gyermekes hozzátartozóm, ismerősöm, barátnőm. Vannak az állandó nyavalygók, de közben hangosan ordítják, hogy a "legkirályabbéeletérzés" a világon. Vannak, akik hulla fáradtak, de soha egy mondattal nem kiabálnak, hogy ők mit élnek át nap mint nap. Ők azok, akik megérdemlik az anyaság minden percét, akik nem vájkálnak az olyan életébe, aki nem vállal. Vannak akik kimondják, hogy soha nem akarok gyereket. Ez megváltozhat akár, de egyet jegyezzen meg minden gyermekes anyuka. 
Saját magunknak van jogunk eldönteni, hogy mi mit szeretnénk, hogy hogyan szeretnénk az életünket leélni, hogy mi az ami miatt mi így döntöttünk. A döntést mi magunk hozzuk meg. És ezt kérem tiszteletben tartani. 






2016. szeptember 8., csütörtök

Viszlát nyár, viszlát férfiak!





Az, hogy vége a nyárnak, számomra a legnagyobb megkönnyebbülés. Most már jöhetnek a dolgos hétköznapok, jöhetnek az értelmek, az igazi értékek. De félek, hogy az ősz sem hozza meg a várva várt beteljesülést, ezután az igen mozgalmas nyár után. Itt voltak a fesztiválszezonok, koncertek, késő estig nyúló vacsorák, beszélgetések. Megannyi ember esett szerelembe, hacsak pár órára is, de legalább ez is megtörtént, sokaknak volt egy éjszakás kalandjuk, sokaknak még az sem. Itt hirtelen egy svéd csavarral fordulnék egyet, és azt mondanám, hogy azok jártak jól, akik nem keféltek minden jött-ment férfival vagy nővel. Annyi esztelen és féktelen nap után most már csak hátradőlve Donna barátnőmmel, csak próbáljuk a bőrt az arcunkon hagyni a sok nyári döbbenet után. Donnáról annyit kell tudni, hogy kb. 3 hete szólítom így, és talán, hogy titokban maradjon kiléte, ez így most lényegtelen is. Donna remek NŐ. Így csupa nagybetűvel. Intelligens, csinos, okos ( ez a nagy hátránya neki is, mert ha egy idióta picsa lenne, nyilván könnyebben érvényesülne a világban ), remek egzisztenciával, remek családdal ( azt nagyon irigylem tőle ), remek humorral és olyan szép mosollyal, hogy minden férfi szíve megdobban érte. Egyszer. Aztán persze halál lesz a vége. Donna imádja  a randevúkat, amolyan kellemes ismerkedős nő, aki minden részletre figyel egy-egy találkozás alkalmával. Így van ez akkor is ha velem találkozik, de ugyebár az sokkal fesztelenebb, mert én is pontosan olyan remek humorral vagyok megáldva, mint ő. És ezt nem nagyképűségből mondom, de egyszerűen fantasztikus páros vagyunk. A randik beszámolóját mindig tisztára kiborulva vártam, és utáltam ha éjszakába nyúlik, mert csak reggel tudhattam meg a részleteket. Képzeljétek el, hogy volt olyan manusz,  aki a világ összes magabiztosságával érkezett Donna életébe, és persze a randevúra is,  akkora menő fejjel, hogy ha kicsit vékonyabb a nyaka, akkor le is esik a feje róla. Olyan menő volt a kis pajtásunk, hogy roppant módon lenyűgöző lénye, már már arra sarkallta Donnát, hogy ez azzzzzzzzzzzzz. Itt az ÁSZ a pakliból. Az ász. Azaz. - mondom én.  Így kicsivel. Mert a kis pajtásunk annyira és addig volt menő és határozott, mígnem EZT FIGYELJÉTEK: meg nem látta Donna autóját. Mert ez kiverte a biztosítékot, de nem a kocsiból, hanem barátunk fejéből és ez volt az igazán férfias érv. Mi nem lehetünk együtt, mert neked jobb kocsid van. Már ez is baj amúgy? Nekem speciel sokkal jobb óráim vannak, mint bárkinek, de attól még ha a fehér lovagnak nincs olyan amilyet én gondolok. ( ez amúgy több milliós lenne ), attól még nem baszom bele a pofájába, hogy bocshhikaa, de emiatt ez nem lesz kamázós dolog kettőnk között.
És most nem egy "ikszötösaudibéemvére" kell gondolni. Attól sokkal vagányabb, jobb a verda, de sajnos csak a színét tudom elárulni nektek, ami sötétkék, de most elbizonytalanodtam és lehet fekete.  Nem értek a verdákhoz, de akkor megbeszéltük, hogy igen menő kis jószág. Már alig várom, hogy beleüljek, mert elfelejtettem kitenni a könyökömet úgy igazán rajosan az ablakon. Remélem hamarosan ezt is kivitelezhetem. A manusznak milyen komplexusai lehetnek, ha ez zavarja? Gondolom a pénisze is kicsi vagy kicsinyes és inkább a kocsira fogta, mert az lett volna az igazán lelombozó, ha esetleg a "foreverlove" után kiderül, hogy itt nem a lét a tét, hanem a méret. A férfiakat eddig sem értettem, de ilyen kifogások miatt jobb is ha elvesztettük a kis barátunkat.
Következő barátunk egy igazi Dallasból való Ray Krebbs. Róla annyit mondhatok, hogy még okosabb, intelligensebb, tanultabb, és még a faszom tudja mivel fényezzem pasast volt. Ő majdnem olyan volt, mint Jockey Ellie fia, de mégsem. De még mennyire nem volt ő a menő. Pontosan jó nevet aggasztottam rá, mert a méltán híres filmsorozatban a Dallasban ( a gyengébbek és fiatalabbak kedvéért ) is egy nagy balfaszt alakított. Mondjuk azzal nem vagyok tisztában, hogy a férfiak miért bújnak az  írott kommunikáció mögé, mikor ezek a méltán híres, okos pasasok még helyesen sem mindig tudnak írni, de nem erősségük a telefonon való beszélgetés, és főleg nem erősségük a szemtől szemben való találkozás. Jobban el tudnak mélyedni a betűk világában? Vagy mondjuk, akkor nem kell felöltözni és retkes zoknival, büdösen a kanapéról lehet igen nagy íveket nyomni a nőknek? Vagy így jobban lehet hazudni, hogy mennyire menők vagytok? Nem fogom megfejteni soha, de törekszem, hogy egyszer a végére járjak. Akkora pofával vannak a világ felé, csak amikor a valós életben kellene teljesíteni magát a férfit, akkor vannak bajban, mert a közel 40 évesek is komplett keretének. Azt nem tudom, hogy mondjuk ha az apjuktól nem láttak illemet, akkor esetleg az összes nagyapja meghalt, mire tanulhattak volna valamiféle jó modort? Szóval Ray írásban nagyon odaadó volt és roppant minden nő álma pasas. Rayről elhittük. Még én is. Ray úgy találkozott igazán Donnával, hogy azon mindenki  sírt volna. Ahogyan az  nagy könyvben meg van írva.  Én mondjuk mindenképpen szerettem volna egy kamerával beépített szobában végignézni a  találkozást, de sajnos nem tehettem, és hagyatkozom a Donna közleményeire. Gondoljátok el ti nők, amit álmotokban sem mertetek gondolni. Vasút. ( MÁV ) Peron. És nem Eva Peron, hanem a Nyugati. Ott áll a tökéletesség írásban, ott áll, akiről azt hisszük, hogy mindenben megfelel. Leszáll Donna, puszi arcra, mert hát ugye még ez csak az igazi  első randi, majd indulássssss. Itt nem részletezem, hogy mi történt a hazaúton, de miután felfrissült Donna, így utána kezdetét vette a nagy... Lófasz! Mozit terveztek vacsorával. KÁEFCÉÉÉÉ. Bazdmeg. KÁEFCÉÉÉ. A manusz most nem tudom, hogy praktikusságból vagy azért, mert kicsinyes vagy és, mert csóró volt aznap este, de a KÁEFCÉÉÉÉ-be vitte Donnát. Bocsi Viki életmód tanácsadó barátnőmnek nem is merem elmondani, hogy a mai pasasok ilyen helyre viszik a nőket, mert a glikémiás indexe azonnal vagy leesik vagy felszökik. Miután ezt a kellemes vacsorát majszolták édes kettesben, gondolom Donna olyan szépen, stílusosan öltözött fel, mint mondjuk Samantha a Dallasból, nincs kétségem, hogy agyvérzést kapott a gyorsétteremi szagoktól a frissen vaslat ruháján. És Raynek jött egy hívása az istállóból. És most persze röhögtök tudom, de tényleg onnan. Hisz Ray attól függetlenül, hogy nappal egy menő jogtudományi egyetemet végzett valaki, szabad idejében egy lószart sem ér. Öööö. Azaz lovas vagy mi a lófasz. Imádja a lovakat. Én is mondjuk, de inkább a vasalót szeretem jobban, mint egy olyan manuszt, akinek ennyire kicsinyes az agya, hogy azonnal az első találkozás alkalmával elviszi a NŐT a lószar közepére.   Az élete részébe, ami lehet többet jelent neki, mint egy pohár víz a szomjazónak a sivatagban. És elvitte valami lovardába, amiről Donnának még annyi fogalma sem volt, mint nekem. Nyilván van egy alapvető tudása, de első randin jó, hogy nem egy összetett lovas versenyen indítja a randira hívottat. Nagyon kedves kis hely volt amúgy, de órákon keresztül nem szólt a manusz Donnához. Órákon keresztül. Milyen alpári, idióta, bunkó viselkedés már az, hogy valakit elviszel egy idegen környezetbe és leszarod. Na itt nekem senki ne mondja, hogy a tanult faszkalapok különbek, mint a kétkezi munkások. Ezek anyám olyan arccal vannak a világ felé, hogy el sem képzelitek. És persze nem érzékelte a barátunk, mert annyira ostoba is a világhoz, hogy felfogja, itt valami nem volt rendben. Annyit még megjegyzek, hogy a mai manuszok olyan furcsák abban is, hogy elmondja,  van egy Astra-ja, de van egy másik kocsija is, de arról mai napig nem tudunk, hogy milyen. Nem mintha az Astra is érdekelt lett volna egy párválasztás küszöbén, de ezeknek mi az értelme, azt mai napig nem tudom megérteni, felfogni.  Mondjuk most már engem érdekelne, mert lehet egy Aston Martinja van, és akkor hagy rajoskodjak már benne. Viccet félre téve eljött a másnap és na hova? na hova? na hova? szervezte a randit? A LOVIRA! Gondolom nem a Pretty Woman-t szerette volna átélni még egyszer, hanem igenis szándéka volt. Nem, nem lócitromot tapostatni Donnával, hanem megrakni egy fontos futamot. Mert az neki ÉLETHALÁL.  Itt azt mondtam, öljük meg. Nehogy valakivel még az életben ilyet tegyen. Na jó ez is vicc, de olyan ez a sztori, mintha egy 2000 részes szappanoperában lennék. Nem. Ez sokkal rosszabb, mert ott mindenki szeret valakit és általában össze is jönnek a dolgok. És itt sem értette a barátunk, hogy mi lehet a gond. Majd rájött. Már már azt hittem, hogy ez tényleg okos, de egy pillanat alatt rájöttem, hogy ez is egy kretén, faszjankó, sérült, idétlen, lelkileg olyan nyomorék, hogy inkább egy pszihiátria zárt osztályára kellene betenni, hogy valami jó modort tanuljon a Haloperidoltól, ha már a szülőktől semmi nem ragadt rá, csak a kosz esetleg. És folytathatnám még a sort, de már csak egy férfi maradt a jellegzetes szarokból. Aki azért nem megy csütörtökön randizni, mert reggel fél 8-kor egy lakást kell megnéznie, Remélem nem gondolta, hogy reggel fél 8-ig ráér a barátnőm, mert akkor őt is Ray mellé szeretném utaltatni, mert nekik egymásra van szükségük.
Egyszóval.
Én tényleg nem tudom, hogy mit szeretnének a férfiak az élettől, de azt, hogy a nőktől mit, már nem is merem megkérdezni. Tudom, tudom. Rendes nőt szeretnének. Nincs olyan. Szeressétek az idiótát, a kurvát, a szopóst, mert nektek valami nincs rendben a fejben, nincsenek értékek, azt sem tudjátok, hogy hogyan kell egy nővel bánni.
És egy jó tanács a kreténeknek, akik magukra ismertek. Az nagyon kevés, ha esetleg a helyesírás ellenőrzővel pár szaros mondatot le tudsz írni. Élőben kell virítani, ami lássuk be, hogy nagyon kevés férfinak megy.





















2016. július 27., szerda

A fiú, akibe mindenki szerelmes volt





Annyira sok időt töltöttem ennek az irománynak az előkészületével, hogy remélem mindenkinek egy nagy mosolyt csalok az arcára majd.
Volt egy fiú, na de nem árva, akit nem szeretett senki. Őt mindenki. Kislány voltam és a tesóm haverja volt. Mindig néztem az ablakból, hogy ott állnak, bandáznak a sarkon én meg miután jóval fiatalabb voltam ( ez egy kurva nagy hazugság ) nem maradhattam velük éjfélig lent azon a bizonyos padon. Meg tesóm amúgy sem szerette, hogy ott lábatlankodom, hisz ők már "nagyfiúk"! Amúgy egy nagy lófaszok voltak. Wahahaha. Szóval a bizonyos fiúért mindenki oda volt. Fú, de szerelmes volt mindenki belé. Most már visszaemlékezve nagyon vicces is lehetett, mert mindenki csak messziről szerette. Ha mondjuk volt egy csaja, azt egyenesen megöltük volna és én például úgy utáltam, hogy még a fiúra is mérges voltam. Nem néztem rá napokig. De beszarhatott. :) Annyiszor nem mentem trafó kört a kibaszott lakótelepen, mint akkor. De csak azért, hogy egyszer az életben észre vegyen. De szart ő a fejünkre, hisz kicsivel idősebb volt nálunk és akkor még az nagyon nagy körkülönbségnek számított. A mai világban már biztosan észre sem vennék, mert "endivajnavajnatímea" sem feltűnő még a vakoknak sem. De akkor az olyan bűnnek számított volna, hogy egy 5 évvel fiatalabbra néz egy idősebb fiú, hogy lehet tömlöcbe zárták volna érte. Imádtuk. Szerettük. Álmodoztunk. Aztán úgy, hozta a sors, hogy évekkel később a mostani bizalmasomat vette el. Semmi máz nincs a kapcsolatunkban, hisz tudja, hogy mennyire odáig meg vissza voltunk érte. És akkorákat tudunk nevetni ezeken a régi sztorikon, hogy a minap térdre rogytam náluk. Azon gondolkodom, hogy amikor szerelmes voltam, akkor valószínű, hogy nem láttam semmit sem. Mert most már nemhogy szerelmes nem vagyok, de azon azért jókorákat nevetek, hogy mennyire tudom osztani. Imádom, hogy fesztelen ember, hogy őszinte, hogy olyan poénokkal szór egy-egy mondatot nekem, hogy örülök ha nem pisilek be. Imádom a humorát, imádom, hogy pont olyan fizimiskája van, mint a tesómnak. De hisz együtt nőttek fel. Pontosan olyan régi vágású, olyan tanult, olyan habitusú, mint a testvérem. Pontosan úgy szeretem mint őt. Pontosan úgy tud nekem állni és okosat mondani, óvni, védeni, baszogatni, mint ahogyan ő teszi. De emberek. Hogy ezek milyen bárók lettek. Hogy akkor nekem nem tűnt fel, hogy ők a herék királyai. Minden alkalommal valahogyan együtt vonulunk le a házukból és meg kell állapítsam, hogy egy igazi kretén ő is. Képzeljétek a nagy szerelem, akiért mindenki és még mindenki is!!!! odáig volt, egy here báró. Nem fog semmit a kezébe, csak mondjuk gyémántot meg némi pénzt, de azt is inkább utaljuk a bankszámlájára. Kinyalja magát, mintha ünnep lenne és elkezd vonulni. Mi meg a cipekedünk, zárunk, teszünk, gyereket ellátunk és mindeközben a báró vonulgat. És minden egyes alkalommal fennhangon mondom a szitok szavakat, hogy egy férfi ilyet nem csinál, de hiába, mert csak nevet és nevet. És hiába győzném meg, hogy ez nem helyes, hogy egy férfi az cipekedjen, az vigye le a szemetet, mosogasson is azért néha, de süket fülekre találok. És minden egyes alkalommal arra jövök rá, hogy még jó, hogy a barátnőmet vette el, mert akkor én vagy kék zöld lennék vagy egy nem felszabadított rabszolga.
Egy biztos. A gyermekkori szerelem érthető módon illant el. És valószínű, hogy egy kis angyal azt súgta, hogy a legjobb helyen lesz a barátnőmnél. És biztosan állíthatom, hogy őt senki más nem viselné le a világon.
De imádjuk, szeretjük. Szeretjük, mert fecskét hord, mert olyan jó humora van, mert egy energiabomba, mert egy jó apa, mert egy jó férj. És mert imádtunk szerelmesnek lenni. Akkor. Régen.








2016. július 5., kedd

Milyen is legyen?



Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, hogy a férfi az milyen is legyen? Valójában nincs ideáljuk az embernek, jelen esetben a nőknek, de mégis keresnek valakit, valamit, amiről egyelőre míg nem érkezik meg az életükbe, fogalmuk sincs, hogy milyen is legyen. A férfi legyen tisztelettudó. És férfi. Férfi. De, hogy mi fogja azzá tenni, azt míg világ a világ, senki nem fogja megmondani nekünk. A férfiben vagy benne van a tisztelet és az alázat a nő felé, vagy soha nem is tudjuk felszínre hozni. Vannak ideálok, amiket elképzelünk. Elképzeljük, hogy milyen legyen külsőleg és milyen belső értékekkel bírjon. Biztos vagyok benne, hogy minden nő csak a tökéletes külsővel rendelkezőről álmodozik. Hazugság, hogy a külső nem számít. De egy biztos, hogyha nincs a belső és a kémia, akkor állhat előttünk bárki, akkor sem lesz vonzalom. A férfi pontosan tudja, hogy mi kell a nőnek. Ők tudják, hisz ki is tudná más, ha nem ők? Csak vannak akik nem fogják soha a tudtunkra hozni. Soha nem fognak nőként kezelni minket. Vannak azok a férfiak, akik pedig tisztelettel vannak a gyengébbik nem felé. Ők, akik talán szeretni is tudnak, akik minden apró részletre figyelnek. De csak mindaddig, amíg ők is megkapják a szeretetet, szerelmet, figyelmet, tiszteletet. Nem csak a férfin múlik, hogy egy nőt, hogy tud szeretni. A nő is kell hozzá. A férfiakról alkotott véleményünk minden helyzetben máshogyan mutatkozik meg. A férfit vagy elfogadjuk olyannak, amilyen az első perctől kezdve, vagy soha nem leszünk vele egy hullámhosszon. A férfinak a külső jegyei pontosan olyan fontosak, amilyen a felénk való viszonyulása. Ha egy férfi ápolatlan, igénytelen, akkor nincs az a humor vagy kedvesség, ami vonzaná a női nemet. A férfit tetőtől talpig megnézzük, analizáljuk. Mint ahogyan ők is ezt teszik velünk. Kicsit olyan ez, mint amikor elmegyünk a henteshez és húst választunk. Vannak, akik egyből választanak, vannak akik alaposabbak. ( Itt megjegyzem szar hasonlat volt, mert még csak egyszer voltam véletlenül hentesnél és akkor sem én vásároltam. ) Én mindenképpen az a típus vagyok, aki elsőre kiszagolja, hogy büdös-e a hús. Én elsőre döntök. És az vagy igen vagy nem. De közben megnézem, alaposan analizálom, figyelem, hallgatom, hogy hogyan irányul felém a tekintete. A férfi mindig tudja pontosan, hogy mit akar. Ők mindennel képben vannak, ők minden percben tudják, hogy a nő szexre, szerelemre vagy éppen a nagy semmire kellenek. Csak éppen ezt nem fogják a szemünkbe mondani, erre nekünk kell rájönni és nekünk kell vagy odatenni magunkat, vagy lelépni. A férfi nagyon is tudja, hogy mikor mit kell tennie. Mi nők legfeljebb csak analizálunk és eldöntjük, hogy mit szeretnénk. A szép kezeket, a bőr illatát, a mosolyt, a humort, a kedvességet, a huncutságot, a szenvedélyt, a romantikát.
És, hogy milyen is legyen?
Pontosan olyan amilyennek megálmodtuk. Amilyennek kislány korunkban képzeltük a herceget.  Amilyen a legszentebb ember az életünkben, akire felnézünk. Aki éppen nálam  a nagypapám. Olyan legyen mint ő. Szeressen.

2016. június 23., csütörtök

Szifilisz és a társai


Ha azt gondolod kedves olvasó, hogy nálad ez, és társai nem fordulhatnak  elő, akkor nagyon tévedsz. Az emberek nagyon nagy százaléka azt sem tudja, hogy mit hordoz a szervezetében. Éppen a minap olvastam, hogy 50 ÉRTED??? 50 %-kal nőtt a nemi betegek száma. Azt hiszitek sajnos sokan, hogy az óvszert azért kell használni, mert a nem kívánt terhességet kell vele megakadályozni. Olvastam, hogy a nem kívánt terhességnek sokkal kevesebb a a százalékos aránya, mint a nemi betegségeknek. A nem megfelelő szexuális kultúra miatt, és a teljesen mindegy kivel szexelünk csak legyen aktus effektus a mérvadó a többségnek. Az amúgy teljesen mindegy, hogy kivel és milyen módon szexelsz, de ha valami betegség felüti a fejét a szervezetedben és ez esetben ez valami nemi betegség, akkor bizony jó nagy szarban vagy. Ha azt hiszed, hogy ezeket a nemi betegségeket nagyon könnyű gyógyítani, akkor tévedsz kedveském.  Idén áprilisig már 396 gonorrhoeás és 182 szifiliszes beteget jelentettek az országban. Ők azok, akik eljutottak orvoshoz. És te aki olvasod eme blogot, lehet nem is tudod, hogy neked is kellene menned szűrésre. A szakértő szerint az esetek amiatt szaporodtak meg, hogy az emberek már kevésbé tartanak a nemi betegségektől, mint régebben, így nem is védekeznek ellenük megfelelően.
Európában egyébként a chlamydia a leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés. A 2014-ben a regisztrált fertőzések kétharmada a 15–24 éves fiatalokat érintette. Az epidemiológiai központ adatai szerint a chlamydiás esetek száma 2010 és 2014 között 5 százalékkal nőtt. 
Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek tisztában az  emberek azzal, hogy kinek mit adnak "ajándékba"! 
A tapasztalatom az, hogy semmilyen tisztálkodási szokással nincsenek is vannak tisztában az emberek. Vannak még ma Magyarországon olyan nők, akik a nemi szervük felé törlik ki a seggüket,  és most nagyon finoman fogalmaztam. Hogy vannak emberek, akiknek teljesen mindegy, csak skalpokat tudjanak gyűjteni, és ezáltal azt sem tudják, hogy ezeknek mi a súlyos következménye. A férfiak nagy többsége nem barátkozik az óvszerrel, mert testidegen számukra és ahogyan szokták mondani, zokniban nem szeretnek lábat mosni. Én sem, viszont sokkal fontosabb az egészségem, minthogy bármit összeszedjek bárkitől. Vannak férfiak és nők, akik azt hiszik, ha semmilyen tünet nincs rajtuk és szemmel látható elváltozás, akkor nekik kutya bajuk. Végül is a rákos is már csak akkor tudja meg, hogy rákos, ha kimutatják. Tudom, hogy nagyon nehéz elindulni a szűrésekre, de higgyétek meg, hogy megéri. Megéri saját magad miatt, az egészségedért, ami egyszer adatik meg az életben. Ha játszol, akkor veszíthetsz is. És miután nagyon sokan játszanak papás-mamást, így szükség lenne a megfelelő felvilágosításra már nem is tudom, hogy melyik intézményben, mert annyira korai a szexualitás, hogy lassan már csak a bölcsődések lesznek biztonságban. Azt sem tudja némely fiatal, hogy mi az igazi szexualitás, szeretkezés, aktus. Fogalmuk sincs, mert egymás történeteiből merítkeznek, pornófilmekből akarnak nagyon nagy ÁSZ-ok lenni. Ami valljuk be, hogy nem fog menni. És talán az őszintébb szülő-gyermek kapcsolat lenne a legmegfelelőbb ahhoz, hogy valamilyen módon védjük magunkat a mai korban felbukkant egyre több nemi betegségtől. 
És egy jó tanács mindenkinek, aki valamilyen úton-módon szexuális életet él:
Nem attól leszel nagyon nagy király, ha gumi nélkül bevállalod a szexet, hanem, ha gumival is megérted, hogy jó szeretkezni. 


http://www.webbeteg.hu/cikkek/fertozo_betegseg/3566/szexualis-uton-terjedo-betegsegek-es-tuneteik






2016. május 16., hétfő

A magyar fiúk



Adott 25 férfi. Nincs ecset fejük. Nincs borotvált szemöldökük, testük. Nem buzi kinézetűek. Férfiak. Néha fog nélkül, néha felrepedt bőrrel a fejükön, megannyi folttal a testükön.  Úgy harcolnak, mint nagyapáink a fronton. Úgy suhannak a jégen, ahogyan azt egy magyar sportolónak kell. Sportolónak. Mert ugye vannak nálunk olyan sportágak, amiben elég szarok vagyunk, de a pénzt inkább abba nyomják. Érthető. A 25 férfi, amit értünk tesz a magyarokért, az az átlag embereknek semmi. Nekünk, akik szeretjük a jégkorongot bizony a mindent jelenti most a napokban. Van, hogy könnyes a szemünk. Igen könnyes, mert olyan szurkolótábora nincsen az egész világnak, amilyen nekünk van. Nekünk a kis magyaroknak, akiknek a himnuszok egy depresszió, nekünk, akiknek annyi,de annyi fájdalmunk van a történelemben, az életben, hogy más országok már belerokkantak volna. De van nekünk egy egy emberként szurkoló táborunk. Egy olyan csodánk, amit az egész világ figyel. Figyelnek minket, mert mi vagyunk a legjobbak. nekünk a jégen a fiúk is  a legjobbak, még ha meg  is vertek minket. A lelátón ott a szívünk. Kivitte pár száz ember, hogy mindenki hallja a hangunkat, mindenki ránk figyeljen. És mindenki ránk figyel. Mondjon nekem valaki még egy olyan országot, akinek hallani lehetett a szurkolóit? Nincs. Mert a magyarnak van a legnagyobb hangja, mert mi úgy tudunk sírni, ahogyan örülni is ha a csapatunk játszik. Mi magyarok annak ellenére, hogy mindenért megküzdünk, a szurkolásért nem megyünk a szomszédba. Mindenkit lekiabálunk, mert mi szeretjük a csapatunkat. Szeretjük akkor is ha éppen nem a legjobb formában vagyunk, ha nem mennek be azok korongok a kapuba, ha éppen fejben nem úgy vagyunk ott, ahogyan kellene. Mi megadva a módját a legszebb viseletünkben vagyunk ott a lelátón, és hallatjuk a hangunkat, mert mindenkinek tudnia kell, hogy mi létezünk, vagyunk, még akkor is, ha azt hiszik, hogy kis ország nem számít. Mi ott vagyunk a legnagyobbak között. Akárhányszor néztem a meccseket, csak a mi hangunkat hallottam. Olyan érzésem van, mintha Magyarországon lenne  minden egyes küzdelem. Mintha mindenkinél a szobában, kocsmákban, kivetítőkön itt lenne az a több száz lelkes, hangját nem kímélő szurkoló, akiket könnyes szemmel nézünk, akikért odáig vagyunk, akik közül a lányok, asszonyok a legszebbek, a férfiak a legcsodálatosabbak.
Igen. Ott vagyunk. A hangunk, a szívünk. Mert mi egyszerre tudjuk azt mondani, hogy

HAJRÁ MAGYAROK!!!




2016. május 15., vasárnap

A szánalom véges



Köztudott, hogy imádom a kutyámat. Emberként tekintek rá. Jobban mondva sokkal több számomra mint az emberek. Mindig tudja, hogy milyen passzban vagyok. Minden rezdülésemet ismeri. Az emberek nem is tudják, hogy hogyan kell a társainkhoz szólni. Hogyan kell szeretni, elhagyni, váltani, tisztelni. És sorolhatnánk, hogy mi mindenben nem ismerik az emberek az illemet. Amikor társat választunk, akkor a lelkünket adjuk a másiknak. Szinte a kezébe rakjuk a szívünket. Máshogyan nem is lehet. Aki nem szívből, szerelemmel teszi, az ne kezdjen senkivel. Tiszteljük, szeretjük  a kiválasztottat. Én is ezt tettem. Választottam. Pontosan őt. Őt, akinek odaadtam a kulcsot magamhoz, hogy használjon. Használjon, de ne kihasználjon. A kettő között az a különbség,hogy az egyikkel megalázod a másikat. Megalázni senkinek nincs joga. A másikkal tiszteled.  Odaadtam, de ráfáztam. Mindenki ráfázik aki mer szeretni. Nem baj. Az ember tanul. Mindenből tanul, nálam ez a fő cél. Amúgy sem szeretem a butaságot. Dühös voltam, de büszke nőként leléptem. Egy dolgot szeretek nagyon a jellememben. Szeretem ha bárki, aki közel áll hozzám vagy állt, az boldog legyen. Ma mindkét gyönyörű szememmel láttam őt. Őt, aki tulajdonképpen boldog. Aki azt mondta, hogy jól döntött. Ott állt, szerencsétlenül egy ember rabjaként, megalázva magát egy aranyásónak, aki úgy beszélt vele, hogy egy kísérleti egér is inkább meghalna, csak ne beszéljenek lekezelően vele. Szörnyű testbeszéde volt. A fájdalmat, boldogtalanságot sugározta és tulajdonképpen sajnáltam. Sajnáltam, mert miattam még nagyobb félelemben él. Még nagyobb tiszteletlenséget kap. Pedig nem kellene így lennie, hisz a boldogságot, a tiszta,őszinte szerelmet, a kedvességet választotta. 
Olyan szerencsétlen a helyzet, mert, tudom, hogy olvassa és biztos vagyok benne, hogy boldogtalan. Hiszen, hogy lehet valaki boldog, akit érdekből szeretnek? Tudom. Szánalomból boldog. Saját magát szánja. Én viszont egy  dobogó szívvel kívánom neki, hogy ne a Visa vagy MasterCard legyen a megbecsülés az életében, hanem az ember jelleme maga. Neki nem fog sikerülni. A szánalom véges. Hamarosan véges lesz.

A valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.

2016. május 14., szombat

Like-ok



Semmilyen jelentősége nincsen, hogy a közösségi oldalakon mennyi like-ot kapunk. Nyilván vannak emberek, akiknek ez a fontos, és ez valamiféle verseny az életükbe, a szervezetükben, erre a témára szerintem adrenalin szabadul fel. Mindhiába.  Tisztában vagyok vele, hogy nekem is több like-om lenne, ha engedném minden agyament fasznak, hogy láthassa a képeimet, írásáaimat. Vannak olyanok is, akik annyira nem mernek rám nyomni egy like-ot, hogy inkább privát üzenetben napról-napra közlik, hogy tetszik a képem, az írásom. Ők azok, akik nem mernek a nyilvánosan like-olók közé tartozni, mert akkor valamiféle lepel hullana le róluk, hogy bizony ők is használják a közösségi oldalakat és bizony nézegetnek is. A közösségi oldalakon azt szeretem, hogy én engedélyezhetem, hogy ki lássák az adott pillanatomat. Pontosan 628 ember van az életemben, akiket engedek valamilyen szinten betekintést nyerni a mindennapjaimba. Mondjuk ezekből az emberekből sem mindenki láthat bármit rólam. Sőt kb. 100 ember van, akiknek megengedem, hogy a nyilvános kukkolást gyakorolják rajtam. Ugyanis a közösségi oldalakon hivatalosan is kukkolhatunk. Nem szól másról, csak erről. Mert ugyebár a magyar az nem örül, ha valakinek jól megy, ha valaki sikeres, vagy netán szép, vagy boldog. A magyar kukkolásra használja és utána pletykálásra, mert ebből áll az életük. Nyilván vannak olyanok, akik a gyerekükkel teszik tele az oldalaikat, mert ugye köztudott, hogy a gyerekekkel és a beteg állatokkal tudják megszerezni a legtöbb like-ot. Mindegy, hogy a gyerek amúgy csúnya, de többség nyom egy iszonyatosan "jófejségi" like-ot, hagy örüljön az idióta szülő, hogy bizony valaki megnézte a gyerekét. Nem szeretem az álszent like-okat. Nem is osztogatom annyira, csak tényleg azoknak nyilvánítom ki a tetszésemet, akiket tényleg kedvelek és tényleg tetszik a képe. Nagyon sok csúnya gyerek van és ezt nem veszik észre a szülők, mert ugyebár mindenkinek a sajátja a legszebb. Hát azért ebben lenne egy kis csavar, de nem sértek meg senkit, hogy ne legyen támadási felület. Nekem még egyszer sem érte el a like-ok száma a 100-at. Hogy is érhetné el, ha kb. pontosan ennyien láthatnak rólam bármit is? És tulajdonképpen örülök is neki, hogy nem tetszik mind a 100 embernek az életem, mert hát akkor olyan sablonos lenne.  Nem is kell, hogy mindenkinek megfeleljünk, mert csakis önmagunk miatt kell jól lenni. Nehogy már a like-ok száma határozza meg a napjainkat, boldogságunkat. Rosszul is érezném magamat, ha mindenkinek megfelelne az életem. Nem az alapján szeretnek az emberek, hogy ki mennyi like-ot kap a közösségi oldalakon. Nem fognak szeretni csak azért, mert sok a kedvelés. Engem meg merem kockáztatni, hogy csak kb. 10-en szeretnek. De ők nagyon. Vannak, akik kedvelnek és olvassák az írásaimat, de közel nem szeretnek. A többi amúgy nem is számít. És ebben nincs a családomból csak a testvérem. Nyilván ő feltétel nélkül, a többiek meg pontosan olyan kétszínűek, mint a világ. De az a 10 ember a szemembe is meri mondani amit gondol, és nem fog csak azért isteníteni, mert a társadalom ezt várja el. Ők azok, akiknek nem kell a like-juk, mert szavak nélkül is tudják, hogy milyen vagyok. Nem kell, hogy megerősítsenek, de mindig mondják meg az igazat. Ezt várom el tőlük. Ők a tükröm. Amikor belenézek, tudom, hogy mennyi az annyi like. Egy. De ezt hívjuk barátságnak.
Like-ok ide vagy oda. A like nem szeretet, nem barátság, nem szerelem. Az egy gomb, amitől az élet csak rosszabb és sivárabb. A like nekem egy menő dolog. A like-ot az élet adja. Sőt inkább azok, akik mellettünk vannak. Ők a mi like-jaink. Az életünk. A barátaink. A szerelmeink. És valójában mi magunk.

2016. április 27., szerda

Ha kapsz még egy esélyt, hányszor élsz vele? Hány esély jár az életben?



Bármikor azt vágom rá, hogy pontosan ugyanúgy csinálnék mindent, mint ahogyan eddig is tettem az életem során. Voltam moziban. Magyar film. Hurok. Tesóm szólt, hogy lesz egy jó film. És igaza volt. És igaza volt, mint mindig. Mindig, amikor óva int, amikor lecsesz, amikor ordibál, amikor szeret, amikor mellettem van, amikor látja, hogy minden összeomlik. Mindig. Valószínű, hogy azt akarta, hogy éppen akkor, azzal a lélekkel nézzem meg, ami most bennem van. Mindenképpen a sors odavezetett, hogy rájöjjek a dolgaim alakulására. Nem tudom, hogy mennyi esély van az életben, de egyet tudok, mindig minden jót és rosszat úgy kell az életemben megélnem, ahogyan az meg van írva. Gyászolok. Úgy gyászolok, hogy senki nem látja rajtam. Illetve csak azok, akik közel állnak hozzám. 3 napot szántam a gyászra, de úgy érzem, hogy sokkal tovább tart. Miután a gyász valaminek a vége, de egyben a kezdete is, így azt mondhatom, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok és igaz. Megkérdezte a film után a barátnőm, hogy ha még egyszer újra kellene élnem az elmúlt 4 hónapomat, akkor mit tennék? Pontosan  ugyanúgy tennék, mint ahogyan akkor tettem. Pontosan olyan érzelmekkel és szenvedéllyel mennék bele abba a kapcsolatba, amilyennel mentem és pontosan ugyanúgy élném meg a boldogságot és a fájdalmamat is. Hisz mi értelme, ha nem teljes szívvel éljük meg a pillanatot, ha nem adunk bele apai-anyait, ha nem halunk meg közben és nem repülünk a fellegekbe? Miután az idő a legnagyobb ellenségünk, amit a filmben is tapasztaltam, így azt mondhatom, hogy nekem most az idő lett a vesztem. Hányszor kellett meghalnom, hogy szeressen? Minden nap. Ti vajon mindent megtesztek a másikért? Ti vajon értékelitek azt a jót amit esetleg kaptok? Sokan nem. Elhittem mindent. Minden szót és minden áldott nap meghaltam. És minden áldott nap újra tudnám kezdeni és pontosan ugyanúgy szeretném, ahogyan akkor tettem. Semmit nem változtatnék rajta. A filmen sírni tudtam volna. Minden percében csak nyeltem a könnyeimet. Mintha azért kellett volna bemennem, mert ott kellett rájönnöm mi történik körülöttem. Szerettem volna ott visszatekerni az idő kerekét és újra kezdeni mindent. Semmit nem gondolnék át, tenném ugyanazt amit akkor, de egy dologban biztos vagyok, féltettem minden egyes pillanatot és mindent megtennék, hogy újra élhessem. Élhessem az érzéseket, hogy élhessem a fájdalmat, mert igaz volt. Igaz volt minden perce. Én egy esélyt szeretnék. De azt a végtelenségig. Újra és újra élném a napokat és bíznék benne, hogy az esély az egy életre szól.

2016. április 13., szerda

Egy kisfiú álmai


Biztos vagyok benne, hogy mindig arról álmodott, hogy gyönyörű élete lesz. Biztos vagyok abban is, hogy vágyott a gazdagságra. Vágyott valamire, amiről fogalma sem volt, hogy mi az. Százszor eljátszott a gondolattal, hogy milyen klassz élete lesz, hogy neki teljesen könnyű lesz az álmai megvalósítása. Hogy bármit megtehet önző módon, hogy bárkit eltaposhat büntetlenül. Hogy az álmai megvalósulnak ebben biztos volt és biztos volt abban is, hogy mindezt nem a saját erejéből éri majd el. Hitte, hogy mindent elérhet, minden egy karnyújtásnyira lesz az életében. Bármit meg fog venni pénzért és bármit tesz az jó lesz. Amikor egy gyermek álmodozik az a legcsodálatosabb. És akkor  a legszebb,  ha mindenért megdolgozik, megküzd majd az életben. A gyerekek ha jó példát látnak, akkor hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Hasznosak lesznek. A szülő ha ösztönzi a gyermekét, akkor embert nevel belőle. Embert, aki teljes tisztességgel éli az életét. Akinek a gerinc nem csak egy alkatrész a testében, hanem olyan elem, ami előre fogja vinni. Könnyű egy szorgos szülő árnyékában élni, könnyű úgy élni, hogy kiásták az utat bárkinek. A kisfiú ebbe ült bele. A kisfiú nem tett semmit még ha ezt is gondolja. A kisfiúk ha célokat tűznek ki, akkor azt maguk teljes tisztességével viszik véghez. A szorgos ad és nem bánt, a szorgos kemény lélekkel rendelkezik. A szorgos kisfiú épít. A szorgos nem ül bele másnak a birodalmába. A szülők pontosan úgy bánnak a kisfiúkkal, ahogyan megérdemlik. Ha megalázzák őket, annak oka van. Sokszor az álmok csak úgy ott teremnek a kisfiúk előtt, de vannak akik  önző emberként végzik. A kisfiú álmodott és tálcán kapta az élettől azt, amit sokan el sem tudnak képzelni maguknak. Gazdagság. A kisfiú sosem fogja megtudni, hogy az igazi gazdaság nem a kézzel fogható anyagi javak, hanem a lelkünk gazdagságát jelenti. Hogy hiába lett az élete egy szivárványos cukormáz, attól még a kisfiú magányos marad. Vannak, akiket emberré nevel a küzdelem és minden fájdalommal a szívükben élnek és vannak azok, akik sosem fogják megtudni, hogy mi az igazi álom. Nem fogják megtudni, hogy mi az igazi gazdagság főleg úgy, hogy egy megteremtett boldogtalanságban ülnek. Mert amit nem magadnak ásol az sosem lesz a tiéd. A kisfiúknak küzdeni kell, mert amit kapnak, az nem az övék. Nem az ő érdemük, ők csak az álomban élnek. A kisfiú ha tud emberré válik, de a nagyon nehéz lesz. A tettei fogják bebizonyítani, hogy milyen emberré válik az, akinek az álmait más valósította meg.
Az álmaidat és a gazdagságodat ha te magad építetted fel az első téglától az utolsó cserépig, akkor a tiéd és a kisfiúból emberré váltál.
De addig amíg másé a tégla és a cserép... te egy álmodozó kisfiú maradsz, gerinc nélkül, tele komplexusokkal, bánattal, szorongással, izzadó tenyérrel. Ha emberré válnál, talán könnyebb lenne minden. Talán.

2016. március 20., vasárnap

Bakancslista, avagy a férfiak mindenféle vágyai




Mostanában a "bakancslista" szót elég sokszor hallom. Életemben nem hallottam ennyit, mint mostanában. Nem írtam ilyet, mert úgy vagyok vele, hogy nem készülök még a halálomra. Mindent úgy teszek meg az életemben, mint ahogyan azt odafentről megírták nekem. Amúgy sincs hatalmunk a sorsunk felett, így élem a dolgos, boldog napjaimat. Miután az utamba került valaki, akitől nap, mint nap hallom a "bakancslista" kifejezést eszembe jutott nagyon sok álmom. De erről nem fogok írni, mert az álmainkat őrizzük meg magunk számára. A férfiak vágyairól szeretnék és arról a bizonyos "BAKANCSLISTÁRÓL" írni. Nagyon sok férfinak vannak vágyai. Vannak, akiknek sikerül még életük során véghez vinni, de persze tudok olyat is, akinek ez csak álom marad. A férfiaknak általában piszkos fantáziájuk van. Megjegyzem halkan, hogy a nőknek sokkal piszkosabb, de nyilván, ahogyan a nők sosem finganak, így erre sem derülhet fény. :)  A férfiak többségének olyan vágyik vannak, amiket talán ők sem gondolnak komolyan. Ezek a következők: 2 nővel, 3 nővel, földön, vízen, levegőben, réten, kocsiban, hajón, repülőn és Dunát lehetne rekeszteni, hogy mennyi helyen képzelik el a szexet. A határ náluk a csillagos ég. Viszont azon szoktam nevetni, hogy vannak férfiak a közelemben, akik álmodoznak ilyenekről, de az elméleti sík után, a gyakorlatit, a legpiszkosabb fantáziámban sem tudom elképzelni, hogy hogyan élnék meg, vagy kiviteleznék. A férfiak többsége sokkal, de tényleg sokkal gátlásosabb, mint a nők nagy része. Álmodoznak, de a gyakorlatot csak kevés százalék tudja megvalósítani. Sőt. Mondok jobbat. Lehet, hogy sokaknak csak tényleg egy "bakancslista" marad. ami sosem fog beteljesülni, így sajnos a halál sokkal valószínűbb lesz az életükben, mint, hogy egy réten 4 lóval és 3 nővel bármilyen szexuális aktust alkossanak. Álmodozni csak úgy álmodozzon az ember, ha az álmát valóra is tudja váltani. Lehet itt írni olyan listákat is, hogy az életben sosem fog beteljesülni, de nincs értelme. A listákat reálisan kell látni, mert az álmaink is kudarcba fulladhatnak. És általában az ilyen álmodozások nemhogy nem teljesülnek be, de még a közelébe sem kerülnek a férfiak. Mert ugyebár a férfi szexualitás, sokkal nagyobb érzelmi alapon működi, mint a női. A férfinak ha nem áll fel a szerszám, akkor az maga a pokol számukra. A férfiakat egy szóval is romba lehet dönteni és a sárba tiporni, mert tényleg nagyobb érzelemmel élnek, mint mi nők. Elképzelem a férfiakat a nagy álmuk előtti éjszakán. Mi játszódhat le a fejükben? Hogy készülnek fel pl. a 2 nővel való aktusra? Fejben mindent le tudunk játszani, de a valóság sokkal összetettebb. Ott aztán teljesíteni kell, mert ott két nő előtt lehet nagy a leégés. Nyilván ezt ők is tudják, és sokaknak csak álom marad a mindenféle vágy, a különböző szerepjátékok eléréséhez.
Egy jó tanács mindenképpen tőlem a férfiaknak. Sokkal jobb szeretettel és szerelemmel szeretkezni egy nővel, mint beégni két vagy akár három nő előtt, mert csak elég kevés százalék olyan menő a férfiak táborában, hogy teljesíteni is tudjon, és őket bizony pornószínészeknek hívjuk! Nekik ez a szakmájuk. Nektek pedig maradjon csak meg az egy nő és egy férfi felállás, mert higgyétek el, hogy nem minden esetben megy az a "bakancslista"!
És halkan megjegyzem, hogy nekünk is vannak listáink, azokról a férfiakról, akik pocsék produkciókkal kápráztattak el minket életünk során, pedig ők azt hitték, hogy az előadás tökéletes volt.

A bakancslista azoknak a dolgoknak a listája, amiket az ember halála előtt meg akar tenni. Ne készüljetek még meghalni. Szeretünk titeket kedves férfiak! 



2016. március 16., szerda

Elvált nők klubja


Remek film. A valóság sajnos nem ilyen. Az elvált és válófélben lévő nőket egy külön földrészre deportálnám, mert ők csak egymást fogják megérteni. Vannak persze kivételek is és olyan jó, hogy egyre többen vannak, akik ép ésszel fogják fel, hogy valaminek vége szakadt. A közvetlen közelemben is vannak elvált nők. Gyerekkel, emelt fővel, büszkén, az új élet reményében emberi módon viselkednek. Nincs gyűlölködés, nincs köpködés, és ami a legfontosabb harmónia van egy vagy több közös gyümölcs miatt. Az okos nő a gyerekét nézi, az ostoba pedig saját magát. És azonnal elárulja, hogy mire játszik. Nem is a gyerekre gondol, hanem önmagára. A gyerekekkel fenyegetőzni a legkönnyebb, hisz ők védtelenek és a gyerekek is a hazugságot hiszik el, azt amit olyan nők állítanak fel, akik csalódottak. A csalódott, áldozattá vált nők a legveszélyesebbek. Ők egy atombombák, amit senki sem tud irányítani. Bármit elkövetnek, hogy bemocskolják a férfiakat és ezt általában úgy teszik, hogy saját magukat áldozattá emelik. A társadalom őket védi, pedig aljas módszerekkel állnak bosszút egy olyan dolgon, aminek semmi köze nincsen a valósághoz. Hisznek nekik, de egy jó van a dologban. Az idő mindent igazolni fog. Az idő az, ami eldönti, hogy mi az igazság. Az nem hazudik, az kivár. Lehet, hogy eltelik sok sok másodperc, perc, óra, de egy idő után a valóság megérkezik. Nagyon kevés nő jön rá, hogy nem magát kellene védeni, hanem a kapcsolat gyümölcsét. Ők azt mondják, amit hallanak. Nekik még nincs reális látásmódjuk, ők még nem tudnak ítéletet hozni senki felett. Ítélkezni amúgy sem jó dolog, mert ítéletet csak odafenn hozhatnak. Nekünk nincs jogunk hozzá, hogy bárki felett ítélkezzünk. Ítéletet csak magunk számára hozhatunk. Ők azt mondják amit hallanak és pontosan úgy, ahogyan hallják. A nők rafináltak. Nem a gyümölcsről szól egy válás, hanem az ő sorsukról. Mert ők áldozatok. A sorsukról, hogy semmiben ne legyen hiányuk. Az áldozat szerepe a legkönnyebb. Mindenki tud áldozattá válni. Egy perc is elég, hogy áldozatok legyünk. De ezek a nők a saját maguk áldozati lesznek. Semmivel nem lépnek előre, hanem a saját maguk által kreált hazugságokba fognak megfulladni, és minden nap elkeseredve vetnek számot a lelkükben, hogy bizony a hazugság egyszer felszínre fog kerülni. Nincs olyan, hogy mással takarózunk,  hogy szavakkal vagdalózunk, hogy olyan tettekkel állunk bosszút a férfin ami aljas, csak, mert saját maguk tették boldogtalanná a közös életüket.  A férfiak többsége sokkal jobban szeret egy nőt, mint ahogyan azt gondolnánk. Sokkal több férfi ragaszkodik a megjavításhoz mint nő. A nők eldobnak bárkit ha az érdekük úgy kívánja. A nő önző, csak magát nézi. Ez sem általános, de többnyire a férfiaknak sokkal nagyobb érzelmi intelligenciájuk van, mint a nőknek. A férfi hiszi, hogy vannak dolgok amik javíthatóak. Megpróbálja az utolsó pillanatig javítani az állapotot, de eljön az idő, amikor már semmit nem akar. Csak nyugalmat, szeretet és megértést. A nőket valahogyan úgy kódolták, persze a többséget, hogy manipulatívak legyenek. Azt hiszik, ha vannak taktikák, akkor elérhető a cél. A cél legjobban csak az egyenes úton, a tisztesség betartásával valósulhat meg. Már akinek?! Bármikor tanulható és kivitelezhető.  A nagyapám azt mondta, hogy egy idióta nőtől nincs rosszabb. Nincs rosszabb egy moslék, morcos, taktikázó nőnél. Nem szeretik a  férfiak a taktikákat. Ők tényleg egyszerűen gondolkodnak és egyszerűen hibáznak.  A férfi egyébként tudja, hogy honnan kell menekülni. Érzi. Ha egy férfit zsarolnak, azzal feltették a pontot az i betűre. A férfiak semmilyen játszmába nem mennek bele, mert egyébként is ők győznének. Az ostoba nőt hagyják vergődni. Sem anyagilag sem érzelmileg nem megingatható az a férfi aki döntött. És a férfiak többsége elég hamar döntést hoz sok mindenben. A nagypapám olyan férfi volt, aki ha egyszer kimondta, hogy nem, az sosem változott igenné. Még velem szemben sem. Pedig azt hiszem, hogy én voltam és a testvérem a legkedvesebb neki. Sok mindent tanított nekünk. Azért élünk úgy, ahogyan ő most büszke ránk. Emelt fővel, ha még fájdalmakkal is rögös úton haladtunk, de nem taktikáztunk. Nagy pofával a széllel szemben megyünk és menetelünk továbbra is.
Egy jó tanács: ha önző vagy nem fognak szeretni. Ha valaminek vége van, azt akkor fogadja el mindenki. Nincs jobb annál, ha visszagondolva mások remek döntést hoznak értünk, még ha a jelenben nagyon fájdalmas is megélni, de hosszútávon sokkal gazdagabbak leszünk. És nem anyagilag. Jellemileg. És attól nagyobb gazdagság nincs a földön. Szeretném ha mindenki így gondolná. Akkor vagy gazdag, ha lelked van, nem ha pénzed.














2016. március 15., kedd

Törés


Férfi és nő egyaránt lép félre. Nincs olyan, hogy csak a férfiak, mert a nők is kellenek hozzá, és pláne nincs olyan, hogy a nők, mert ahhoz meg bizony a férfi a kellék. Életem során azt hallom, ha egy házasság megromlik, az csak egy harmadik fél miatt és persze, hogy egy nő miatt megy tönkre. Ha férfi a szerető, nem nagyon hallani, hogy az a szemétláda pasas, de nagyon hamar ráhúzzák a nőkre, hogy az a büdös kurva. Volt szerencsém ehhez, de miután rólam minden lepereg, így eszemben sincs felvenni a játszmát bárkivel, aki egy harmadik félt okol a saját kudarcaiért.  Ezerszer elmondtam már, hogy a nagyapám sosem csalta meg a nagymamámat, mert szerette. Megcsalni csak azt a nőt/ férfit lehet, akitől nem kapjuk meg azt, amit esetleg mástól természetes dolog. Azt, akit már nem szeretünk. Előfordul. Sosem a harmadik fél hibája a félrelépés,  és ezt nagyon fontos lenne minden agyba belevésni, hogy egy életre mindenki megtanulja, hogy a másik fél hibája nem a szeretőké. Amikor megtöri az élet valamelyik felet, és a sorozatos megpróbáltatások ellenére is kitart valaki mellett, az nagyon jó jellemre vall. De eljön az az idő, amikor már nincs ereje az embernek és tovább áll, hogy igenis megkeresse a boldogságát, és ne kelljen harcolni nap mint nap saját magával. Amikor az ember beleszeret másba, a saját lelkébe is újra beleszeret és megtalálja a kiutat a szörnyűségből. Abból a boldogtalanságból, amit átél minden áldott nap, csak azért, mert a külvilág megbélyegezné a férfit és a nőt, mert ő bizony félre lépett. Akit nem szeretnek, az  előbb vagy utóbb elmegy és megkeresi azt a boldogságot amire vágyik. Sokkal nehezebb annak az embernek, aki megcsalja a másikat, mint akit megcsalnak. A felállás az, hogy az akit megcsalnak elvan a szarban és azt hiszi, hogy minden rendben van. Semmit nem vesz észre, magát nem hibáztatja csak a másikat. A megcsalt áldozattá teszi magát a környezte számára, és mindenki sajnálni fogja. Tiszta sor. De van egy kis gond. Az áldozatok általában hazudnak. Mindenkinek, mindenről, hogy védjék saját magukat, mert nyilvánvaló, hogy a mártír szerepe sokkal meghatóbb a társadalom számára, mint az, aki harcol a boldogságáért, és félrelép. Őket nem sajnálják, mert az emberek közel 80%-a boldogtalan. És sokkal elfogadottabb az, hogy éld le boldogtalanul az életedet, mintsem boldogan azzal, aki igazán szeret. Mindkét oldalon voltam. Engem például azért csalt meg Z, mert idióta voltam. Hisztérikás, idióta, önző, faszkalap és persze irányítani akartam az életét úgy, ahogyan éppen a kedvem tartotta. Biztos vagyok benne, hogy volt oka utálni engem. Sőt! Meg is érdemeltem, mert mindent megtettem, hogy boldogtalanná tegyem azt az embert, akit mondjuk én választottam magam mellé. Nyilván egyszerűbb volt keresni egy olyan nőt, aki imádja, szereti és boldoggá teszi. Semmit nem látott már bennem és ezt el is hiszem. Mit szeretett volna bennem, amikor semmi szeretetet nem adtam neki? Jól tette, hogy kibaszott a picsába. A lehető legjobb döntést hozta számomra is. Így több év távlatából visszagondolva kettőnkért hozta meg azt az akkori nagyon fájdalmas döntést, de így jártunk mindketten a legjobban. Ma már nagyon kedveljük egymást és azt mondhatom, hogy barátok vagyunk. Sokszor azt mondta, hogy miért nem voltam ilyen aggyal huszonévesen? Azért, mert meg kell érni a nőnek. Amikor visszagondolok ezekre az időszakokra, szégyellem is, hogy akkor olyan voltam. Múlt. Nem nézek vissza és így a lehető legjobb az életem. A nők összeesküvés elméleteket gyártanak. A férfiak semmit. A nők mindenkit okolnak, a férfiak szerintem csak magukat, ha felszarvazták őket. Mindenkinek joga van boldognak lenni. Senkit nem marasztalhatunk magunk mellett csak azért, mert anyagi biztonságot ad, vagy éppen neki a langyos víz is megfelelő. Szeretni kell a másikat a halála napjáig. Ha ez nem megy valakinek, akkor 100-szor is meg kell próbálni, hogy végre az az egy majd olyan legyen, amilyet magunknak képzeltünk. Hogy szeret majd feltétel nélkül, hogy azért szeret, mert tetőtől talpig neki te vagy a tökéletes.
Addig pedig kedves megcsalt nők és férfiak!
Nem a szerető a hibás, hogy te kudarcot vallottál. Te magad vagy a felelőse a helyzetnek, mert te teremtetted meg magadnak azt, amivel most sajnos nem tudsz mit kezdeni.
És egy jó tanács!
Ha ragaszkodsz valakihez azt valójában nem szereted. Engedd el, hisz neked is  szívességet tesz azzal, hogy talán egyszer pontosan olyan boldog lehess, mint ahogyan a nagyapám volt a nagymamámmal.















2016. február 28., vasárnap

Vannak helyzeteink



Bizonyára mindenkinek vannak olyan helyzetek az életében amit kihasznál vagy éppenséggel jó messzire elkerül. Vannak helyzetek amiket ki kell használnunk, hogy előrébb jussunk. Az üzleti életben mindenképpen hasznosítsuk a helyzeteinket. Viszont a szerelemben nincsenek helyzetek. Az vagy adatik vagy nincs. Ha valakit szeretünk, akkor semmilyen olyan helyzet nem alakulhat ki, és nem alakíthatunk ki, ami a másiknak rosszul esne. Amikor szeretünk valakit, akkor nem kell, hogy a nap 24 óráját az agyunk vele töltse. Az embereknek igenis szükségük van barátokra, különféle kikapcsolódásokra, mert nem lehetünk és képtelenség is lenne, hogy 24 órát valaki árnyékában éljünk le. Szükségünk van másokra is, hogy teljessé legyünk az életünkben. Viszont vannak helyzetek amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyáltalán eljussunk odáig. Én valószínűleg az erős jellemem miatt,  sosem megyek bele semmilyen flörtbe és beszélgetésbe másnemű pasasokkal, ha ugye van egy oldalbordám. Ezt idegen emberekre értem, mert nyilván vannak férfi baráti is az embereknek, mint ahogyan nekem is, és természetesen nagyon szeretek velük beszélgetni, bolondozni, hülyéskedni. Idegenekkel nem, hogy nem beszélek, de egy szikráját sem hagyom, hogy bárki hozzám szóljon. Tudom azt is, hogy a bunkó stílusommal el is riasztom őket, de a cél tulajdonképpen ez. Nincs kedvem és idegzetem sem, hogy bármikor utat engedjek bárkinek is egy étteremben, vagy bármilyen szórakozóhelyen vagy koncerten egy beszélgetés erejéig is. Nincs szükségem rá. Ezért vannak a barátok. Velük bármikor, bármit. Sosem volt még olyan, hogy egy férfi hozzám odajöjjön, hogy szeretne bármit is tőlem. És most nyilván nem egy kapcsolatra értem, mert ahhoz nem elég egy pillantás. De ott vannak azok a mondatok, hogy: kis sem merem mondani, tolnálak, húználak, rajzolnánk egyet stb. Mondjuk egy ilyennel valaki elém állna azt lehet le is köpném, mert nem, hogy férfi nem az illető, de még mondjuk egy patkány is értékesebb az ilyen manuszoknál. Az, hogy a nők bárkihez, bármikor odalépnek és felajánlják magukat az olyan, mint, hogy 3 x fürdök egy nap. Nem is csodálkozom, hogy a férfiak frusztráltak egy okos, szép, értelmes nő társaságában, hisz mit várhatunk el azoktól a férfiaktól, akik egyszer is éltek ilyen lehetőséggel. Semmit ne várjuk el kedves észbontó hölgyeim. A retkek mindenhol léteznek. Nekik fogalmuk sincs, hogy miről beszélünk, mert a lábtörlő az mindig is lábtörlő marad. A férfiak kb. 30 percig imádják ezeket a nőket, mert 30 percnyi élvezet van bennük. Sajnos vannak kapcsolatok amik ezen a 30 percen fognak elcsúszni, de egy biztos: nem te vagy a hibás. És nem is az, aki  él a lehetőséggel. A retkes csaj az, aki nem becsüli azt, hogy nőnek született. A nőiességet viselni kell, élni a lehetőséggel, hogy nem egy hímvesszőt adtak alánk, hanem egy olyan csodával áldottak meg minket, amiért életünk végégig hálásnak kellene lennünk. Nők lettünk. Sokan nem is értik, hogy mi az, hogy nőnek lenni, viselkedni. Nem attól leszel nő, hogy paplan a szád, vagy éppen van egy jó melled, vagy szuper magasságokban jársz-kelsz egy cipőben. A nőnek lexikális tudása van, a nő vonzó, szép és okos kisugárzása van.  A nő sugárzik. A nő nem megy oda, hogy bárkivel szexelne, a nő nem teszi ki magát és nem préda. A nő nem kezdeményez, a nőnek udvarolni kell és  az a férfi aki igazán szereti a nőt, az nem teremt helyzeteket. Az igazi férfi nem botlik meg. A nő pedig nem botladozik. A nő nő marad emelt fővel. Büszkén.


2016. február 21., vasárnap

Amikor elbeszélsz a másik mellett.




Sokan sokféleképpen fejezik ki az érzelmeiket. Viszont sokan elbeszélnek a másik mellett. Soha nem szerettem ha valaki nem veszi észre amit írok, amit mondok. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem is figyel rám az illető és értéktelennek érezem magamat az ilyen helyzetekben. Tudom, hogy az emberek nem szeretik, ha kérdeznek és pláne nem, ha vélemény is van a másik féltől. Nem értem, hogy az emberek miért hagyják a gondolataikat figyelmen kívül? Miért nem szeretnek beszélgetni? Mi az a gátlás ami ott ül az emberek lelkén, hogy nem nyílnak meg a másik előtt? Az ember a szóból ért, legyen az rossz vagy jó. A jót éppen úgy ki lehet és ki is kell mondani, mint a rosszat. Jól is néznék ki, hogy nem mondtam volna még életemben ki semmit sem. Most valószínűleg egy elmegyógyintézetben élnék. Azért van a szánk, hogy beszéljünk, hogy minden érzést kimondjuk, hogy ha valami rossz nekünk, akkor azt közöljük. Nem élhetünk úgy a másik mellett, hogy egy szót sem mondunk ki ami bánt vagy éppen tökéletessé teszi az életünket. Saját magának a rabja az, aki nem beszél. Az ember pedig ha magának a rabja, akkor a legmagányosabb. Mindenképpen kell lenni az életünkben egy olyan személynek, akivel mindent megbeszélhetünk. Ez lehet a barátunk/szerelmünk/testvérünk. Bárki. Bárki, aki meghallgat, aki őszintén szeret és őszintén is fog támaszod lenni. Ha nincs ilyen, akkor menj el egy pszichológushoz. Benne biztosan nem fogsz csalódni, de vannak barátságok amik köttettek az életben és biztos alapokon állnak. Hinni kell benne, hogy létezik. Mindenképpen beszélni kell arról ami bennünk van, mert az ember lelke nem mindent bír el. Nem biztos, hogy egyedül feldolgozható a feldolgozhatatlan, nem hiszem, hogy megoldható a megoldhatatlan, ha nincs mellettünk valaki, akivel beszélhetünk, akinek kimondhatjuk még akkor is ha az fáj. Tudom, hogy házasságok, kapcsolatok, családok élnek némán egymás mellett és közben omlanak össze legbelül. Nem biztos, hogy a másik érzi a rezgéseinket, nem biztos, hogy úgy éli meg a boldogságot, ahogyan mi. Ilyen az amikor a szexualitás megáll egy ponton, mert a két félnek lövése sincsen, hogy mit szeret másik. Megélik a pillanatokat, de igazából nem, azt sem tudják, hogy mi jó a másiknak. Ha nem mondod, hogy mit szeretnél, nem biztos, hogy a másik fél fogni tudja majd a te rezgéseidet. Tudom, hogy könnyen beszélek, mert nekem aztán nem nyomja semmi a lelkemet, mert éppen abban a pillanatban mondom oda a másiknak, amikor ott a helye. Nekem is van lelkem és én is szoktam pár napot gondolkodni jobb esetben, hogy hogyan tálaljak bármit is. De miután valami dél-olasz vérrel és a török magabiztossággal fűtött vérem van, így nagyon sokszor nem is gondolkodom, mert azonnal mondom amit gondolok. Nem hiszem, hogy a másiknak ettől félni kell, mert az ember azt tegye amit szeret és amire vágyik. A csend nem lehet barátja senkinek sem. Az magánynak hívjuk. És a magánytól semmi nem rosszabb. Az ölelés, a szeretet, a beszéd, a nevetés, a mosoly csak akkor jön a másikból, ha nincs csend körülötte. A csend lehet kínos is, és lehet nagyszerű. Életemben egyszer tapasztaltam meg egy betonrengetegen ülve, hogy a csend igenis beszédes bizonyos emberek között. Sokkal többet mond, mint egy szó. De ezt csak kevesen élhetik meg. Viszont aki megéli, az fel sem foghatja, hogy mekkora szerencse birtokában van. Ha nem beszélsz, elbeszélsz a másik mellett és valójában megbántod. Megbántod azzal, hogy lenne mondanivalód, de megőrzöd magadnak. Önző vagy. Minden szónak könnyen megy a kimondása. Tudom, hogy az emberek többsége fél, hogy kimondja: szeretlek, imádlak, hiányzol. utállak. Viszont te vagy  a gazdagabb, ha megteszed és kimondod. A másik majd kezd vele valamit, de a te szavad a szent. És nem a másiknak. Magadnak. Mert csak te tudhatod, hogy érzel.




2016. február 20., szombat

Mert nagymamám azt mondta




Rend a lelke...
És akkor elkezdte mondani az élet nagy dolgait. Egyben biztos vagyok: mindent tőle tanultam. Már az anyám sem volt olyan, mint ő. Amit hordozunk magunkkal azt otthonról hozzuk. Bár van aki egyáltalán nem hoz magával semmit sem, de nyilván annak biztosan oka van. Én mindenesetre elmesélnék néhány alapszabályt, hogy a mai felnövekvő generáció, ha egyáltalán olvassa a blogomat, vagy az éppen nyomorúságosan élő pitschák esetleg idetévednének, tudják, hogy vannak alapvető szabályok az életben.
A nők szerepe mint tudjuk sokféle. Azt tanultam és a húsomig véste az agyamba, hogy minden rajtam múlik majd. Persze lehet itt kérdőjeleket tenni, hogy igenis a férfinak is ki kell vennie a szerepet bizonyos dolgokból a mai társadalomban, de én soha az életben nem láttam a nagyapámat vasalni, mosni, főzni és takarítani. Esetleg a kocsit takarította, de annyira menő volt már akkor, hogy fizetett inkább, hogy valaki megcsinálja. Nem nekem, mert persze az én munkám megfizethetetlen lett volna, hisz én voltam neki a legszebb és legokosabb és legkedvesebb és... na jó... az unokája. A nagymamám nagyon precíz volt. Takarítónőjük volt, mert megtehették, de ő is tiszta asszony volt. Ha végzett a nő, akkor a bal kéz mutató ujjával végigjárta a szekrények tetejét, a karnisokat a kis zegzugos helyeket és csak akkor és csakis akkor mehetett el a nő, hisz nagyon busásan meg volt fizetve, ha minden rendben talált a nagymamám. Sosem csalódott a nőben, hisz ez volt a dolga. Vasalni tanított. Kétszer elmondta, mert tudta, hogy egy normális agynak ennyi idő elegendő lesz, hogy felfogja a mozdulatokat. Álmomból ha felköltenek is tudom, hogy mi a menete: nyaka, ujja, háta eleje. És nincs benne él. Egy igazi kikeményített férfi ingben nem lehet él azt mondta. Amikor nagyapám kilép a házból, mindenkinek tudnia kell, hogy rendes asszony áll mögötte. Mindig mondtam neki, hogy ki a szar foglalkozik ezzel? És így röpke 20 év távlatából rá kellett jönnöm, hogy én is többek között. Minden áldott nap látok férfiakat nyomorúságos, koszos, gyűrött ingben, ruhában. Tényleg megnézik az emberek a másikat. Tényleg makulátlannak kell lenni. Milyen szép ránézni egy férfira, amikor frissen borotválkozott és gyönyörűen kivasalt, tiszta ingben jelenik meg valahol. Imádom nézni az öltönyös férfiakat, mert megtudom, hogy milyen asszony áll a hátuk mögött. Az emberekről a ruhájuk ad először képet saját magukról. Minden áldott nap rendezett vagyok. Még az otthonomban is, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor toppan be valaki, akin pontosan úgy gondolkodik, ahogyan én. Nem tudhatom, hogy mikor kire milyen benyomást teszek. Ezért mindenképpen makulátlan tisztasággal hagyom el a házat. Megtanított volna főzni is, de látta, hogy egy szikrányi érzékem sincs hozzá, így azt mondta, hogy leszarom, majd megtanulsz rendelni. Most is hallom ahogyan mérgelődik, hogy ezt nem tudta belém verni. Mondjuk ő azt  vallotta, hogy a férfi szívéhez sajnos nem igaz a mondás, hogy a hasán vezet az út. Azt mondta mindig, hogy sajnos a férfiakat a farkuk vezetik, így semmi károm nem fog származni, hogy nem nagyon megy a főzés. Felnevetek amikor eszembe jut. Igaza volt. Viszont egyet tudok. A wc, a csap, a mosdó, a szőnyegek, a gáztűzhely, a hűtő makulátlan mindig. Takarítani mindig kell és egy nő tudja igazán, hogy mi a rend. A férfi ledobja, összekeni, észre sem veszi, hogy mi a hiba, de hisz ő a férfi. Mindenesetre imádok vasalni, imádom, ha tiszta körülöttem minden, imádom, hogy a ruháim rendben vannak, és nem utolsó sorban imádom, hogy nagyon jó utat mutatott nekem a nagymamám. Hálás vagyok érte.
És még egy apró kis megjegyzés.
Azért kell kivasalni még az alsó nadrágját is kedveském a férjednek, mert soha de soha nem tudhatod, hogy kivel lép félre, és soha ne tedd annak ki magad, hogy egy másik nő megszóljon a férjed miatt, mert akkor csak te lehetsz a vesztes. ( nagymama ) 






2016. február 9., kedd

Miért frusztráltak a gyerekek?




A gyerekek mindig felhívják magukra a figyelmet. Ki azzal, hogy eléggé hülye és a viselkedése eltér a normálistól, ki azzal, hogy olyan érzékeny, hogy minden szarért elsírja magát. Vannak gyerekek, akik manipulálnak mindenkit. Őket egyszerűen semmilyen sablonba nem lehet beletenni, mert a környezetük generálja az ő viselkedésüket. Azaz a szüleik viselkedése tükröződik vissza a gyerek magatartásában. Éppen évekkel ezelőtt ismertem meg egy pasast, akit persze imádnak a nők. Házasság, gyerek, társadalmi élet. Minden nagyon jó lenne, ha szeretnék egymást, de nyilván ez az egy nem nagyon jött össze nekik. Van két gyerekük, akikre persze mindent rá lehet kenni. A gyerekek miatt nem lépek, de azért fűvel-fával csalom az asszonyt, mert hajt a vérem. Megértem a férfit, mert ha egy férfit nem szeretnek és nem találják vonzónak, az bizony le fog lépni. Látszatot tartanak fenn. A gyerekek miatt mindenképpen. A gyerekek persze magatartási problémákkal hívják fel magukra a figyelmet, közölve a szülővel, akik persze észre sem veszik, hogy ők az ostobák, hogy ugyan már kedves szülők: mi gyerekek rosszul érezzük magunkat. Évek teltek el, míg folyamatosan pofáztam az illetőnek, hogy váljanak el, mert a gyerekek két kiegyensúlyozottabb külön élő emberrel sokkal jobban fogják magukat érezni, mint egy nagy rakás szarba, amit a két szülő persze családnak nevez. A család nem ott kezdődik, hogy anyagi, erkölcsi megfontolásból nem lépünk, mert a gyerekeknek így lesz a lehető legjobb.  A nagy lófaszt! A gyerek rájön legbelül, hogy a két szülő egy nagy rakás szar, de nyilván ők nem tudják kimondani. Hiába erőltetik a szülők a nagy, gyönyörű családi idillt, a gyerekek okosak és tőlük jobban senki nem érezhet meg bármit, ami nekik rossz. Tehát, ha te szarul élsz, ő is szarul fog. Nyilván nagyon nehéz először és ugye itt jön az, hogy a gyerekek elé kell minden esetben állni, hogy igen a felnőtt hibázott, rossz útra térünk, de mindent megteszünk érted/értetek, de anyával/apával elválnak útjaink. Biztosan sokkoló először, de mindenképpen hosszútávon a legnagyobb boldogságot fogja hozni. Az említett pasasnak kb. 8 év kellett, hogy rájöjjön, neki is jár a boldogság és nem 10 nő ágyában. És íme: Barátunk megtalálta a lego vagy a puzlee másik darabját és immár egyenes, őszinte kapcsolatban él egy olyan nő oldalán, aki megbecsüli. Igen. Ő már nem fog másfelé nézni, mert pontosan erre vágyott, csak nem lépett, és röpke szarokkal beérte. Miután a gyerekek teljesen nyugodt környezetben vannak mindenkét félnél, így nincs görcs a gyerekekben és teljesen normális életet élnek, hisz hiába nem egy a család, de mégis teljes értékűek lettek. A pasas nem vágyik semmi másra csak arra a nőre, akit megszerzett és én hiszem, hogy létezik változás. Hiszem, hogy a férfi szeretetre vágyik és ezt csak egy nő adhatja meg neki. A gyerekeknek nagyon fontos a szeretet. És ha gyerek nem érzi a biztonságot, márpedig ahol a két fél nem szereti egymást, ott a gyerek azonnal ráérez. A gyerekek nem hülyék, csak annak tetetik magukat. Ha ostoba szülőkkel élnek, akkor ők is ostobák lesznek. Ha szarban vagy otthon, a lehető legjobb dolog az lenne, ha kimondanád és ha egyszer nem sikerül a változás, akkor lépj tovább. Magadért és azért, hogy a gyereked boldog legyen. A gyáva szülők bújnak a gyerekük mögé. Az, akinek a lelke még saját magát sem szereti, az mindig mással fog takarózni. Van sok példa, hogy mennyire jó irányba változnak meg a férfiak és a nők, még ha az elválás nagyon nagy cirkusszal és fájdalommal jár. Ha gyomorideggel élsz, akkor a gyereked is azzal fog. És ez ellen nem tehetsz semmit sem. Te vagy kedves szülő a hibás. A gyerek áldozata a te szarodnak, amiért a világ tele lesz frusztrált, szorongó gyerekkel. És attól rosszabb nincs a világon, amikor úgy nő fel valaki, hogy a szülei önzősége miatt ő húzza a rövidebbet.
Jó tanács: Az első lépés nagyon rossz. De ha elindulsz rajta, akkor te leszel a győztes. A gyereked után.





2016. február 7., vasárnap

Van jó házasság



Még ha nem is hisszük el. Sok jó házasságot ismerek. Kiegyensúlyozott, beszélgetésekre, türelemre alapozottak. A legfontosabb, hogy szeressed a másikat. Lehet leélni úgy egy életet, hogy a társadalomnak, a külvilágnak felesz meg, vagy éppen valaki másra hárítod a nyomorodat, de semmiképpen nem érdemes boldogtalanul élni. A boldogtalanságnak nagy ára van a legbelül. Gyötrődsz, nyomorogsz, szenvedsz nap, mint nap. Nem is éled az életedet, mert képtelen vagy kijönni a lelkeddel. A jó házasságokban látom, hogy minden a szeretetre alapul. Ha nincs szeretet, akkor a gyűlölettel kell élned, ami pokollá teszi az életedet. A jó házasságokban azt látom, hogy nincs érdek. Nincsenek anyagi, erkölcsi megfelelések, nincsenek kalitkák, nincsenek haragos szavak. A jó házasságban engedned kell. Szeretned kell a másikat annyira, hogy egy idő után minden amit tesz, az a te részedet is képezze. A jó házasságban szenvedélynek kell lenni, mert ha az nincs, akkor sosem lesz boldogság. Két embernek nem kell feltétlenül a közös érdeklődési körének meglennie. Két ember lehet teljesen különböző, mert az évek alatt formálódni fognak és egy idő után lesznek majd közös köreik. Különfélének kell lenni, mert attól lesz kiteljesedett mindkét fél élete. Imádni kell szüntelenül a másikat. Ha az imádat már nincs, akkor tovább kell lépni. Tovább kell lépni mindkét fél boldogsága érdekében. Nincs miért toporogni, mert az embert a szomorúság, a gyalázatos napok, a szeretet nem adása, az ideg leőrli. Úgy képzelem el, mint amikor a mákot daráljuk. A szemek míg egészek nagyon szépek, majd amikor ledaráltuk, akkor keserűvé is válhatnak. Szeretni kell az egészet, mert attól leszel teljes. Éppen úgy kell rajongani és szeretni a férfit, mint a nőt. Ha eszközként használsz bárkit, előbb vagy utóbb magad maradsz. Az ember érzelmei nagyon sebezhetőek. Ha valakit folyamatosan bántasz és nem adod a szeretet legkisebb cseppjét, attól ne várj semmit sem. Szeretetet csak szeretet adhat, ahogyan ha jó szót kapsz, akkor előbb-utóbb sokkal több jót fogsz kapni. A környezeteben elég sok jó házasságot látok. Olyan jó nézni, hogy két ember még ha vannak is nehézségek néha, de szeretik egymást. Láttam már egy-egy villanásra ölelést, csókot, könnyeket is. A legszebbek a házasságban vagy tartós, kapcsolatban figyelhetők meg. Azokért megdolgoztak. És az övék. Szerelmet csak akkor érezhetsz, ha téged is szeretnek. A kutya is tudja, hogy ki az igazi gazdája. Ahogyan egy férfi is és egy nő is tudja, hogy ki szereti igazán...

2016. január 31., vasárnap

Hogyan legyél jó nő?




Ha nem vagy az alapból, akkor rábasztál.  Na jó. Csak vicc. Mindenki jó valamiben, de nyilván most a külsőre értik mindig a népek. 
Jó nő az, aki... és megannyi jellemzőt lehetne írni. A jó nő tág fogalom. Kinézetre bárki lehet jó nő, de belül mi lakozik, azt senki nem tudja a ruháról megítélni. Nincs egyéniségük ma a nőknek. Átlagosak, szürkék. Utálom a szürke embereket. Éppen ezért csakis különleges emberekkel veszem magam körül, mert így teljesedem ki. A családom nagy része is szürke, és például az anyám rosszul van tőlem és a blogomtól is. Azt mondja, hogy borzasztó. Neki. És engem az ő véleménye sem érdekel. Szürkék az emberek, egy síkon mozognak, majmolnak, beállnak a sorba, egyszerűek, kétszínűek, hazugok. És akkor , hogy várjuk el valakitől a jónőséget? Jó nő az, akire felfigyelnek, aki ha belép egy szobába, akkor a levegő is megáll. Akire ha ránéznek, akkor nyelnek egy nagyot a férfiak, és a legpiszkosabb fantáziák jutnak eszükbe a nőről. Akiért távolból odáig vannak, mert vágynak rájuk. Kevés van. Kevés olyan nőt látok a közelemben, aki vonzó, aki mint egy atombomba tündököl. Sokan azt sem tudják, hogy mi a feladatuk. Egyszerű. Nőnek lenni. ösztönből. Nem a társadalom elvárásainak megfelelni. Évezredes ösztönnel élni, csábítani, szeretni. Úgy nézni, hogy a férfi riadjon. Ne tudja, hogy mire gondolunk és mi lesz a következő lépés. A jó nő melegítőben is vonzó és jó. Rúzs nélkül is tudja, hogy mi a feladata. A legnagyobb fegyvere, hogy vonzó. Belülről. A vérében van az erő, amit használni is tud.  A jó nőnek nem kellenek eszközök. A vérével hódít. Tudja, hogy hogy nézzen, tudja, hogy mikor álljon fel és tudja, hogy a játszmának mikor van a kezdete és a vége. Igaz a jó nőktől félnek a férfiak. Nem a külsőre gondolok. Azok a jó nők ostobák. A belső erővel rendelkező jó nők olyan hatalommal rendelkeznek, amit imádnak a férfiak. Megőrülnek értük és ha csak álom marad számukra a jó nő, akkor is vágynak utánuk. A jó nő ritka manapság. A jó nő nem bámul, hanem szenvedélyesen néz. Rezzenéstelen arccal. Okosan. Ha a jó nő megszerez egy férfit, akkor a férfi egy életen át szenvedni fog. A jó nő sokkal jobb bárkinél. 
Ne töltsd az éjszakáid olyan férfiakkal, akik a fecsegésen kívül semmit sem adhatnak neked. Szabadulj meg az alul teljesítő férfiaktól és az ostoba kifogásaiktól.Tanuld meg hogyan csábíts és szerezd meg azt, amire szükséged van. Legyél jó nő. Belülről. Magadtól.