Bekövetkezett

Most megint azt kell mondjam, hogy lett valaki az életemben, akit még amúgy nem is láttam. Semmit nem tudok róla, de akik ismernek tudják, hogy nagyon nem engedek közel senkit sem magamhoz. És ebben nagy szerepe van annak, hogy a dögszagot azonnal megérzem mindenkin. Míg a többiek mondják, hogy valaki ilyen meg olyan kedves, addig én kiszagolom és majd a végén nekem lesz igazam. Már tényleg nem is emlékszem, hogy hogyan is történt a közösségi médiában a kommunikáció, de ha jól emlékszem, képzeljétek rákattintottam. Bírál. Elég sokat. keresgeti a fogásokat rajtam. Sokat nevetek ezen, mert nagyon nehéz lesz rájönnie, hogy ki is vagyok én? Bírál, próbál osztani és tükröt tartani, de elém nem nagyon kell, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mik a hibáim és teljesen tiszta sor, hogy ezeket vállalom is. Sokszor írta már, hogy "ha viselkedni tudok"... Ettől kicsit meglepődöm, mert sokkal jobban viselkedem, mint az átlag és minden helyzetben feltalálom magamat és nincs panasz rám. Persze amiatt, hogy nyers vagyok az jön le még bizonyos barátaimnak is, hogy bunkó vagyok és nem tudok viselkedni. Csak mondjuk sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ők maguk kívülről egy alpári, szánalmas emberek, akik nem, hogy viselkedni nem tudnak, de még a seggüket sem mossák meg szarás után. Én az Állami Operaházban is teljesen jól viselkedem és ha unom a banánt bizonyos helyzetekben, akkor sem fordulok ki, hanem egyszerűen magamban leszarom a másikat. De már többször említette amúgy. Egy dolgot nem értek?De már mások is kóstolgattak, kapargatták a falat, próbáltak megismerni, hogy mi a célja ezzel az illetőnek. Azért mert erősebb jellem vagyok lenyomni, mondjuk eltaposni, megtörni vagy tényleg meg szeretne ismerni? Vagy egyszerűen zavarja, hogy a központban vagyok és megpróbálna betörni?: nem hiszem, hogy menni fog valaha bárkinek, de nyilván akihez kell alkalmazkodom. Mindhalálig. Azt sem értem, hogy az emberek, ha valakit nem ismernek miért támadják be főleg a nőket, hogy aki mint én jól is néz ki, hogy biztos annyi nyomulós pasas van az életemben, hogy csak lapozgatom azt a bizonyos könyvet. Nem. Az ilyen nőket a macskajancsik nem is merik megkörnyékezni. De talán jobban is teszik, mert egy betűt sem igazán ütök le sokaknak. Van olyan pasas az életemben, aki magával írogat szinte, mert ritkán válaszolok. Vannak nyilván olyan férfiak, akik álmodnak rólam és hála istennek csak egy álom maradok továbbra is. Vannak, akik olyan merészek, hogy egy percre is azt hiszik, hogy nálam labdába rúghatnak. Pedig nem. Sokat nevettem ezeken a flótásokon is már, mert mindenki tudja, hogy hol a helye. Szóval amikor valaki ismeretlenül ilyennel támad be, azon is csak fintorgok, mert  lövése sincs, hogy ki is vagyok. Mindig kérdezget, tapogatózik, mint amikor a tesóm akar valamit kihúzni belőlem. Azért ő egy nagy támaszom és magamtól is elárulok neki mindent. Úgy éreztem első perctől, hogy valami csapda ez és valaki vájkálni akar az életemben. Én pl. ha észrevette semmit nem kérdezek tőle. Olyan vicces, mert még beszélni sem beszéltem vele. Tehát a hangomat sem nagyon ismeri. Pedig bizony beszarna tőle, mert az is isteni. Néha azért kedves is tudok lenni, mert kedvesen megkérdezem, hogy hogy van, de általában ő ír. Azt mondta, hogy ő olyan régimódi pasas. Mondjuk ezzel nem vagyok tisztában, hogy mit is jelent. De valami olyasmit emlegetett, hogy lassú víz partot mos. Már amennyiben mossa majd azt a partot. Én sosem kérdezem semmiről sem, de nem azért, mert nem érdekel, hanem, mert még azt sem tudom, hogy mit kérdezzek. Ma kiderült számomra, hogy van egy húga. De ez is csak azért, mert hozzá akart vagy hasonlított is. Ezért mérges vagyok, mert engem ha lehet senkihez ne. ha kérhetném. De most gondolom, hogy olvasni fogja és ebből is leszűri, hogy milyen is vagyok. Majd biztos most elküld a picsába, de kénytelen voltam tapasztalatként leírni nektek  lányoknak, mert olyan furcsa egy helyzet ez. Azt hiszi, hogy majd a blogomból bármit megtudhat rólam. Igazán nem kérdez csak olyan dolgokat, amikkel amúgy sosem foglalkozom. Úgy igazán nem hiszem, hogy érdekelném, de hát majd ő rájön innen, hogy semmit nem tud majd meg rólam. Bárhogyan is szeretné tőlem kellene kérdeznie. De miután a felszínen vagyunk és nem a mélyben, így nagyon nehéz dolga van. Én nem félek kimondani azt amit akarok. Én ettől sem félek, hogy elolvassa. Már nagyon várom, hogy mi lesz a vége és mi volt a célja velem és mit adhattam az életének a sok sok írással. Várok csendben. És közben meg mosolygok, hogy vajon rájön-e, hogy milyen ember vagyok?! De úgy igazán. Hajrá. Egy biztos: Azt hiszi, hogy nem tudok viselkedni. Mindenki ilyen erkölccsel legyen és így vállalja fel magát, mint ahogyan én teszem. És olyan tisztelettel legyen mindenki felé ahogyan én megadom, persze addig a pontig, amíg nekem is megadják. Utána már nem nagyon érdekel, hogy ki mit gondol. Hajrá, hajrá, hajrá. :) 

UI: Egy képét sem néztem meg. nem tudom, hogy kivel írogatok. És így izgalmasabb. Remélem nem seggelek majd le. :)

Bulika, majd zuhanás

Ez a hétvége is nagyon jól sikerült. Annyira jó, ha az embernek vannak barátai. Ettől nagyobb dolog már csak a család, de azt nem választjuk, így ők adottak számunkra. Szóval ha vannak barátid, akkor már sínen vagy az életben. És ezt tényleg komolyan mondom. Az akinek nincsenek nem is tudja, hogy mit veszített az életben. Nekem szerencsére pontosan olyan elmebeteg barátaim vannak, mint amilyen én vagyok. És ez az elmebeteg szó a legszebb és legcsodálatosabb értelemben került leírásra, még ha most felsóhajtanak sokan, hogy az lennék. Te vagy kedves sóhajtó, te aki leskelődsz és nem tudsz magaddal mit kezdeni a hét egyik napján sem. Én pedig olyan boldog vagyok, hogy hétről hétre sokkal érdekesebb vagyok, mint a sok szürke egérke. mert sajnos azok vagytok. Ültök a panelban és egy lehetséges szórakozásotok van: Az az INTERNET! Sajnállak is titeket, mert szörnyű lehet.

Nos. Szóval nekem miután remek barátaim vannak így a tegnapi napot is együtt töltöttük önfeledten. Most visszanézve a képeket, videókat  és visszagondolva az estére azt hiszem, hogy megéri minden egyes befektetés a barátokba. Minden eltöltött perc egy csoda velük. Az a sok sok nevetés és fetrengés a röhögéstől semmit sem pótol. Nem tudom, hogy ki hogyan is van vele, de a legjobb dolog a nevetés. Egyrészt fogyaszt, másrészt meg be is pisilhetsz közben. Tuti mindenkinek volt már ilyen az életében, de ha tagadja, az azért van, mert hazudik. Mindenkivel megesik. ez pont olyan tabu, mint amikor a lányok nem büfögnek és nem finganak. De szoktak. Képzeljétek, minden embernek van gázképződése. A belekben. Tényleg van. :) Olyan csodás bulikban veszünk részt hétről hétre, hogy hihetetlen. Eljutunk a legjobb koncertekre és felhőtlenül boldogok vagyunk. Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy egyszerre mindenkit össze lehet hozni, de azért többnyire megoldjuk. A koncerteket kicsit jobban szeretem, mert én egy kicsit merev lény vagyok. De mostanában nagyon büszkék rám, hogy tudok szórakozni is és nem csak pofákat vágok és szemlélődöm. Képzeljétek. Táncoltam is. Én. Fúúú. Na de erről senki nem láthat felvételt. Szóval klassz esténk volt, addig a pillanatig amíg el nem indultunk a megszokott örök panorámás helyünkről a városba. És itt jön a zuhanás. Először is a taxis büdös volt. Ezt persze most fogják megtudni a barátaim, mert még nem volt időm ezt kifejteni. JAh megint azt mondták, hogy püffögtem egyet, de annyira sokszor szoktam, hogy bevallom töredelmesen, hogy nem is emlékszem már ezekre. Nem azért mert nem akarok, hanem, mert annyira használom, hogy fel sem tűnik. Az emberek nem veszik észre, hogy büdösek? Ők nem éreznek illatokat, szagokat? Na mindegy. megérkeztünk egy helyre. Szomorúan állapítottam meg, hogy mindenki stílustalan. Azaz a férfiak többsége. Elnézve őket egy toprongyos 1980-as években találtam magamat. Az, hogy felveszik a "márkás" tomihilfiger, práda, mittudoménmialófaszt magukra az önmagában még nem stílusos. Sőt. Bármi lehet az embereken, de az tiszta legyen. A cipő, a nadrág, az ing. A nagymamám azt tanította nekem, hogy a férfinek az alsónadrágját is vasalni kell. és tudjátok miért? Mert ha félrelép, akkor ne szóljon meg minket a szerető, hogy gyűrött a gatya. Milyen igaza volt a drága nagymamámnak. Így élek mai napig. Ez olyan, mint a tiszta udvar, rendes ház táblácska. Csak itt a gatya a lényeg. Szóval a pasasokon retkes nadrág, nincs bedugva az ing, azaz félig kilóg és a seggük vége látszik ki. Olyan kamionosan. És így ücsörögnek, mocskos cipővel. Szörnyű. Nincs mozgásuk, ütemre meg egyáltalán nincs. Iszogatnak és biztos valami kurva nagy igazságot keresnek, hogy milyenek a nők. Nagyon sajnálom az egyedülálló csajokat, mert ebben a zuhanásban nem is találnak majd megfelelő férfit, aki tiszteli a nőt és felér egy nőig. Arcuk az van, de egy igazi, jóképű férfit sem láttam. Lógó hasú pasasok, retkes körömmel és idétlen mozgással. Ez volt a felhozatal. Nagyon sok pasas ismerek, akiknek elvárásuk van a nőkkel szemben. Ne legyen. Amíg te magad sem vagy nett, addig egy férfinak se legyen elvárása a nőkkel szemben. Először a férfiaknak kell magukat rendbe tenni stílusilag. Egy férfi legyen férfi. Ezt kellene tanulgatni sokaknak. nem attól leszel férfi, hogy megiszok egy "viszkikólát" és stírölöd a csajokat, hanem, hogy van stílusod. 

Szóval. Sokkal jobban érzem magamat a saját barátaimmal, akiknek van stílusuk, igen még a pasiknak is, akik fürdenek, tiszta ruhát hordanak, fogat is mosnak és mindemellett az életem részei. Akik a hétköznapokban is emberek maradnak, akikkel a hetet ki tudjuk pihenni és együtt örülünk egymás sikereinek, boldogságának, akikkel együtt sírunk, ha kell, akikkel egyszerűen jó együtt lenni. 

 

Isten malma lassan, ez esetben gyorsan őröl

Szóval. Már nagyon sokan bántottak meg és aláztak porig, csak azért mert ők akartak feljebb kerülni azon a létrán, ami amúgy nem is létezik. Nincs ezzel semmi gond, de azonnal kiszagolom a dög szagát. Semmi baj nincs ha engem bántanak, véleményt formálnak rólam és még azzal sincs baj, ha negatív a vélemény. Egyszerűen olyan jó érzés, mert ezzel azt támasztom alá, hogy még mindig érdekesebb vagyok, mint az átlag vagy éppen az, aki beszél rólam. Mindig csak mosolygok, mert igazából kb. 20 ember van a földön, akik ismernek. De úgy igazából. Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de annyira nem érdekelnek a birkák véleményei, hogy csak kacagok sokat. Mindig azt szoktam csendben és hangosan is mondani, hogy majd az Isten eléri őket így vagy úgy. nekem semmit sem kell tennem, hogy a saját vermébe essen bele bárki, amiért engem a szájára vett/vesz. És olyan jó, hogy az a malom nem is olyan lassan hanem igenis nagyon gyorsan őröl. És lám. Itt az első szenvedő. Egy olyan ember aki mindig is szeretett másokon csámcsogni. És akkora pofont kap az élettől, hogy a fal adja másikat. Istenem. Ilyenkor van az, hogy az a sok hit és szeretet ami amúgy bennem van kivirágzik és ilyenkor érzem egyre jobban, hogy olyan jó élni. és olyan jó élni abban a környezetben amiben vagyok. Azokkal az emberekkel, akikkel a sors nagyon, de nagyon is összekovácsol. Azokkal, akiket állandóan basztatok és rángatok orvosról-orvosra, hogy mindig mellettem legyenek egészségesen, azokkal akikért a fél karomat odaadnám, mert tudom, hogy fordított esetben ők is ezt tennék értem. Megtanultam, hogy tényleg jobb szeretni és támogatni mindenkit mindenben. Már egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit csinál, hogy ki kivel kefélget, vagy éppen kivel nem. Egyszerűen mindenki tényleg csinálja már azt ebben a szörnyű világban, amit szeretne. Ne foglalkozzon már a másikkal, ne figyelgessen senkit sem, mert sajnos a kard lecsap és higgyétek el, hogy sokkal nagyobb szart ad nektek, mint mondjuk nekem azzal, hogy velem egy percig is foglalkoztatok. Szóval tessék haladni az úton, mert én is azt teszem és emelt fővel, boldogan élni, mert ettől jobb dolog nincs a világon.
Velem pedig csak akkor foglalkozni, ha tényleg kérem majd. Bár erre senki ne tegyen, mert az tuti biztos, hogy ebben az életben soha nem kérnék ilyet. Vannak akikkel megosztom, de tudjátok miért? Mert kérnem sem kell, hogy foglalkozzanak velem. megteszik tiszta szívből maguktól.
Viszont nektek, akik mással foglalkoztok: Nektek talán tényleg nincsenek barátaitok.
LOVE

Befogod a pofádat!

Szörnyű dologgal szembesültem a minap. Az, hogy kapcsolatok, házasságok, barátságok mennek tönkre az a világban ma már megszokott. Nincs ezzel semmi baj, mert nagyon sokan jönnek-mennek az életünkben. Csak egy dolgot nem értek? Ha valakivel volt kapcsolatunk az azért van, mert működött a kémia és amit két ember érez azt soha, senki nem fogja érezni. Vannak bizony olyan helyzetek, amikor a kémia már nem segít és két embernek szét kell válnia. Nem tudunk mit tenni, mert ha az egyik már nem akarja azt a bizonyos köteléket, akkor kutya kötelességünk tiszta szívvel elengedni. 2x akartam magam mellett tudni  embereket és rájöttem, hogy jobb ha szabadon engedem őket, mert mellettem meghalnának. De erre nagyon későn jöttem rá és sikerült elérnem, hogy úgy utáljanak, mint embert  a földön még senki nem utált. és teljes mértékben megértem őket és el is fogadom. Sajnos tettem érte, hogy így legyen. Ebben a helyzetben tanultam meg, hogy soha egy rossz szót sem ejthetek ki a számon róluk sem és senkiről sem, aki az életem része volt. HA egy percig volt azt sem minősíthetem rossz szavakkal, mert igen az ÉLETEM része volt. Igen az én életem része. Igen az enyém, aki akkor azt hitte, hogy bármit mondhat. De nem. Ha valaki az életünk része volt, arról soha egy rossz szót sem szólhatunk. Soha! És miért? Mert a legaljasabb dolog bárhogyan is kibeszélni azt a z embert, akivel az ágyba bújtunk, akivel szerettük egymást, akivel öleltük egymást, akinek még a fingja is illatos volt. Soha nem mondhatunk rosszat róla, mert mi választottuk. Attól mocskosabb és aljasabb dolog nincs világon, amikor csak azért mert sértettek vagyunk elkezdjük pocskondiázni a másikat, mert nekünk valamiért szar. Lehordjuk mindennek, mert azt hisszük, hogy azzal a közönségnek mártírok leszünk. Nem. azaz lehet a közönség, az egyszerű néző, akiknek elsírjuk bánatunkat, azok egy pillanatra nekik fognak hinni és még sajnálni is fogják azokat a szerencsétlen, idióta embereket, de ha van egy cseppnyi eszük, akkor elítélik az ilyen fajta viselkedést. Hogy lehordjuk az exeket mindenféle lotyó kurváknak, idióta, féreg pasasnak,  és undorító módon beszélünk róluk, csak azért, mert a saját hibájukat egyesek észre sem veszik, na ez a szánalmas. Minden egyes szakításnak két oldala van, ahogyan az éremnek is. Ha nem hallgatjuk meg a másik felet, akkor kussoljunk véleményt nyilvánítani, mert semmit nem hihetünk el. Mindenkinek van sérelme. De még mennyi. Ha ezen agyalnánk, akkor mindenki egy nyomoréklelkű, idióta, zombi lenne. Ha valakivel együtt éltél, jártál, keféltél, akkor kutya kötelességed tisztelni őt. Elfogadni ha nem működik, szépen, tisztességgel átvészelni és nem köpködni. És tudod miért nem kell ezt tenni: Mert azzal akkor szeretkeztél, ölelted, csókoltad, szeretted... Minden porcikáját imádtad. De az, hogy két ember nem azon az úton megy tovább az nem hiba. Döntés. És valamiért talán lehet egy másik lehetőség a szebb és boldogabb élet felé. A világ legmocskosabb dolga, ha valaki bírálunk trágár szavakkal, csak azért, mert az nem úgy ugrál, ahogyan a másik fütyül.
Tehát: Soha a büdös életbe ne bíráld a mögötted lévő kapcsolatodat tiszteletlen szavakkal, ne becsméreld, mert a TE ÉLETED része volt, TE VÁLASZTOTTAD.
Ha pedig nem megy, akkor is befogod a pofádat és nem égeted saját magadat. Főleg nem olyan helyzetben, amit nem is ismersz!

Gyereknevel(és)?

Nincs gyermekem és nem is akarok nagyon sablonos lenni, de nem is érdekel, hogy miért nincsen éppen. az szüljön aki vágyik rá. Még jó, hogy a szeretteimnek van sok sok gyermeke, így nem panaszkodom a tiszta, felhőtlen szeret miatt.
A nevelésüket nem kifogásolom, mert azt hiszem, hogy példás szülőkről van szó egytől-egyig. Viszont amit körülöttem látok az egy olyan szörny, torz világ, hogy csak ámulok. Vannak szülők, akikkel sosem fogok egyetérteni és bírálni is fogom őket amíg tehetem. Az, hogy a gyerekeiteknek mindent megadtok az egy dolog. De az értékeket is megadjátok? Mondjuk a gyereketek tisztelnek titeket, van ölelés, vannak értékek? Van olyan szülő akit nap mint nap látok, hogy minden szaros dologgal meglepi a gyermekét és akkorákat pózolnak a közösségi oldalon, hogy a gyomrom felfordul. Csak azt látni, hogy a gyermekek miket kapnak, hogy milyen hiperszuper szarokkal bővült az életük. Vajon értékes zenéket hallgatnak? Vajon olvasnak? Vajon kirándulnak? Vajon van életük? vajon gyermekek? Most nem attól lesz gyermek a gyermek, hogy te a kibaszott sok szart megveszed neki meg elviszed a kibaszott welness szarokba. Nem. Tőled lesz szép gyermekkora. Tőled, aki nem vesz neki okos telefont, nem árasztja el a sok kibaszott torz babákkal, nem a kibaszott játszóházba viszed, mert ott büdös kacsaszagúra izzadtan jól érzi magát, hanem tőled. A te lényedtől lesz ő jól nevelt, kedves, tisztelettudó. Nem a pucctól amit a szerencsétlen gyerek nyakába aggasztasz, mert azt hiszed, hogy a pénz mindenre megoldás. Nem. Például arra sem megoldás, hogy többször látok lányokat is és fiúkat is, hogy falatjátok a gyorsétteremekben  őket, miközben olyan disznók szegények, hogy a combjuk sem ér össze. Arra persze nem figyeltek, hogy a gyereketek egy disznó, kövér lány/fiú. mert az ugye nem számít. Csak az a király ha etetitek, ha a tv elé leszögezve kibaszott chipset és csokit adtok neki és persze a torz kis játékokat megveszitek. Szörnyű, hogy mennyi, de mennyi kövér gyermeket látok az ismerőseim gyermekei között. És persze, hogy bírállak, mert gondolom te is látod. De ha én észreveszem, akkor mondjuk ti miért nem? Csórónak olyan jó, hogy mázsákat cipel a lábán? Látok olyan gyermeket, akik sokkal kövérebbek mint én 36 évesen. Igen 36 évesen soványabb vagyok némely kisiskolásnál. Nem szörnyű ez amúgy? Aztán nem olyan programok vannak nekik, hogy fogócska, bújócska, ugrókötél, mint amilyenek nekem voltak például. Mert persze ott mozogni kell a szegénynek és amúgy lehet nem is bír csóró gyereke. Látom, hogy sütiket próbáltok meg sütni kisebb nagyobb sikerrel és hát gondolom nem a kutya eszi meg, hanem az a kisgyermek, akinek tömitek a fejét minden szarral. Vajon főzelékeket esznek ezek a csórók? Vajon minőségi ételeket esznek? Vajon énekeltek együtt? Van olyan, hogy chips helyett répát vagy zellert adsz neki, hogy rágcsáljon? Jah, de hülye, ostoba vagyok. hisz nem is tudják, hogy mi az. Ideje lenne sokatoknak elgondolkodni, hogy hiába a kirakat, ha semmit nem értek el vele, mert egy követelőző kis emberkéket neveltek fel ebben az amúgy is szörnyű világban. Tehát ha mondjuk egy általános iskolásnak veszel egy mobilt, táblagépet, akkor amúgy a te kezdet kellene eltörni mégpedig szilánkosra, mert valószínű neked sincs értékrended. De akkor meg mit csodálkozunk, hogy a felnövekvő generációnak sincs. Mert a gyermek pontosan úgy viselkedik és cselekszik, ahogyan a szülőtől látta.
Vannak kivételek persze. És nagyon örülök, hogy vannak. És remélem sokakhoz eljut az írásom, mert ha most nem léptek, akkor sajnos olyan erkölcstelen, egysíkú, kocka, buta gyerekeitek lesznek, mint amilyenek ti magatok is vagytok.

newyear

Régen írtam. Őszinte leszek. Semmi kedvem nem volt és kicsit elfáradtam a sok hazugságba és az álszent emberekbe. Nincs kedvem megváltani a világot, nincs kedvem harcolni, nincs kedvem már vitatkozni az idiótákkal. Minden rendben van. Teljesen jól vagyok. Szemlélődöm, tapasztalok, figyelgetek. Ahogy ti szoktatok engem. Rájöttem,  hogy miért figyeltek. Mert szórakoztató, érdekes, különleges vagyok. A pár hetes megfigyelésem alkalmával rájöttem, hogy sokan baromira unalmasak, egyszerűek, szürkék vagytok. Egy önálló gondolatotok sincs, egyszerűen éltek mint a droidok és figyelgettek másokat, csámcsogtok másokon és ami a legszörnyűbb, hogy sokan, saját magatokat köpitek szembe. Gusztustalanul figyelitek a másikat, rágalmaztok, közben a fingotok sincs, hogy ki milyen ember. Pózolgattok, hetyegtek és a nyomorult szar életetekben fuldokoltok. Inkább az enyémmel vagy az érdekes emberekkel foglalkoztok. Mosolyogtok, közben meg otthon kaptok olyan pofonokat, hogy a fal adja a másikat, megjátsszátok, hogy milyen jó házasságban éltek, közben meg csak a pénzért mindent eltűrtök, hagyjátok a kis szaros életeteket a cukormázban. Nincs ezzel gond míg magaddal foglalkozol. Tedd azt csendben, mert nagy meló a belsőd megértése. Én pl. jól érzem magam és nem érdekel sem a szomszédom sem más. Csak akik kedvesek nekem. Azok érdekelnek. Meg a testvérem. A többit leszarom. Jó év volt a tavalyi. Mondjuk lezárni intelligencia kell, nem tudom, hogy mindenki képes volt-e rá? Én szép évet tudhatok magam mögött. Májustól decemberig nem is értem milyen csoda történt velem. Meggyógyultam. Jól vagyok. Teszem a dolgom, segítem a barátaimat, figyelek az egészségükre. Álmodozom. Terelem magam, hogy végre felnőtt emberré váljak, hogy boldog legyek. Elvesztettem valakit, akai tudom, hogy szeret és fontos vagyok neki, elvesztettem az együtt nevetéseket, de az élet irányít. Elvette, de vissza fogja adni. 2 év egyedüllét után lett valaki az életemben, de olyan nehezen váltok, hogy szegény vagy kitart vagy kidob a fenébe. Azt is megérteném, de remélem kibírja a terroromat. Mindenhez idő kell. Azért mert sunyi valaki, azért nem leszel egy színes egyéniség. Szeretném ha mindenki valamiben kitűnne ebben az évben. Nem sunnyogásban. Őszinteségben. Szeretném ha valaki elválna, mert boldogtalan, szeretném ha több tiszteletet adnánk a másiknak, szeretném ha mindenki saját magával és a kicsi tyúkszaros életével foglalkozna... így tovább.
Köszönöm a rengeteg levelet amit kaptam azoktól, akiket letöröltem a közösségi oldalamról. Tényleg szerettek? Tényleg fontos voltam? El sem hiszem. De ti tudjátok.
Egyszerűen egy dolgot szeretnék ebben az évben. Ha valami baja van valakinek, az álljon a másik elé. Így mindenki tiszta marad.
Ölelés.