Szoptatás

Úgy látom, hogy nem értünk egyet, ami nem gond csak tisztázzunk már valamit:
Az, hogy odamegy a nő a "mekibe" és megkérdi, hogy szoptathat-e az nagyon nagy intelligenciára is vall amúgy. Én sem szarok, sem hugyozok, sem vágom a körmömet a Müllerbe vagy a Postán. Nem hugyozok a strandon a vízbe a trambulinról sem. Nem megyek oda a Tescoba, hogy itt akarok cimbalmozni, mert amúgy sem tudok, de ha nem engedik, akkor meg viszek másnap vagy 200 roma cimbalmost, mert hú de gecik ezek a Tescosok! Álljunk már meg egy kicsit azért. Ha szoptatni lehetne, akkor én minden áldott nap G-ével akarok a "mekiben a gyerek sarokban szexelni, mert nehogy már ne lehessen. Mi az, hogy nem lehet? Én ott akarok, mert ha nem, akkor diszkrimináció. Akkor már engedtessék meg nekem, hogy kiválasszam, hogy a kedves anyuka melyik melléből szoptasson, mert nekem nehogy a bal csöcsét vegye ki, mert elhányom magamat. És nagyon örülök, hogy ennyi ráérős szoptatós anyuka van, hogy másnap hipp-hopp összetömörültek egy jó kis szoptatásra. De szép lehetett bazdmeg! Minden vágyam, hogy eszem egy étterembe és a mellettem lévő asztalnál a szaros seggét tegye tisztába egy anyuka, mert " nekik ez jár "! A nagy lófaszt jár. Én itt élek a hazámban és nem érdekel, hogy külföldön milyen empatikusak ezzel kapcsolatban. Inkább vegyünk példát Dubairól. Ott fejbe is lőnek, ha ezt megteszed, de jogosan szerintem. Nem kefélgetünk az utcán, mert az magánügy és intim dolog, a buzik is vonuljanak otthon fel, mert a hetero sem megy ki kefélgetni az utcára. Akkor a szoptatós anya is oldja meg. Vannak barátnőim is, akik szoptatnak, de még életemben nem hallottam, hogy nyilvános helyen tennék. És aki meg tizenéveseket szoptat vén nyanya létére, az meg süllyedjen el szégyenében. Jó, hogy nem mindenki rácsatlakozhat majd bárki csöcsére. Micsoda világ ez tejóisten! Blöeee.

Smink nélkül

Mostanában nagyon nagy divat lett, hogy a nők smink nélkül posztolgatnak magukról képeket. Mondjuk ezt azért nem értem, mert a legtöbbnek olyan feje van sminkben, hogy a 80 éves szomszéd néninek szebb a bőre, mint azoknak, akiknek van vagy 20 kiló vakolat a fejükön. Sokan kérdezik tőlem is, hogy mindjárt 36 évesen miért ilyen a bőröm és mit teszek rá, hogy talán egy ráncom sincsen. Mondjuk a legfontosabb, hogy sokat alszom és nem éjszakázom és nem éjszakáztam sokat, nem lotyóskodtam partykon, nem ittam hulla merevre magamat éveken keresztül, és nem fogyasztottam kokaint sem és egyéb kábítószereket. Nem égtem bele egy szolárium kabinba sem és a napon sem aszalódom a nyár kellős közepén órákat. Egy vizes alapú krémet használok az arcomra, aminek a neve ( ezt itt a reklám helye ) Vichy Aqualia Thermal. Aztán szempilla spirált is használok, mert Gabikához még mindig nem jutottam el, hogy befesse a szempillámat. :) Régebben használtam alapozót is, de már vagy 3 éve leszoktam róla. Néha egy kis BB krémet felteszek, de igazából megfulladok ezektől is. Lehet valamiféle genetika is van benne, hogy ilyen a bőröm, de a nagymamának is ilyen klassz bőre volt, viszont ő mindig használt KŐPÚDERT! Érzem az illatát most is. De szép emlékek. És mindig vörös rúzzsal kente ki a száját. Valószínű ezért áll nekem is olyan jól.
Szóval, én nem használok semmilyen tejes, micellás, lucernás lófaszt az arcomra, mert többször zuhanyzom egy nap és igen! én fogom és a tusfürdővel mosom meg, hogy minden szennyeződést lemosson az arcomról. Sosem cica mosdást végzek, mert annak nem is látom az értelmét és nem is tudom, hogy nők, hogy tudnak ilyen mosdás mellett létzeni. Igen. nekik még a nyakuk is retkes, sajnos. Mert csak a krémeket kenik a pofájukra, de lemosni azt csak igen-igen csekély esetben teszik. Szóval a víz. Hideg vízzel és jéggel is szoktam átmosni, jegelni, mert az olyan jó. Sokszor végzek arctornát is. Állandóan reggelente grimaszkódom, mert azt olvastam, hogy az jó a léleknek és a bőrnek is. Sok olyan ismerős nőt látok, hogy 4 réteg vakolattal élnek és van aki még a postaládáig sem megy le smink nélkül. Azt viszont nem tudom, hogy ha megismerkednek egy pasassal és netán kapcsolat lesz belőle, akkor mit mondanak, ha a maszk lekerül? Vagy egy életen át maszkban élnek. Én néha megrémülök, hogy milyen csúnya bőrű nők mászkálnak köztünk csak azért, mert a sok sminktől teljesen rusnyává váltak. A másik nagy gondom, hogy amikor meglátom a ceruza vékony szemöldököket, akkor a gyomrom is felfordul. Mindenki szemöldökkel születik és nem lehet olyan divat a földön, ami arra ösztönöz, hogy a szemöldökünktől megszabaduljunk. Ilyen nincs. Egy nőnek igenis kell a szemöldök és nem a megfestett csúnya ceruza vékony csík. Nem olyan sok idő, hogy kinőjön  ki kell tartani, mert nagyon szép egy ízléses szemöldök.
tehát semmi különöset nem teszek az arcomért, de igen nekem is éktelenkednek néha pattanások az arcomon és mindig akkor ha valami nagyon fontos dologra készülök. De egy kevés korrektorral el is tüntetem, de sosem tennék rá vakolatot. Azt hiszem a mi világban már nagyon sok módszer van arra, hogy a problémás bőrünket kezeltessük.
Higgyétek el, hogy a férfiak utálják a vakolatos fejeket bámulni. Nem baj az ha kisebb hibák vannak az arcunkon, mert emberek vagyunk. És így vagyunk tökéletesek.
Mindenki készítsen magáról tényleg szűrő és smink nélküli fotókat és meglátjátok, hogy sokkal szebbek vagytok! Puszi puszi

Kincsvadászok

Kincskeresők márpedig vannak! Míg az átlagember azt gondolja, csak a filmekben és a National Geographics műsoraiban fordulhat elő mesés kincsekkel kecsegtető expedíció, addig a valóságban komoly kincskereső csapatok járják Magyarországot. :)
Na jó. Ők azok csajok, akik a hőn áhított pénzt látják a pasasokban. Semmi más nem érdekli őket, csak a ranglétrán való feljutás, de sok esetben még ez sem, csak a luxus érdekli őket. A szerény környezetemben is vannak bizony olyan lányok, akik olyan pasast választanak maguknak, akinek nyilván sok sok pénze van és pár hamisítvány ruháért képesek  lábtörlők lenni. Sokszor azon kapom magamat, hogy elnézve kis szerénységüket olyan kis ostobák, hogy a normális emberek tényleg csak nevetnek rajtuk. Olyan öreg manuszokkal jönnek össze, hogy a belem is kifordul. Persze hangoztatják, hogy ez tiszta szerelem, de hát kedves kincsvadászok! Ezt ti komolyan elhiszitek? Azon is szoktam nevetni, hogy amikor egy-egy ilyen luxus, okos, tanult csaj eljut egy komolyabb homokos tengerpartra, jobb esetben egy óceán partjára, rosszabb esetben a 80-as években volt divat a falon a jobbnál jobb pálmafás tapéta, akkor azonnal megosztja velünk halandó, dolgozó nőkkel, hogy bizony hejjj de klassz neki. Hát drágáim mi nem irigylünk titeket, mert mi nők sokkal boldogabbak vagyunk, mintsem lopott óceán parti szerelemmel dicsekednénk. Mi lehet nem veszünk gagyi cuccokat, mert megdolgozunk érte és megvesszük a szép ruhákat magunknak, nem járunk fel panel lakásokba ruhákat, parfümöket venni senkihez, mert mi abban különbözünk tőletek, hogy mi nők vagyunk nem csajok és mi nem vadászunk, hanem termelünk. Olyan vicces az is, amikor semmirekellő csajok minden 2. héten wellnesbe mennek és amúgy önállóan semmit nem tudnak felmutatni, de a pasi hátán felkúsznak az indán és onnan köpködnek ránk, halandókra. És ezek a lányok amúgy önbizalom hiányosak. Nagyon azok. De jobb is, mert annyit érnek, mint a nyaralások. Kb. 2 hetet, mert ugye többre nem nagyon mennek. Aztán persze szegény pasasokat sajnálom, mert vannak akik még szülnek is azzal az ostoba fejükkel, hogy bebiztosítsák magukat. persze ezek a csajok még hisztiznek is elég sokat és a pasasok agyára mennek. Mondjuk az a férfi is megérdemli, aki ilyen csajt választ, mert hát a nő meg a csaj között milliónyi kilométer különbség van. Szóval. Hogy ha luxusban élsz és persze nem te teremtetted meg magadnak, akkor maradj már inkább csendben és húzódj a háttérbe, mert mindenki pontosan tudja, hogy ez nem a te érdemed. Pontosan látni azt, hogy aki magának teremti meg az nem mutogatja, csak te, akinek semmi  köze a pénzhez. Mondjuk csak annyi, hogy költöd. Szóval. Hajrá nyár, hajrá luxus teraszok, luxus fesztiválok. És hajrá kincsvadászok. Sok sikert. 

Két dolgot utálok

Azt, hogy ha valaki játszik a másik érzelmeivel és nem tisztázza le, hogy hányadán állnak, a másik meg ha valaki igazságtalan és aljas módon egy kígyó. Azt gondolom, hogy mindenki másfajta érzelemmel és stílussal rendelkezik. Sosem szerettem ha a gyengébbet bántják és mindig megvédtem a szerencsétleneket, mert a világ lassan belőlük áll. Engem soha senkinek nem kell megvédenie, mert pontosan ismerem magamat és bármilyen módon kiállok magam mellett, még ha a széllel kell szembe pisilnem. Az, hogy az emberek a másikat aljas módon támadják hátba és mindenféle szarságokkal nehezítik a másik életét azt már megszoktam. Az. hogy a másikra irigyek és mindent megtesznek, hogy ártsanak nekik az is mindennapos dolog. De, ha valakinek nincs amúgy a másik útba és semmi kára nem származhat belőle, akkor mi a fagyott kutya faszának erőlködik? Minek kell álszent módon taktikázni, amikor vannak emberek, akik abban a helyzetben tulajdonképpen jól elvannak, pedig hazugok és álszentek és megtévesztőek. De akkor miért nincsenek kussban és elégednek meg mindennel, amit eddig elértek. Miért kell folyamatosan egy örvényben hányniuk csak azért, mert ők azt hiszik pótolhatatlanok. Megtanultam 1 évvel ezelőtt, hogy ha meghalok, akkor itt maradnak a tesómék és minden űrt betöltenek majd a szüleimnek, amit az én hiányom okoz. Tehát! Pótolhatatlan ember nincs a földön. Hiányozni hiányozhat valaki, aki jót hagyott maga mögött, de az álszentekre senki nem fog emlékezni, mert jelentéktelenek voltak aktív életükben is. Sokan azt gondolják, hogy ha eltapossuk a másikat, akkor előrébb jutunk. De sajnos csak a mosollyal megy, amire nagyon nehezen képesek. Én azt hiszem, hogy most értem meg mindenféle mosolyra. Ölni is tudok ám vele és őszinte is tud lenni. Nyilván vannak emberek akikkel fel kell venni a kényes mosolyt, de jó érzés, mert ők azt sem értik. Vannak emberek, akikkel elsőre megtalálom a hangot és valamilyen úton módon az életem részei lesznek és igenis nagyon jó emlékeket hagyok magam után. Vannak emberek, akik el akarnak nyomni, de nekik üzenem, hogy olyan vagyok, mint Jézus. Lehet, hogy egyszer-kétszer elesek és elvérzek, de a feszületről levéve támadok fel és akkor sajnos a mosolyommal hengerlek és sokkal többet tudok elérni, mint azt bárki gondolná. Csak úgy engem nem lehet eltaposni és megtanultam, hogy ha valami nem tetszik, akkor azt kimondom és nem érdekel, hogy kinek, hogy fáj. Nem érdekel, mert az igazságtalanul tálalt mondatok nem érnek semmit sem. Az igazságtalan vádakkal sem mehet senki semmire. És az én céljaimat nem lehet eltaposni és elnyomni, mert elérem amit szeretnék és nem aljas módon, hanem a mosolyommal. Eddig sem gázolhattak át rajtam és ezek után sem hagyom. Aki számít az tudja, hogy mennyi érték van bennem és én is tudom, hogy kikkel kell szövetséget kötnöm, tudom, hogy ki igaz és ki álszent. Ezt elsőre levágom, mert nagyon jó a hetedik érzékem. tehát üzenem mindenkinek, hogy lehet próbálkozni az elnyomásommal, de csak nevetek, mert én csak hátra dőlök és nekem terem a babér úgy, hogy saját magam nem is teszek érte semmit. Azaz csak elmondom a véleményemet és nem hagyom, hogy bárki engem vagy a környezetemet, akiket szeretek rágalmazzon. Mert annak jajjjjjj....

Húzd ki magad!

Minden áldott reggel amikor felébredek, már egyenes háttal teszem. Alaptörvény, hogy egy nő mindig emelt fővel járjon-keljen a világban. Mindig odafigyelek a külsőmre, de még amit tróger öltözködésnek hívok az is sokkal drágább, mint egy átlagosnak. Én trógernek hívom a melegítőt is, de egyszerűen olyan jól lehet abban is pompázni, hogy mindenkinek ajánlom. Egy melegítőben is pontosan figyelnek ránk a férfiak. Sőt. Sokszor sokkal jobban tetszik nekik, mintha valaki magassarkúban botorkál. Én elég kevés alkalommal viselem a magassarkút, mert egyszerűen nem vagyunk barátok. Tudok benne menni és még futni is, de azt gondolom, hogy az én csodás bokámhoz lapos topánkák illenek, vagy az igazi tűsarkú, de azt nap mint nap viselhetem, mert akkor mázsás súlyokkal élnék a lábamon meló után. Éppen ma figyeltem meg, hogy ha kihúzom magamat, akkor sokkal vonzóbb vagyok és magabiztosabb. Nem fogok én görnyedten járni, mert büszkén is mehetek. Minden nőnek büszkén kellene mennie, de persze azért van önkritika is. Itt arra gondolok, hogy egy dagi vagy molett is húzza ki magát, DE! megfelelő ruhában. Én sem vagyok XS méret, de tudom, hogy mit és hogyan vehetek fel a testemre. Ma amikor sétáltam be a melóba, akkor vettem észre, hogy még a nők is figyelnek. Minden reggel 7-kor már mosolygok. Amúgy nem lehet még megérinteni sem, nemhogy hozzám szólni! De ragyogok belülről, mert megérdemli a lelkem  és a környezetem, hogy ezt lássák rajtam. De így is érzem magamat. Ragyogva. Imádom amikor a proli munkások füttyentenek, mert legalább feldobom a napjukat. Imádom, hogy elérhetetlen vagyok sokak számára és imádom, hogy még csak a szemük sarkából leskelődnek. Imádom, hogy nem nézek rájuk, de ők bámulnak, mert látják, hogy ragyogok. Minden nőnek ragyogni kellene. Ha egy férfi megdicsér azt egy köszönömmel kell jutalmazni. ha szarul érzed magadat és valaki szépnek lát, akkor is meg kell köszönni. Amikor emelt fővel megy a nő, akkor a legmagabiztosabb. Akkor a legszebb, mert akkor él igazán. Imádom amikor bámulnak és látom, hogy élnek az emberekben az ösztönök, még ha nem is életképesek, mert nyilván más társadalmi értékeket képviselünk. De imádom azt is, amikor bámulnak a kocsiból a férfiak minket nőket, hogy tényleg érdemes felkelni és egy leheletnyi parfümöt fújni a nyakunkra, és érdemes kacéran a csípőt használni, hogy érezzük NŐK vagyunk. kevés nő létezik már és egyre több a konyakszínű harisnyás, tele gátlással élő nő, akik semmire nem képesek csak ülnek a malomkerékben is gyakorlatilag mindig egy irányba forognak. Én látni szeretnék. Érezni, hogy illatozom, hogy néznek, hogy csodálnak, hogy libben a szoknya, szökkenek és egyszerűen boldog vagyok, még akkor is, ha most 5 kiló felesleg van rajtam és nem csont soványan teszem. De illatozom, mint tavasszal a nyíló virágok. Imádok futni a réten, érezni a bőröm illatát. Imádom, hogy végre beértem és Nő lettem és soha semmiért nem adnám, hogy szeretem magamat és teljesen jól vagyok. Egyenes háttal és kihúzva megyek továbbra is, bárki akarja, hogy ne tegyem, mert egyszer élek és most vagyok NŐ. Most akarom megélni, hogy szépnek látnak. Ti is tegyétek ezt lányok, asszonyok.

Kész vicc

Az, hogy mindenhol a búbánatos fejeket lehet látni már lassan olyan megszokott, mint amikor leveszünk egy kiló kenyeret a boltok polcairól. Az, hogy mindenki óvatos a világban és megelégszik azzal a szarral ami körülveszi az meg egyenesen olyan, mintha elmennék pisilni. Megszokottság van és nagyon kevés ember meri bevállalni az ismeretlent. Az emberek nem ismerkednek, mert elvannak a saját szarukban és abban is forognak. Semmi kockázatot nem vállalnak, mert az ám nagyon fájdalmas lenne. Sokan megalkuvóak lesznek és inkább elvannak a fortyogó szarban és fuldokolnak. Vagy ragaszkodnak egy olyan szarhoz, amiben jó meleg van és amúgy nem ugrálnak, mert... Jönnek a kifogások és a boldogtalanság. Olyan jó lenne ha az emberek jó nagy százaléka merne a széllel szemben pisilni még ha néha pisis is lesz. Azt le lehet mosni magunkról higgyétek el, de a beletörődést és a képmutatást nem. Sokan inkább sunnyognak. Tudom ám, hogy nagyon sokan olvassák a blogomat és azzal is tisztában vagyok, hogy vannak akik felháborodva, mert, hogy merészelek én ilyen stílusban írni. Azzal is tisztában vagyok, hogy akik utálnak még azok is olvassák és kutakodnak utánam. Olyan jó érzés ez, mert tudom, hogy kilógok a sorból. És igen te aki olvasod és még életedben nem pisiltél a széllel szemben, te egy egyszerű halandó vagy, aki még életében nem volt boldog. Te egy beletörődő vagy, akik azon a helyen is fog megöregedni, ahol most vagy. AZ, hogy az ember kimondja a véleményét sokkal különb, mint az a sok birka, aki megy egymás után. Én feketében pompázom, de nem is akarok sokatok közé állni, mert mindig is más voltam mint az átlag. Én kimerem mondani, hogy mit nem akarok és ki merem nyilvánítani az akaratomat. Tudom, hogy sokaknak ez ellenszenvet vált ki, de miután a sokak nem írnak blogot és amúgy egy teljesen egyhangú világban élnek, így nem is foglalkozom veletek. Nem is nagyon értem, hogy semmiben nem tűnnek ki ezek az emberek, akkor milyen életük is lehet nap, mint nap. Amikor kimondok valamit, akkor azt teljes bizonyossággal teszem. Az sem érdekel már, hogy ki hogyan mocskolt be az évek alatt,de igazat mondott egyszer valaki, hogy: Egyszer minden kiderül. Már alig várom. Jó látni, hogy mennyien olvassátok, mert hiába botránkozol meg, nekem ez nézettség és nekem csak jót teszel. Tudom, hogy sokan csak leskelődnek és a kis birodalmukból figyelgetnek, de olyan vicces, mert míg ti a szobában ültök én a világ összes részéről szemlélődöm és közben jó nagyokat kacagok. Kacagok, hogy mennyi ostoba, szánalmas, magamutogató, álszent ember van a földön, akik eltaposással próbálnak előre jutni a világban. Tudjátok sokkal jobb ásni az utat saját magunk előtt. Megtanultam, hogy csak magunkra számíthatunk, mert az emberek jönnek mennek az életünkben és egy egy állomáson leszállnak. Őket le is kell lökni, mert semmit nem tesznek értünk. akik tesznek ők csendben teszik és mellettünk lépkednek. Van, hogy észrevétlenül. Hiába figyelgetsz engem, attól te egy megsavanyodott leszel, de én ennek csak örülök, mert legalább én sokakat érdekellek, így érdekes ember vagyok, Te meg aki olvasod csak a gép mögé bújva magadnak köpködsz engem, de miután én nem hallom, így saját magadat mérgezed! Engem annak ellenére szórakoztatnak a bujkáló emberek, mert pontosan tudom, hogy ki azok. Jó nézegetést és jó szórakozást.
Én továbbra is megmászom a Himaláját és egyik táborban sem halok meg, míg te a cipődet sem tudod majd felvenni, mert elvérzel.

Vakság, avagy észrevesszük a lényeget?

Néha úgy vagyok vele, hogy mindenkit vaknak látok. Azaz mindenki vak és nem lát. Régen olyan jó volt amikor nem ilyen irányított világban éltünk, hogy észre vettük a másikat, hogy láttuk a másik lelkét. Most ebben a rohanó világban semmit sem látunk. Mondjuk lehet, hogy nem is nézünk. Mióta minden elektromos úton történik azt sem vesszük észre, hogy élünk, hogy vannak szépségek körülöttünk. Semmit nem látunk vagy nem akarunk látni. Vakságban élnek az emberek. Ez azért furcsa, mert olyan szép az élet. Olyan szépek a nők meg a férfiak, szép az ég, a nap, finom a levegő illata. Ha ezeket nem vesszük észre, akkor mikor fogunk élni? Olyan jó lenne ha mindenki nyitott szemmel látná a világot és akkor könnyebb lenne szerelmesnek lenni, de a legfontosabb a boldogság lenne. Azt vakság nélkül, felhőtlenül megélni. Az lenne igazán a királyság. Amikor nyitott szemmel szeretsz valakit és nem vakon tapogatózol attól szebb nem lehet a világon. Milyen jó lenne ha a vakság helyett a kitárult világot làtnà mindenki és nem félne nyitott tekintettel előre nézni. A vakság bezár. A vakság börtönbe tesz. Ha megszabadulsz a vagságtól, a börtöntől szabadulsz meg. Annyi vak ember jár az utcákon, lehajtott fejjel, hogy sírva tudnék fakadni. Miért nincsenek már látók? Az igazi vak emberek is látnak. Làtják a maguk kis világát és egyáltalán nem boldogtalanok. Ők vakon is meglátják a szépet, pedig vannak olyanok, akik örök sötètsègben élnek. Az egészsègesek nem akarnak egyszerűen látni, mert félnek a valóságtól. Fèlnek attól, hogy meglátják a szépsèget a másikban, hogy meglátják, hogy milyen jó élni. Szeretnèm ha mindenki látna és boldog lenne. Ha hibázunk ismerjük be, ha valakit szeretünk mondjuk neki, ha nem szeretünk valakit azt mondjuk oda, hogy valaki szomorú vegyük már èszre. Lássunk már emberek, mert a világot látni kell! Ha látunk, érzéseink is lesznek. Mindenki emelje fel a fejét ès nèzzen. Lássuk meg ha valaki néz minket. Mondjuk meg ha valakit szépnek làtunk, ha tetszik valaki, akkor mondjuk meg neki. Mert látni egy csoda...

Nagyon kemény a divat

Valamelyik nap sétálgatva, nézelődve egy áruházban arra lettem figyelmes, hogy itt ma már mindenki azt húz magára, amit akar és szeretne. Semmi önkritika nincsen. Hogy a dagadt emberek úgy használják a rövid és szűk ruhákat, hogy az felháborító. A közösségi oldalakon is sokszor megakad a szemem egy-egy bálnán, akik olyan szűk feslőt vesznek fel, mintha a Vörös-tengeren lennének búvár oktatáson. Sosem érdekelt, hogy ki miben jár és mennyit nyom, de az önkritikát nagyon szeretném ha mindenki ismerné. Semmi baj nincsen azzal, hogy valaki kövér, de a családomban is van olyan, aki küzd a kilókkal. Megjegyzem, hogy azért eszik is és hiába a sok sport sosem fog lefogyni, mert helytelen a táplálkozás. És nem is akarok ebbe belemenni, mert vannak sokkal jobb szakemberek, mint én, de hát az emberek nem hülyék és én miután okos vagyok látom, hogy miért nem fogynak bizonyos környezetemben lévő emberek. Mert falnak, zabálnak. és ami a legfontosabb le is nyelik. :) ha bármi ilyen problémátok van, amúgy üssétek be a közösségi oldalakon a Bocsi Viki nevet és tessék tőle kérni a tanácsokat fogyással kapcsolatban.
Szóval akkora bálna testre miért vesznek fel előnytelen ruhákat a kövér nők? Miért húzogatják a ruhát, szoknyát magukon? Hiába veszik fel, sajnos minden látunk. És sokszor nem akarjuk ezt látni. Én nem vagyok egy csont sovány Nő, de tudom, hogy mit hogyan kell felvennem, hogy az gusztusos legyen. Van önkritikám. Nagyon ízlésesen öltözöm és a nagyon jó lábamra sem vennék fel szoknyát, mert nem érzem jól benne magamat, pedig nagyon jó lábam és testecském van. Nem vagyok agyon edzett és nem is akarok olyan lenni, egyszerűen jól akarom magamat érezni a bőrömben és jól is érzem magam. Soha nem vennék olyat fel, ami nem áll jól és kényelmetlen. Erre a disznó nők meg aggatják magukra az olyan ruhákat, amik úgy állnak rajtuk, mint ha egy szafaládék lennének. Azt hiszik, hogy ez szép? Nem. nem szép és gusztustalan is. Mindenki tudja már, hogy milyenek az adottságai és ne tegye ki a háját a nagy világnak és a narancsbőrét, mert IGEN sokan elhányjuk magunkat. Undorítóan tudnak és persze gátlástalanul öltözködni a dagi nők. Persze van olyan ismerősöm, aki molett és nagyon csinos. Nem rájuk értem az előzőeket. Ők tudják, hogy hogyan kell ízlésesen öltözni, mert ők is Nők. de ezek a szafaládé dagadékok olyan furcsák. Akkora önbizalommal vannak és arccal a világ felé, hogy minden ráfér a pofájukra. És szexuálisan nem vonzóak. pedig egyszer nekem is mondta egy dagi, hogy ők szexuálisan is vonzóak. A nagy lófaszt. Amelyik pasi meg őket választja, az meg lehetőleg oxigén palackkal menjen az ágyba!
Kérem szépen a nőket, hogy legyen önkritika! Molett nőként kell viselkedni és öltözni, mert akkor lesznek ők is nők. Nem kell felvenni a cicanadrágot és nem kell minit hordani, mert azt csak a tökéletes nők viseljenek. Igen, csak ők! és nem érdekel, hogy ők jól érzik benne magukat. Az emberek meg elokádják magukat higgyétek el a látványtól!

Hajrá dagik! hajrá!

Gyémánt

Mindig azt mondják, hogy a gyémántnál semmi nincs ami jobban ragyogna. De van! Mi emberek. Mi, ha akarunk, akkor sokkal jobban tudunk ragyogni, mint az a drága és különleges kő. Magunkat is ahhoz hasonlítanám. Mi is pontosan olyan szépek vagyunk és pontosan úgy tudunk ragyogni. Voltak most rossz napjaim, mert nem akartam, hogy ragyogjak és tényleg szarul néztem ki. Volt egy pár nap, amikor azt gondoltam, hogy nem, hogy gyémánt nem vagyok, de még egy kibaszott kavics is jobban nézett ki, mint én, pedig felvettem az álarc pofát és megpróbáltam. De akárhányszor belenéztem a tükörbe, csak azt láttam, hogy nem, nem, nem ragyogok. Pedig én mindig ragyogni akarok és megpróbálok mindig is ragyogni. Általában teljesítem is ezt a feladatot, mert teljesen jóban vagyok magammal, de az év 365 napján vannak napok, amikor én sem tudom teljesíteni. Sokan vannak így szerintem és a baj ott van, hogy sokan 2 hetet ragyognak csak az évben. Reggelente amikor még harmatos a fű és még kicsit csíp a levegő azon gondolkodom amikor egy-egy piros lámpánál nézem az embereket, hogy miért nem ragyognak már reggel, mint egy gyémánt? Én mindenkire próbálok mosolyogni, de egy visszajelzést sem kapok. Kullognak az emberek és lefelé gördülő szájjal mennek dolgozni. Nekem is vannak nehezebb napok és olyan is van amikor semmi kedvem menni, de én nagyon boldog vagyok, hogy van munkám és mehetek. Soha egyszer nem vagyok hálátlan ezért és éppen úgy mosolygok minden áldott nap, ahogyan csak kifér a fejemen. :) Amikor nem ragyogunk mint a gyémánt, akkor semmit nem vonzunk be. Igen én is szoktam csalódni, de nem dünnyögök rajta és már megtanultam leszarni, hogy ha megbántanak, akkor azon agyaljak. Az legyen már az ő baja annak, aki megbánt minket és nehogy már nekünk legyen rossz. Mindig legyen már ragyogás, mert csak akkor tudjuk bevonzani a jót és talán akkor mindenki megtalálhatja a másik felét és akkor talán kerek egész lesz ez a rusnya, csúnya világ. Én ma is mosolygok és ragyogok. Szeretném én is látni másokon, hogy magabiztosak és ragyognak. Nem sopánkodnak és nem nyavalyognak. Én minden nap ragyogni fogok és ezt mindenki látni fogja, mert a belső ragyogás többet ér, mint amikor felveszed a márkás ruhádat magadra,. Hiába húzod fel, ha belül egy rohadt alma vagy. Semmit nem érsz vele. Belülről ragyogjatok. Tanulható. Én megtanultam.

Mert hát ha kissé csiszolatlan is vagyok még, de GYÉMÁNT!

Az életet szeretni

Nem tudom, hogy melyik a fontosabb, hogy saját magunkat vagy az életünket kell/vagy lehet jobban szeretni. Mindkettő nagyon fontos, de sokan még azt sem tudják a mai világban, hogy mit jelent a szeretet szó. Borzalmas, mert innen indul ki az élet alapja és ha ezt nem ismerjük, akkor saját magunkat sem ismerhetjük meg soha. Mindig is azt mondtam, hogy ha valaki saját magát nem szereti, akkor valószínű az életével is hadilábon áll és csak lebeg ebben a világban. Nagyon sokan azt sem tudják, hogy mi az a "magunkat szeretni" érzés. És akkor, hogy lehet elvárni, hogy befogadják a szeretetet? Én nagyon is szeretem magamat és a legfontosabb vagyok a világon. Nem vagyok önző, de csak a saját életem a legfontosabb és ezek után vagyok képes szeretni másokat is. A barátokat nagyon egyszerű szeretni, viszont egy érzelmi szeretet az nagyon nehéz. Ezt nagyon kevesen tudják elérni az életemben. Sosem ment könnyen és, akik megküzdöttek egyébként sem  hétköznapi lényemmel, azoknak innen üzenem, hogy IMÁDOM ŐKET! Egytől-egyig, mert az igazán rossz időszakban is mellettem voltak és a sok sok szeretet kaptam tőlük és nem dobtak el az első pillanatban, amikor a meredek falat mászták meg. Tudom, hogy a 11 évvel ezelőtti időszakomban egy csepp kedvességet sem adtam és vették a fáradságot és kitartottak és szerettek.  Olyan jó, hogy a kitartó embereknek mindig terem babér. Olyan jó, hogy én is kitartok a végtelenségig. Olyan jó érzés, ha bízom abban, akiben látom, hogy mélyen ott van az az erő, ami nekem kell. Olyan jó remegve, idegesen várakozni, hogy milyen a másik. Hogy nem tudhatod még és harcolni, küzdeni kell valakiért. De ezt csak azok képesek megélni, akik szeretik magukat és elfogadják, hogy szerethetik őket. Vannak makacs emberek a földön és lesznek is, de a kitartás a fontos. Nem szeretem azokat, akik feladják minden erőfeszítés nélkül.
Igazából 11 éve utáltam élni. Utáltam, hogy nem haltam meg ott 45 kilósan a halálos ágyamon. Aztán pontosan ma 1 éve rájöttem nagyon nagy tanulás árán, hogy a világ még tartogat nekem sok sok jót és eddig is tartogatott csak természetesnek gondoltam. Tudom, hogy most is nagyon nehéz velem és nagyon kevesen értenek meg, de eljött az idő, hogy megköszönjem az elmúlt 1 kemény évet.
Köszönöm annak az embernek, aki pontosan 1 éve azt mondta, hogy jobb lesz minden, de tennem kell érte... ő egy arab ember, köszönöm Rékának még ha nagyon haragszik is rám. Nem tudom, hogy valaha elmondhatom-e neki, hogy miért tettem vagy éppen nem tettem azt amit... köszönöm Vandának, hogy mindig és mai napig is itt van velem önzetlenül és a hibáimat is elfogadja, köszönöm Marinak, hogy kitartottunk egymás mellett abban az Ő rossz időszakában, amit az én szarom követett, köszönöm Gyurinak: a 20 év szerelmet/szeretetet és azt a sok élményt amit tőle kapok és, hogy minden kívánságomat teljesítette, hogy én boldog legyek, köszönöm annak a sok rossz embernek, akiket megismertem, mert sokkal erősebb lettem és általuk szerettem meg magamat, köszönöm Eminek: Eminek azt amit soha nem lehet leírni, hogy nem lehet szavakba önteni, hogy mit jelent nekem, hogy az ég adta nekem ott egy nyári napon, amikor rám volt szüksége a fiának, hogy bármi van, vele mindig minden könny felszárad, hogy vele a szomorú napok, amik néha vannak azok is színesek, hogy a családja olyan erő nekem, ha mindent újra kezdhetnék már 20 évesen szülnék és 7 gyerekig meg nem állnék, ( most ordítok a nevetéstől ), hogy ha éjjel vagy reggel 6-kor hívom is mindig örömmel veszi fel a telefont, hogy minden apró kis részletet tud és minden apró részletet meg is jegyez, hogy így szeret ahogyan vagyok, hogy neki aztán nem kell bizonyítani, hogy tudja mekkora érték van bennem, amit olyan sem lát, aki a vérem, hogy önzetlenül szeret és amikor öröm ér igazán örül velem, hogy amikor rossz döntést hozok, akkor is biztat, hogy ha boldogtalan vagyok egy szó nélkül megérzi.
És köszönöm Neked, aki ha nem is mindig ért egyet velem, de elolvasod a blogomat és ezzel növeled a nézettségemet.
Bízom benne, hogy egyszer mindenki harcolni fog a másikért és mindenki úgy áll ki mellettetek, mint ők, akik ezt megtették értem, pedig nincsenek könnyű helyzetben velem, mert hangulat ember vagyok. Bár mindig nevetek és általában boldog vagyok, de vannak rossz napok is.
És köszönöm a Jó Istennek, hogy hagyott élni és hagyta a küzdést.
Nem mindenkit szeretek és nem is fogok álszent lenni, mert senki nem Isten és olyan nincs, hogy szeretet mindenki felé. Elfogadom, hogy tele van ökörrel a világ és, hogy én hála Istennek nem vegyülök velük. De akiket szeretek, azokért bármit megteszek...

Döntés

Nagyon kemény dolog és nagyon veszélyes. Életünk során hozunk rossz és jó döntéseket. Nem tudom, hogy a statisztika mit mutat, hogy az emberek többsége milyen mérleggel rendelkezik, de én azt hiszem több jó döntést hoztam, mint rosszat. Mindig azt szoktam mondani, hogy lukra nem megyek. Mindig érzem, hogy mit kell tennem. Olyan vékony pengén táncolok, de tudom, hogy a legjobb döntéseket hozom meg. Ha akkor nem is olyan zökkenőmentes, de később mindig bebizonyosodik, hogy volt értelme gondolkodnom, hogy milyen döntés szülessen abban a pillanatban. Ezt az élet minden területére értem. Vannak és voltak is rossz döntéseim nem is tagadom, de azt hiszem, hogy még lesznek is. Sokkal jobban táplálnak minket a rossz döntések és sokkal többet adnak majd a továbbiakban, mint a jók. Mert a jó jön és élni kell vele, ott van a földön és fel kell venni. A rossz marad egy darabig, az ember gondolkodik rajta és évődik, aztán tényleg az idő fogja megoldani. Mindig alapos vagyok és megfontolt. Most nem rég viszont akkora lukra mentem, hogy miután persze 10 perc alatt kimásztam, most kezdem felfogni, hogy miért is voltam ilyen balga. Valószínűleg azért, mert hittem. Mindig hiszek, de általában jól érzem és semmi gondot nem jelent. Most egy olyan dolog előtt állok széttárt kezekkel, hogy kb. adtam magamnak még a mai napot, hogy végleg elraktározzam és lezárjam, mert engem a FŐNÖKÖT nem szívhat tovább egy rossz érzés sem és pláne nem  döntés. Igen megviselt. Már nagyon régen viselt meg dolog és most egy nagy arcon csapásként éltem meg, de tudom, hogy valami célja volt a sorsnak ezzel a dologgal. Hiszem, hogy azért kaptam, mert most is be kell bizonyítanom, hogy olyan értékes vagyok, hogy páromat sem találnák, ha nagyon keresnénk. Olyan furcsa, hogy ez a helyzet rossz dolgokkal illetett és, hogy a nagyon vigyázott erkölcsöm meg lesüllyedt a béka segge alá. De mára már feloldoztam magamat, mert úgy gondolom, hogy túl kell lendülnöm ezen a dolgon. A döntéseket mindig csak magunk hozzuk meg és csak magunkat hibáztathatjuk. Még akkor sem könnyű, ha a mellékelt tábla mutatja, hogy merre van a könnyebb és a nehezebb, mert az út végén fogjuk meglátni, hogy vajon jó döntést hoztunk-e? Én bízom benne, hogy mindenki mindig a legjobb döntést hozza és még ha néha rossz útra is téved és letér az ösvényről, akkor is ember tud maradni és talpra tud állni. Most felveszem igaz a páncélt megint és álarc nélkül emelt fővel, magabiztosan indulok el a jó úton és magam mögött hagyom az elmúlt időszakot. Egy biztos. Most volt egy rossz döntésem, de kaptam 3 olyan nagyon klassz és jó dolgot, hogy hálás vagyok mindenért.
Döntsetek úgy, ahogyan a szívetek diktál.

Város kontra falvak ( prolik )

A proli szót ebben az esetben nem lenézően használom, mert amúgy sem érdekel, hogy ki hogyan éli az életét. De sokak ebbe a kategóriába sorolhatóak. A viselkedésükkel. Nem feltétlen az anyagi dolgokról fog szólni a következő bejegyzésem, mert ebben a mai világban sajnos több a szegény, mint a gazdag. De a szegényeket nem proliknak hívjuk. A prolik az én szememben azok, akik úgy viselkednek. Én nem vagyok az és vallom is és meg is mondom ha másokat annak gondolok. Nekem semmi bajom nincsen amúgy a szegényekkel, de ha a viselkedés  proli, akkor ott nagy a baj. Nyilván akik ismertek tudjátok, hogy nagyon művelt, okos vagyok. Persze nagyképű,  egoista, önző ( nem mindig ) és akaratos. Igen van akaratom és pont nem érdekel, hogy ki hogyan vélekedik rólam vagy a viselkedésemről. ha valaki szeret, akkor így felvállal, ha nem, akkor mehet oda ahova akar, engem ugyan nem zavar. Szóval egy helyen furcsa, igénytelen, proliként viselkedő sok sok embert ismertem meg. De ez már többször előfordult. Mert próbálok ám vegyülni, de ilyenkor jövök rá, hogy nagyon jó a megszokott, szép kis életemben lévő emberekkel foglalkoznom, mert amúgy sem akarok új barátokat szerezni, de van, hogy az élet úgy adja, hogy ezekkel vegyülnöm kell. Mondjuk ez a megismerés elég erős, mert azt hiszem, hogy életemben nem fogok velük találkozni, hacsak nem lesznek olyan betegek, hogy rám szorulnak,de akkor is a legjobb tudásom szerint fogok cselekedni. A prolik és az emberek között az a különbség, hogy mi emberek nem foglalkozunk velük. Minket nem nagyon érdekel, hogy ők, hogy viselkednek, mert azért vannak a ranglétra alsó fokán. Onnan ők nem nagyon tudnak feltörni, mert buták és tanulatlanok. De ezzel sincs semmi baj, mert mindenki annyit tesz a társadalomért és persze legfőképpen saját magáért, amennyit szeretne. Ők megszólnak minket és sznoboknak hívnak. Én ennek nagyon örülök, mert legalább érdekes vagyok és van kivel foglalkozniuk. Általában életem során sok ilyen embert ismertem meg, akik már nem a 20-as éveiket tapossák, de fingjuk nincs, hogy merre tartanak. Pár évvel ezelőtt is találkoztam olyan emberekkel, akik furán néztek rám és a környezetemre, de hát ezzel foglalkozni egyáltalán nem kell, mert nem egy szinten vagyunk. Viszont én igen üvegpohárból iszom, és nem azt mondom, hogy iszok, én igen porcelán tányérból eszem, és nem eszek, és legfőképpen nem papírszarból. Igen én tudok késsel-villával én tudok elit 5 csillagos szállodában enni és viselkedni, én tudok egy proli környezetben is, ha akarok. És márpedig az illem azt tanította, hogy igenis fel kell nőni egy bizonyos kor után az élethez és minél többet kell olvasni, tanulni, hogy ne maradjuk prolik. Én ezen az úton járok és ezért vagyok különb. Az összes hozzám közelálló ember is ilyen és nagyon büszke vagyok, hogy tudunk viselkedni és önfeledten szórakozni. Mindenhol megálljuk a helyünket, mert mi nem vagyunk prolik. A városi lányok mindig is különbek lesznek, mint a vidékiek. De én azt gondolom, hogy ebben is van egy kis csavar, mert ki lehet törni, ha valaki szeretne egy csodásabb világban élni. Mi tudjuk, hogy mi az a bidé ( itt megjegyzem, hogy a seggmosás még mai napig nem napi rendszeresség ), mi tisztelettudóak vagyunk és tudjuk, hogy hol a helyünk, mit tehetünk meg. A vidéki falvak, városok lakói pedig ehhez még nagyon távol állnak mind viselkedésben, mint értelmi felfogásban. Szerintem sosem fognak felnőni az intelligens emberekhez, de bízom benne, hogy sokkal többen törnek ki a proli életből, mint akik eddig megtették. csak egy tanácsom van azoknak az embereknek, akik proliként  bírálják a magam fajtáját, hogy tessék először tanulni, olvasni, mert az erény. Az, hogy az emberek háta mögött mit beszélünk az bárhová eljut és az illető lesz szegényebb, nem az akiről beszél. mert akiről beszélnek, az érdekes és egyedülálló a világon. A prolikról egy mondatot sem ejtünk, mert nem alacsonyodunk le hozzájuk.
Akinek nem inge...