Piros rúzs

Mostanában imádom. Milánóban az egyik legtöbbet használt rúzs. Nem hiába használják a NŐK. De ezt csak a NŐK viselhetik. Egyszerű taknyos huszonéveseknek nem is ajánlott. Ők még annyira éretlenek és bugyuták ehhez, hogy jobb ha nem viselik. A piros persze a szenvedély színe is. Nagyon kevés nő és férfi mondhatja el, hogy szenvedélyes. Hála istennek én is és a körülöttem lévők nagyon is azok. Roppant módon vonzzuk azokat, akik pontosan olyanok mint mi. Persze egyszer egyszer befutnak olyan emberek is az életünkbe, akiknek nem kellett volna és nem is szenvedélyesek de ők inkább büntetések számunkra és nem teszt. Ők azt sem tudják, hogy mi az a vörös. Szóval a vörös rúzs valahogyan az erotika, szerelem, szenvedély színe. HA ezt látja egy férfi, az vagy megrémül, vagy azonnal remegni kezd minden porcikája. A vörös rúzs veszélyes is lehet. Veszélyes, mert aki viseli az tisztában van magával. Az magabiztos. Éppen ezért nem viselhetik holmiféle lotyók, mert ők nem, hogy magukkal még az élettel sincsenek tisztában. Nem baj ez, mert vagy beérnek vagy ott maradnak, ahol kell lenniük. Lent. Kicsit rossz lehet az, de odavalóak. A vörös rúzst viselők bajt is kelthetnek, de csábíthatnak is. A vörös rúzs ha egy ing nyakán landol az veszélyt jelenthet. De vannak veszélyek, amikért belemennek a férfiak, mert a vörös rúzs nagyon vonzó számukra. Nem lehet ellenállni, mert vonzza a tekintetüket. Minden egyes másodperc amikor nem figyelnek elpocsékolt idő. Aki viseli arra nagyon kell figyelni, mert a legértékesebb Nő. Ahogy mondtam nem akárki viselheti. Éppen ezért iszonyatosan remek Nők védjegye is volt a történelem során. Sokan viselték, mert ezzel mindent elérhetünk. A férfiak megvesznek a vörösért. Olvastam, hogy a vörös szín az az agyban robbanást okoz. Éppen ezért minden igazi Nőnek kell lenni egy YSL 16  rúzsnak a táskájában. Kicsit drága, de tartós és a legjobb minőségű. Ettől lesz az igazi szenvedély a táskánkban és bármikor elővehetjük, ha szeretnénk felrobbantani a környezetünket. Imádják a férfiak és ha azt mondja egy férfi, hogy nem szép, akkor az hazudik. A vörös száj olyan hévvel tud csókolni, hogy a levegő is megáll abban a pillanatban. Az ostoba nők ezt nem érthetik, ahogyan az ostoba férfiak sem. A vörös rúzs mindörökké divat marad és Milánó után remélem, hogy hozzátok is eljut és örömmel fogjátok használni. De csak az igazi Nőknek ajánlom. Ők megérdemlik a szenvedélyt!

Alaptábor

Az, hogy a hegyeket csak kevés ember meri megmászni azt tudjuk. Vannak, akik elvéreznek az alaptáborban és vannak, akik végigmennek és ott halnak hősi halált. Van olyan is, aki felmászik és a maga egyszerűségével lejön a másik oldalon. A hegymászók csodálatos emberek valószínűleg. nem ismerek egyet sem, de úgy képzelem, hogy az életem egy nagy hegymászás. Szerintem megállnám a helyemet köztük (is). Szóval én azok közé tartozom, akik nem adják fel az alaptábornál a dolgokat, hanem, ha az életem is múlik rajta de biz' isten, hogy felmászom és lejövök ha be is szarok a másik oldalon. Az emberek többsége nagyon gyáva, és a feladatok és helyzetek elől elmenekülnek és inkább meghalnak az alaptáborban csak ne kelljen küzdeni. De akkor kérdem én? Mi a fenének élnek? Miért hagyják, hogy az életük sivár legyen és monoton? Nem jobb a hegyre mászni? Úgy érzem, hogy a mászás közben nem tudhatjuk, hogy mit hoz a következő lépés és ettől lesz olyan izgalmas. Az, hogy feladjuk már az első szakaszon az azt jelenti, hogy nekünk minden mindegy. Pedig semmit soha nem lehet feladni. Én már csak tudom, hisz 11 éve sem adtam fel. Most halott lennék, de pontosan tudtam már akkor is, hogy én nem lehetek egy koporsóban elföldelve, mert én hősnek születtem. Milyen lenne már, hogy most nem írnék blogot, nem mondanám meg az emberek pofájába, hogy milyenek? És ezt el is várom. Én is kaptam egy nagy arcon csapást pár hónapja és nagyon szégyellem magamat, de valószínű, hogy megérdemeltem, mert rossz voltam és paraszt. De én beismerem és vállalom, hogy a tetteket bizony nagyon komoly következmények követték. Túlélem. Fáj, de nem adhatom fel, mert életre születtünk és csak a végén halhatunk meg. A férfiak többsége nyilván tudom, hogy elsőre megrémül tőlem és azt gondolom, hogy tegye is meg. Nem vagyok egyszerű és soha nem is leszek, de azt hiszem, hogy némely átlagnál sokkal őszintébb, nagyobb lelkem van, mint azt sokan gondolnák. És igen én is sebezhető vagyok csak már nem annyira, mint az átlag. Sőt. Nagyon vigyázom arra, hogy ne sérüljek és elég jól viselem és tartom is magamat hozzá. Az, hogy a férfiak és persze a nők is feladják a harcot a másikért az életben, mert az tényleg sokkal könnyebb út, azt már megszoktam. Megérteni nem fogom, mert harcosnak született mindenki, miután megszületik. Már az magában egy nagyon nagy harc. De persze erre nem emlékszünk. De vajon, akik feladják az életben a harcot és a könnyebb utat választják, azok, hogy a fészkes fenében jöttek át a szülőcsatornán? Gondolom sírva. Én tuti olyan erővel jöttem, hogy itt legyek, hogy azért lettem egy szuperhősNő! :)

Sosem adtam fel semmit az elején. Mindig vártam és tapasztaltam. Utálok úgy ítélkezni, hogy nem másztam vagy 4 tábort meg. Én kiharcolnék mindent, de nyilván a másik embereken is múlik. csak akkor adom fel, ha végkép nem tehetem meg magamért és a másikért sem, hogy harcoljak. Akkor nincs értelme. De higgyétek el, hogy amíg az ember 1% esélyt lát, addig másszon. Az a legveszélyesebb, mert az 1 %-ból lehet 0 is és 100% is. De ezt persze nem tudhatjuk. Csak a végén lesz a megoldás. Én minden esetre akkor is ha ez nem tetszik sokaknak harcolni fogok a női egyenjogúságért, a szerelemért, a tiszteletért, a nőkért, a férfiakért és legfőképpen magamért, mert belőlem csak egy. És nem vagyok pótolható, így nagyon kell magamra vigyázni. És én felmászom a csúcsig és a másik oldalon fogok lejönni, mert én meg tudom mutatni. Vajon te is? Próbálj küzdeni kicsit, hogy sikerüljön. Ha az alaptábort eléred, akkor képes vagy a másik oldalon leszökkenni. Bár lehet ott lesz a legnehezebb, de ha leérsz, akkor leszel valaki. Addig meg csak vergődni fogsz. És akkor meg is halsz. Lélekben mindenképpen. 

Chek in Szentpétervár

Az, hogy ma Magyarországon vannak sportágak amik virágzanak, fénykorukat élik az csodás dolog. Már évekkel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy vajon tudják-e az emberek, hogy a focin kívül is van élet?Megígértem sportos témát nem fogok írni, de most azt hiszem mindenki jégkorong lázban ég, és nekem is említést kell tennem, hisz hamarosan 😂😂😂 meg kell vennünk a jegyet Moszkván át Szentpétervárra. Megjegyzem Moszkva az egyik legcsodálatosabb város a földön. Egyszerű a képlet. Vannak csapatok, akik nem feltűnőek, dolgoznak egész évben, és tudnak harcolni. Nyilván a focin kívüli sportágakban is vannak idétlen sportolók, akik lehúzzák a viselkedésükkel a színvonalat, de maradjunk annyiban, hogy ők nevetséges gyerekek. A külföldi jégkorongot szoktam nézni és miután a családom nagy része valahogyan érdekelt és érdeklősét mutat a jégkorong iránt, így a magyar szezonnal is képben vagyok. Az már megszokott a jégkorongban, hogy nagyon kevés hír jut el az átlag magyarhoz. Pedig! Kèpzeljètek, városom jégkorong csapata mindent megnyert. Ők a BAJNOKOK. Teljes büszkeség. Miskolc megmutatta. És Van itt egy csapat, akik 7 kemény év után bebizonyították, hogy a kitartó és alázatos munka meghozza a gyümölcsét. Kimentek a fiúk Lengyelországba és felszántották a jeget. 1 csapat fogott ki rajtunk, de az már a múlt és abban nem turkálunk, nem nézünk vissza. Vannak sportágak ès sportolók akik ha elhiszik, hogy győzni fognak, azoknak sikerülni is fog. Így is lett. 2015. 04. 25. emlékezetes nap lesz. Mind játékban, mind szurkolásban. Ennyi lelkes magyart olyan jó látni. Olyan jó, hogy időt, pénzt áldozva kimentek és felrobbantották a csarnokot. Mert a magyar tud szurkolni. Naná, hogy tud. És bárki bármit mondjon rólunk szurkolókról, mi barátok vagyunk. Éppen olvastam, hogy szeretetben szurkolt a magyar-lengyel tábor. Itt nincs olyan, hogy ''vénascannerújlenyomatretinavèrcsoportlófasz''! Itt bárki aki szeretne elmegy a csarnokba. Itt akkor nem mész be, ha elfogyott a jegy. Látjátok? Így is lehet. Ez nem foci. Ide gondolom nem tolnak annyi pénzt. Itt nincs seggnyalàs, itt harcok vannak a legjobbak közé. Itt ha ütközés van az életeden múlik. Itt nincsenek színészkedések, itt feltámadás van. Itt a bunyó a közönségnek szól. Láttam már olyan bunyót ahol a végén ölelték egymást a játékosok. De ők éneklik a himnuszt és a legnagyobb harccal és tisztelettel ugranak a csúszós jégre. Van itt is éneklés a játékosok felé. Itt kicsit több öröm éri a szurkolókat és a játékosokat is. Ezt is gólra játsszák. Csak itt van valamiféle elszántság és akarat. Most itt a legmenőbbek küszöbén hiszem, hogy egyszer a magyar lesz a legjobb. Mi harcosok vagyunk és igazán megérdemeljük, hogy most már féljenek tőlünk. Én alig várom, hogy húzzam a bőröndömet a reptéren. Irány Szentpétervár. Annyira szerettem volna megnézni a várost. Erre egy szuper csapat elintézni nekem, hogy láthassam. Nem kedvesek? De. Így cipőt is vehetek, és szurkolhatok is. Boldog leszek.
Köszönjük FIÚK.
Ès Neked szurkoló, aki nélkül nincsenek mindennapok, akik nélkül nincs feltámadás.

Páncélos lovagNő!

Most már tudom és teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a páncél mindentől és mindenkitől megvédi az embert. Oly sok év alatt építgettem magam köré szépen gondosan, nagy megfontoltsággal, odafigyeléssel. Ez olyan, mint mikor valaki építkezik és minden egyes műveletnél ott van, hisz az ő otthona lesz. Az emberek többsége óvatos és lassú ütemű. Én nyilván egy olasz családba jobban beillettem volna, nem ebbe a csendesbe, ahol most vagyok. nyilván én vagyok a legkisebb és a legkanászosabb, de azt hiszem, hogy nekem van a legnagyobb szívem. Amikor hosszú-hosszú évekig élsz valakivel és a kapcsolat már monotonná válik, bele sem gondolsz semmibe sem. Az emberek élnek egymás mellett csendben és állítom, hogy magányosan. Már majdnem 36 évesen olyan páncéllal rendelkezem saját magam megóvása érdekében, hogy néha már azon veszem észre magamat, hogy fázom. Nem vagyok magányos, sosem voltam. Egy ismerősöm megtanított arra, hogy figyeljünk magunkra és csendben tegyünk rendbe ott belül mindent. Ekkor tanultam meg egyedül is boldognak lenni és nem engedni semmilyen csábításnak, nem mintha annyi kísértés ért volna az utóbbi években. Klassz egyedül is és mindenkit bíztatok arra, hogy ha így hozta a sors, akkor fogadja el és szeresse ezt az állapotot is, mert ennek is vannak előnyei, de sokkal több a hátrány, de a helyzettel azonosulni kell. Azért is féltem bármibe is belemenni, mert tudom, hogy én nem tudom az érzelmeket kontrollálni. Sokan semmilyen érzelmet nem tudnak produkálni, de én sajnos vagy nem kimutatom. Nem is értem, hogy sokan miért burkolóznak be és miért félnek kimutatni? Rájöttem. Sebezhetőek. Nagyon is. A szerelem a legnagyobb verem tényleg az életben. A legnagyobb fájdalommal járó szarság, amit még senki nem fejtett meg, hogy miért alakul ki és miért pont akkor. A szerelem, vonzalom, szeretet a legnagyobb gonosz. Nem tudhatod  mikor csap le és vajon meddig marad, és vajon fájdalmas lesz-e? Vajon belehalsz-e vagy tudod kontrollálni? Ezzel nem lehet szórakozni és nem is szabad, mert megbosszulja. Nagyon vigyázni kell és figyelni, hogy egy percig se fájjon. Valahogyan kellene egy jó kis szer amit beveszünk és tiszta fejjel tudunk gondolkodni azokban a veszélyes napokban. Nem csak a szerelemre gondolok itt elsősorban, mert a vonzalom és a szeretet is nagyon nagy hatást tud gyakorolni a mindennapjainkra. És olyan darabokat rombol le a páncélról, hogy azt hittem ez soha nem történhet meg. Amit ember felépít azt bizony az érzelem tudja a legjobban lerombolni. És még hozzá semmit nem tesz, csak jön és rombol. Nem tudom, hogy érdemes-e ilyen nagy páncéllal élni és cipelni, vagy engedni kell a csábításnak? Vagy vajon egyszerűen mindenki visszafogottan éljen? Egyet tudok én ilyen vagyok és sokkal jobb ezer érzelemmel élni és létezni, mint visszafogottan fuldokolni, mert topogunk ebben az egyébként sem túl szerelmes világban. Ha nem engeded ki az érzéseket, akkor nem is élsz. Soha nem fogom az érzelmeimet bezárni egy ládikába. De amíg a páncél van és megvéd, addig vigyázok. Ha a páncél egy darabja is leesik, akkor pedig csak imádkozom, hogy a szerelem soha ne okozzon fájdalmat nekem, mert sem én sem más nem érdemli meg, hogy ez a valami fájdalmat okozzon... Mert akkor kifutunk a szerelemből...


https://www.youtube.com/watch?v=0OWj0CiM8WU


We all want the same thing.
We all run for something.
Oh for God, for fate,
For love, for hate,
For gold, and rust,
For diamonds, and dust.

/OneRepublic - Love Runs Out/

Csúnya fiúk

De a lányok olyan buták...
Ez van a dalban. A csúnya lányokról már annyit beszéltünk, hogy lerágott csont, bár sosem fogom felfogni, hogy egy csúnya lánynak minek írja bárki is a képe alá, hogy nagyon szép vagy. Minek?
És mi van a fiúkkal? Nekik nem írunk semmit, átlépünk rajtuk és nem is vesszük komolyan őket. Pedig éppen olyan kelendőek, mint a csúnya lányok. Csúnya pasasok jó csajokkal élnek és ez fordítva is így van. Miért? A csúnya pasast átverik, mert akkor kiegyenlítődik a lelkük? Elképzelhetetlen számomra, hogy pénz nélkül egy csúnya fiúhoz menjen bárki is. De van az a pénz ami megszépít egy férfit? Komolyan van ilyen? És azzal, hogy fekszel az ágyba kedves nő? Azt, hogy csókolod meg és, hogy jelensz meg vele bárhol is? Mi értelme van annak, hogy a pénz megszépíti a férfit? Azt hiszem, hogy a csúnya fiúkban is lehet valami báj és kedvesség amit igenis lehet szeretni. Nem hiszem, hogy a pénz megszépíti a csúnyákat, csak a nők többsége máshogyan áll hozzájuk, mert pénzük van. Mindenki szerethető és tényleg a csúnya férfiak és a csúnya lányok a legkelendőbbek, mert a helyes jóvágású pasasoktól minden nő fél. Így van a szép lányokkal is. Nem mindegyik ostoba és nem mindegyik olyan, akit a falhoz vágnánk. Pontosan ez a hátrányuk a szép csajoknak és a jóképű férfiaknak. Sosem találják meg az igazi boldogságot, mert a társadalomnak előítéletei vannak velük szemben. A csúnya pasasnak ha van pénze akkor nyert ügye van. Mert ugyebár a mai nők többségének az, hogy értelmes legyen a választottja az nem nagyon számít. Sokkal többet ér egy márkás cipő, egy ékszer.  Mondjuk minden nő szereti a szép dolgokat. Miért mondanánk azt, hogy nem szeretjük a márkás ékszereket, ruhákat. Így van rendjén. De mi vezérel egy nőt arra, hogy a pénz utáni vágy erősebb legyen az érzéseknél, az érintéseknél, a vonzalomnál. Megmondom én. Az, hogy miután nincs a nők felé tisztelet manapság, de persze a nők sem adják meg visszafelé, így a nők sokkal jobban járnak. Van egy gazdag manus, aki azt és abban a formában veszi meg, amit akar a kiválasztott rendkívül okos nő, ahogyan szeretné. Logikus ez. Néha persze azzal a manussal ágyba is kell menni, de ez a roppant okos nőnek nem is számít, mert minden egyes aktusnál lebegnek a bankjegyek a szemei előtt. És persze miután a nők a föld legcsodálatosabb teremtményei, így mindent kibírnak a cél érdekében. De a rusnya manus mellett ezeknek a nőknek bizony van egy menekülési tervük. Roppant egyszerűen leírom. Szerető. Ha valaki azt képzeli, hogy nincs, akkor nagyon téved. Van mellettük egy olyan ember, aki bizony érzelmet vált ki a nőkből és teljesen kerek, egész életet élhetnek. Nem olyan bonyolult ez. És persze vannak azok a nők, akik behánynak ettől a verziótól, akiknek nincs az a pénz és cipő mennyiség, ami megérné, hogy ne egy érzelmen alapuló kapcsolatban éljenek. Igen ők a Nők. Nem ítélhetjük el azokat a nőket, akiknek sokkal többet jelent a pénz, mert ők arra vágynak, míg mások a beszélgetésekre, az ölelésre, a szerelemre. Különbözőek vagyunk és éppen ezért különlegesek is. Én sosem féltem a szép fiúktól, mert egy beszélgetés alkalmával lejön, hogy agyatlanok. Nincs is mit tovább mondani erről. Vannak a jóképű férfiak, akiket imádunk, megveszünk értük. Na ők kellenek nekünk nem a csúnya fiúk. Nekik mindig vág az eszük, érzékiek és ők szerintem tudnak bánni velünk. A csúnya pasasokat is szeretik csak őket tényleg másképpen. Őket megszépíti pillanatnyilag a csillogó bankszámla, és átverik őket. Mert ahhoz is ostobák, hogy lássanak...

Vajon kérdezünk mi egyáltalán?

Azon lepődöm meg az életem során, hogy ha kérdezek valamit, akkor eléggé furcsán néznek rám az emberek. Azt vettem észre, hogy félnek kérdezni a környezetünkben, de gondolom ez azért van, mert félnek önmaguktól és így a válaszoktól is. Én nagyon érdeklődő ember vagyok és teljesen nyitott a világra, de azt hiszem, hogy nagyon jó neveltetést kaptam. Már lassan mindent elfogadok, hogy a világ romlott, hogy a nők romlottak, hogy romlanak a kapcsolatok, hogy mindenki csak elmegy egymás mellett. Olyan furcsa, hogy sokszor nem beszélgetnek az emberek egymással. Az még szomorúbb, hogy házasságok, kapcsolatok telnek úgy el, ( és évekről beszélek, súlyos évekről )  hogy a felek nem nagyon beszélgetnek. De az, hogy nem kérdeznek az egyenesen szörnyű a mai világban. Én nagyon sokat kérdezek. Sokszor túl sokat is, de tudni akarok érzéseket, gondolatokat. Nekem fontos, hogy a másik mit gondol valamiről és van-e véleménye a világról, az emberekről, a nőkről, a férfiakról, a szexualitásról, gyerekekről...  sorolhatnám. Általános témákról nem beszélnek az emberek, mert nem tartják fontosnak, de akkor, hogy várnánk el, hogy a mai világban a szexualitásról, ami egy kapcsolatban a legfontosabb, beszéljenek? Sehogy. Ez amúgy is ebben az országban tabu témának számít. Kicsit úgy érzem, ha ez a téma egyáltalán felmerül egy beszélgetés során, akkor kb. úgy kezelik az emberek, mintha a 19. század legsúlyosabb kolera járványa lenne a szexualitásról beszélni. Pedig teljesen egyszerűbbek lennének a házasságok és kapcsolatok, ha mindenki kérdezne és kapna is választ. Tudom, hogy könnyebb csendben lenni és nagyon sokszor én is jobban tenném, ha nem kérdeznék, de olyan fontos, hogy tudjam a kérdésekre a  választ. Nekem nagyon fontos, mert csak így tudunk kommunikálni az emberekkel és így értjük meg a másikat. Így tudjuk, hogy ki mit szeretne, hogy mi a vágyunk, hogy merre tart az életünk. Ahelyett, hogy csendben vagyunk merjük már kinyitni a szánkat. Még ha bántó is lesz a kérdés, akkor is fel kell tenni, mert csak akkor ismerhetjük meg a másikat. Nem is értem, hogy akik nem beszélgetnek nem kérdeznek a társuktól, azok egyáltalán valaha megismerik azt, akivel az  életüket  összekötötték vagy éppen össze kívánják kötni? Mi zajlik akkor a háttérben? Mindenki csendben van és élik az életüket? Ez nem egyenlő a boldogtalansággal? Én nem bírok kétségek között lenni. Én tudni akarom, hogy az emberekben milyen érzelem van felém, még ha rossz is, de akkor is szeretném, ha tudnám. Szeretem tudni, hogy mit váltok ki a másokból. Mondjuk van egy klassz tulajdonságom, hogy szeretem a kritikát is. És bírom is. Egyenesen élvezem.  Nagyon sokan nem tudnak megküzdeni vele és gyötrődnek is. A kritika nem azt jelenti,  vagy a rossz, bántó mondat  felénk, hogy mi szarok vagyunk. Én a lehető legjobban élem meg. Sokkal jobb mint amikor valakit ajnároznak. A kritika pozitív. Mert figyelnek ránk. Lehet, hogy nem értenek velünk egyet, de sokkal építőbben kell, hogy hasson ránk. Sokszor amikor hallok valami nagyon jót amit a másikról mondanak, legyen az bárki, azon gondolkodom, hogy vajon őszintébb-e, a jó, mint a rossz. A rosszból építkezünk. Ha kérdezünk és kapunk rá választ,  és persze tényleg őszintét, akkor megnyugodhatunk. Ha nem kérdezünk, akkor állandó kétségek között élünk. Vajon hányan vagytok, akik olvassátok most a blogomat, akik meg merik kérdezni a szerelmüket, pasijukat, feleségüket, férjüket, csajukat, hogy szépnek látnak-e titeket? Vajon van, aki megkérdezi a másikat, hogy mi a fontos neki? Hogy kérdezitek-e, hogy mire vágyik a másik? Szerintem kevesen. Én minden áldott nap megkérdezem azt az embert, aki fontos, hogy mire gondol? Kiakad, de tudni akarom. De így vagyok a barátimmal is, hogy kérdezek. Kérdezem őket, hogy minden rendben van-e? És ha baj van azt együtt kell megoldani. Mindent meg lehet beszélni és mindenre van megoldás is. Minden hibára van megoldás, ha kérdezünk. Ha válaszolunk, akkor meg maga a Kánaán lesz. Merjünk kérdezni. Én mindenkit bíztatok, hogy ha nem is nap, mint nap, de ma tegye meg magért, hogy megkérdez valami fontosat, amire kíváncsi. Én mindenképpen ezt fogom tenni. Mint minden áldott nap... 

Férfias nők vs. jó csajok

Sokat gondolkodom, hogy vajon létezik-e nő, aki fiús. Rádöbbenek, hogy nagyon sokan vannak. Itt-ott látom is őket, de hála istennek kevesebbszer veszem észre ezt a típist.  Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de nagyon nagy a különbség a két tábor között. Tudom, hogy a 21.században nagyon fontos az elfogadás, és próbálkozunk is vele, de azért a társadalom mèg a mai napig is ítélkezik felettük. Azt gondolom, hogy egy NŐ az legyen Nő. Elvégre azért vagyunk ezen a bolygón, hogy szebbé, vonzóbbá tegyük a világot és nem utolsó sorban a fèrfiak felfigyeljenek ránk, és minden porcikájukkal kívánjanak minket, és a fantáziájukat beindítsuk. Mivel én természetesen csaj/Nő vagyok így ebből a szögből nézelődöm idestova 36 éve. A fèrfias nőkre nem is tudom, hogy a férfiak figyelmet szentelnek-e? Vajon látják őket  szexuálisan vonzónak vagy egyszerűen csak megisznak velük egy sört és haverjuknak tekintik őket? Azt gondolom, hogy ezek a nők, akik vagányak, a pasis dolgokat részesítik előnybe, vajon éltek már meg szenvedélyt? Kétlem. Én vallom, hogy nagyon klassz nőnek lenni. Olyan jó érzés mikor valaki bókol, hogy szépek vagyunk, hogy imádják az illatunkat, hogy a mozdulatainkba szerelmesek, hogy úgy adnak csókot a homlokunkra, hogy az telis tele van szenvedéllyel. A nőies nő igényes. Most nem azt akarom állítani, hogy a férfias nők nem fürdenek, de mi máshogyan vagyunk kódolva. Nagyon szeretem az illatokat. Igen, imádom a parfüm illatát a bőrömön, imádom, hogy ápolt az arcom, hogy minden nap a legjobb dolgokat kenem a testemre, hogy ezzel is vonzóbb legyek a férfi számára. Sokan így élünk. Egy jó illat, egy finom kéz, egy klassz kacsintás vagy épp egy kedves mosoly, igenis szàmít a férfiaknak. A megfelelő pillanatban az sorsunk dőlhet el, egy-egy ilyen kis apróságon.  Az ilyen nőkkel nem fog egy férfi sörözni, zülleni, mert az igazi jó csajok ékszerek a mai világban. Szeretem, ha rendezett a hajam. Ha kócos is vagyok, mindig illatos és a fürtök még akkor is katonás rendben állnak. Ezeket a nőket imádják a férfiak. Csinosak vagyunk, soha nincs elkenődve semmi rajtunk, nincs maszk az arcunkon. A fiús csajok nagyon mások. Bennük semmi vonzót nem látok még női szemmel sem. Rosszul választott ruhák, cigi, ital, férfi viselkedés. Szimplán azt hiszik, hogy ez vagány. Nem az. Szerintem. Egy jó csaj tornacipőben is vonzó. Mert ott a szenvedély minden porcikájában. Minket a férfiak kiszúrnak. A fiús csajok csak lógnak a levegőben. Nem lesznek sosem tisztelve. Nem biztos, hogy nincs kapcsolatuk, de állítom, hogy darabként kezelik őket a fèrfiak. Kinevetnek minket, mert mi ''királylányok'' vagyunk. Igen. Nem udvari bohócok, akik züllenek. Ékszerdobozok vagyunk, akikkel sokmindent elérhetnek a pasik. Mi nem sértődünk meg ha lenéznek minket a fiús lányok. Mi nem iszunk sört dobozból. Mi nem hordunk fiús cuccokat, mert nekünk testünk van. De egy melegítő is máshogyan áll rajtunk, mert mi nem hordjuk, mi viseljük. Mi csak csendben kacagunk rajtuk. Azt gondolom, bárhogyan is van: mi jó csajok megéljük, hogy nők lehetünk, ha kell elgyengülünk, az érzéseket kimutatjuk, mert minden kis apró porcikánkkal megéljük a nőiességünket. Nem hordunk 1 hétig egy nadrágot, nekünk sok cipőnk van, 100 nadrágunk, táskáink...
Nekik haverjaik vannak, nekünk szenvedélyes életünk. Hisz ezért vagyunk Nők!

Helyzetek

Vannak helyzetek az életünkben, amikor nem tudjuk, hogy vajon jó döntést hozunk vagy sem. Vannak helyzetek, amikor mérlegelnünk kell bizonyos dolgokat, és el kell gondolkodnunk, hogy vajon mekkorát veszítünk vagy nyerünk egy-egy szituációval. Sokszor van az az emberek életében, hogy csak a gyengeségük miatt, de elveszítenek valakit, akit amúgy nem szeretnének elveszíteni. Sajnos a helyzeteket nagyon sokszor nem úgy használjuk ki ahogyan az a legmegfelelőbb lenne. Sokszor bele sem gondolunk, hogy mi az ha elveszítünk valamit. A legrosszabb az, ha nem valamit, hanem VALAKIT veszítünk el. Nem minden esetben hazugság vagy sértés által. Lehet úgy is elveszíteni valakit, hogy a saját hibánk, a gyengeségünk miatt történik meg. A helyzeteket ki kell használni, de tisztességes úton, mert úgy a legtisztább. Ha ott egy lehetőség előttünk, akkor nem szabad bizonyos helyzetekben megtorpanni, és igenis áldozatot kell hozni valakiért,  hogy a helyzetet nagyon jól ki tudjuk használni. Kockázat nélkül nem megy. Amikor a dobókockát eldobjuk akkor sem tudjuk, hogy mennyit dobunk. Dobhatunk magasat is vagy alacsonyat is. De én mindig úgy indulok neki, hogy a legmagasabbat dobom, hisz miért lennék pocsék és miért dobnék kicsit? Minden helyzetben meg kell találni a lehetőséget és látni kell, hogy hosszú távon mit adhat nekünk. Az, hogy a pillanatnyi életünk mondjuk nem olyan, hogy kockáztassunk, azt csak a mi elménk gondolja. Minden élethelyzetben tudni kell dönteni, mert a döntésképtelen emberek alul maradnak. Szánalmat soha senki iránt nem érezhetünk. Pláne nem egy kapcsolatban. Én nem szeretem ha bárki azt mondja, hogy sajnál. A sajnálat szót csak akkor mondja ki bárki, ha megbántott. Akkor pedig tegye meg. Ha jön egy jobb helyzet az életben azt mindenkinek ki kell használni. Ugyanis ha elszalasztod, lehet soha a büdös életben nem lesz az már a tiéd. És nagyon hamar elbaltázhatunk dolgokat. Mindig tenni kell a másikért. Mindig ésszel és szívvel együtt kell a helyzetekben gondolkodni, mert az határozza meg a következő eseményeket. Sokszor van az, hogy topognak az emberek és nagyon rossz döntéseket hoznak, és elveszítenek olyan embereket, akik az életük része lehetne. Egy olyan élet része, amit talán soha, de soha nem élhetnek meg más emberekkel. Nincs értelme annak, hogy valaki topogjon, mert az itt és most van és nem a majd lesz valahogyan. Minden helyzetet kihasználok és megpróbálok úgy élni, hogy a lehető legtöbbet kockáztassak. Nem szerencsejáték ez tudom, hogy ha kockáztatunk, talán olyan lehetőségek nyílnak meg körülöttünk, hogy még álmunkban sem gondolnánk, hogy létezik ilyen. Tudom, hogy sok ember körül falak vannak és a helyzeteket nem használják ki, aztán meg nyalogatják a sebeket, de azokon már nem lehet segíteni. Nem kell persze fejest ugrani. De egyet tudok: az emberi megérzések a legcsodálatosabb dolgok. És minden embernek van ilyen képessége. Az emberek viszont nem hallgatnak az érzésekre a megérzésekre. Nagy hibát követhetnek el. Tehát: ha kockáztatsz, akkor lehet akkorát nyersz, hogy egy szakadék széléről is leugorhatnál, de túlélnéd. Viszont ha nem teszed meg, lehet, hogy a lelked hal meg. Szép lassan. és annak csak te vagy az oka!

Nőies férfiak

Én tudom, hogy a világ egyre másra változik, de egyszerűen felfoghatatlan, hogy lassan több férfi lesz nő, mint marad férfi. Tudom-tudom, hogy kíváncsiak vagytok, hogy milyen is lehet nőnek lenni, na de ne akarjatok már. Annyi pasasról lepleződik le, hogy ők bizony inkább csajok, mert legbelül meg tudja még az ég, hogy mit éreznek, de akkor nekünk nőknek mi marad? Hol vannak már a férfiak, akik mint egy kalóz küzdöttek értünk és tűzön vízen át harcoltak a kegyeinkért, kitartóak voltak, udvaroltak. Én nem akarom elhinni, hogy egy férfinek egy férfi hozhatja el a boldogságot. Egyszerűen nem hiszem, hogy egy férfi sokkal jobb lehet bármiben, mint egy nő. Azért kevesebb nő akar pasi lenni, mint fordítva. Mi lehet ennek az oka? mert ha genetika, akkor jó nagy szarban vagyunk, mert lassan mindenki csak nő lesz és kihalunk férfiak terén. Betegség? Mikor alakulhat ki ez a betegség és vajon van kórokozója? Ha betegség, miért nem tudják orvosolni napjainkban? Ha meg hobbi vagy passz vagy csak elkeseredettség, akkor meg kedves férfiak jelezzétek, hogy mi lenne a megoldás. Nem hiszem és nem is akarom elhinni, hogy a legtöbb férfi lassan nem néz egy női fenék után, hanem egy másik pasast csókol, ölel. Már a gondolattól is hányingerem van. Persze fogadjunk el mindenkit meg értsük meg. Én meg is értem, de mi lesz azokkal a nőkkel, akik igazi férfira vágynak? Milyen mást tud adni mondjuk két férfi egymásnak? Egy férfi és egy nő közötti szenvedélytől nincs szebb a világon, amikor két kémia egymásra talál. Amikor két különböző ember találkozik és teljesen eltérő, mégis valami kapocsként fonódó érzelem keríti őket hatalmába, és ebből lesz a vonzalom, majd szerelem. Milyen klassz érzés lehet, ha már valaki ezt átélte. Remélem, hogy akik olvassák már legalább egyszer átélték és még sokszor érezhetik ezt. Gondolom, hogy a homoszexuális férfiak is lehet pont ezt érzik,de mi nők igenis szeretnénk továbbra is az 1-1-es felállásban lenni és nem azonos neműekkel. Mi igenis szeretünk titeket férfiak, még akkor is, ha nem nagyon értitek a mi felfogásunkat és még ha nagyon kibírhatatlanok vagyunk. Mi higgyétek el, hogy szeretünk titeket, szeretjük, hogy utáljátok a cipőket, utáljátok a vásárlást, hogy utáljátok, ha nyafogunk, de mi ilyenek vagyunk és mi igenis szeretünk hozzátok bújni, még ha ez nektek vicces és nyálas. Mi felnézünk rátok, mert ti vagytok vagy legalábbis lennétek azok a  védelmező pasasok, akik minket megmentenek mindentől. Ehelyett meg cicanadrágot viselő, agyon barnult, sminkel, gyantázott szörnyeket látunk magunk körül és teljesen kétsége vagyunk esve, hogy mivé lesz a világ. Ez szerintem a gyermekeknek sem jó  példa és nem jó irány. Könyörgöm, hogy szeressétek a nőket, mert mi tényleg arra vágyunk, hogy igazi, hős férfiak legyenek mellettünk, akik az égig érő indára is felmásznak miattunk, hogy nekünk a kedvünkbe járjanak.

Fogkefe, fogkrém, fogmosás

Nem tudom, hogy ki hogy áll a témához, de rettentően rosszul állunk ebben a kérdésben. Olvastam mostanában annyi cikket a helyes fogmosással kapcsolatban, mert érdekelt a téma. Kijelenthetem, hogy ma 2015-ben Magyarországon nagyon elenyésző azok száma, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen szabályai vannak a fogainknak. Förtelmes adatokkal találkoztam és röstellem, hogy erről egyáltalán kell írni. A célom az, hogy ha 1 ember már elolvassa és netán be is tartja a szabályokat, akkor már tettem valakiért ebben az ügyben is. Képzeljétek el, hogy - az első fogkefét Münchenben gyártották 1793-ban. Értitek? Nem két hete találták fel, tehát ebből azt gondolom, hogy lassan már ennyi év után illene tudnunk, hogy évente mennyit fogyasszunk el ebből a kedves kis használati tárgyból. Én nagyon szeretem a fogmosást és lehet, hogy már lassan túlzásba viszem, de inkább ez legyen az egyik hibám, mint, hogy ne tudjam, hogy mik a szabályok. Olvastam, hogy - Magyarországon évente átlagosan egy fogkefét és két tubus fogkrémet használunk el, ami igen kevés, hiszen fogkefét például három havonta kellene cserélni. Szörnyű adat. Én 3 hét alatt kivégzem a hagyományos fogkefét és 1 hónap alatta az elektromosat is. Én nem tudom, hogy mit csinálok, de azt hiszem, hogy nem két perc alatt végzem el a munkát és naponta már lassan 5-nél többször is megmosom a fogamat. Aztán mániákus szájspray fogyasztó is vagyok. Miután rájöttem, hogy a rágótól nagyon éhes leszek és amúgy sem szép dolog, hogy csámcsogok vele, így évekkel ezelőtt ráálltam ezekre a fújós dolgokra. Egyszerűen imádom. Olvastam még ugye a rendszeres fogmosásról is és azt hiszem, hogy itt hánytam el magamat, mert annyira szörnyű adatokkal szembesültem, hogy én kérek elnézést minden büdös szájú ember nevében azoktól, akik nagyon adnak a szájhigiéniára. - Magyarországi fogmosási statisztikák szerint az csupán az emberek 12%-a mos háromszor fogat naponta, 47%-uk kétszer, 6%-ukra pedig jellemző, hogy napok, hetek hónapok telnek el két fogmosás között. Napok, hetek??? Ez most olyan döbbenet számomra, mint azok, akik egymás után fürdenek le egy kád vízben. Na arról hallani sem akarok, de egyébként attól is kikerekedik a szemem. Több mint 10 percig bíbelődöm a fogkefével van, hogy egymás után két különféle fogkrémmel bombázom a számat, mert az jó. Bizony jó. Sőt kellemes. Aztán olyan erős szájvizekkel öblítek, hogy a fejem leeseik, mert olyan erősek, hogy alig bírom ki grimaszok nélkül. Azután persze ott a fogselyem is, mert nekem nagyon szorosak a fogaim, a drága Magdikám szerint, és nekem azt is kell használnom. Szóval kb. 30 percet vesz igénybe egy-egy ilyen kis tortúra, de azt hiszem, hogy megéri. Olvastam még olyanról is, hogy ha betegek vagyunk mi a teendő utána. - influenzás megbetegedés, vagy légúti fertőzés után érdemes fogkefét cserélni, mert újra megfertőződhetünk a fogkefében megtelepedett baktériumok miatt. Nálam alap, hogy betegen egy másikat használok és kidobom azonnal, ha meggyógyultam. Nem is kérdés. Szóval rájöttem, hogy tényleg vannak, akiknek fontosabb a pofájukat kenni, meg parfümözni magukat, de sajnos látható a lepedék a fogaikon. És amúgy, ha az emberek azt gondolják, hogy nem látjuk és nem érezzük a lepedéket/leheletet, akkor tévednek. Mondjuk én már régen feladtam, hogy szóljak kedvesen, mert mindig az van, hogy mekkora bunkó vagyok meg sértő. De ha valaki nem ápolt az nagyon nagy baj. Nem kellenek luxusdolgok, mert olcsón is lehet ápoltnak lenni, nehogy azzal vádoljon valaki, hogy drága a fogkefe vagy a fogkrém. Nem! Vannak elérhető árban klassz dolgok.
De egy biztos. Én bízom benne, hogy menni fog sokatoknak, hogy újra éledjen a fogkrém, fogkefe piac, hogy időben kidobjátok az elhasznált cuccokat. Nem kell félni a fogmosástól, mert egyáltalán nem fáj. Sőt. Olyan kis kellemes dolog. Bízom mindenkiben. Javítsunk ezen a sörnyű statisztikán. Hajrá.

Most, hogy tavasz lett

Most, hogy kisütött a nap, azt hiszem, hogy nem lehet okunk szomorkodásra. Amúgy sem lehet szomorkodni, mert olyan kevés az a 60-70 év amit élhetünk jobb esetben, hogy mire megyünk a siránkozással. Tudom, hogy mindenkinek van elég baja, de süt a nap és érezhetjük az igazi illatokat. Tegnap például éreztem az igazi bőröm illatát. Tudjátok azt a tavaszit. Olyan klassz. Most már repkednek a bogarak, most már minden más lesz. Most már jobban tudunk szeretni, mert jók az illatok, most már jobban felfigyelnek ránk a férfiak és mi is jobban felfigyelünk rájuk. Most van itt az ideje, hogy a kabátokat levegyük és tisztán, éretten induljunk a tavasznak és a nyárnak, mert itt az idő. Most vagy soha kedveseim!  Mindenki menjen ki és szippantsa be a levegőt, érezzük már, hogy jó élni, jó szeretni, szerelmesnek lenni. Próbáljuk a korlátokat és tegyünk meg mindent, hogy jól érezzük magunkat. Nem kell foglalkozni azokkal, akik folyamatosan bántanak minket, mert azok tavasszal is feslettek maradnak. Ők azok, akik szürkék és komorak. Őket ki kell zárni a világból és elsősorban az éltünkből, mert ők nem tudnak arra szintre érni, hogy érezzék a tavaszt, amit mi érzünk. Mert mi képesek vagyunk megbocsájtani, szeretni, tisztelni. Ők sosem.
Éppen ezért nyissa ki mindenki az ablakot még akkor is, ha nem megy és mindent szürkének látnak, mert ha az ablak kinyílik, akkor bejönnek a színek. És higgyétek el, hogy jobb színekben pompázni. Mindenki öltözzön vidáman, mert ettől tényleg sokkal jobba  kedvünk. És ahol az ablak kinyílik, ott kinyílik az ajtó is. Nem tudhatod, hogy mikor fog tágra nyílni és nem tudod, hogy mikor fog belépni valaki, akit már olyan régen vártál. De mindenki szereti a színeket és azt várja, hogy egy kicsi, édes, kis színes foltocska lépjen be az életébe. Én kinyitottam az ajtót is, mert legyen akkor huzat. Kívánom, hogy mindenkinek szép élete legyen, de tenni kell érte.
Ültessetek, szépítsétek a balkonokat, a kertet. Örüljetek, hogy éltek. És szeressetek, mert nem tudjuk, hogy még mennyi időnk van.
Kis Pupákok. Nagy mosoly és hajráááá.

Én szégyellem magamat

Végre évek óta ezt vártuk. Nekünk miskolciaknak nagyon fontos a sport. Van nagyon szuper kosárlabda csapatunk, jégkorongosaink és persze van egy fingfos focicsapatunk is. Az utóbbiról szeretnék írni. Ma kimentem a DKSK kosármeccsére. Nagyon büszke vagyok, hogy vannak, akiket közelről is ismerhetek közülük és nagyon büszke is vagyok rájuk, mert olyan női hősiességgel tudnak harcolni, hogy még a férfiakat is megszégyenítik. Miután kimentünk ma a fontos meccsre olyan boldog voltam, hogy telt ház fogadott. Kicsik, nagyon, öregek, fiatalok, fiúk, lányok. Képzeljétek ilyen színes volt a paletta. Itt tényleg annyi boldog arc volt, hogy egy kicsit azt éreztem, hogy 1 méter 85 cm magas vagyok és tudok én is kosarazni. Boldog voltam, hogy ennyi klassz embert összehoz a sport és mindenki egy szívvel dobog a lányokért, mert tényleg megérdemlik, hogy aranyérmesek legyenek. Minden erőmmel fogok szurkolni nekik és nagyon büszke vagyok a város lakóira is, hogy ilyen klassz emberek.
De! És most figyeljen mindenki. Mellékelni is fogok képeket. A nagy kibaszott sztár, pózer, belőtt hajú, szoláriumos, agyontetovált focistáink is kint voltak. Igen a DVTK férfinak nem is nevezhető küllemre játékosai. Az egy dolog, hogy valószínű a protokoll megkívánta, hogy ott legyen. Külön ülőhely nekik lent.  Egyszerű halandó vagyok. Nincs paplan szám és semmi nincs feltöltve rajtam. Nem mindig hordom a legfrissebb divat szerinti ruhákat, cipőket, mert pont leszarom. Igen a PRADA a kedvencem. Nem a török. Viszont ezeken a legújabb  lófaszok voltak. Nem sajnálom nem irigységből írom ezt le, mert pont leszarom az összeset, mert tulajdonképpen nem is ismerem őket. De az, hogy eljönnek ide és nem tapsolnak, nem buzdítják ezeket a hős lányokat, akik idáig eljutottak az egyszerűen felháborító. Ülnek feltett lábbal, telefont nyomkodnak és nézelődnek, hogy vajon mennyien nézik őket? Szörnyű volt látni, hogy ez a lófasz népség tiszteletlenül ülte végig a kosármeccset és a nagy, kibaszott arcukkal csak pislákoltak. Igen volt olyan, aki tátott szájjal ásított és őt nem nevezném meg. Ha álmos vagy már 7-kor kedves futballista, akkor dögölj otthon, de ha kimész egy városbeli meccsre, akkor kutya kötelességed, hogy megtiszteled a játékosokat. Ti sajnos ahhoz, hogy tiszteletet adjatok bárkinek, nagyon távol álltok. Azt hiszem, hogy ti soha nem is fogjátok megtanulni a tiszteletet. De az milyen király már, ha ajnároznak benneteket a szurkolók. Ugye? A másik nagyon nagy gond az az volt, hogy a végén felálltatok és olyan szemetet hagytatok magatok után, hogy felháborító volt. Remélem otthon is a szoba közepére szartok, de ha nem, akkor szívesen én megteszem. Nem a pofátokat kell szoláriumozni, hanem a környezetedre vigyázni. Értem én, hogy vannak takarítók, de őket is tisztelned kell, hiába vagy focista, mert a halálos ágyadon pont olyan ember leszel, mint az, aki tisztességesen, nem a labdát rúgva szerzi meg a mindennapi betevőt. Azért a pénzért amiért itt bohóckodtok legalább meghúznátok magatokat.
Én egyet tudok. A lányok csodásak voltak, és kívánom tiszta szívemből, hogy arany lógjon a nyakukban.
A focistáknak meg üzenem, hogy alázat. És akkor talán nem azt halljuk körülöttünk, hogy mekkora egy szar népség vagytok!

Kicsit elvágyódva

Nincs senki más, aki helyedre léphet, Itt születtél, és itt kell élned, Nincs másik hely, nincs más idő, Meghalnod is csak itt lehet.


Hogy Koncz Zsuzsát idézzem: itt születtél és itt kell élned.
Nagyon nehezen vettem magamat arra, hogy bármiféle politikát vigyek a blogomba, de most sem teszem, de érintőlegesen fogom érinteni. Olyan szörnyű, hogy a körülöttünk lévő emberek tömegesen hagyják el az országot. Megértem őket és hamarosan én is megteszem. Olyan szörnyű, hogy amikor kislány voltam úgy álmodoztam egy gyönyörű felnőtt korról és egy boldogtalan életről. Lányként nagyon klassz életem volt és felhőtlen középiskolás éveket tudhatok magam mögött. Első szerelmek, ivászat, bulik, kirándulások, csínytevések, ablakon kiugrások stb. Olyan klassz volt. Mindig azt hittem, hogy az életem egyre jobb lesz és olyan jó lesz a hazámban élni, mert itt születtünk és itt nőttünk fel. Ellenben ezzel a jóval, ma csak azt látom, hogy mindenkinek nehéz, mindenki elfáradt és mindenki szomorú. Ha az élet nem tört volna meg 11 évvel ezelőtt és nem haldoklom és nem kell rendszeres orvosi vizsgálatra járnom, akkor azt hiszem már réges-régen az óperenciás tengerentúlon vagyok és mint egy hableány fürdöm a vízben és a homokban fetrengek és hiszem, hogy egy rózsaszín világban vagyok és amikor felébredek, akkor ez a valóság. Ehelyett sokszor nem is voltam olyan boldog amilyennek láttak, soha nem tudjuk, hogy kinek mi a baja vagy a problémája. Sokszor nem értjük az embereket és sokszor nem is akarjuk érteni őket. Nem figyelünk a másikra. Van úgy, hogy nem is foglalkozunk másokkal és rendre veszítjük el őket, mert meghalnak. Öngyilkosok lesznek a fiatalok, mert boldogtalanok vagyunk. Harcolunk, de nem is tudjuk, hogy mi ellen. Mindenki küzd, dolgozik, szenved és ha vannak is örömeink, azt hamar el is veszik tőlünk. Sosem érdekelt a politika. Nem is ismerem a képviselőket sem és azt hiszem nem is fogom, inkább nem is foglalkozom velük, mert őket sem érdekli, hogy velünk fiatalokkal mi is történik. Hogy a fiatalok többsége gyógyszereket szed, mert idegileg kivannak, hogy családok mennek tönkre, hogy nincs mit enni és még sorolhatnám. Nem szeretünk itt élni és egyre többen nem is akarunk. Elvágyódunk szeretett családunktól, hogy mosoly legyen az arcunkon. pedig itt szeretnénk mosolyogni, itt szeretnénk megöregedni és itt szeretnénk szeretni. Itt szeretnénk szerelmesnek lenni, itt akarjuk nézni a naplementét és itt akarjuk a  kavicsokat rúgni, és itt akarunk ölelni. Mi nem akarunk mást csak megélhetést és boldogságot. Mi fiatalok semmi másra nem vágyunk. Nem akarunk 100 milliós villákban élni nem akarunk milliárdokkal foglalkozni. ÉLNI szeretnénk. Csendben, barátokkal, családdal és mindenkivel, akiket szeretünk. nem akarunk elmenni több 1000 km-re, hogy soha vagy 10 évente jöjjünk haza. Mi itt akartuk. nem jött össze. Minket nem szeretnek a politikusok. Minket bántanak és azt hiszem, hogy meg kell érteni minden szülőnek, hogy elmegyünk és talán soha nem találkozunk. Mi igenis figyelni akarunk egymásra. Mi nem csak sírni szeretnénk és búslakodni, otthon gubbasztani. Mi ÉLNI akarunk! És fogunk is. Ezért kívánom, hogy mindenki találja meg az útját és induljon el, hogy egy boldogabb, élhetőbb életet élhessen. Nagyon nehéz, de meg kell tennünk. magunkért. A fiatalságunkért, a szívünkért.

Vajon megcsörren vagy sem?

Biztosan sokan vagytok/voltatok úgy már az életben, hogy betelt a pohár. Persze van olyan is, hogy az a pohár mindig teli van, csak néha kicseppen egy-egy csepp. Nos nálam folyamatosan kicseppen. Kitaláltam egy szuper dolgot. Nem érdekel már, hogy ki mit gondol vagy éppen mit tesz ellenem. Már bármit mondhatnak rólam/rólunk. Nem számít. Az embereknek fel kell venni a harcot a világgal és lehető legjobb lelki nyugalmat kell magunknak megteremteni. Hiszem, hogy mások leszarásával elérhetjük a saját boldogságunkat. Mától kizárom a külvilágot és tényleg csak azokra figyelek, akik rám is. Megannyi segítséget kérnek nap mint nap az emberektől így tőlem is. Tőlem talán extrán kérnek, igazából semmi hála nélkül. Nekem még hasznom sincs a segítségnyújtásból. Ideje lenne más alapokra helyeznem a lényemet. Ezért kitaláltam, hogy mától senkit nem keresek. Senkit nem hívok vissza. Megnézem, hogy felhívnak-e csak úgy, hogy hogy vagyok? Elhívnak-e bárhova érdek nélkül? Eljönnek-e hozzám csak úgy szeretetből? Kíváncsi vagyok, hogy még meddig lehetnek az emberek pofátlanok? Vannak dolgok, amiket már rég le kell zárni. Ha nem tesszük, akkor felemészt minket. Vajon áldoznak a segítségünkért az emberek? Eszükbe jut, hogy áldozni kell? Vagy minden csak úgy belehullik az ölükbe? Nem elég a köszönöm. Bárki mondja, hogy elég, az hazudik! Hálásnak kell lenni mindenkinek, akin segítünk. Nem elfelejteni. Ha nem fűz érdekünk a másikhoz, akkor miért dobjuk el és vesszük majd megint elő? Hálátlan emberekkel van teli a világ. Én nem vagyok hajlandó még a rohanó világban sem hülyének nézetni magamat. Minden szolgáltatásért fizetnünk kell. Vagy így vagy úgy. Vajon bárkinek érek-e 100 HUF-ot, hogy felhívjon? Hogy mi lett az eredmény, arról beszámolok.
Addig is próbálom csendben, kuncogva, boldogan kivárni, hogy rájöjjek, kik azok akik felismerik magukat s a hibáikat, és kik azok, akik kihasználnak. Na nem mintha nem tudnám, hogy kik azok. És mint tudjuk, a gazdag hamarabb kihasználja a másikat, mint az, aki szegény. De a lóról úgy le lehet esni, hogy én pontosan úgy fogok akkor is kuncogni, mint ahogyan most teszem.