Én szégyellem magamat

Végre évek óta ezt vártuk. Nekünk miskolciaknak nagyon fontos a sport. Van nagyon szuper kosárlabda csapatunk, jégkorongosaink és persze van egy fingfos focicsapatunk is. Az utóbbiról szeretnék írni. Ma kimentem a DKSK kosármeccsére. Nagyon büszke vagyok, hogy vannak, akiket közelről is ismerhetek közülük és nagyon büszke is vagyok rájuk, mert olyan női hősiességgel tudnak harcolni, hogy még a férfiakat is megszégyenítik. Miután kimentünk ma a fontos meccsre olyan boldog voltam, hogy telt ház fogadott. Kicsik, nagyon, öregek, fiatalok, fiúk, lányok. Képzeljétek ilyen színes volt a paletta. Itt tényleg annyi boldog arc volt, hogy egy kicsit azt éreztem, hogy 1 méter 85 cm magas vagyok és tudok én is kosarazni. Boldog voltam, hogy ennyi klassz embert összehoz a sport és mindenki egy szívvel dobog a lányokért, mert tényleg megérdemlik, hogy aranyérmesek legyenek. Minden erőmmel fogok szurkolni nekik és nagyon büszke vagyok a város lakóira is, hogy ilyen klassz emberek.
De! És most figyeljen mindenki. Mellékelni is fogok képeket. A nagy kibaszott sztár, pózer, belőtt hajú, szoláriumos, agyontetovált focistáink is kint voltak. Igen a DVTK férfinak nem is nevezhető küllemre játékosai. Az egy dolog, hogy valószínű a protokoll megkívánta, hogy ott legyen. Külön ülőhely nekik lent.  Egyszerű halandó vagyok. Nincs paplan szám és semmi nincs feltöltve rajtam. Nem mindig hordom a legfrissebb divat szerinti ruhákat, cipőket, mert pont leszarom. Igen a PRADA a kedvencem. Nem a török. Viszont ezeken a legújabb  lófaszok voltak. Nem sajnálom nem irigységből írom ezt le, mert pont leszarom az összeset, mert tulajdonképpen nem is ismerem őket. De az, hogy eljönnek ide és nem tapsolnak, nem buzdítják ezeket a hős lányokat, akik idáig eljutottak az egyszerűen felháborító. Ülnek feltett lábbal, telefont nyomkodnak és nézelődnek, hogy vajon mennyien nézik őket? Szörnyű volt látni, hogy ez a lófasz népség tiszteletlenül ülte végig a kosármeccset és a nagy, kibaszott arcukkal csak pislákoltak. Igen volt olyan, aki tátott szájjal ásított és őt nem nevezném meg. Ha álmos vagy már 7-kor kedves futballista, akkor dögölj otthon, de ha kimész egy városbeli meccsre, akkor kutya kötelességed, hogy megtiszteled a játékosokat. Ti sajnos ahhoz, hogy tiszteletet adjatok bárkinek, nagyon távol álltok. Azt hiszem, hogy ti soha nem is fogjátok megtanulni a tiszteletet. De az milyen király már, ha ajnároznak benneteket a szurkolók. Ugye? A másik nagyon nagy gond az az volt, hogy a végén felálltatok és olyan szemetet hagytatok magatok után, hogy felháborító volt. Remélem otthon is a szoba közepére szartok, de ha nem, akkor szívesen én megteszem. Nem a pofátokat kell szoláriumozni, hanem a környezetedre vigyázni. Értem én, hogy vannak takarítók, de őket is tisztelned kell, hiába vagy focista, mert a halálos ágyadon pont olyan ember leszel, mint az, aki tisztességesen, nem a labdát rúgva szerzi meg a mindennapi betevőt. Azért a pénzért amiért itt bohóckodtok legalább meghúznátok magatokat.
Én egyet tudok. A lányok csodásak voltak, és kívánom tiszta szívemből, hogy arany lógjon a nyakukban.
A focistáknak meg üzenem, hogy alázat. És akkor talán nem azt halljuk körülöttünk, hogy mekkora egy szar népség vagytok!