Irigység

Mostanában làttam egy bejegyzést egy hozzám közelállótól,  hogy minősítették, hogy mit tesz ki a közösségi oldalra. Magát tette ki. Életmódtanácsadó. Példaértékű anya, feleség, barátnő. Nagyon sokan megítélnek minket. Őt is, engem is, a barátnőimet is. Alaptalanul. Mondjuk sosem fogjuk kiadni a belső dolgokat, de ez nem is lényeges. Drogos, eltartott, rihedékek ítélkeznek olyanok felett, akik sportolnak, gyereket nevelnek és emellett még jó csajok is. Ezzel mit lehet tenni? 36 évesek vagyunk átlagosan. Vannak testi hibáink. Ilyen korban csak annak nincs, aki halott. De mindent elkövetünk, hogy 20 kiló vakolat nélkül éljünk. Mindenki bírálja azokat akik kitesznek posztokat, képeket bármit. Mi a szar akkor ez az oldal? A csend és a vakság oldala? Miért nem takarodnak el azok erről az oldalról, akiket irritálnak mások? Jójó. Nem mondom, hogy a napi 20 profilkép változtatás nem idegesítő, de hát ha az agyatlan ilyen hülye, akkor most szúrjuk.le? Nem. Ha csak nézelődik az ember, akkor tegye azt, de csendben és kussoljon. Ha van megosztanivalód, akkor tedd ki, de vigyázz, mert itt lehet hideg-meleg vélemény. De egyet tartson mindenki észbe! Ha mi nem lennénk, akkor egy unalmas, savanyú életetrk lenne, mert egy komplex összetett mondatot is kevesen képesek leìrni. Pláne nem megfogalmazni.
Szóval. Csendben ítélkezz, mert minket ez nem érdekel. És sajnos nem tehetünk róla, hogy sokan jól nézünk ki és szépek vagyunk. Te, hogy ronda vagy azt kétlem. A rosszindulat tesz bárkit azzá, mert minden nő szép.

Árnyalat

Igazából már nem tudom, hogy milyen árnyalatai vannak a szürke színnek, de talán jobb is. Egyszerűen szeretem a szürkét és kész. Nem olvastam a könyv egyik részét sem, és a filmet sem láttam. Nem is írtam fel az oly divatos bakancslistámra sem. Mondjuk nincs olyanom sem. Egyszerűen olvastam kritikát a filmről, könyvről. Szeretek olvasni. Lehet túl sokat olvasok, de erre nem vesz a lélek az biztos. Jó véleményt csak a köreimben izgatott nőktől hallottam, akik olyan lázban égnek, mint amikor én készülök egy Tom Jones koncertre. Hozzáteszem a világsztár bármelyik macskajancsit überelheti még hetvenentúl is az ágyban. Szerintem. A lányok/csajok/asszonyok szeretik. Hála istennek a barátnőim nem rajonganak érte. Még abban sem vagyok biztos, hogy a legkisebb tzutzu-nk tudja, hogy mi a lófasz ez. Szóval a kritikákat elolvasva egyszerű képletet állítottam fel. És persze a közössègi oldalamon rajongó csajokat is figyelgettem. A képlet a következő: szerintem a kielégítetlen picsák, de főleg az asszonyok kedvence lett. Azoké, akik egyszerű szexuális élettel bírnak, akik elolvasták a könyvet és elképzelték valamilyennek a szereplőket, beleélték magukat egy teljesen más világba, egy teljesen más szexuális alapokon nyugvó aktusba, amiben soha nem volt részük és talán soha nem is lesz. Ez a szexualitás amit elképzeltek egy vágy, és talán az is marad. Mert azért feltennèm azt a kérdést, hogy ha eddig az egyhangú, unott manuszotok nem pörgött az ágyban évekig, akkor most ha az asszony elmeséli, hogy mit olvasott a könyvben, akkor majd a macskakancsi olyan lesz? Soha. Ugyanolyan unott szar lesz és a nő meg elolvassa még egyszer a könyvet, hogy többszörös orgazmusa legyen. Már akiknek van hüvelyi, mert olvastam egy statisztikát, hogy a magyar nők 70%-ának mèg nem volt ilyen. Úristen.  Mondjuk elég szánalmas, hogy a nők egy ilyen könyvtől visonganak, ne adj isten benedvesedjenek. A film állítólag nem is fedi a könyvet így, hogy nem láttam,ezt csak az olvasottakra hivatkozva tudom említeni. De abban valamiféle erőszakról, a pasi élvezkődéséről számoltak be. Rögtön elképzeltem a jókèpű pasast, aki a főszereplő, hogy kikötözi a nőt, erőszakos vele, ne adj isten bántalmazza is. Minden férfinak vannak erőszakos vágyai. Nekünk nőknek is, mondjuk nekem csak annyi lenne, hogy akiknek egyszer is ilyen bántalmazás, erőszak eszébe jutott nővel szemben az ágyban és/vagy meg is tette, annak addig húzatnám a vesszőjét, míg le nem szakad, majd egy mozdulattal a kezébe adnám. Nekem ilyen vágyam lenne ilyen esetben. Nem ítélem el a nőket, mert ilyen könyv ismerte alapján ilyen vágyaik vannak, de ha ne adj isten valaki pofán bassza szex közben őket vagy fulladásig gyötri a nyakát, akkor gondoljon arra, hogy ez a játék része. Szörnyű, hogy mennyi szar házasság, kapcsolat van. Itt látszik meg, hogy micsoda kirakatban éltek. Hogy egy ilyen könyvre élveznek a nők és tulajdonkèppen valódi orgazmusuk lehet nincs is. Hogy barátnőkkel beülnek, mert azt hiszik ez roppant menő. Nem. Nem az. A szenvedély és az erotika az a hálószobába való, ahol a legnagyobb tisztelet és szenvedély uralkodjon. Én nem akarom és nem szeretnék sem pofont kapni, nem szeretnék bekötözött szemmel bàrmilyen kibaszott játékot játszani. Szerelmeskedni kell, felfedezni a másik testét. Ez lenne a legfontosabb. Nem egy mozi vagy egy kanapé szövetén elgondolni, hogy milyen király lenne a könyv szereplője lenni. Álomvilág. És a legszörnyűbb az, hogy míg az ostoba feleségek/nők/barátnők/csajok álmodoznak a könyv felett, addig bizony a férfi megcsalja őket. Na nem mindenkit, de tudok olyat, aki az ismerőseim között van és teljesen magabiztos a férjével szemben. De hát kinek mi az árnyalat
Nekem mindenképpen a valóság az. Nekem csak a szürke létezik. Az, aki ha rám néz nem az jut eszébe, hogy kikötözzön, hanem, hogy szenvedéllyel szeressen.

Mondd ki!

Egy dolgot nem értek?! Az emberek nagy része miért nem mondja ki, hogy ha valamit nem akar vagy nem szeretne? Miért nem mondják az emberek a másik pofájába, hogy utállak, szeretlek, imádlak, nem akarok tőled semmit, szerelmes vagyok beléd, szexelni akarok veled, vonzódom hozzád, kedvellek... És folytathatnám a sort, de felesleges. Felesleges, mert olyan szörnyű lélekkel vannak az emberek megáldva, hogy még őszintének is nagyon nehéz lenniük. Mismásolnak meg hazudoznak mert a társadalom ezt várja el tőlük. Sosem értettem, hogy miért nem mondjuk ki az igazat. Én már megtanultam és olyan jó érzés, hogy tudok nemet mondani és igent is. Olyan jó érzés megmondani a másiknak amit igazán gondolunk. Olyan jó érzéssel tölt el amikor azt mondom a barátaimnak, hogy hálás vagyok nekik, vagy ez kurvára nem tetszett és csúnya volt. Olyan jó, hogy ki lehet mondani bármit, mert erre való a szánk. Nem kell visszatartani az érzéseket és a gondolatokat. Nem kell félni az emberektől, merni kell kimondani azt, amit igazán gondolunk. Sosem bújtam el. Mindig is a széllel szemben pisiltem és sajnos pisis is vagyok  sokszor, mert nem állok be a sorba. Éppen a minap találkoztam egy nővel, aki egy merő rosszindulat és együtt dolgoztunk. Egy olyan nőnél volt aki számomra nagyon fontos és puszival váltak el. Rákérdeztem, hogy miért? A válasz, mert kedveli. Elfogadtam, mert mindenkiből mást váltunk ki. Bár én hiszem, hogy a nő egy merő ocsmány rosszindulat, de nem foglalkozom ezzel. De őszintén kimondta az az ember nekem amit gondol, mert tudja, hogy ezt várom el mindenkitől. Tőle is. Vannak ismerőseim akik szenvednek, mert tetszik nekik valaki és nem mondják meg az illetőnek. Ezt sem értem, mert az az ember lehet, hogy életében nem is gondolja, hogy mi a helyzet. Mondjuk van olyan is, aki veszi a bátorságot pl. nálam, hogy merészel udvarolni, pedig nem egy kaliber vagyunk. Ezeket micsoda önbizalommal látta el a  mennyei atyánk. Döbbenet. De azok, akik nem mondják meg a másik félnek, hogy mit szeretnének, azok csak egy helyben toporognak és általában veszítenek is. Mi veszítenivaló van egy olyan dologban, ami amúgy is a nem választ adja? Mi? lehet, hogy éppen a pasas vagy nő meglepődik és még remélni sem merte volna, hogy az a személy vonzódik hozzá. Nem mondjuk ki, mert tele vagyunk frusztrációval és kellemetlen szituációkkal és sok sok sebbel. Pedig egyszerűbb lenne és akkor minden mondat végére pont kerülne. De milyen az ember? Úgy sem sikerül, úgy sem tetszem neki úgy sem, úgy sem. Én annyira nem foglalkozom ezzel, és nyíltan közlöm a szándékaimat, mert senkinek nem rabolhatom az idejét. Pláne nem a sajátomat. nehogy már egy olyan férfira vagy nőre pazaroljak időt, akihez soha semmi közöm nem lesz. Nem pazarlom. Nyíltan megmondom, hogy mit akarok vagy éppen mit szeretnék. nem félek. Főleg nem az érzésektől az emberektől. Miért kellene félni, mikor mindenki csak toporog, a másikra vár és elszalasztjuk a klassz pillanatokat. Utálom az olyan tötymörgő faszokat is, akik használgatják a nőket, írogatnak, semmit nem tudatnak az illetővel, majd bunkó módjára eltűnnek az életükből. Ennek semmi értelmét nem látom. Persze van az a lassú víz partot most, de az nehogy már nálam mossa a partot és koptassa a homokot, mert attól megőrülök. Mondja már ki mindenki, hogy mit szeretne és sokkal könnyebb lenne a világnak is meg nekünk is embereknek. Sokkal többet mosolyognánk, nem lennének félreértések és magyarázkodások. Ezekre nincs szükségünk.Ezek felesleges energiákat vonnak el az amúgy is szar életünkből.
Tehát!
Ha van olyan problémád otthon a férjeddel/feleségeddel/csajoddal/pasiddal, akkor mondd bele a pofájába! Mondd ki, hogy mennyire szereted vagy éppen már nem és véget akarsz vetni. Tedd meg magadért és ne bújj álarc mögé, mert azt már mondtam, hogy kevesen tudják viselni. Mondd meg, ha mást szeretsz, mondd meg, ha rossz valaki az ágyban, mert ne te szenvedj.
És a legfontosabb! Magadért tedd meg, hogy boldog legyél.
Szóval. Hajrá EMBEREK!

Alak

Olyan sokszor látom, hogy csak a tökéletes alakú nőket keresik a férfiak. Úgy döntöttem, hogy írok már erről egy blogot, hátha a nők felébrednek és rájönnek arra, hogy egy férfi sem ítélheti meg őket az a alakjuk miatt, mert a férfiak sokkal, de sokkal pocsékabb külsővel vannak megáldva, mint mi nők. Nagyon sokszor elvárják a nőktől, hogy ilyen meg olyan diétákkal legyenek egyre csinosabbak. 36 éves vagyok és egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit gondol az alakomról. Voltam 96 kilós is egy betegség miatt, de akkor is szerettek. Voltam már 54 kiló is, csont és bőr egy trauma miatt és egyáltalán nem éreztem jól magamat. Ömlik a sok szenny a médiából, hogy ilyen-olyan tyúkszarokat egyél meg ezt meg azt vedd meg és majd olyan alakod lesz, mint egy modellnek. Sanyargassad magadat, mert az jó. Nem. Mozogjál, ha van kedved és egyél azt amit kívánsz. Ha mozogsz, akkor semmi baj nem lesz. Én is szeretnék lenni 1,85 cm magas, de csak 1, 72 vagyok és ezzel be is kell érnem. Folyamatosan fogyókúrázom, de ez abban merül ki, hogy nem eszem szénhidrátot és miután májbeteg voltam sok mindent nem is tudok enni. Laktózérzékeny vagyok és a legrosszabb ez, mert bizony szeretem a friss tejet, de nem ihatom. Éppen ezért nem foglalkozom az alakommal csak amennyit megkíván. Szerencsés is vagyok, mert azért nem vagyok egy disznó, de azért oda kell figyelnem. Hála istennek az édességet utálom, sosem szerettem. Nem is tudom mi az a reszketés a csokoládéért. Viszont senkitől nem tűröm, hogy az alakommal bántson vagy megjegyezze, hogy híztam vagy éppen fogytam. Látom magamon, mert van szemem és van tükör is a lakásban. Nem félek az alakomtól nem félek belenézni a tükörbe, mert Nő vagyok és vannak hibák a testemen, de attól még ember vagyok. Érző lélek, akinek már már látszanak az évek a testén, akinek már nem biztos, hogy olyan tökéletes az alakja, mint 18 évesen. megjegyzem, hogy sokkal jobban nézek ki, mint a mai fiatalok és sokkal kívánatosabb vagyok, mert nem szakadok át, mint egy deszka. És nehogy már egy férfi szóljon meg azért, mert milyen alakom van, vagy egy férfi bíráljon. Milyen jogon? A férfiak többsége nem is olyan arányos. És utálom a kigyúrt manuszokat is. És nehogy már egy alakot szeressenek. Belül sokkal értékesebbek a nők, mint kívülről. Mert ahogyan már többször mondtam lehet, hogy kívülről olyan szép egy nő meg csinos, de belül tuti rohadnak ők. A vékony nőket igen megnézik meg álmodoznak, hogy de jó lenne gerincre vágni, de azért valljuk be, hogy nagyon sok férfi pocsék az ágyban. Valószínű, hogy ezeknek a nőknek nem is férfi jelleme kell, hanem a pénztárcája és ilyenkor meg tök mindegy, hogy egy férfi, hogy néz ki. Vannak nők, akik meg is érdemlik, hogy pontosan használati tárgyak legyenek. Ők erre valók. De egy valódi Nő, az szeretetet vár el és tiszteletet. Egy valódi Nőnek fontos a külső, de csak arányosan. Nálam fontos a kéz, a cipő, a higiénia. Ettől fontosabb nincs is. Utálom a büdös embereket, akiknek lehet, hogy van pénzük, de egy igénytelen flótások. Olyan jó lenne már leakadni arról, hogy ilyen meg olyan nők legyenek, akikre éppen élveznek a címlapokról. Legyen már az menő, hogy nem vakolják be a nők a pofájukat és tiszták. Szeressék már a férfiak a nőket nem a gumibabákat! Ne az ostoba nő kelljen már egy igazi férfinak ( ha létezik ilyen ), hanem a kedves, ápolt Nő. És akkor valószínű minden kerek lesz.
De addig is. Ha te mint pasi nem vagy tökéletes, mert egy törpenövésű, gazdag, vagy éppen magasabb, de stílustalan pasas vagy, akkor ne legyenek már igényeid a nők felől. Előbb tedd magadat rendbe és utána ítélkezz, hogy a valód nő hogyan is néz ki.
Elmondom amúgy! A valódi nő él. Mosolyog, szeret és pont beleszarik, hogy itt-ott nem tökéletes!

Egy élet margójára

Az, hogy a világban barátságok köttetnek az egy nagyon jó dolog. De ezeknek valahogyan életre szólónak kellene lenni. Vannak akikkel szövetséget kötünk egy életre, vannak akikben nagyot csalódunk és eltávolítjuk a köreinkből, de vannak akik felszínesek és azok is maradnak. Sokszor hallom vissza, hogy valaki azt mondja, hogy a barátnőm vagy ismer. Nem! Nekem vannak barátnőim, de őket személyesen ismerem és ha az éjjel közepén felköltenek is tudom a nevüket még a számukat is. Nekem Ők jelentik a barátságot. Vannak rosszabb pillanataink és vannak ugyan csaták, de ezeket lejátsszuk és az élet megy tovább. Ők fontosak, értük mindent. Úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, mert én vagyok az közülük, aki a legjobban parázik és aggódik mindig. Figyelem minden rezdülésüket és tudom, hogy éppen kinek milyen a viselkedése vannak-e gondok vagy éppen felhőtlenül boldogok. Ilyen is és olyan is van, mert emberek vagyunk, halandók és sebezhetőek. Mondjuk én foggal-körömmel védelmezem őket és bárki veszi a szájára bármelyiket vagy egyetlen szóval is bántja, akkor annak egy életre befellegzett. Én nem feledek. Mostanában annyi szörnyűséget lehet hallani, hogy velem egykorúak és tőlem fiatalabbak is meghalnak, öngyilkosok lesznek. Nagyon sok szuper barátságot ismer mindenki gondolom, de ennyi felületes idióta nőt még nem láttam. Vannak itt olyan kirakat barátságok, hogy az eszem megáll. Éppen azzal barátkoznak, akivel lehet menni inni, vagy éppen kábítószerezni, de az nem fontos, hogy ismerjék a barátság fogalmát, vagy egyáltalán tudják értelmezni, hogy mit is jelent és milyen jelentősége van. Ebben a kis városban, mint Miskolcon amúgy is olyan álszent barátságok köttetnek, hogy éppen ki kivel kefélt és a volt csaját tapossuk el és most amúgy is te is lefeküdtél azzal, de legyünk barátok, hogy az eszem megáll. Azt nem veszitek észre, hogy ezeknek semmi, de semmi értelme nincsen az ég világon. Felszínesek vagytok, álszentek és a komoly dolgokat nem veszitek észre. Hogy lehet a mai világban olyan, hogy a barátságokban elveszítjük azt akit amúgy szövetségesünknek gondolunk. Hogy engedhetitek meg azt, hogy a barátnőtök bármilyen rossz döntést hozzon és ezzel véget vessen az életének? Hogy tehetitek azt meg, hogy nem veszitek észre, hogy valaki egy élő halott mellettetek és olyan döntést hoz, hogy soha többé nem láthatjátok? Elmentek pózolgatni a szaros világba a szaros lelketekkel és azt nem veszitek észre, hogy a másiknak a legnagyobb szüksége van a barátnőre, hogy ott valami nem stimmel? Mert nem vagytok igazi barátok! Nem vagytok azok, mert igen te aki olvasod a blogomat, te is lehet csak egy kukkoló, álszent, idióta vagy, mert semmiért nem vállalsz felelősséget, mert egy gyáva vagy és alattomos ember. Mert tényleg nem mindenkinek osztottak gerincet és empátiát. Én soha a büdös életben nem engedhetem meg magamnak, hogy arra a kb. 10 emberre ne úgy figyeljek, akik igazán a barátaim. Mindent tudok róluk. És azonnal orvosolom és azonnal ott termek még ha néha idegesítő is vagyok. De soha a büdös életben nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy ha valamelyiket elveszíteném. Igen. Mi is átéltünk szarokat, mi is szenvedtünk eleget és igen voltunk mi is betegek. De megoldjuk egymás között és bárkit talpra állítunk. Nem hagyjuk, hogy elveszítsük egymást, mert meghalni nem 30 meg 40 évesen kell, hanem szépen elaludni 80 éves kor felett. Az a baj, hogy buták az emberek és átlagosak, mert észre sem veszik, ha pszihés a baj. Titkolják az emberek, pedig semmi de semmi szégyellni való nincs benne. Mindenkinek vannak mélypontjai. És ezeket kezelni kell, ha valaki nem tudja, akkor kutya kötelessége a családnak és a barátoknak rájönni, hogy mi a megoldás és ott állni mellette amíg kell. És ha évekig, akkor évekig állsz ott. Hányan játszották már meg magukat, hogy ennek meg annak mekkora barátnői voltak. A nagy lófaszt. És amikor valaki végleges döntést hoz ott, akkor hol voltatok vagy hol vagytok?
Egy biztos. Ha barát vagy, akkor ha vért szar is ott kell lenned a másik mellett és tudnod kell, hogy mikor van rád szüksége. Nincs olyan, hogy azokat akikkel együtt nőttünk fel sorra elveszítjük. Észre kell venni, hogy baj van és igen is segíteni kell, nem a saját szaros életeddel foglalkozni olyankor, hanem menni, menni, menni.
Mert sosem tudhatod, hogy ki mikor lép egy végzeteset. És akkor mondhatod, hogy te barát vagy. Nem. Te egy nagy lófasz vagy.
Egy biztos. Azért vagyok különleges, mert nem állok be soha a büdös életbe a birkák közé. Igen. Sokan azok vagytok. Mindig  ott vagyok még ha buzerálom is a barátaimat, de ez sosem érdekelt, mert tudom, hogy akkor is szeretnek.
De soha nem hagyhatom magára őket, mert ők beengedtek a szívükbe és az életükbe és felelősséggel tartozom értük. Óvom őket legjobb tudásom szerint, védelmezem őket a páncélommal.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy most aki fontos neki, hívja fel és kérdezze meg, hogy minden rendben van-e? Kérdezzétek meg, hogy hogy vannak azok akiket szerettek. Önzetlenül, feltétel nélkül.
Isten Veled.

Túl a csúcson

Miután túl vagyunk a januáron és egy-két bulikán, úgy gondoltam, hogy összegzem már megint a napokat/heteket. Nagyon klassz programokkal teli hónapunk volt és tényleg, ahogyan a Borsó mondta, ha vannak barátaid, akkor szerencsés vagy, ez most nagyon igaz. Én még ilyen elszánt, kedves, őrült, idióta, szeretetteljes barátokat még nem láttam. Vannak körülöttünk olyan barátságok, hogy csak lesek, mert van, hogy le is köpik egymást a barátnők vagy éppen a saját barátnőjük férjével kefélgetnek. na de amúgy egyszer minden kiderül és ilyenek nálunk nem lehetségesek. Ezek az emberek egytől-egyig fantasztikus egyéniségek és bármi van mi tényleg ott vagyunk egymásnak. Jól érezzük magunkat együtt és olyan fergeteges hangulatokat teremtünk, hogy minden péntek/szombat valamiért emlékezetes nekünk. Nem számít, hogy milyen ruha van rajtunk és nem számít, hogy ki mit hoz, egyszerűen a barátság szót ismerjük. És a legfontosabb ebben a világban. Azért a komfort zónánkból ki szoktunk mozdulni és meglátogatunk  egy-egy szórakozóhelyet, bár ebben a városban ( Miskolc ) egyáltalán nem is létezik szórakozóhely. Két hely van ami a megyében jó az az Impresszó és a Sárga Borház vendéglő és itt azt hiszem a kört be is zárhatjuk. De ezek éttermek, kifinomult embereknek. Miután bemerészkedtünk megint a városba, így azzal kell számolni, miután én egy nyers nő vagyok, hogy valami az biztoskurvaisten, hogy nem fog nekem tetszeni. :) De általában semmit nem szólok. Az, hogy ha nem az asztalnál van felbontva az italom azt alapból visszaküldöm ezt  tegnap is sikerült megvalósítanom. :) Ez van. Körbenéztem megint, hogy az emberek milyenek a mai világban. Egy fantasztikus születésnapot ünnepeltünk. A Borsóét. De azt kell mondjam, hogy mi annyira tökéletes nők vagyunk, hogy nem nagyon volt vetélytársunk. Nem foglalkozunk sem a korunkkal sem azzal, hogy éppen mennyi kilók vagyunk. Na jó én igen, mert állandóan azon agyalok, hogy a francba lehetne lefogynom egy kicsit, de miután most ezt nem tudom kivitelezni, így marad a sopánkodás. :) Szóval megint idétlen huszonéves pasasok, veséjüket csupaszon hagyó huszonéves lányok illegnek billegnek és közben egyre jobban rájövök, hogy fantasztikus harmincontúli NŐK vagyunk. A férfiak kihaltak már és talán fel sem ébreszthetőek. Nincs már férfiasság, csak idétlen, koszos cipőjű, analfabéta férfiakkal van tele és persze nőkkel a világ. Nincs tartás, nincs semmi báj, nincs egyéniség. Odajött hozzám egy régi ismerősöm, aki nagyon bírja amúgy a flegma, nyers stílusomat, hogy olyan nézésem van, hogy fél tőlem. Igen lekezelő, erős nézés, de emögött csak a nagy csodálkozás van amúgy ezeken az éjszakákon. Azt mondta, hogy fél tőlem. örülök, hogy így gondolja. Féljen is. Tartson az a férfi tőlem, akinek nincs vér a pucájában. És akinek meg van az persze ki is tudja mutatni. Annak nem kell a keménységem. Szóval. feltűnőek, szabadok, boldogok és mérhetetlenül gazdagok vagyunk, mert nekünk vannak barátaink. Ettől nagyobb kincs nincs. És mi sosem adjuk fel a csúcson sem. Mi továbbmegyünk, Szeretünk. Élünk. Nevetünk. És tisztelünk.