Miután túl vagyunk a januáron és egy-két bulikán, úgy gondoltam, hogy összegzem már megint a napokat/heteket. Nagyon klassz programokkal teli hónapunk volt és tényleg, ahogyan a Borsó mondta, ha vannak barátaid, akkor szerencsés vagy, ez most nagyon igaz. Én még ilyen elszánt, kedves, őrült, idióta, szeretetteljes barátokat még nem láttam. Vannak körülöttünk olyan barátságok, hogy csak lesek, mert van, hogy le is köpik egymást a barátnők vagy éppen a saját barátnőjük férjével kefélgetnek. na de amúgy egyszer minden kiderül és ilyenek nálunk nem lehetségesek. Ezek az emberek egytől-egyig fantasztikus egyéniségek és bármi van mi tényleg ott vagyunk egymásnak. Jól érezzük magunkat együtt és olyan fergeteges hangulatokat teremtünk, hogy minden péntek/szombat valamiért emlékezetes nekünk. Nem számít, hogy milyen ruha van rajtunk és nem számít, hogy ki mit hoz, egyszerűen a barátság szót ismerjük. És a legfontosabb ebben a világban. Azért a komfort zónánkból ki szoktunk mozdulni és meglátogatunk egy-egy szórakozóhelyet, bár ebben a városban ( Miskolc ) egyáltalán nem is létezik szórakozóhely. Két hely van ami a megyében jó az az Impresszó és a Sárga Borház vendéglő és itt azt hiszem a kört be is zárhatjuk. De ezek éttermek, kifinomult embereknek. Miután bemerészkedtünk megint a városba, így azzal kell számolni, miután én egy nyers nő vagyok, hogy valami az biztoskurvaisten, hogy nem fog nekem tetszeni. :) De általában semmit nem szólok. Az, hogy ha nem az asztalnál van felbontva az italom azt alapból visszaküldöm ezt tegnap is sikerült megvalósítanom. :) Ez van. Körbenéztem megint, hogy az emberek milyenek a mai világban. Egy fantasztikus születésnapot ünnepeltünk. A Borsóét. De azt kell mondjam, hogy mi annyira tökéletes nők vagyunk, hogy nem nagyon volt vetélytársunk. Nem foglalkozunk sem a korunkkal sem azzal, hogy éppen mennyi kilók vagyunk. Na jó én igen, mert állandóan azon agyalok, hogy a francba lehetne lefogynom egy kicsit, de miután most ezt nem tudom kivitelezni, így marad a sopánkodás. :) Szóval megint idétlen huszonéves pasasok, veséjüket csupaszon hagyó huszonéves lányok illegnek billegnek és közben egyre jobban rájövök, hogy fantasztikus harmincontúli NŐK vagyunk. A férfiak kihaltak már és talán fel sem ébreszthetőek. Nincs már férfiasság, csak idétlen, koszos cipőjű, analfabéta férfiakkal van tele és persze nőkkel a világ. Nincs tartás, nincs semmi báj, nincs egyéniség. Odajött hozzám egy régi ismerősöm, aki nagyon bírja amúgy a flegma, nyers stílusomat, hogy olyan nézésem van, hogy fél tőlem. Igen lekezelő, erős nézés, de emögött csak a nagy csodálkozás van amúgy ezeken az éjszakákon. Azt mondta, hogy fél tőlem. örülök, hogy így gondolja. Féljen is. Tartson az a férfi tőlem, akinek nincs vér a pucájában. És akinek meg van az persze ki is tudja mutatni. Annak nem kell a keménységem. Szóval. feltűnőek, szabadok, boldogok és mérhetetlenül gazdagok vagyunk, mert nekünk vannak barátaink. Ettől nagyobb kincs nincs. És mi sosem adjuk fel a csúcson sem. Mi továbbmegyünk, Szeretünk. Élünk. Nevetünk. És tisztelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése