Királylány mese

Pár napja azon töprengek, hogy leírjam-e ezt a királylányos történetet, de úgy döntöttem megteszem. Teljesen örömmel tölt el, hogy létezik ilyen és még létezik szerelem, olyan igazából szerelem. Nem ismerem a történet szereplőit. Csak mutogattak fényképeket róluk és, hogy a lánynak milyen szerencséje van. Majd kiderül...
Volt egy lány, aki városunk egyik kis foltja volt. Egy szürkeség, egy semmi átlag feletti dolog. Egy egyszerű vidéki lány. Mai napig senki nem tudja, hogy lett a szürkéből előkelő dáma, de ez szerintem nem is lényeges. valahogyan adta a sors neki és élt is vele. A dús gazdag férfi kikukázta a mi kis szürke gerlénket és hipp-hopp megváltozott minden egy csapásra. Egyszer csak a szürkeségből színes, pompás élete lett. Annyi képet láthatunk róla szebbnél szebb ruhákban és tájakon, hogy az ember lánya bele sem mer gondolni, hogy mi lenne ha vele is megtörténne. Nézegetve a képeket csodálom, hogy valaki kiteregeti így az életét, de nem vagyunk egyformák. Mindig is nevettem azokon a lányokon, akik más tollával ékeskednek. Mert mondjuk meg őszintén, hogy ennek a lánynak ez nem adatott meg életében, tehát amit látunk az csupán egy másik ember élete. Nem az övé. Ő csak belecsöppent valamibe, amivel nagyon jól játszik. és milyen jó, hogy vannak ilyen nők, akik tiszta lélekkel tudnak játszani... Pompa, csillogás. De vajon őszinte? Van olyan, hogy őszintén látják ezek a lányok az értéket abban a férfiban? Látják magát a férfit? Nem hiszem. ha látná nem látnánk nap, mint nap az életüket. Az ilyet rejteni kell, mert az az igazi szerelem nagy kincs. Az két ember élete. Egy holt biztos. Az a raklap smink és eredeti Rolex sosem fogja pótolni azt az igazi ölelést, amit az érzelmek tudnak adni két embernek. Azt sosem. és valószínű a kis szürke galamb ezt sosem fogja megtudni, mert lehet minden csillog most körülötte, de egyszer poros lesz a sok sok csillogó ékszer körülötte és más látja majd meg a férfiban az értékeket.

Van, hogy hibát követünk el

Vannak olyan pillanatok az életünkben amikor még nem tudunk reálisan dönteni bizonyos dolgok felett és van, hogy sokat várunk egy jó döntés meghozataláig. Semmi baj nincs ezzel, mert kitűnően követhetjük a belső megérzéseket és soha semmit nem kell így megbánni. Pontosan akkor jön el az ideje mindennek, minden döntésnek, amikor ott abban a pillanatban meghozzuk rá a döntést. Nem erőltethetjük  azt, amiről még nem is tudjuk, hogy majd mit tesz, vagy éppen mit vesz el az életünkből. A rosszat pontosan úgy kell felfognunk mint a jót. Semmivel nem különb a két dolog és az érzés, csak annyival, hogy kicsit később vagy hamarabb jövünk rá dolgokra. Ha hagyjuk a mederben a vizet szépen csordogálni, akkor minden rendben lesz. Lehet, hogy addig néha-néha kiönt a víz, de azt túléljük, mert olyan képességekkel vagyunk megáldva, hogy az ösztön erősebb bármi másnál. Harcolhatunk, lázadhatunk, de ha hagyjuk a dolgokat szépen menetelni az életünkben, akkor bizony eljön mindennek az ideje. Néha azért lehet taktikázni, mert attól jobb érzés nincs a világon. Attól feltöltődsz és erőt kapsz, és miután huncut dolog, így még mosolyt is csalhat az arcodra. Nem kell erőlködni csak abban élni amit a pillanat megad nekünk.  Ha eljön az idő meghozzuk a döntéseket. reálisan. Átgondolva.  Kinek hamarabb jön el, kinek később. Egy holt biztos: a  döntéseink egyszer csak eljönnek és akárhogyan is van mindig meghozzuk őket abban a pillanatban amikor arra szükségünk lesz. Nekünk, a lelkünknek, a világnak. De addig meg menetelünk előre, tesszük a dolgunkat, szeretjük a levegő illatát, az esőt, a barátokat... Mindent  amit az élet adott nekünk. Hajrá!

Fesztiváloztunk

Volt itt ez az EFOTT. Egyszer voltam a Szigeten, de akkor is szigorúan kettő azaz kettő koncert erejéig. És talán ennyi elég is volt a fesztiválozásból. Most elmerészkedtem az EFOTT-ra. Amúgy is a születésnapom volt. Mondom akkor hajrá. Már eleve míg a bejárathoz értünk annyit kellett gyalogolni, hogy legutóbb középsikolás koromban gyalogoltam ennyit. Az meg már jó régen volt. nem vagyunk sem egyetemisták sem most végzettek, de hatalmas erővel vonultunk, ahogyan azt a nők teszik. Már ott az úton egy fiatal pasas, mert ezek még nem férfiak úgy belefújta a pofámba a füstöt, hogy én azon mód jeleztem, hogy pajtikám vagy mögém jössz vagy eldobod azt a szart vagy köpsz egy vérset és eriggggyyy az SBO-ra, hogy a tüdőosztály felvegyen vagy 5 napra. És nézett. persze mögém jött a csámpás lábával és olyan vádlival, amit még életemben nem láttam. Beértünk. Kanapék fogadtak és a hömpölygő részegség. Fiatalok jöttek-mentek ordítottak. Én már abban a pillanatban tudtam, hogy nem az én világom ez. Na de hát a fesztiválozást azért ki kell próbálni és örüljek, hogy van lehetőségem erre. Megérkeztünk, találkoztam sok sok ismerőssel, akik köszönteni akartak ölelésekkel, de miután én egy nagyon steril ember vagyok nem ölelkezem igazából senkivel, és most jelzem mindenki felé, hogy attól a naptól kezdve senkinek nem adok puszit csak a legközelebbi barátaimnak. És ezt mindenki úgy fogja fel ahogyan akarja. Nem kell lenyalni egymást. Itt szokás ez csak kis hazánkban. Szóval megérkeztünk a tett helyszínére a koncertekhez, a színpadokhoz. Az, hogy több színpadról más más idióta tüc-tüc zene szólt már meg sem lepődtem. Amúgy ha elolvastam a programot kb 4 előadót ismertem és ebben a Korda házaspár is benne volt. Igazából én jazz-t hallgatok többnyire és nem tagadom ezt is fogom szeretni. Nem kell ezt szégyellni. Mindenki más más, de néha jó egy kicsit a komfortzónából kilépni. Szóval jött felém 20 éves egyetemista, hogy de márpedig ő megölelne, akit a Rauch-os flakonommal basztam fejbe és egy perc alatt el is húzott a picsába. Azután láttam alvó, a saját hányadékában fekvő embereket, dagadt tiniket forró nadrágban egy szál bikini felsőben telis tele narancsbőrrel, szájából kilógó cigarettázókat miközben beszélnek, köpködő nőket/pasasokat, csókolózó párokat, az úton eldobott használt óvszereket. Kinyílt a világ előttem. Sok sok szülő elképzelni sem tudja, hogy gyermekük, hogyan viselkedik. Láttam ismerősöket is lányokat-fiúkat vegyesen, akik nem az allergiát csillapító gyógyszertől voltak mondjuk kábultak, hanem gondolom halálra itták/szívták magukat. Senki ne jöjjön azzal nekem, hogy nincs jelen a kábítószer. Sajnos jelen van, de egy ember sem lesz több, ha ezekkel tud csak szórakozni, sőt egy szánalmas paraszt. És valljuk be, hogy tudjuk, hogy ki városunk fő kis szívói és alkoholistái, de hát így kerek a világ velük és van akit ennek ellenére szeretünk.Koncertek jöttek mentek volt táncika, de én csak inkább lötyögtem és igazából állok egy helyben, de attól belül örülök és boldog vagyok csak közben döbbenek is. Volt egy nagyon menő hely a miskolci sznob, semmitmondo alakoknak is, akik biztosan jót menőztek a DIVINO standjánál, mert az most olyan nagy divet, de sajnos ehhez ezek az emebrek soha, de soha nem fognak felnőni, hogy értség is amit isznak és ne csak pózoljanak. Nem csalódtam, hisz pontosan azok az emberek álldogáltak ott menőben, akiket ti is ismertek és akik szinte egy fabatkát sem érnek, de a póz az megy. Nyilván itt is meg kell mutatni magukat ezeknek az embereknek. Sikerült. Én csak mosolyogtam.
 Aztán elmentem pisilni is ám. De sajnos annyit kellett várni arra az ocsmány Toitoi-ra, hogy gondoltam egy bokorban akármi is van sokkal de sokkal egészségesebb hisz gyermekkorunkban is így csináltuk a nagyi kertjében. :) És egy bokrot ki is néztem magamnak, ahol nagy megdöbbenésemre egy fiatal lányka éppen furulyázott, de persze nem 2. éves zeneművészeti hallgató lehetett. Mondtam egy elnézést, majd lejött a hangszerről és azt mondta nekem, hogy semmi baj. Sosem gondoltam volna még legmerészebb álmomban sem, hogy ennyi tehetséges zenész van kis hazànkban. Hogy itt mennyi fuvolista, oboista, klarinétos végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolán, hogy itt mindenki meg tudja szólaltatni a hangszert bàrmilyen körülnények között. Mély megdöbbenéssel mentem vissza Pataky Attila koncertjét hallgatni és némán tűnüdtem, hogy " miafasztkereselteittTeckókam" ? És azon tűnődtem, hogy mivé lett a világ. Majd a koncert végeztével elindultam haza. Tanulságos volt Tényleg a fiatalság bolondság.
Egy biztos. 35 évesen eljutottam ide és azt hiszem többet nem vágyom rá, meghagyom azoknak, akik tényleg szeretik ezt a közeget és tényleg nem pózolni mennek ki, hanem, hogy jól érezzék magukat, hogy a fesztivál minden egyes kis porszemét beszívják és töltődjenek, a jövő nemzedékének, akik nyomják év közben az egyetemek padjait, az egy éjszakás lányoknak és még sorolhatnám.
Én mindent megtettem és boldog vagyok, hogy részese lehettem a csodás születésnapomon ennek is, mert nagyon sokat tanultam belőle.Ennek a fiatalságnak meg csak annyit üzenek: Mi is voltunk fiatalok és sokkal, de sokkal szebb volt a mi fiatalságunk. Sosem fogjátok megtudni...

Köszönöm

35. Talán pont a fele. Már megérte. Minden egyes fájdalma és öröme. És Te aki ma gondoltál rám valamilyen okból az életem része vagy. Tettél hozzá vagy éppen elvettél. Teszed most is. Adtál örömteli.pillanatokat, vagy bántottál, vagy csak szerettél, de volt, hogy gyűlöltél. Én pont ugyanezeket tettem vagy éppen nem. De adott a sors az életembe és ezért hálás vagyok. Hálás nektek, hogy nem éppen egy átlagos ember ismerősei, barátai lehettek. Volt, hogy csalódtam benned, szerettelek a végsőkig, örültünk egymásnak, mosolyt csaltunk az arcunkra, gyűlöltél. De valamiért itt vagy. Mert tudom, hogy ki kell mutatni az érzéseket. Ha nyersen is de megteszem. A második családom vagy te is, aki most ezt olvasod.
És itt vannak azok az emberek akik a barátaim. Szövetségben. Nekik mindenért hála. A nehéz napokért, a mosolyokért, a döbbenetért, a jó programokért, a mély beszélgetésekért. Értetek. Aranytestűért, aki az első volt és legyőzött mindenkit éjfélkor, A  férjének, hogy szólt, hogy éjfél van és, hogy ilyen csodás gyerekük van. Titkos későnek hogy van. Hogy megtanultam milyen ha valaki késik, hogy Tuncsi első lélegzetvételét láthattam, hogy egyszerűen ő egy csoda úgy ahogyan van, mert megfejthetetlen. A Kárbónfulsz szerelmesének, hogy tudom mit jelent a Nyuszi szó és, hogy az erős jelleme néha igenis tesz az ember mellé, az anyajegyek tudójának, hogy a finom mozdulatokat és az illemet és a bájt tanulhatom tőle. Ancsikának, hogy évek óta van és, hogy a legnagyobb szarban ott volt és mindig itt lesz. A gyerekem anyjának( nincs gyermekem ezt csak kevesen értik ), hogy egy távoli országból eljött és végre itthon van velem és mindenben mellettem áll és első szóra itt van mellettem még éjjel is. Emmának, aki nem az éter szerelmese, de bölcs és tapasztalt.
És neked! Aki ott vagy hátul. Bármi is van ott vagy. Figyelsz. Mindent tudsz, de a sors ezt a szerepet adta neked. Tudom, hogy az egyetlen vagy aki feltétel nélkül szeret, de ezt onnan kell tenned a távolból. Jó érzés, hogy van ilyen. Létezik. S te pontosan fogod tudni, hogy rólad van szó. Tudom, hogy most elérzékenyülsz. De büszke vagyok rád. Köszönöm, hogy vagy.
Ès végül azok akik itt vannak de talán semmit sem tudnak rólam. Köszönöm, hogy gondoltál rám. Ha egy percre is az évek során mosolyt csaltam az arcodra, akkor megérte. Köszönöm ha egy percet is beszéltél a hátam mögött, mert ezek szerint foglalkozol velem, még ha te azt gondolod, hogy nem. Nekem lehet eszemben sem vagy. Köszönöm azoknak, akik bepróbálkoztak, a lökötteknek, a kedveseknek, a szánalmasoknak, a papírkutyáknak, a menő pasasoknak, az érzéketleneknek, a kedveseknek, a naiv embereknek, a hóhányóknak, a hazugoknak, a banditáknak, a macskajancsiknak, az arcoknak, a szerencsétleneknek, a többnek mutatom magamat, de egy nulla vagyok-nak, akik valaha megbántottak, akik szerettek, akiknek fontos voltam, akiknek fontos vagyok, akik öleltek, az öregeknek, a fiataloknak, a szépeknek, a csúnyáknak, a gyerekeknek, a nőknek, a férfiaknak... Nektek!!!
Mindenkinek köszönöm.
Ui: Annak az egy embernek meg különösen, akinek nem kell közösségi oldal, mert mindig tudja, hogy ma az én napom van és mindhalálig szeret...

Visszatérő vendégeink.

Annyit kacagok bizonyos visszatérő dolgokon. Annyit hallom a barátnőimtől, hogy férfiak milyen dumával rázzák le őket vagy éppen miket találnak ki saját maguk megnyugvására. Minden férfi aki fél egy kapcsolattól magát azzal nyugtatja, hogy ő egy bandita és amúgy sem vágyik semmire, mert jól elvan. Szuper is lenne, ha egyszer az életben ez igaz lenne. De! Ezek a férfiak vágynak a leginkább a szeretetre a szerelemre. Megnyugtatják magukat és ostoba mondatokkal próbálnak a világ felé nyitni, ami néha már a szánalmas kategória. Sosem értettem, hogy mire jó ez. Miért nem mondják ki az emberek azt amit szeretnének? Miért kell köntörfalazni? Miért kell másnak látszani, mint amilyenek. De hozzáteszem, hogy ezt olyan férfiak teszik meg a nőkkel, akikért egy fillért sem adnék, mert egy macskajancsik, és azok is maradnak. Az úriember tudja, hogy mit akar és nem bújuk a sok szaros kifogásai mögé. Ő nem. Ezt csak azok a férfiak teszik meg, akik semmilyen érzéssel és semmilyen lélekkel nem rendelkeznek, de abban biztosak, hogy bárkit megkaphatnak. Mondjuk a bárkit csak arra értem, ha van elég pénze ahhoz, hogy ezzel hódítsa a nőket. De egy épp elméjű nőnek ezek a flótások nem kellenek. Bárhogyan is nyugtatja magát a férfi, igenis szüksége van a nőre, szüksége van a szenvedélyre, még ha ettől elzárkózik, mert azt hiszi azzal megmarad a férfiassága.

Könnyet jött, könnyen ment

A férfiak alapvetően furcsa lények. Ilyenek a nők is csak valahogyan másféleképpen. A férfiak nem szeretik a kötöttségeket. Ezt halljuk úton útfélen. De akkor az a sok férfi, akik házasságban  és kapcsolatban élnek az azt jelenti, hogy valamiféle lágerben élnek? Vagy azok kivételek? vagy ők csalják folyamatosan a másik felüket? Vannak férfiak, akik bepróbálkoznak a nőknél, majd ha nem sül, akkor továbblépnek. Ezt hallom mindig a kedves barátnőimtől, hogy férfiak ha nem állsz készen a szexre és csakis a szexre, akkor pattintanak, mert ahhoz, hogy meghódítsanak vagy küzdjenek érted az már megerőltető nekik és amúgy sem képesek ilyen ostobaságokra pazarolni a drága idejüket. De akkor meg miért várják el, hogy a nők kedvesek, odaadóak, alkalmazkodóak  legyenek. Miért? Amikor ők aztán csak a könnyű prédát kedvelik. Azt aki ha sül a hülye dumájuk az ágyban landolnak. Az a baj, hogy a férfiak 80-90%-ának hülye, idétlen, ostoba, idióta dumája van. Nagyon viccesek, de ezt csak az igazi, okos nők tudják felismerni.  És éppen a minap mondta egy nagyon okos, nős ismerősöm, hogy az okos nőket nem szeretik a férfiak.  Persze ezen már nem is csodálkozom, de ehhez csak annyit tennék, hogy ezek az emberek az igazi szánalmas macskajancsik. Persze tudjuk, hogy a 10-es IQ-val rendelkezőek sokkal könnyebb alanyok a férfi számára, mint az okos nő, akinek nem kell könyörögni egy "verjél már be egy szöget a falba" mondatokkal a férfi felé. Mert ő odamegy és beleveri a falba. Ezt nem szeretik a férfiak, csak ezzel az a baj, hogy ha a férfi be is veri azt a szöget az tuti ferde lesz. Nyilván sokkal könnyebb egy taxit hívni annak a nőnek, aki felmegy a férfi lakására és pár órás légyott után már ki is dobhatja a férfi. Teljesen egyszerű dolog ez. A férfiak sosem küzdenek, bár tudok olyanról, aki századszorra is megpróbálta és elnyerte a lány szívét. De ezt időpazarlásnak fogják fel a férfiak és mondjuk ki, sokkal jobb egy röpke pár óra egy naiv lánnyal, mint rettegni egy igazi nőtől, aki ha kell 2 perc alatt alsógatyában kidobja a férfit az utca közepére. Én is ezt választanám ha férfi lennék. De akkor valószínűleg sosem ejteném ki a számon, hogy nincs egy rendes nő a világon, mert a nők ilyenek meg olyanok. Akkor miért nem éritek be azzal a röpke pár órával és miért hallani azt állandóan, hogy nem lehet igazi nőket fogni, mert mind könnyűvérű?  Ti akarjátok ezt és ti teszitek a nőket azzá, amilyenek. Nyilván van kivétel, mert annak mindig kell lenni. A kifogásokkal nagyon sok nő már padlást tudna berendezni amiket hallok manapság a nőktől. A férfiaknak nincs idejük, elfoglaltak, most nem érek rá... annyi ilyen ostoba, hülye dumájuk van, hogy csak mosolygok. Tényleg arra van időnk amire szeretnénk és ebbe sem munka, sem család, sem egy atomtámadás nem szólhat bele. Mert az idő az múlik és azt soha többé nem hozhatjuk vissza. Tehát kedves férfiak: engedjétek be a nőket az ágyatokba, váltogassátok csak a vágyatoknak megfelelően a partnereiteket, használjátok ki a nőket, mert ez e legmegfelelőbb nektek. csak egyet ne felejtsetek el. Ezt a számlát nem a munkahelyeden nyújtják majd be vagy nem egy sárga csekken fog érkezni a postaládádba, hanem a való életben kapod majd vissza. És akkor gondold végig mit jelent a tisztelet. ha rájössz, akkor már megérte a büntetés, ha nem... életed végéig is gondolkozhatsz, sosem fogsz rájönni, hogy mi kell egy nőnek. Mert higgyétek el kedves férfiak: annak falak amiket át lehet törni, és vannak amiket nem.

Tudom, hogy nehéz

Van valaki, aki fontos nekem. Mindent megteszek érte. Tudjátok olyan értékes ember Ő. Nagyon sajnálom, hogy most elég nehéz időszakon megy át, de hiszem és vallom, hogy minden gödörből van kiút. Azt hiszem, hogy jó példa vagyok neki, hogy az én gödröm olyan mély volt, hogy ha nem éltem volna túl azt a mérhetetlen fájdalmat, akkor ma sem lennék már itt. Megtanultam, hogy nagyon értékes minden ember. Egytől egyik értékesek vagyunk, bár vannak, akik elég silányak lettek, de őket is el kell fogadnunk, mert a társadalom részei. Most az látom, hogy a fontos személynek nincs önbizalma. Nekem sem volt, pedig kívülről nagyon ment. De belül marcangoltam magamat, majd az egy évvel ezelőtti tragédiám ráébresztett, hogy magam számára a legcsodálatosabb vagyok és annyira nem érdekel, hogy ki hogyan vélekedik rólam. Tudom, hogy nagyon értékes vagyok és ezt az illetőnek is elmondom szinte nap mint nap. Tudja is, hogy néha olyanokat rúg belém, de az egyetlen, akinek megengedem, mert táplálja az életemet és még ha néha nem őszinte, akkor is tudja, hogy bármi baj van vagy öröm, akkor ott leszek. Olyan csodálatos lány. Olyan nagy érték van a lelkében, hogy bárkinek tiszta szívvel ilyen nőt kívánnék. Ilyet, mert hibái ellenére is nagyon szerethető és olyan képességei vannak, hogy a puzzle darab másik része lehet valakinek. Nagyon jó kaszni, ahogyan a férfiak szokták mondani. Csak nem hiszi el most, hogy igenis ő egy csoda. Egy klassz csaj, akire valakinek szüksége van. Egészben. Tudja ő, de mindig kicsit később jön rá, hogy mi mindannyian szeretjük és a legjobbat akarjuk neki. Olyan ő nekem, mintha a másik felem lenne. Pár hónapja jöttem rá és azt hiszem, hogy az a bizonyos köldökzsinór az oka. Ő ezt tudja, hogy mire gondolok. Azt együtt vágtuk el. Bárhogyan alakult is itt vagyunk egymásnak. És vannak még ilyen együtt elvágott köldökzsinórok az életemben. AKiknek én is hálás vagyok, hogy ők a barátaim.
Tudom, hogy nehéz most neki, mert olyan a lelke amit egy pillanat alatt lehet összetörni és tudom, hogy sok sok sebből vérzik. De egyet tudok. Minden elmúlik és mindig csak a jóra emlékszünk. Én is annyi mindenen nevetek már a múltból.
Egy biztos. Hinni kell magunkban bármennyire is nehéz és néha úgy érezzük, hogy boldogtalanok vagyunk. Sosem állandó állapot, mert a boldogtalanság után jön a boldogság. Én tudom. 10 éve még nem hittem volna, hogy a július 18.-át megélem. Vártam 24 évesen, hogy csak sikerüljön. Akkor semmi nem számított csak, hogy a 24 meglegyen. Most 35 leszek és azt üzenem neked drágám, hogy 80 évesen nagyon sokat fogunk nevetni a vicces éveinken. De tudd! Én itt vagyok neked bármi van. Bárhogyan késel, bárhogyan mondod, hogy mindjárt hívlak... Én itt vagyok!!! És minden jó lesz! De ahogyan te nem tudtál nekem a gyászban segíteni csak mellettem álltál és magamnak kellett megoldani, így tudom, hogy te sokkal erősebb vagy és sikerülni fog. te leszel a világ legboldogabb embere... Tudom...