Pár napja azon töprengek, hogy leírjam-e ezt a királylányos történetet, de úgy döntöttem megteszem. Teljesen örömmel tölt el, hogy létezik ilyen és még létezik szerelem, olyan igazából szerelem. Nem ismerem a történet szereplőit. Csak mutogattak fényképeket róluk és, hogy a lánynak milyen szerencséje van. Majd kiderül...
Volt egy lány, aki városunk egyik kis foltja volt. Egy szürkeség, egy semmi átlag feletti dolog. Egy egyszerű vidéki lány. Mai napig senki nem tudja, hogy lett a szürkéből előkelő dáma, de ez szerintem nem is lényeges. valahogyan adta a sors neki és élt is vele. A dús gazdag férfi kikukázta a mi kis szürke gerlénket és hipp-hopp megváltozott minden egy csapásra. Egyszer csak a szürkeségből színes, pompás élete lett. Annyi képet láthatunk róla szebbnél szebb ruhákban és tájakon, hogy az ember lánya bele sem mer gondolni, hogy mi lenne ha vele is megtörténne. Nézegetve a képeket csodálom, hogy valaki kiteregeti így az életét, de nem vagyunk egyformák. Mindig is nevettem azokon a lányokon, akik más tollával ékeskednek. Mert mondjuk meg őszintén, hogy ennek a lánynak ez nem adatott meg életében, tehát amit látunk az csupán egy másik ember élete. Nem az övé. Ő csak belecsöppent valamibe, amivel nagyon jól játszik. és milyen jó, hogy vannak ilyen nők, akik tiszta lélekkel tudnak játszani... Pompa, csillogás. De vajon őszinte? Van olyan, hogy őszintén látják ezek a lányok az értéket abban a férfiban? Látják magát a férfit? Nem hiszem. ha látná nem látnánk nap, mint nap az életüket. Az ilyet rejteni kell, mert az az igazi szerelem nagy kincs. Az két ember élete. Egy holt biztos. Az a raklap smink és eredeti Rolex sosem fogja pótolni azt az igazi ölelést, amit az érzelmek tudnak adni két embernek. Azt sosem. és valószínű a kis szürke galamb ezt sosem fogja megtudni, mert lehet minden csillog most körülötte, de egyszer poros lesz a sok sok csillogó ékszer körülötte és más látja majd meg a férfiban az értékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése