Van, hogy hibát követünk el

Vannak olyan pillanatok az életünkben amikor még nem tudunk reálisan dönteni bizonyos dolgok felett és van, hogy sokat várunk egy jó döntés meghozataláig. Semmi baj nincs ezzel, mert kitűnően követhetjük a belső megérzéseket és soha semmit nem kell így megbánni. Pontosan akkor jön el az ideje mindennek, minden döntésnek, amikor ott abban a pillanatban meghozzuk rá a döntést. Nem erőltethetjük  azt, amiről még nem is tudjuk, hogy majd mit tesz, vagy éppen mit vesz el az életünkből. A rosszat pontosan úgy kell felfognunk mint a jót. Semmivel nem különb a két dolog és az érzés, csak annyival, hogy kicsit később vagy hamarabb jövünk rá dolgokra. Ha hagyjuk a mederben a vizet szépen csordogálni, akkor minden rendben lesz. Lehet, hogy addig néha-néha kiönt a víz, de azt túléljük, mert olyan képességekkel vagyunk megáldva, hogy az ösztön erősebb bármi másnál. Harcolhatunk, lázadhatunk, de ha hagyjuk a dolgokat szépen menetelni az életünkben, akkor bizony eljön mindennek az ideje. Néha azért lehet taktikázni, mert attól jobb érzés nincs a világon. Attól feltöltődsz és erőt kapsz, és miután huncut dolog, így még mosolyt is csalhat az arcodra. Nem kell erőlködni csak abban élni amit a pillanat megad nekünk.  Ha eljön az idő meghozzuk a döntéseket. reálisan. Átgondolva.  Kinek hamarabb jön el, kinek később. Egy holt biztos: a  döntéseink egyszer csak eljönnek és akárhogyan is van mindig meghozzuk őket abban a pillanatban amikor arra szükségünk lesz. Nekünk, a lelkünknek, a világnak. De addig meg menetelünk előre, tesszük a dolgunkat, szeretjük a levegő illatát, az esőt, a barátokat... Mindent  amit az élet adott nekünk. Hajrá!