2014. december 18., csütörtök

Bocsánatkérés

Pár hete nem voltam jól. És megbántottam valakit, akit nagyon szeretek. Nem vettem fel neki a telefont és nem reagáltam, pedig tudom, hogy semmi gond nem lett volna belőle. Már készültem, hogy megírom a világ előtt, hogy sajnálom. Most eljött a pillanat. Adrienn! Nagyon szeretlek és holnap szeretnélek felhívni, hogy bocsánatot kérjek, amiért megbízhatatlan voltam. Remélem olvasod és ha igen kérlek dobj már egy üzenetet rám, hogy hívhatlak-e vagy sem! Pontosan fogod érezni, hogy mi legyen a válasz. Bármi is lesz, elfogadom. Szeretlek és hiányzol!
Dínó

2014. december 15., hétfő

Társkereső

Csak kíváncsi voltam. Nem élek ezzel a lehetőséggel, mert pontosan leszarom, hogy mit hordanak össze magukról. Mondom belepillantok már ebbe és írok egy pár kis mondatot. Azt hittem, hogy leesek a székről. Tele van ismerős arcokkal. Ugye én itt csak a pasikat láttam. Olyan jó ez a Tinder, mert dobálhatod őket a picsába. Kettőt választottam ki, de pechemre ők is. :) wáháháháhá. Azért felvállaltam magamat és kitettem egy szupi kis eróóóótikus képet, miközben a Sugar Shop-os nyalókát teszem a pofám elé a magam egyszerűségével. Egy semmilyen kép, ami otthon készült. Még Pesten. Szóval amúgy jól nézek ki rajta, de nem tehettem ki azt a képemet mikor 39 fokos lázzal fetrengve döglök az ágyon nyáron, miközben ti a 38,5 fokban döglöttetek a napon. Szóval. Dobáltam balra a manuszokat. Balra azokat kell, akik nem tetszenek. Amúgy sem tetszene senki, mert van szerelmem és őt nem kell itt dobálnom, mert halálosan szeretem. Közben amúgy is vele pofázom, de gondolom ha ezt elolvassa fetrengeni fog a nevetéstől. Szóval jobbra kettőt dobtam. De még basszus rám sem írtak. Nem is tudom, hogy mi lesz a menete, de tőlem csórócskák nehogy valami világraszóló szart várjanak, mert mentem leszúrom magamat. Amúgy meg ha rámegyek olyan vicces, mert keresi nekem a pasasokat. Még így keresi, hogy nincs a körzetemben pasas. Hát felröhögök. Szóval izgatott vagyok, hogy a 2 pasas mivel fog elkápráztatni. De kb. le tudom írni pontosan, hogy mi lesz. Macskajancsik, mint szinte az összes. Vannak kivételek. Mondjuk az én szerelmem is az! Olyan vicces az oldal, mert te gyakorlatilag egy rögtön ítélő bíróság vagy. Itt nincs ítélkezési szünet. Dobod a picsába és jön a következő. Azt nem tudom, hogy akiknek feleségük van és csajuk és amúgy a facebook-on és az életben álompárok, hogy azok a pasasok mi a lófaszt keresnek ezen az oldalon, de gondolom van magyarázat rá. Biztos valami jó kis ostoba hazugság, mert erre sem alkalmasak a férfiak. Csak nem unalmas a remek kis asszonyság otthon? Csak nem hatja a kíváncsiság a kedves férfiakat, hogy kicsit összekuszálják vagy összemaszatolják a lepedőt mással is. és közben ez a sok ostoba feleség meg ül otthon és pózol itt képeken a közösségi oldalon, hogy mennyire de fasza életünk van. Szóval pukákok! Járhattok síelni, motorozni, úszni, főleg a boldogságban, nyaralni, hajókázni meg minden évben mehettek a karácsonyi szarvasos pulcsiban rémes fotózásra, akkor is egy szánalmas csajkeresők lesztek. És ebben nincs apelláta. Mert ott mosolyogtok pontosan ugyanúgy azzal az idióta fejetekkel az asszony és a gyereketek mellett, mint ezeken az oldalakon. Érdemes kedves asszonykák bereggelni nektek is egy-egy ilyen oldalra és olyan sírás lesz a vége, hogy nem lesz elég a 100-as zsebkendő semmire sem. Olyan csodákat láttok majd, hogy ott feszít a férjetek, pasasotok ezeken az oldalakon. De remélem és bízom bennetek fériak, hogy miután megláttátok, hogy erről fogok írni azonnal pánikszerűen mentetk rá az oldalakra és töröltétek magatokat. De Teckó okos! Jah nem Tomival mos, hanem Ariellel. Ez itt a reklám helye. És mentette a fotókat, hogy biztos ami biztos. Fú de szar, ha rajtakapjuk a manuszokat. Én nagyon nevetek. Mert megint elmondhatom, hogy csak egy dolog hiányzik a mai világból. A TISZTELET! Semmi más. Ezt kellene otthonról látni, hozni, tanulni. Van olyan férfi aki tud tisztelni egy nőt. Éppen a minap hallottam egy férfitől: Amikor az édes kis feleségem született az isten is mosolygott. Ettől szebben nem hallottam életem során. És tudom, hogy így is gondolja tiszta szívéből. Szóval ezzel a kis mondattal kívánok sok ezer házaspárnak egy könnyebb új esztendőt ebben a kicsi kis hazug, álszent világban.




2014. december 14., vasárnap

Kaland

Az, hogy én egy nagyon szerencsés nő vagyok nehezen hihető. Számomra. De megtapasztalom sokszor, bár felfoghatatlan, mert iszonyatosan sok keserűség volt/van az életemben. De mindig rájövök, hogy szuper csaj vagyok teli boldog pillanatokkal. Olyan helyekre  jutok el, hogy más álmodni sem mer róla. Imádom a barátaimat, imádom őket, hogy jóban-rosszban együtt vagyunk. Ha kell sírunk, ha kell nevetünk. Ezért vagyok úgy, hogy a külvilágot pontosan leszarom. Nincs nagyon haver felvétel. Nőket azért  nem veszünk be a barátságba, mert a nők kihasználják a másikat és taktikázóak. A férfi barátságokat nem nagyon ismertetem, mert ők nem látnak tovább a pöcsükön kívül. Semmi gond nincs vele. A hétvégém szuper volt. Persze idiótábbnál idiótább férfiakat láttam. Minden pasas érezze jól magát és szórakozzon, hagyja otthon a feleségét, barátnőjét csak hozzám ne szóljanak. Engem senki nyomorult, szar házassága és kapcsolata sem érdekel. Felőlem Samantha Fox-ra is verheti bárki, csak tőlem távol tartsa magát. Hallottam olyan dumát, hogy jajj de jó csaj vagy gyere már táncolni. Na most. Tudom, hogy jó vagyok. Nem kell megerősítés. Viszont nem táncolok. Soha szinte. És ha ezt elmondom, akkor ne kérdezze meg a kurva anyját meg vagy 20x. Nem. Van olyan, hogy egy gazdag manusnak is azt mondja mondjuk Teckó, hogy told el a bicajt, mert tüdőn rúglak. Én csak jól érezni akarom magamat a barátaimmal és nincs szükségem a nős férfiak butító szövegeire. Szerintem érezzék jól magukat s kussoljanak. Ennyi a feladatuk. Majd ha valaki a horogra akad azt tegyék magukévá. De engem kerüljenek. A másik, amikor a macskajancsi néz, akinek kb. annyi IQ-ja van, mint egy gardróbnak. Csak tudnám mit bámulnak. Órákon keresztül. Betegek. A következő, aki egy pohár piával nagyon menő és stíröli a nőket. Amúgy nullák. De merészek. És elhiszik, hogy ők pasasok. Vannak a gazdag ratyi manuszok, akikkel jó nők csak a pénzükért vannak. És hiszik, hogy szerelemből. Nem. Csak a pénz kell nekik. Szar érzés. Jah ezt a manuszt ismertük. Alig nőtt meg. Kb. az ajtókilincsig ér. De sok a lóvé, így van hatalma. Szánalmas. A legnagyobb duma pedig. Van is meg nincs is kapcsolatom. Pupákok. Azaz csajok. Aki ezt mondja, annak van, mint nincs. Bizony van. És esze ágában nincs váltani, csak kiszabadult és kicsit menőzik. Semmi baj nincs ezzel sem, mert én nem pasizom, mert amúgy sincs energiám egy hazugsággal teli kis szaros történet hallgatni egy nyafogó pasastól. Meg egyébként is szeretek valakit. És most az a valaki biztos mosolyog. 😂
És továbbra is a barátaim örömére teszek, jó koncertekre megyek velük szuper VIP  helyekre, mert nekem jár. A külvilágot pedig? Kizárom.















2014. december 9., kedd

Egyszerű vagy

Az, hogy a férfiak ostobák és egyszerűek azt már észrevettem. Már nem is lepődöm meg ezen a mindennapokban. De, hogy vannak férfiak, akik még el is hiszik a saját ostoba kis történeteiket, az egyszerűen szánalmas. Tudom, hogy egy beszélgetés is nagyon nehéz velem, mert kettő kicsike perc alatt levágom, hogy az illető mi a szent szart akar tőlem. De, hogy én semmit nem is kérdezek és nem kérek egy férfitól sem, az persze senkinek nem tűnik fel. A férfiak maguktól hozzák le 1 perc alatt a csillagokat és ígérnek meg olyan nagy ostobaságokat, hogy a fejem ketté is áll azonnal. Volt már olyan, aki olyan nyaralásra hívott meg, hogy még mindig ott fuldoklom az óceán partján, de van aki egyszerűen azt ígéri, hogy az élete árán is felhív. persze ezek az emberek réges-régen halottak. Még ígérni sem tudnak, nem, hogy betartani. És ezt teszik olyan arccal, hogy néha csak szimplán a fejüket verném bele a falba, hogy ébresztőőőőőőőőőőőőőőő. Idióta pasas vagy, akit elhagynak, megaláznak, mert ezt érdemled! Pontosan ezt, semmi mást nem. ÉS ami a legszörnyűbb, hogy ezek a pasasok a fasorban sem vannak. Olyan béna férfiak, akiknek esetleg valami nagyobb pozíció jutott és azzal próbálnak menőzni, de ez a fajta dolog nálam nem jön be. Mert pont leszarom, hogy a miniszter sajtósa vagy, vagy egy állatidomár. Hozzáteszem külsőre ítélünk és az első mondatokra. És ha itt elbaszod, akkor nagyon kemény munkád lesz, de persze ezt a pasasok már nem merik felvállalni és elsunnyognak. Szóval olyan faszik komolyan mondom, hogy örüljenek, hogy egyáltalán mondjuk az a betűt leütöm nekik. Mert ám viccesek, férfiatlanok, stílustalanok, gagyik, csúnyák, szarul öltözöttek, és egy nagy nullák! És olyan béna kinézetük van, hogy egy izmos favágóval szívesebben találkozgatunk, mint az ilyen puccos kis szar alakokkal. Mert sajnos szar alakok vagytok, mert kamuzgattok és olyan szar módon és kisstílűen, hogy az NŐK rájönnek 1 perc alatt. És ugye bár ti lehet azt hiszitek, hogy mi ostobák vagyunk, de sajnos el kell keserítselek titeket, hogy nem. Persze vannak ostoba nők is, de én nem ebbe a kategóriába sorolom magamat. Hiába értek el kurva nagy dolgokat az életben és puccos helyeken fordultok meg, akkor is egy szarul kinéző pasasok lesztek, akikkel egy nő nem tud mit kezdeni. Azzal, hogy ostoba módon taktikáztok azzal semmit nem értek el. Egy nőnek nem kell ígérni, ah nem tudod betartani. Semmit nem kell mondani és akkor nem várunk el semmit sem. Ilyen egyszerű a dolog. ha ezek után egy nő felrója, akkor jogos, hogy az egy idióta nő. De ha te olyan pancser vagy, hogy ígérgetsz és közben meg egy macskajancsi vagy, akkor tényleg fogd be a pofádat és süllyedj el szégyenedben, mert sosem lesz férfi az ígéretektől. És még egy jó tanács. Tesóméknak megadatott, hogy lányuk van. Tudom milyen érzés egy apának, ha csalódást lát a lány tesóján vagy a gyermekén. Tehát minden lányos apának üzenem: Egyszer lásd csak a lányodat egy pancser miatt szomorkodni, főleg, hogy te sem vagy különb. Mindig olyat tegyetek egy nővel az életben, amit szívesen látnál, hogy a lányoddal is teszik. Továbbá, ha nem vagy jó férfi, akkor meg lapítsál és örülj, ha valaki szóba áll veled, mert lehet nézegetni magadat a tükörben, de sosem leszel férfi!

2014. december 2., kedd

Trapéz, igénytelenség, bűz

Pár napja volt szerencsém egy közösségi térben szemlélődni és várakozni. Egy uszodáról van szó. Városunk büszkesége, bár olyan fosnak tartom, hogy tulajdonképpen nem is nagyon érdekel, de a gyermekeknek pontosan megfelel, hogy megtanuljanak szépen úszni. Csak szemlélődő voltam és nagyon ledöbbenve nézelődtem az előtérben. Családokkal volt tele és meg kell állapítsam, hogy ennyi kövér gyermeket még életemben nem láttam. Szörnyű volt nézni őket, hogy 4-10 évesekig a fiúknak cicijük van és minden gyermeknek szinte egytől-egyig narancsbőrrel kell küzdenie. Bár gondolom ők ezt nem tudják, hogy micsoda, de nagyon sajnálatos volt ezt látni. Aztán persze rájöttem pár perc alatt, hogy kihez ki tartozik és megállapítottam, hogy ennyi szörnyen kövér, elhízott nőt és stílustalan férfit már régen láttam. A kövér nőkön leggings volt. Ezen már magában ki vagyok akadva, mert már ezerszer felháborodásomat kinyilvánítottam, hogy egy kövér nő is tud ízléses lenni, nem kell ilyeneket hordania, mert ezt nekünk csinos, vékony nőkre találták ki. Mostanában ajánlanám ezeknek a kövér nem gátlásos nőknek, hogy aVictroiaSecret Show-t nézzék meg és remélem elgondolkodnak azon, hogy ők ettől nagyon távol állnak. Szóval nagyon sok kövér emberrel volt tele helyiség és borzalmasan éreztem magamat. Továbbá az, hogy az emberek büdösek azt ma a 21. században nem is értem. Olvastam egy felmérést, hogy a magyarok negyede hetente csak 2x fürdik. Nem, nem zuhanyzik a többi napokon, hanem egyszerűen nem fürdik. Szörnyű igénytelen népség a magyar amúgy. Na ezt itt is tapasztaltam. Úgy érzetem magamat, hogy szinte elvétve még pár emberrel, de csak mondjuk én vagyok tiszta és friss illatú. Hát nem döbbenet ez? Továbbá néztem a házaspárokat. Szörnyű. Én így nem akarok élni. Sírni tudtam volna, hogy ilyen létezik. Láttam anyukát a retkes körmével kipiszkálni egy kis tárolóból a banánt és odaadni a gyerekének. Ezen majdnem elhánytam magamat, de inkább elfordultam, mert annyira szánalmas, hogy nézni sem bírom már. A legszörnyűbb és legbotrányosabb az volt amikor vmi uszodai dolgozó valahogyan papucsban odakeveredett elém és mit látott Teckó? NA mit? Hát a pasasnak az összes körme gombás volt. Értitek? egy uszodában dolgozónak. Hát nem látja, hogy gombás a körmöm? Vagy ez már nem számít betegségnek: Vagy ezt leszarja mindenki? A fertőzés nem számít egy ilyen helyen? ezt engedik? Vagy ezt a felettese nem látja? Könyörgöm! Gyermekek járnak oda úszni bazdmeg! Nem. Senkit nem érdekel, valószínűleg csak engem, aki minden egyes pillanatban makulátlan tisztasággal van, itthon, és bárhol a világban. Ami még döbbenet volt számomra, hogy koszos ruhák, retkes cipők sokaságát láttam. És most senki ne jöjjön azzal,  hogy esett az eső. Igen, én is abban mentem, de max. vizes volt a cipőm és nem 4 hetes retekkel volt feldíszítve. Azt már nem is mertem nagyon nézni, hogy mióta divat a kibaszott trapéz nadrág, mert ezen csak pislogni tudtam. Főleg az amelyiknek a szára le van hajtva, mert ugye biztos rövid volt és hát még lehetett 2 cm-t kiengedni, de már ahogyan az Isten megadta úgy hagyták.
Szóval. Retkes nyakak, fülek, koszos körmök, koszos nadrágok, retkes cipők, gombás körmök, kövér emberek. Ezt láttam töményben.
A tisztaság nem pénz kérdése. Azt otthonról hozza az ember. Hálás vagyok, hogy ismerem a bidét és tudom, hogy mi az a tisztaság és soha egyszer nem voltam még büdös és erre akár garanciát is vállalok. Én naponta többször fürdöm és segget is szoktam mosni, mert alapvető dolog. A fogmosásról már nem is beszélek, mert az még egy nagy köpedelem.
Senkit nem akartam megsérteni és tudom, hogy vannak, akikre ez nem is vonatkozik, akik oda járnak.
De a többségre igenis vonatkozik, mert több a büdös, igénytelen ember mindenhol, mint az ápolt, tiszta.
Nagyon sajnálom, hogy ezzel kell megint foglalkoznom, Nem tudom, hogy a vízdíj számla miatt van ez, mert fogalmam sincs, hogy mennyibe kerül, de ne ezen spóroljunk már.
Ahogy régen volt tiszta udvar, rendes ház, amikor nem ilyen szuper körülmények voltak, így azt hiszem, hogy mindenki megtehetné, hogy tisztálkodjon!





2014. november 26., szerda

Óvszer

Ez már magában egy elvetemült szó. Meg nem is tudják sokan, hogy mit is jelent. Azaz a férfiaknak fogalmuk sincs erről a szóról és tárgyról, csak azzal kötik össze, hogy szar dolog és na nehogy már, na én ilyet nem, nekem semmi bajom nincs. Pedig de van kedves férfi! te hordozod a sok szart a hímvessződön és igen Te fertőzöd meg a nőt! Akárhogyan is szépítünk, akárhogyan is azt akarod elhitetni velünk, hogy az nagyon szar dolog, te nyilván nem tapasztalod meg soha, ha rákot és mindenféle fertőzést okozol nekünk. mert te kedves férfi leszarod. Neked csak azt jelenti ez a szó és tárgy, hogy szar, nem jó, nem akarom. Pedig tudod, hogy mennyi női életet menthetsz meg vele? Hogy ha nem is 100 %-ban, de valamelyest véd a sok nemi úton terjedő betegségtől? Hogy ha belegondolsz és tiszteled a nőket, talán  még egy életet is megmenthetsz? Nem. Te leszarod és nem is érdekel, mert önző vagy és csak az élvezetre gondolsz. Azt mondod, hogy a nő dolga védekezés. De most nem a nem kívánt terhességről van szó. Most sajnos arról, hogy nagyon sok betegség létezik a rosszkor jött terhesség mellet. És nem is a gyermektől halnak meg a nők. Hanem Tőled, mert te hordozod a kórt és ettől szenvednek a nők, mert mindenki azt hiszi, hogy a szex az hobby, passzió. Nem az. A szex nagyon fontos dolog az életben. De vannak szabályok. Azokat viszont az ostoba, tudatlan emberek nem tartják be. Sajnos az emberek 80%-a nem olvas utána a nemi úton terjedő betegségeknek. Azt sem tudjátok, hogy milyenek vannak. esetleg viccesen hallottatok már ezt-azt, de fogalmatok sincs, hogy miről is van szó. Mert buták, olvasatlanok és egyszerűek vagytok. Mert fontos a küllem meg a cipő, meg a parfüm meg a ruha. De az egészség sosem volt és nem lesz a magyar számára. Mert buta egy ország, buta emberekkel és hiába pofázok mindenkinek, hogy nagy baj lesz, csak legyintenek. Mert azt hiszitek, hogy veletek nem történhet meg semmi baj. De! Bárkivel. Igen Veled is történhet olyan, hogy senkit nem hibáztathatsz majd, mert csak magadnak kerested ezt az egészet! mert te, aki most ezt lehet elolvastad azt mondod, hogy jajj hagyjuk már. Leszarod. De igazából tedd is azt. Akár nő vagy akár férfi. Én mindenesetre a barátaimnak mindig elmondom, hogy védekezzenek és mindig figyelem, hogy mikor kinek kell menni szűrésre. Már-már betegesen és tudom, hogy nevetnek rajtam, de azt is tudom, hogy szeretnek érte. Mert Ők fontosak nekem.
Te pedig kedves olvasó. Vagy vigyázol vagy elkapod a kórt és egy hosszas fájdalmas menetelésed lesz. Nem biztos, hogy túléled!

2014. november 18., kedd

Telefon

Mindennapi használatunk. De ma valahogyan olyan nehezemre esett tárcsázni azt a bizonyos számot. Úgy éreztem, hogy lebénulok. Fogtam a kezemben és tudtam, hogy most meg kell tennem. Most tárcsáznom kell, mert segítség kell Tőle. Tőle, aki az életemet tette tönkre, mert szeretett és egyben elhagyott. Izzadtam, mint a ló. Remegtem, a gyomrom felfordul, mert semmi kedvem még hallani sem azt a hangot, de hát kellett az a fránya segítség. Tárcsáztam. Már amikor kicsöngött éreztem, hogy megannyi érzelem feltör majd és nagyon szar napom lesz. Hiába mondjuk, hogy vannak fejezetek az életünkben és azokat le kell zárni. Mondhatjuk, de mindenkire emlékezünk és feltörnek az érzelmek, amikor eljön a pillanat amikor kommunikálni kell velük. Hazudik az az ember, aki azt mondja, hogy egyik volt szerelmét is elfelejtette. dehogy felejtjük el. Dehogy. Hát ott élnek velünk a lelkünkben és a megfelelő helyre vannak rakva, de amikor a közelben vannak, akkor igenis feltör az emlék, ami persze nagyon természetes. Vannak rossz emlékek és vannak jók is. Most nekem egy jó sem jutott eszembe, mert úgy fájt évekig, hogy azt hittem, hogy belehalok. Szóval csörgött. Felvette. Persze tudom, hogy látja, hogy én hívom, de már minden hivatalos. Szörnyű ez, amikor voltak idők és természetes volt, hogy Teckó hívja, hogy az hívja, aki rajongásig szereti, akiért úgy odavan és akit úgy szeret szerelemmel. Persze ezt a szerelmet a sárkány elvette tőlünk, de tényleg azt akarom, hogy ő legyen a világ legboldogabb férfija. Legyen az, ha már én nem szerethetem és próbálja meg az a másik úgy szeretni ahogyan én szerettem. Nem fog neki menni, de hajrá. Sok sikert. Szóval felvette. Igen tessék. Mondom elcsukló hangon, hogy itt Én. Ki a lófasz lenne, ha nem én. Csak én. Hallom a remegést a vonal másik végén, de a kimértséget is. Elhadarom, hogy mit szeretnék. És azonnal jön a válasz, hogy természetesen. Tudom, hogy mindig segít és tudom, hogy ha nagy bajom lenne akkor jönne, rohanna. Érzem. Bár inkább nem nagyon szeretnék balesetet szenvedni, mert biztos vagyok benne, hogy ott az osztályon az asztalon halnék szörnyet, hogy az az ember rakja össze a csontjaimat, akit mindenki szeret és nagyra tartanak és olyan nagyszerű orvos, hogy mindenki csak jót tud mondani róla. Én is. Már én is csak jót, pedig volt idő mikor ordítottam vele és pont leszartam, hogy ki ő ebben a városban, mert nekem a szerelmem volt. Most is úriember, de hát már az életkora is olyan gyönyörű. Öregszik, de olyan szépen, hogy el sem hiszem. Láttam egy párszor, de csak titokban. Véletlenül. Tényleg úgy volt. Jó volt látni. Szóval megköszöntem és a szívem szakadt meg. Kitalálhatnám, hogy van valami traumás bajom, de hát tudja, hogy a legjobb barim egy nagyon jó kollégája és hát ő is elláthat. Jó lenne ha a nagy tudásával és lelkével csak úgy feküdhetnék egy asztalon és ő csak nézne, csendben, mint régen ahogyan nézte amikor alszom. Tudom, hogy imádott nézni. Imádtam mikor kisebb szarságokat eltávolított a testemről és én ordítottam közben, hogy meghalok. És kacagott, hogy milyen fosos vagyok. Mindig óvott és féltett. Imádta amikor szökkenek és remélem, hogy neki is eszébe jutnak ezek az évek. Remélem, hogy ott ülök a szíve csücskében és bár nagyon bántottam az utolsó időkben, és nagyon haragudtam rá, de mára megbocsájtottam és még mindig tiszta szívvel szeretem, mert az életem része volt. Férfi volt. Én meg mellette ha csak egy darabig, de Nő voltam. És nagyon jó volt.





2014. november 17., hétfő

Határtalan szerelem

Nem tudom ki, hogy van vele de nagyapám mindig azt mondta, hogy a szerelem álljon meg határon belül. Ő nyilván arra akart utalni, hogy a magyar lányok a magyar férfiakat szeressék. Szuper dolog is lenne, ha ez működne. Nyilván vannak nők, akik külföldi férfi oldalán találták meg a boldogságukat. Egyben biztos vagyok: ha működik a kémia, akkor teljesen mindegy, hogy bantu néger szeret s tisztel minket vagy egy orosz milliárdos. Mondjuk jobban topognék Prada cipőben Moszkva utcáin és hívnám meg a barátnőimet 2 hetente hozzánk, mint egy őserdőben piknikeznék egy fehér tenyerű igen fekete férfival. Szóval a szerelemben nincs határ. Csak ugye vannak az országoknak határai és korlátai. Ezzel nyilván nagyon sok nő nincs tisztában, mert hallunk és olvasunk olyan rémes történeteket, hogy az ember esze megáll. Nyilván vannak az ostoba nők, akik egyetemi éveik alatt a jobb élet reményében lefekszenek mr. Musztafával vagy mr. Mohameddel és egyszer csak azt veszi észre az ostoba, hogy terhes. A terv jó, csak a kultúrával nincsenek tisztában. Itt jönnek az elrabolták Alikámat, megütött, elrabolt, megerőszakolt történetek. Hopp. Kultúra. Én mondjuk sem egy arab ország sem egy távol keleti nép férfiával nem szűrném össze a levet, mert kiszámíthatatlanok. Európa azért ilyen szempontból más. Jövünk-megyünk, fehérek vagyunk, nincsenek olyan nagy kulturális különbségek. Bár itt is vannak vallási és hovatartozási szabályok, de azért egy ramadantól szörnyet halnék. Vannak lányok, akik persze a jobb élet miatt keresik, kutatják a külföldi pasikat, vannak akik nagyon szerencsések és vannak, akik megérdemlik. Nyilván a magyar lányok 30 %-a amikor kiutazik kurvának különböző európai országokba,akkor titkon reménykedik, hogy valaki kiemeli a szarból és mesebeli élete lesz. Ritka... aki így jár szerencsés. Nem ítélem el a kurvát, mert dolgozik. Talán keményebben mint bármelyikőnk. Sokan vágyunk külföldi pasasra. Ugyanis a magyar macskajancsikat már unjuk, itt nem akarnak felelősséget vállalni egy kapcsolatért, főleg nem a nőért. Megértem a nőket. De vajon a külföldi pasasok jobbak? Egy biztos. A külföldiek optimisták. Minket magyar lányokat csodálnak. Utána olvastam ennek a témának. Értitek? Csodálnak minket. Ha csak a csoda szó igaz már jó nekünk. Azt mondják vannak értékeink és odaadóak vagyunk. De jó lenne ezt az idióta magyar pasasoktól hallani. Hogy nőként néznek ránk. De jó lenne. Én is egy ''Franszoához egy Jürgenhez egy Hanszhoz vagy egy Vlagyimirhez'' is odaköltöznék. Naná. Jó hogy. Egy bajom van. Hiába beszéljük a nyelvet, hiába tudjuk helyesen használni, akkor is ki tudjuk fejezni magunkat? Más nyelven is úgy értik az érzelmeket ahogyan azt én tényleg érzem? Nem tudom.
Egyben biztos vagyok. A SZERETLEK szót csak mi értjük és csak mi tudjuk, hogy mit jelent. 💙💙💙


















2014. november 9., vasárnap

Megütött?!

Annyiszor hallani, olvasni, hogy a világban percenként bántalmaznak nőket. A környezetemben is van sok nő akit megütöttek már és saját tapasztalatom is van. Azt gondolom ahol már lendült egyszer a kéz, ott nincs az a megbánás ami biztosítja a nőt, hogy soha többé nem fordul elő. Bizony vannak olyan férfiak, akik nem tudják visszafogni magukat és odabasznak a nőnek. Ők nem erősek, hanem betegek. Mindig is azt gondoltam, hogy ezt ép elme nem követheti el. Nincs az a düh vagy harag, ami ezt válthatja ki egy emberből, hogy másra, főleg egy nőre kezet emeljen. Én sosem láttam sem a szüleimnél sem a nagyszüleimnél erőszakot. Mondjuk nálunk a családban a nők uralkodnak inkább és tudom, hogy egy perc alatt kitettük volna a szűrüket. Én azt gondolom, hogy az esetek nagy százalékában ezek a férfiak betegek és valahogyan ezt hozzák otthonról. Valószínű erőszakban nőttek fel és azt hiszik ez a természetes. Annyit hallom a férfiaktól, hogy ők soha nem ütnének meg nőket. Mégis akkor honnan van ez a sok bántalmazás? Hogy kerülhetünk ilyen szituációba? Én is kaptam egy akkorát egyszer, hogy tényleg a fal adta a másikat. És ha ez még nem volt elég, akkor egy kis fojtogatásban is volt részem. Igen. De akkor ott tudtam, hogy itt a vége. Egy féltékeny emberrel nem tudsz mit kezdeni. Egy beteg elme aki magából indul ki, az nem méltó az életre. Miután nem büntetik halállal a bántalmazást akkor kutya kötelessége mindenkinek elhagyni a férfit. Nincs bocsánat, nincs esély. Ezt egyszer lehet megtenni többször nem. Hallok nőkről akik a férfi mellett maradnak. 2 okot gondolok, hogy miért. Az egyik ami persze a kevesebb az az, hogy egy teljesen agyatlan nővel állunk szemben, akinek nincs önbecsülése és kb. ennyi a reakciója és annyira  ostoba, hogy fel sem fogja mi történt vele. A másik amiből több van a világban, aki egy riherongy ingyenélő, akit a pasas tart el és a nő ugathat és ekkor kap jó nagy pofonokat. Mondjuk ha a pénzért van egy nő a férfival azt átvitt értelemben én is ütném. Nyilván neki viselni kell ezeket és tűrni. Mert azért jó a lóvé. Akkor meg viselje a monoklit büszkén. 
Egy nő azonnal lép és jelzi mindenki felé, nem titkolja, nem szégyelli. Segítséget kér. Én nem kértem. Pár nap múlva visszaadta neki a sors, s én is. Kapott olyat, hogy míg él emlékezni fog. Sírt. Már annyira nem érdekelt. Biztosan olvassa majd és biztosan emlékezik is. Én megbocsájtottam, mert ők betegek. Elmebetegek, akik nagyon jól előadják magukat és a csillagokat is lehozzák az égről, hogy ők soha többé. Csak ugye az a soha nagyon hamar eljön ismét. Nem kampányolni kell, hanem amikor megtörténik, lelépni. Nem titkolni, kimondani. És a lélek begyógyul. Nincs olyan, hogy egy nőt ez megtörhet, mert annyi pofont kapunk az élettől, hogy mindegyiket túléljük. Ezen túlléphetünk ha akarunk. Én megbocsájtottam. Nyilván sokan tudják kiről írok, ő is megtévesztő, de szerethető ember. Igaz én máshogyan szerettem és máshogyan szeretem most. Már nem élek a múltban. Nekik nagyobb lelki teher. Aki meg eltartatja magát és egy buta picsa, akit lehet ütni verni, de kap Dolce & Gabbana-t cserébe, az fogja be. Ne siránkozzon, nyelje be, hogy nem tanult, fogadja el, hogy lábtörlő és az is marad. Az olyan meg akivel egyszer előfordult és soha többé nem, mert kilépett, az ne éljen a múltban, ne féljen, mert tudom és hiszem, hogy nem minden férfi kemény, aki egy gyenge pillanatban üt. Továbbá egy nő se sajnáltassa magát egy pofon miatt, mert nincs rászorulva. Pakoljon és menjen. Nincs rinyálás.
Kedves pasasok. Mi kicsit törékenyebbek vagyunk. Ránk vigyázni kell, óvjatok minket.





2014. november 6., csütörtök

Nincs tartás bizonyos nőkben

Míg a világ világ addig nagyon fontos az erkölcs, mondta drága néhai nagyanyám, aki persze utólag rájöttem, hogy mindig, MINDIG igazat mondott, a női erkölcs a legfontosabb. A mai világban egyáltalán nem is tudom, hogy vannak-e még nők, akik ismerik. Persze tudom, hogy vannak és hála a körülöttem lévők is szinte azok, egy pár kivételével. Iszonyatosan ostoba nők is vannak a világon olyan foltos és mocskos erkölccsel, hogy sosem hinnénk. Biztosan megvan az a történet már mindenkinek az életében, hogy vannak olyan csajok körülöttünk, akikről életünkben nem gondoltuk volna, hogy egyáltalán egy hímvessző közelébe férkőznének. Ők szépen, csendben itt menetelnek közöttünk, akik amúgy egy rohadt fillért nem érnek. Sokan az olyanfajta Nőkről  gondolják, hogy erkölcstelen, akiknek nagy a szájuk, beszélnek nyíltan dolgokról, Viszont el kell keserítsem az emberiséget, őket nevezzük őszintéknek. A kis átlag feleség, háziasszony az, aki képes spermát is enni, gusztustalan játékokat űzni, mert erkölcsi fertő a lényük. Szörnyű, hogy mit meg nem tesznek egy-egy aktusért, hogy hogy aláztatják meg magukat, hogy kezdenek ki férfiakkal gátlástalanul. Én azt hiszem, hogy emiatt a jelenség miatt vannak rossz házasságok, romlanak meg kapcsolatok. nyilván megint mondhatjuk, hogy a férfi miért megy bele? mert ott van egy erkölcstelen ringyó, aki felajánlja magát minden fizetség ellenére a férfinak, és uram bocsá' ki az a hülye pasas, aki nem élne ezekkel a lehetőségekkel. Nyilván az otthoni tisztelet miatt, itt kiélhetik trágár mivoltjukat, itt alázhatnak, mert ezeket a hívjuk asszonykáknak az elkövetkezőben, semmi nem akadályozza. Sokaknak olyan tágra nyílt világ létezik, hogy el sem képzeljük. Az akit közöttünk él és egy szende szűznek tetteti magát az a legnagyobb ribanc. És ez tényleg így van. Mi, akik tényleg csak azt szeretnék, hogy boldogok legyünk, mi nem vágyunk ilyen alázásra. Ők ezt élvezik és sokan azt hiszik, hogy majd beteljesült lányregényben ébrednek, ahol a hőn áhított férfi mint egy fehér lovon ülő lovag, majd kézen fogja azt a piszkos kis parasztlányt és továbbáll. De ez rendszerint nem így van, mert egy férfi igenis a tartással rendelkező nőket szereti, de tudjuk, hogy erre is szüksége van. Egy férfi az ilyen asszonykákat már csak dugdossa, mondjuk szó szerint és a világ elől is. Tudom, hogy nagyon nyers és lehet, hogy érzéketlen is vagyok többnyire, de tudom, hogy hol van a határ abban, hogy soha egy férfi se alázhasson meg. Soha. nekem nem kell a röpke óra senkitől, aki nem vállal fel. Jártam abban a cipőben, hogy szerető voltam, bár felvállalt, de köszönöm szépen nem kérek ebből soha többé. Egy nőnek tényleg legyen erkölcse és mutassa meg a férfinak, hogy tisztelettel és keménységgel is lehet odaadó egy nő, nem kell lealjasítani a lényünket. És sokan, akik ilyen harcot vívnak úgy is alul maradnak, hiába másznak rá férfiakra és hiába gondolják, hogy ők amiért megalázódnak a férfi előtt, majd az tisztelni fogja őket. Hát nem. Az ilyen nőket csak arra használják a férfiak, hogy ürítsenek, még akkor is, ha az a férfi lehazudja a csillagokat az égről. Ilyen az élet és mindig is ilyen volt. És az ilyen nők kurváznak le feleségeket, kedveseket amihez aztán semmi, de semmi joguk nincsen. A kurva nem is elítélendő, mert az dolgozik és ebből él. Felvállalja azt, hogy talán az egész életét megbélyegzi a munka amit tesz, de legalább tisztességgel teszi pénzért és nem más kárára. Én bízom benne, hogy ezt a dolgot sem látom rosszul és bízom abban, hogy az olyan Nők mint én is sokkal becsülendőbbek és kelendőbbek azért ebben a mai világban. Nem szeretnék titkos üzeneteket kapni férfiaktól, mert az igen és nem szavak a legőszintébbek, talán akkor is, ha nem merjük használni, hogy belemegyünk-e ilyesmibe vagy sem. Ezek a nők sajnos itt mászkálnak közöttünk, és nem is olyan jó csajok, mert sem stílusra sem kinézetre egy fabatkát sem érnek. Ők csak hiszik, hogy tökéletesek.
De amit már annyiszor mondtam: A Prada-t viselni kell nem beszélni róla.
Mindenki a saját lelkiismeretével számol el. Vagy így vagy úgy, de egyszer minden(ki)derül. :)









2014. november 5., szerda

Férfi vagy macskajancsi

Nagy különbség van a FÉRFI és a macskajancsi, férfi, pasas, pasi, manusz között. A FÉRFI nem fél kimutatni az érzelmeit, a FÉRFI ha kell sír, a FÉRFI udvarol, a FÉRFI beszél az érzéseiről, a FÉRFI beszél ha problémája van és nem a szőnyeg alá sepri. Tud beszélni a szexualitásról a vágyairól, rólunk a NŐKRŐL. Tud hozzánk beszélni, ért minket, tudja, hogy hogyan kell bánni velünk. Ezért FÉRFI. Ha problémája van nem menekül máshoz, megbeszéli a Nővel és megoldásokat keres. Nem alázza meg a Nőt, nem hazudik neki, még ha fájdalmas is de őszinte a FÉRFI! Nem csap be és nem mászik egyik barátnő ágyába sem, csak minket szeret, őszintén. Ha szexuális problémái akadnak azt megbeszéli velünk a Nővel. Mindenre tud megoldást és megteremt mindent Nő számára. Ő hordja a nadrágot, ha kell gyengéd, ha kell erős. Még a sárkánnyal is megmérkőzik, mert akarja a a NŐT. Ő a FÉRFI.
Viszont te aki pasas vagy és macskajancsi, te hazudsz, te mismásolsz, te alázol. Igen te aki lehet, hogy most ezt olvasod. Te saját magadnak is hazudsz, mert egy fajankó vagy és azt gondolod, hogy mi Nők ostobák vagyunk. Igen te ahhoz is szar alak vagy és gyenge, hogy őszinte legyél és kiállj magadért, vagy éppen megmondd, hogy mit nem akarsz vagy éppen mit szeretnél. Te aki egy anyámasszony katonája vagy, aki még nem vált le az anyja melléről egy kicsit sem leszel a Nők szemébe értékelhető. Tudjátok macskajancsik, hogy olyan kicsi ez a világ és mindig van az életetekben egy közös pont két nő számára. Mindig hibáztok és pontosan tudjuk, hogy miben és pontosan tudjuk azt is, hogy mikor hazudoztok. Mert ezt teszitek. nem vagytok őszinték és az a baj, hogy nem tisztelitek magatokat sem hát, hogy várhatnánk el, hogy minket Nőket tiszteljetek. Sajnos sokatoknak még nem vágta senki sem el a köldökzsinórt és azt hiszitek, hogy anya szoknyája biztonságot ad. De nem. Mert anyáról tudjátok le kell válni és ideje felnőni, mert csak akkor lehettek FÉRFIAK. Nem azzal vagy menő, hogy jól keresel és van egy luxus autód vagy éppen bármit megtehetsz. Nem. Mert lehet ezekkel sokan rendelkeznek, de sajnos a tapasztalat alapján az ágyban pocsékok vagytok és tudom, hogy sokszor a Nőket hibáztatjátok és szóljátok meg, hogy egy nagy nullák az ágyban.
Pedig! Te barátom  lehet, hogy sokkal szarabb vagy csak az agyadig sem jut el, mert önelégült majom vagy.Vannak dolgok amiket nem lehet pénzzel megvenni. Mi Nők nem cipők vagyunk, hogy te felpróbálj minket. Minket tisztelni kell, szeretni, óvni. És te barátom egy semmi vagy, ha ezt nem tudod. Mindenki otthonról hozza a példát és nagyon sajnálom, hogy sokak édesanyjával is úgy bánhatnak, mint ti velünk. Szörnyű lehet az anyukáknak is. Mert ha láttál volna példát magad előtt, ez esetben az édesapádat, akkor talán tudnád, hogy hogyan kell tisztelni egy NŐT.  VAlószínű, hogy édesanyádat sem tiszteled és pontosan azért bánsz a Nőkkel úgy, ahogyan az nem megengedhető.
De azért egy biztos!
Vannak még igazi FÉRFIAK.
Viszont ti sokan macskajancsik vagytok, mert az alapvető illemet nem tudjátok.
Nyugodtan dugjátok sokan a fejeteket a homokba, de attól még nem leszel egy virtuóz az ágyban, nem leszel tisztelettudó, mert egy átkozott pasas vagy.
Tudod a hangszeren játszani kell és nem csak kottából előadni!




2014. október 29., szerda

Nők

Azt mondják rólunk, hogy furcsa egy szerzemények vagyunk. Pedig nem. Mi nők ha akarunk valamit, akkor minden áron véghez is visszük, ha pedig nem akarunk valamit, akkor beleszarunk a közepébe. Ennyire egyszerű. Ha egy férfit szeretnénk megszerezni, akkor megszerezzük, ha nem érdekel, akkor hárítunk. Mi nem kamuzunk nem mismásolunk. Nyilván a nők egy része ilyen, mert én a kimondós fajta vagyok. Tudom, hogy vannak langyos víz nők is, de én nem ebbe a kategóriába sorolom magamat. Én megmondom kerek perec. Vannak férfiak, akik bírják, vannak kik nem. Akik nem szeretik az ilyen nőket azok pontosan azért nem, mert hazug, álszent majmok, akik csak kábítani tudnak. Minket nem kell, mert 1 perc alatt kiszagoljuk a hazugságokat. És hát kedves férfiak, annyira szarok vagytok benne, hogy már néha azon töprengek, hogy mi a fenének teszitek? Nem jobb az, ha az emberek tisztelik a másikat és megmondják kerek perec, hogy mit akarnak?  Ha szexelni akarsz azt, ha kapcsolatot akarsz azt, ha csak egy flörtöt vagy netán egy életre szóló valamit, akkor miért nem mondjátok ki? Miért kell felpróbálgatni a másikat, miért kell érzelmeket táplálni és tápláltatni, miért nem lehet az egyenes beszéd a mérv adó? Mert akkor talán gerincessé válnánk? Pontosan. megmondani, hogy ki mit szeretne. Mi nők nem vágyunk nagyon nagy dolgokra. De megint nem általánosságban írok és beszélek. Azok a nők, akik olyanok mint én már csak egy dolgot szeretnének. TISZTELETET! Igen kedves férfiak ennyit szeretnének. Semmi mást, csak ti ezt nem is gondoljátok. Nagyon kevesen tudják a férfiak közül, hogy mi a tisztelet. De gondolom ezt otthonról hozzák, vagy hoznák a férfiak. Amit otthon látsz azt adod a nőnek. Tehát akkor sokaknak az édesapjuk egy hazug, kókler volt, mert ők ezt mutatták a gyermeküknek. A testvérem úgy tiszteli a feleségét és az édesanyját, hogy nagyon kevesen tudnátok feldolgozni. És tisztel engem, mert nő vagyok és tiszteli a leány gyermekét is. Mert ezt látta. Nyilván vannak olyan nők, akiket még lehet kábítani, szarabbnál szarabb dumákkal, de egy igazi nő tudja, hogy miért meneküljön az ilyen férfiaktól.
Mindig a nő választ és ez tényleg így van. Ha egy férfinak szeretője lesz azt is a nő dönti el. Senki más nem befolyásolja. Nincs olyan, hogy valakinek a fejéhez pisztolyt tartanak, hogy te márpedig nő létedre szerető leszel. Ezt mi döntjük el szabad akaratunkból. Sosem kényszer miatt. Ha egy nő egy kapcsolatban félrelép az csakis azért van, mert a férfi nem tiszteli, és másutt keressük a boldogságot, még mielőtt lebukunk vagy nem dobjuk be a törölközőt. Mindig biztosra megyünk. Ha talán sok kapcsolatban beszélnének az emberek az érzéseikről és a szexualitásról, akkor nem lenne ennyi válás és tönkrement kapcsolat. Nem lenne ennyi magányos, sebzett férfi és nő sem. Beszélni kell a nővel. Mi így értünk. Nem a huszonévesekre értem, hanem az érett nőkre. Nekünk mondani kell, hogy mi a probléma, mert mi csak akkor tudunk segíteni bármiben. Ha egy férfi nem beszél, akkor nem tudunk mit kezdeni veletek! Tudom, hogy nehéz egy férfit rábírni, hogy beszéljen, de nincs más megoldás a kapcsolatok rendezésére csak az, hogy ha a nővel leültök és beszéltek. Nem kell félni tőlünk, mert nekünk is van szívünk, és sokkal nagyobb mint a bugyuta nőknek. Mi sokkal de sokkal érzelem dúsabb életet élünk, csak ti féltek tőlünk. Pontosan tőlünk nem kell. Mi társak vagyunk, mi döntünk mindenben. Nem ti, de meghallgatunk titeket. Ezért vagyunk NŐK! Csupa nagybetűvel. És ezért szerettek minket, még ha néha szörnyű velünk, mert azt gondoljátok.
A kapcsolatokat meg kell javítani és tenni érte. Ha nem megy, akkor végleg őszintén odaállni és nem hazudni, nem megcsalni a másikat, amivel meg is alázod a lelkét. Ha szeretőt akarsz állítsd fel a szabályokat. És akkor kutya kötelessége betartani mindkét félnek a játék szabályokat.
Ha szerelemmé alakul...
Akkor élj azzal a csodálatos érzéssel...

2014. október 25., szombat

Itt búcsúzom

Tudom, hogy most ha elolvasod akkor lehet, hogy az egyetlen egy Nő leszek, aki egy kicsi, kibaszott könnycseppet csal a szemedbe, de nem ez a célom. Nem biztos, hogy el tudok köszönni még mielőtt elmész, de azt hiszem, hogy ez lesz a legmegfelelőbb fórum. Úgy robbantál be az életembe, hogy azt hittem ilyen barátság nincs is és ilyen szoros kötelék nem létezik. Hogy bármit kimondhatok, hogy bármit megbeszélhetek Veled a világ legcsodálatosabb dolga. Hogy amikor az első billentyűt leütötted gyermekkorodban a zongorán még nem tudtad, hogy lesz valaki, aki klimpírozásnak fogja hívni, hogy Te aki egy nagyszerű ember vagy, majd kacagni fogsz velem, azzal az egyszerű teremtéssel, akiből még egyet nem hord a föld a hátán. Gondolom, hogy örülsz neki. Én is hidd el. Hidd el emlékszem az első találkozásra, mert olyan vicces volt. De a legfontosabb, hogy amikor a fehér és fekete billentyűt ütöd, akkor az én szívem boldog, mert te vagy a legcsodálatosabb zenész a földkerekségen és én hálás vagyok a sorsnak és a jó istennek, hogy megismerhettelek, hogy bármit beszólhatok, hogy oda-vissza működik az állat énünk és, hogy Te vagy az egyik az életemben, aki feltétel nélkül szeret. ne tagadd, tudom, hogy így van. Most amúgy nagyon szomorú vagyok, hogy elveszítelek pár hónapra, hogy most kivonod magad a forgalomból, de hidd el megértem, hogy kiért teszed. Annyit nevettem ma is, hogy mekkora huncutságok vagyunk, hogy mekkora röhögések vannak köztünk, hogy az emberek el sem képzelhetik ezt a csodás értéket amit mi képviselünk. Bár bármikor leverlek zenében, de egy biztos, hogy én itt megvárlak és lehet mire megérkezel addigra már énekelni is megtanulok, de ebben ne bízzál. Tudom, hogy titkon azt szeretnéd, hogy a csendes éj című nagy sikerű nótát énekeljem majd egyszer, hogy halálra röhögjed magadat. De tudd, hogy ezt sosem éred el, mert Dínónak csak a pofája nagy és nem a hangja. :) Úgy fogsz hiányozni, hogy hihetetlen, de majd ígérem, hogy nem megyek az agyadra és büszke leszel rám, hogy a kis barátod maradok és jókat fogunk így is nevetni. Tudtad, hogy "Bétóven" a kedvencem? Gondolom nem. Hát most elárulom, hogy de. Hogy anyát megsirattad és ma megint meg kellett néznie. Én nem sírok, de ő igen. Én esetleg a nevetéstől, hogy te igen fontos vagy az életemben. Anya is szeret már, de azt mondta, hogy látni sem bír. :) Ez vicces nagyon. De ezt csak mi tudjuk, hogy miért nem. De azért elkapja a fejed amikor mutatom neki, elkapja egy-egy pillantásra, mert úgy szeret kb., mint én, mert a legnagyobb boldogságára hasonlítasz. Olyan vicces ez amúgy, de tudd, hogy mi itt nagyon szeretünk. És várunk vissza. Én különösen, mert utálom a tengerentúli hívásokat, utálom, mert megszakad és nem lehet normálisan beszélni, hogy az időeltolódás miatt egy nagy szar az egész, mert majd megint felborul, hogy mikor költelek fel, ha éppen eszembe jut valami, hogy gyógyítsad a lelkemet. Hogy kisírjam a bánatomat, hogy megerősítsed, hogy mennyire jó csaj vagyok, hogy tudjam, hogy te mindig csak a jót mondod, hogy érezzem, hogy végre Nő vagyok, mert azzá teszel még akkor is, ha a barátom vagy még akkor is ha az ég nem nekem rendelt csak így ahogyan vagy. De tudom, hogy egy-két ember után én vagyok a legfontosabb az életedben. Te is nagyon fontos vagy nekem és nem lesz perc, hogy ne jussál eszembe. És tudd igen ha felszáll a gép bárhogyan is kéred sírni fogok, és most is jön az a kibaszott könnycsepp, mert úgy itt hagysz ebben a nagy szarban, hogy egy darabig csak lebegni fogok.
A titkainak őrzöm míg meg nem jössz. Ígérem, hogy jó leszek és sokat fogok gondolni rád és amikor majd hull a hó és felnézek az égre, vagy éppen csillagos lesz az a kibaszott ég, akkor ott leszek és figyellek. És tudom, hogy nagyon klassz heteket fogsz megélni, de tudd:
Itt egy pityergő várni fogja, hogy gyere haza...
Megtanulom a csúnya kis dalodat amit énekeltél nekem, mert arra talán képes leszek és karácsonykor is készülök majd szuper videóval, hogy érezzed a törődést és, hogy tudd én mindig itt leszek Neked bárhova is sodor a víz a levegő.
Gyűlöllek, hogy ezt a pár napot már nem tudtuk elbaszni és gyűlöllek azért is, mert sosem gondoltam, hogy a lesz még valaki az életemben, aki ilyen fontos lesz.
Érzed jól magadat és szoruljon össze a torkod amikor ezt olvasod, mert belekerültél az életembe. És IMÁDLAK. És HIÁNYOZNI FOGSZ! És tudd nagy döntés előtt vagy! De én nem segítek abban, hogy könnyebb legyen. Sőt. :)
Szeretlek drága barátom... Jó utat... 




Kylie vs. buzik

Pontosan 1 hete voltunk egy nagyszabású, szuper, álom koncerten. Kylie szórakoztatott minket. Már hónapokkal ezelőtt izgultunk, hogy mi bizony ott leszünk és a legnagyobb boldogsággal fogunk szembesülni. A koncert nagyon szuper volt. Áhítattal néztük azt az 1 méter 53 centis kis csajt, aki olyan testtel rendelkezett, hogy a mai huszonévesek inkább bújjanak el a szekrény mélyére, mert szörnyen néznek ki. Sajnos a mai fiataloknak sem ízlésük sem agyuk nincsen és ez nagyon rossz fényben tünteti fel őket. Hiába szépítjük, már nincs erkölcs. De térjünk vissza a koncertre. Szóval csak csajok mentünk. Nagyon szuper volt a show, de míg élek nem felejtem el. Kicsit azt éreztem, hogy egy meleg bárban vagyok körülöttem nagyon sok buzival és én még ilyet nem éltem meg. Tele volt az Aréna pasasokkal, akik fogdosták egymást, csókolóztak és olyan kígyó mozgással táncoltak, hogy még Pirner Alma is csak lesett volna. teljes mértékben fel voltam készülve mind dallamilag, mind szövegileg, mert hisz erre készültem jó pár hónapja. De lepipáltak. A pasik torkuk szakadtából énekelték a régi és új slágereket, közben egy-egy simogatás és csók közben.
Életemben nem láttam még ilyet és azt hiszem a legnagyobb döbbenettel éltük ezt meg mi nők. Sosem értettem, hogy ezt egy génhiba egy kromoszóma hiány vagy éppen a divat formálja. Hogy a francba van az, hogy ezek egymást szeretik és mi nők csak a haverjuk lehetünk csak. Miért van az, hogy ránk sem néznek, pedig mi izzig-vérig nők vagyunk. Volt valamiféle undor bennük felénk, de szemmel láthatóan nem zavartatták magukat. Fiús anyákkal voltam és olyan borzalmas érzés lehet ez egy szülőnek, hogy bele sem merek gondolni. És nem azt képzeljétek, hogy idétlen pasikkal volt tele, meg teljesen szarul néznek ki, hanem igenis nagyon jó pasik voltak, akikre 100 nőből 101 nyomulna. És ő azt választja, ami a régi társadalomban elítélendő volt. Most meg kivonulnak, felvonulnak, nyilvános helyen csókolóznak. Szörnyű, gusztustalan és érthetetlen, hogy a mai társadalom hová megy és miért nincsenek már tabuk, hogy miért vonulhatnak ezek a hibás gének és egyedek az utcára, hogy miért engedik ezt egy társadalomban? Miért? A hetero sem vonul fel én sem és sok millió hetero sem vonulgat fel, hogy mi a tiszta erkölcsű és normális hagyományokkal élő szexualitást vállaljuk és igen szoktunk otthon szeretkezni és van intimitás. Erre ezek a ratyik meg felvonulnak és nekünk, akik normális értékrenddel vagyunk felruházva, nekünk ezt kell végignézni egy koncerten, ami életünk egyik szuper napja volt. mert azért nem tudták elvenni a kedvünket és sokkal kívánatosabbak vagyunk még így 35 után is, mint ők, akik lenyalják egymást, mert azt hiszik, hogy ez a menő és ez a nyilvánosságra tartozik. Volt olyan is, akiket ismertem és igenis a nagy közönség is ismeri őket, de remélem, hogy csupán csak a koncert miatt voltak kint és nem azért, mert ők is melegek. Az első 20-30 sorban csak, képzeljétek nem kamu, csak pasik voltak és őrjöngtek ezerrel. És egy szerencsés is felmehetett a színpadra, aki természetesen egy buzi, csíra volt és elővette a színes tokú "ÁJFÓNJÁT" miközben sírt és szelfizett egyet az Ausztrál sztárral. Jah és közben sírt, mert annyira meg volt hatódva.
Én is.
Én attól voltam meghatódva, hogy egy újabb élménnyel lettem gazdagabb, hogy azt hittem és akartam hinni, hogy a buzik felvonulása is csak egy hazugság.
Nem. Élethű sajnos és egyre jobban tör be az életünkbe és igenis tiltani kell és nem engedhetjük, hogy ezt a felnövekvő generáció lássa és gyakorolja.
Teljesen ellene vagyok és szörnyű dolognak tartom.
Ha mégis valakinek ez a betegsége és keresztje, akkor cipelje nem érdekel, de ne vonuljon ki és ne dugja át a másik szájába nyilvánosan a nyelvét, pláne, ha az két férfi és két nő, mert még mindig azt vallom, hogy egy férfi és egy nő alkothat csak egy párt!

Kudarc

Az élet nagyon kemény. Az egy dolog, hogy rajtam átgázol valaki. Én is sebezhető vagyok. A seb begyógyul, de a másik ember jelleme pontosan olyan marad, mint a bántás előtt. Az, hogy engem megbánt vagy kihasznál valaki az egy dolog. Én már annyi mindennel szembesültem életem során, hogy amikor a halál szele pofon vágott, már tudtam, hogy valamiért különleges vagyok. Tudtam, hogy egy csoda az életem, és ezt be kell fogadnom, minden áldott nap erősnek és boldognak kell lennem. Így is élek. Sokakban van frusztráció az élete során. Bennem már nincs. Gátlásaim sincsenek. Egyszerűen átalakultam és mindent megteszek, hogy boldog legyek. Senki gátlása és szarsága nem érdekel. Egy dolgot nem tűrök. Ha bántanak s ha kamuznak nekem. Főleg akire rábíztam dolgokat és tud bizonyos dolgokat rólam. Kudarcaim mai napig vannak és nagyon nehezen élem meg őket, de tudom, hogy vannak olyan helyzetek amikor nem is az én kudarcom egy-egy botlás. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy ezt a blogot kiknek ajánlanám, de rájöttem, hogy mindenkinek ajánlható. Soha senki nem használt még ki, sosem engedtem. Sosem bántam meg igazán semmit, mert bármit tettem az életemben azt 100 %-ban tudom, hogy a sors úgy akarta. Viszont most kudarcot vallottam. Azt gondolom, hogy én egy átalakulás részese vagyok, azaz a saját átalakulásomé. Tudom, hogy ez amit most megélek nem az én hibám és nem az én kudarcom, de valahol az enyém is. nem azért ami megtörtént, hanem, mert ezt sosem engedtem meg magamnak, amit tettem. És ostobán azt hittem engem már nem érhet kudarc és csalódás. De ért és érni is fog. És minden kudarcból majd felállok és emelt fővel vetem magamat abba, hogy azon dolgozzak, hogy minél kevesebb szar érjen. Én nem tudom, hogy mi történt velem, de elhittem olyat, amiről életemben nem hittem volna, hogy igaz lehet. És most sem gyanakszom és nem fáj, de a kudarc az valamiféle pofon egy ember életében. Tudom, hogy nagyon kemény vagyok és azt is tudom, hogy nehéz természet, de annak ellenére tudom, hogy szerethető is vagyok, de azt, hogy valaki átgázoljon rajtam és kudarcot valljak azt soha, de soha nem engedhetem meg magamnak. Sokszor bántottam meg én is embereket, aláztam meg másokat és a nyers stílusommal nagyon sokszor az igazság fáj mindenkinek. Már sokkal kevesebbszer olvasok be a másiknak, mert rájöttem, hogy felesleges. nem bántok meg már arcba senkit, mert rájöttem, hogy fájhat. De ha kudarcot vallok egy dologban, akkor miért nem merem letisztázni és miért nem nyitom ki a számat én, aki mindig merte? Mert ezek is érzelmek? Nem tudom.
Egyben biztos vagyok. Most minden erőmet össze kell szedjem, mert két dolog is nyomasztja az életemet és nem hagyhatom, hogy kudarcokba fulladjon az a dolog, ami az  életben a legcsodálatosabb. Nem az én hibám ez az egész és nem én vagyok a ludas, de sajnos a kudarcot most én is megélem, amivel még nem nagyon találkoztam életem során. Vagy legalább is kevésszer éltem meg. Most itt ülök és teljesen összeomolva, roskadozva kérem a sorsot, hogy segítsen megoldani, mert nagyon csalódott vagyok.

2014. október 11., szombat

Tükör

Tudom, hogy borzalmas szembesülni amikor valaki tükröt tart elénk. Szörnyű érzés, de én is átéltem és nem vagyok hajlandó bármit is eltitkolni másoktól ami éppen nem esik jól. Tudom, hogy ebben a világban nem szeretik az emberek az igazságot. Tudom, hogy egyszerűbb hazudni és kamuzni, mert akkor azt hiszik, hogy védtelenek. Tudom, hogy amikor valamit kimondok, akkor azzal el is veszíthetek bárkit, de soha senki kedvéért nem teszek kivételt. Akkor is oda fogom tartani, ha azzal a másikat megbántom. Indokolatlanul nem. ha nincs igazam, akkor nem. Nekem is tartottak. Én nekem is fájt, de rájöttem, hogy így a jó. Kell a tükör. Nem bújhatunk mindig a hazugságok és a mismásolás mögé. Szörnyű érzés tudom, de sokkal jobb ha kimondjuk a másik felé, mert így legalább tiszta ügy. Ez nagyon rossz lehet a másiknak, de az okos ember rádöbben, hogy a tükör nagyon jó dolog. Ettől sokkal jobb emberek lehetünk, törekedhetünk arra, hogy nem kell hazudnunk és nyíltan bármit kimondhatunk. Nem kell félni. Nincs abban semmi gond ha azt mondjuk a másiknak, hogy megbántottál, hogy hazudtál, hogy számítottam rád, hogy ígértél, hogy azt mondtad, hogy... és még sorolhatnám. Nem. Ehelyett szaros hazugságok mögé bújnak az emberek. és a legszörnyűbb, hogy saját maguk is elhiszik és azt gondolják, hogy minden ember ostoba. Nem. Vannak okos emberek, akiktől félnek a hazugok. Félnek, hogy rájönnek a kis játszmákra, hogy kiderül minden. Én elsőre érzek mindent. És mértani pontossággal állapítok meg minden kicsi részletet. Már az első találkozásnál tudom, hogy mit fog hazudni az illető, mert egy ostoba fajankó. Mindig megmondom. Többnyire a barátnőim jó szándékúak és mindig azt mondják, hogy ne legyek gyanakvó. Aztán a végén mindig az van, hogy igazam volt. Mert sajnos mindig rájövök és elsőre kiszagolom, hogy ki milyen jellem. Én is jó szándékú vagyok és igen tudok kedves lenni, azzal, aki felém is az és nincsenek hátsó szándékai és nem hazudozik, hanem nyíltan kimondja, hogy mit akar legyen az bármi az élet területén. Szeretem ha nekem is tartanak tükröt és elmondják, hogy sok vagy kevés vagyok éppen abban a dologban amiben elém állítják. Én nem félek a tükörtől, mert látom magamat, látom a szépségemet a hibáimat és fel is vállalom. Nem nyígok, nem szenvedek. Egyszerűen annyi fájdalom ért már, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is bántson vagy szomorú legyek bárki vagy bármi miatt. Úgy érzem, hogy most már sínen vagyok és senki nem téríthet le a pályámról. Nem azért tolok bárkinek tükröt a pofájába, mert nem szeretem vagy bántani akarom, hanem, mert nekem is nyomtak és mai napig nyomnak és szembesülni kell az igazsággal.
Nem kell ígérgetni semmit sem. Manapság annyi ígéretet kaptam/kapunk, hogy tényleg Dunát lehet rekeszteni belőle. Nem kellenek ezek. Mindig legyen önmaga és próbáljon meg emberként viselkedni és a másikat tisztelni. Ha ez nem megy, mert hazugok vagyunk, akkor ne ígérjünk ne kamuzzunk, mert ahogyan a mondás is tartja: Szegény ember aki még ígérni sem tud...





2014. október 1., szerda

Csak egyedül

Annyit látjuk, hogy mennyien beszélnek a különböző betegségükről. Itt nem egy náthát értek, hanem egy komolyabb betegségre gondolok. Felvállalják és iszonyatosan nagy erővel lökik a világ elé, hogy ők bizony mennyire kemények és fel kell venni a harcot. Ezzel aztán csak annyi a gondom, hogy ezek az emberek azok, akik belülről olyan félelemmel vannak, hogy szép lassan felemészti őket majd a betegség. Nekem senki ne mondja, hogy ha kiderül, hogy lehet itt a vég, hogy nem szarik be. Nekem is volt ilyen 11 évvel ezelőtt.
Ott ültem félmeztelenül egy hideg ágyon és pontosan mondták, hogy meg fog halni! Emlékszem rá. Ki az a barom ember aki erre ott abban a pillanatban azt mondja, hogy a fenét. Rajtam nem foghat ki semmi. De kifoghat. Rajtam is kifogott. Ès ott összetörtem, és olyan gyenge voltam mint egy fűszál. Igen ott sírtam és ott éreztem, hogy vége mindennek, 24 évesen félmeztelenül itt ülök és belehalok már a puszta gondolatba is, hogy fájdalmaim lesznek, hogy szenvedni fogok. Igen ott éreztem, hogy be vagyok szarva. Rettegtem. Elfoglaltam az ágyamat és tudtam, hogy innen lehet többé nincs kiút. Nem imádkoztam és egyáltalán nem gondolkodtam pozitívan és a döbbenet úrrá lett rajtam. Féltem. Nagyon féltem. Szerettem volna azonnal mindenkitől elbúcsúzni és elmondani, hogy bizony ha bántottam is őket, akkor is szerettem mindenkit és, hogy bocsássanak meg nekem mindent és nyugodt lélekkel meneteljek valami fény felé, valami új helyre. Ott feküdtem és még levegőt sem volt kedvem venni nem, hogy szétkürtölni, hogy beteg vagyok, hogy HALDOKLOM! Ott már senkit nem akartam magam mellett. Ott már csak azt akartam, hogy soha többé senki ne szóljon hozzám. Gyűlöltem mindenkit és utáltam, hogy velem történt ez meg. Utáltam, hogy a családom néz után, hogy utoljára látnak élve. Néztek mindig, mindenki bámult. Az orvosok, a nővérke, a rezidensek, mindenki még a takarítók is. Utáltam mindenkit. Nekem senki nem magyarázhatja meg, hogy mekkora erősség van bennünk. Nincs! Amíg nem éled át semmit nem tudsz, és amíg nincs egy szikra remény, addig nem harcolunk. Én sem tettem. Feküdtem és vártam. Tényleg. Ott vártam fekve, hogy mikor jön a kaszás. És amikor ott rájössz, hogy van egy szikra, akkor kezdesz el kicsit jobban lenni lelkileg. Akkor már van erő, hogy talán felvegyük a harcot. De nem a világ előtt. Egyedül csak magunkban és magunkkal. Nem barátokkal nem az orvossal senkivel. Egyedül vagy. Nem érdekel senkit, főleg nem a sorsot, hogy kikiabálod, hogy ÉN BETEG VAGYOK? DE HISZEK ÉS HARCOLOK.
Senkit nem érdekel és csak egyedül lehetsz győztes.
Nem osztottam meg senkivel. Kevesen tudták. 11 év után tudok kicsit beszélni róla. Egy tévének és egy rádiónak sem tudnék még mai napig sem adni interjút, hogy beszéljek erről, mert igen 11 év után is elszorul a torkom és kicsordul a könnyem, mert féltem és felzaklatott az egész, és mai napig rosszul viselem. Én ezt felvállalom, de azt, hogy kikiáltsam, hogy mindenki pozitív gondolata segített, azt nem! Csak magamnak köszönhetem. Nem kellett senki véleménye és sajnálata sem. Mai napig nem kell. Senkié.
Sosem fognak azok meggyógyulni, akik azzal állnak elő és verik a mellüket, hogy ők bizony meggyógyultak, hogy másokon segíteni akarnak, hogy elmondják a történetüket.
Nem kell. Én senkin nem akarok a saját történetemmel segíteni, mert mindenkinek kötelessége a saját egészségét óvni. Soha senkinek nem kívánom, hogy ilyet átéljen. Azt sem szerettem és mai napig nem szeretem, akik nem voltak betegek és azt mondják, hogy  tudom mit érzel.  Nem. Senki nem tudja, aki nem élt ilyet át. És ne is tudja meg.
Szóval egy jó tanács azoknak, akik kitárulkoznak minden apró részlettel, hogy igen, csendben is le lehet küzdeni a halálos kórt, egy nagyobb betegséget. Csendben is. És akkor igazán sikerülni fog.
És még egy jó tanács sokaknak. Fáj az minden egyes nap, és eszünkben van, csak megtanultunk ezzel együtt élni. Már nem sírok, már nem fáj. Már senkinek nem adnám.  Már az enyém és együtt élek vele a síromig, de már szép az életem és sokkal értékesebb és boldogabb vagyok, mert tudom, hogy milyen értékes az élet...


2014. szeptember 22., hétfő

Szenny

Azt évek óta tudjuk, hogy mennyire szennyezett világban élünk, de mégis sokan képesek elfelejteni azt, hogy a legnagyobb szenny az életünkben az saját maguk az emberek. Akik körülöttünk élnek, éppen belecsöppenek az életünkbe, akikben megbízunk vagy akár csak a szomszédok vagy munkatársak vagy tudom is én a sétáló, bámészkodó emberek. Ők azok, akik saját erejükkel szennyezik a mi életünket és a saját hazugságaikat is elhiszik és ott ártanak másoknak, ahol nem szégyellnek. Borzasztó világ ez és egyre több az ilyen ember. Nem őszinték, hazudnak, titkolóznak és kitalálnak rémséges történeteket, hogy magukat mentsék. De mi lenne ha őszintébbek lennénk és mindent elmondanánk ami bántja a lelkünket és inkább nem hazudoznánk magunknak sem, sőt embertársainknak? Nem könnyebb lenne? Nem tisztább, ha felvállaljuk magunkat és bárkinek a szemébe tudunk nézni úgy, hogy közben nincs lelkiismeret furdalásunk? Nem. Az emberek a könnyebb, hazugságokkal teli világot választják, mert abban könnyebb fuldokolni, ellavírozni, mert persze az ostoba azt hiszi, hogy a másikat sokkal, de sokkal könnyebb becsapni és így ezáltal jobban látszani. De sajnos nem így van. Érzelmileg egy idióta, szegény társadalomban élünk, ami megkeseríti az emberek életét és nagyon kevés ember lehet ezáltal boldog. Hiába teszik ki magukat mintha egy kirakatban élnének, hogy ők bizony nagyon boldogok, belül iszonyatosan rohadnak. és ez nagyon szörnyű. van olyan ismerősöm, aki megjátssza minden áldott nap, hogy mekkora boldogság uralkodik rajta, de hát maga is tudja, hogy egy idióta, lelki nyomorék, aki kb. 0 azaz nulla forintot sem ér, mert csak ártani tud a másiknak. és róla mindenki elhiszi, hogy kedves és a légynek sem ártana, pedig sokkal ártalmasabbak azok, akik megjátsszák magukat, mint azok akik olyanok mint én, hogy kimondják, amit gondolnak. Én nem  tudom, hogy 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt ilyen volt-e a világ de, hogy mostanra szépen lassan csak az érdekek dominálnak az egyre biztosabb. Vajon ha folyamatosan azt mondjuk, hogy mi kedves vagyunk, akkor el is hisszük? Igen. ezek az emberek bárkit, de komolyan mondom, hogy bárkit megtévesztenek. Sokszor elég lenne egy igazad volt és ne haragudj a másik felé és talán minden el lenne intézve, de könnyebb elbujdokolni és sunnyogni az emberek elől, mert akkor azt hiszik a nyomorult lelkűek, hogy biztonságban vannak. De éjszaka mindenki egyedül van a gondolataival és ott aztán amikor felszínre tör a gyarló lelke, ott már nincs mit tenni. Akkor jönnek a  rémálmok és egyszer minden kiderül, majd elszámoltatás következik. És akkor keserves lesz az egész, de aki ezt kibírja az élete végéig egy nyomorék lesz. Jobb ha a páncél csak védekezés szempontjából van rajtunk és nem azért, hogy megvédjen bármi mocskos, álszent dologtól. Arra nem való. Nem kell többen lenni mint amilyenek vagyunk, mert valószínű, hogy mindenki pont annak jó, amilyennek alkotta az isten. Sem többnek sem kevesebbnek. És ha szenny vagy, nagyon nehéz lesz tisztára mosni magadat. Nincs az a mosószer és megbocsájtás, ami feloldozna. Aki meg alattomos módon áll bosszút a másikon az mindig mocskos marad...

2014. szeptember 18., csütörtök

Ideálok

Állítólag mindig azonos típusú férfiakhoz vonzódnak a nők. Nem hinném, hogy így lenne. Láttam én már annyiféle pasast nők mellett és egyben sem volt semmi hasonlóság. Nekem nem is tudom, hogy van-e ideálom. Valószínű, hogy nincs, mert mindenkitmásért kedveltem. Abban biztos vagyok, hogy mindegyik visszahúzódó volt és kerülte a nyilvánosságot. Ezeket szeretem, akik csendben vannak. Nem azért, mert nincs egyéniségük, de nem maga mutogatóak. Mindegyiknek nagyon is volt egyénisége, de sosem pózoltak. Na az ilyet szeretem. A magánéletet nem teregetjük ki. Nincs közös fotó nincs nyaralós kép, nincs mutogatás. Ő férfi. neki ne legyenek képei, ne posztoljon magamutogató képeket, mert a FÉRFI az legyen FÉRFI. Nincs szükség arra, hogy kitárulkozzon. Osszon meg jó zenéket, kedves tájképeket, de ne vigye túlzásba a szelfi fogalmát. Az nekünk nőknek való, még ha nem ismerjük be, de akkor is az a mi sportunk. barátnőkkel, gyerekekkel, mókázásos, humoros képek. Ezek vagyunk mi Nők. A férfi meg haverokkal, meccsen, koncerten pózoljon, de nem az öntömjénezés legyen a fontos neki. Sok ilyen férfi van hála a magasságosnak. Ideálok azért nincsenek nekem, mert hiába lenne kinézetre egyforma az összes, ha kémia nincsen, akkor ott ette meg a fene. Nincs az a pénz sem autó, sem ház, sem ékszer ami pótolhatja a kémiát. Ha az nincs, elhányom magamat. Ismerek olyat, akinek sokszor érzem még a futás utáni izzadság cseppjeit és komolyan mondom, hogy az a kémia: na az a nem semmi! Szóval akinek van ideálja az valószínű, hogy tárgyakhoz ragaszkodik és nem feltétlenül a férfit látja, hanem a körítését. pedig olyan könnyű felismerni, hogy hol jó a kémia és hol nem. Pedig nagyon egyszerű. Egy perc alatt eldönthető, hogy valakivel van vagy nincs. Olyan nem létezik, hogy majd hetek ne adj isten hónapok alatt kialakul valami, mert a kémia az elsőre működik. Szóval kedveseim. Nem mutogatjuk magunkat, mert mi nők sokat nevetünk rajtatok. meghúzódva, lopakodva osonjatok. Azt szeretjük... :)

2014. szeptember 13., szombat

Chichago

Ez most egy különleges lesz. Talán olyan igazi levél.
Drága Eszti!
Azt hittem, hogy "csikágó" itt van nem messze. Aztán napok óta azon tanakodom, hogy ha elsétálok a házatok előtt mire gondoljak. Annyi, de annyi emlék van bennem és nem is tudom felsorolni azt a sok sok emléket, amiket megéltünk. Jó amikor egy-egy fotón látlak és jó amikor beszélünk is. Olyan furcsa, hogy abba a házba már nem lehet belépni, hogy nem nyitod az ajtót, nem kiabálsz Mollyra, hogy nem szabad ugrálni, hogy nem kérdezed, hogy iszol kávét? Kérsz valamit? Olyan furcsa, hogy a hűtődből már tudok hideg vizet inni és Lénát nem tudom ölelgetni s Gerétitől nem tudom megkérdezni, hogy na mi volt suliba? Hát ezért jöttem rá a minap, hogy ez a "csikágó" nincs is olyan közel. Tudom, hogy minden vágyad ez volt és tudom, hogy most kezdődik el az igazi boldogságod, mert mióta ismerlek oda vágysz. Megdöbbentő, hogy szalad az idő és milyen régen utaztatok el. tudom, hogy kb. 2 hónapja, de már egy örökkévalóság. Azt hittem, hogy könnyebb lesz, de most éppen azon gondolkodtam, hogy felhívlak és átugrom, mert tudod olyan messze éltünk egymástól, hogy csak kb. 2 havonta értem át. Most meg nem is hívlak, mert kellene egy kis idő, hogy átugorjak hozzád, így marad ez a kis levél. Olyan jó, hogy anya megy hozzád, mert tudom, hogy minden porcikáddal várod. Azon is gondolkodtam, hogy nem is mondtad, hogy néha azért menjek ki a temetőbe helyetted apukádhoz? mert megteszem. Tudom, hogy mennyit jártál és mennyire fontos volt. Úgy hiányzol és bevallom most őszintén, hogy hullnak a könnyeim. Május 5.-e óta nem sírtam, de most lehet olyan jó, hogy eszembe jutottál és megkönnyebbülök. Olyan sok minden eszembe is jutott megint. Hogy amikor csepegtetek a szemebe minden reggel eszemben vagy, hogy utáold a szemgolyókat. Eszembe van, hogy amikor ott feküdtem szinte haldokolva a kórházi ágyon bejöttél Lacival és nem mertél nézni, mert nagyon sárga voltam. Eszemben van, hogy Lénát én láttam meg először, hogy olyan ügyesen szültél, hogy olyan klassz volt a terhességed, hogy a trabival mentünk bulizni réges-régen, hogy vasárnaponként másnaposan néztük a sorozatokat, hogy megtanultál egészen jól főzni, hogy én meg nem és mennyit nevettünk és sírtam neked, hogy semmi nem jó és mikor fogok meggyógyulni már, hogy teljen az idő a kórházban, hogy imádtam a kitartásodat a futás miatt, hogy anyukád nagyon jó ember és jól is főz szintén, hogy Gréta megtanult olvasni, hogy Laci mennyit dolgozott a lakáson, hogy egy pillanat alatt felnőttünk, hogy a sajtburgert odaadtam neked. Ott kezdődött minden és milyen jó, hogy akkor ott voltál és én akkor még ettem ilyen szarokat. Most meg nem tudok menni hozzád és amúgy is esik az eső. és most már jól vagyok és nem láthatod, mert olyan hirtelen elhúztál. Tudom, hogy csak 2 átszállás és ott is lennék, de még erőt kell vennem, mert tudod, hogy annyira nem szeretek repülni. Viszont olyan jó, hogy annyi helyre mentek, amit itt mi nem tehetünk meg, mert egy nagy fos ez a hely. Vágyom utánad most egy kicsit, mert szombat van és tudom, hogy ilyenkor otthon voltál mindig, mert te igazán szerettél otthon lenni. Gondoltam, hogy becsengetek hozzád, de félek, hogy nem nyitod már az ajtót és aki meg ott állna nem is ismerem és lehet mondanám neki, hogy " kiafaszvagy"? És ezt nem is akarom. Eszemben van, hogy mindig szeretettel vártál. remélem "csikágóóóban " is így lesz és lesz még nagyon sok közös emlékünk. Én már nagyon várom. Ha végig kell hánynom az utat, akkor is megyek tavasszal.
 Egy dolgot kérek Tőled.
Vigyázz a lányokra, mert annyira szeretem őket és nagyon várom, hogy találkozzunk és repülhessek hozzád.
És most leiszom meggy szörppel magamat és felszárítom a könnyeimet.
Hiányzol...



2014. szeptember 2., kedd

Titkos esküvő



Már magát ezt a két szót sem értem.  Mostanában nagyon divatos lett a titkos esküvő. Gondolom, hogy vannak párok, akik persze külföldi világsztárok és nincs nyugalmuk a nyilvánosság miatt és ezért folyamodnak ehhez a fajta esküvőhöz. Azt nem tudom, hogy kis hazánkban miért teszik bizonyos emberek, de mostanában nagyon sok ilyet lehet hallani. Ebben az országban emberek vannak, itt azért nincsenek celebek, de ezt nem is szeretem használni, mert ilyen nem is létezik. Akik azoknak nevezik magukat, azok nem mások, mint idióta, magamutogató emberek, akik ebből élnek, mert sajnos nem adatott meg nekik semmilyen más lehetőség. Nem jöttem még rá, hogy mi a jelentősége annak, hogy titkos esküvő. Egy esküvő az meghitt, romantikus, szerelmes, de titkosnak nem nevezném. Két ember magánügye és miután vannak meghívottak is, így nem lehet titkos sem. Ennek örülni kell. Örülni ennek a napnak, amit talán örökre, de manapság sajnos nem holtomiglan-holtodiglan kötnek a párok. Ez az a nap, amikor talán a férfiak a legszebbnek látják az arát, amikor a férfiak kicsit elérzékenyülnek és talán ezen a napon mindenki őszinte és békés. Noha sok sok keserves esküvő létezik, de ennek a rendezvénynek igenis csodásnak, meghittnek és felemelőnek kell lennie nem pedig titkosnak. A titkos kicsit olyan nekem, amikor saját magunknak nem akarjuk bevallani, hogy milyen érzésekkel állunk oda az oltár elé vagy az anyakönyvvezető asztalához. Miért titkos? Mert félünk valamitől? Olyan hülyeség, hogy ne derüljön ki. Miért? Szégyen egy esküvő? Vagy netán valami mázsás súly nyomja a lelkünket? Éppen a napokban hallottam ezt a szót, ami nagyon aktuális számomra. Titokban vette el, senki nem tudott róla, senki nem tudja, hogy ki, a már feleség... stb. Erre mi szükség van? Ettől megóvunk mindenkit? Ettől boldogabb egy ember? Nem megerőltető a bujkálás?
Egy esküvő hadd szóljon, mindenki tudja normális kereteken belül, hogy igen ez a mi napunk és senkire nem tartozik a dolog, de igen boldogok vagyunk és örülünk, hogy ez a csodás nap velünk megtörténhetett. Vannak szerencsétlenek, akikkel sokszor is megtörténik. Ők igazán vesztesek és szerencsétlenek, de azt hiszem, hogy az egyik legjobb dolog a világon a házasság. A boldog, őszinte, tiszta házasság. Az örökké tartó, a tisztelettel körülvevő házasság. Sokszor nincs ilyen. Ha valami titokban köttetik, az mindig kiderül. És sokkal rosszabb szájízzel beszélnek róla, mintha nyilvános lenne. Én igen szeretném majd elmondani mindenkinek, nem titkolni, hanem örök tisztasággal az arcomon elmondani, hogy esküvőre készülök és vannak emberek, akikkel megosztom, mert szeretem őket és az én boldog pillanatomban ott legyenek velem azon a napon, amikor talán a legboldogabbnak kellene lennem. Ahogyan mindenkinek annak kell lenni. Nem titkos esküvőről álmodom és szerintem sokan nem arról álmodnak. Két dolog miatt gondolom, hogy létezik titkos esküvő. 1. Vagy olyan nyomorék ronda két ember, hogy inkább nem riogatnak senkit, ezt kevésbé tudom elhinni és inkább viccesen írtam. 2. Annak van titkos esküvője, aki még magának is hazudik. Akinek a lelke is egy nagy hazugság. Aki saját magával sincs tisztában.
Az esküvő nem játék. Főleg nem a házasság. Komoly dolog. Éppen ezért ezzel nem szórakozunk. Nincs olyan, hogy ismert vagyok, vagy én különc és nekem "titkos esküvőm" volt/van/lesz. Mindenki ember és mindenki vállalja fel az életét. Igen. Belém ott szeressen igazán a férjem, ott érezze, hogy ez nem titkos, hanem igazi és tetőtől-talpig imádjon. Ne kelljen színlelni, titokban, bujkálva élni. Nincs értelme. Őszintén kell.
Egy biztos:  Nagyon remélem, hogy ezeken a titkos esküvőkön azért ott van a "titkos pap" és a "titkos anyakönyvvezető" és nem utolsó sorban a két TITKOS HÁZASULANDÓ is!
A többivel meg a lelkiismeret számol el...
Nem szeretnék titkokat. Olyan rossz őrizni titkokat, mert a titkok egyszer igenis kiderülnek.
És mindig van olyan, akiknek nagyon fájnak.

2014. szeptember 1., hétfő

Szeptember 1.

Anyám nem rinyált, hogy iskola, hogy külön órák, hogy úristen jobb a szünet. Amúgy is le voltunk passzolva vidékre a nagyanyámhoz, akit ki nem állhattam és a nyári szüneteket sem nagyon szerettem, mert ott kellett tölteni. De nem volt más választás, mert a másik nagyszülők is dolgoztak. Szörnyű évek voltak és most jöttem rá, hogy mély nyomokat hagyhatott ez bennem. Szóval menni kell iskolába mi is jártunk, de még ennyi rinyáló szülőt mint akiket most hallok ( tisztelet a kivételnek ) még nem találkoztam. Ha rinyálsz és nem bírod a külön hordozgatásokat akkor mi a szarnak viszed? Akkor üljön otthon a gyereked, mert neked nem éppen jó, ha vinni kell. Nem is értem ezeket a szülőket. van olyan barátnőm, akit persze sokan ismertek és dolgozik, gyereket nevel és még egyszer sem hallottam, hogy rinyálna! nem otthon dolgozik, hanem naponta több kilométert tesz meg, mert nem adatott meg neki, hogy a seggét se kelljen kitenni a lakásból. Sosem panaszkodik. És van egy férje, aki szintén dolgozik és sajnos kevés az idő, de az anya feladata, hogy mindent koordináljon. Szóval ő meg tudja oldani, de az aki amúgy semmit nem csinál csak otthon melózik azok meg sírnak? Miért? Örülj, hogy még életedben nem kellett időre bemenned dolgozni nem pofázik neked senki és kényelmes, szuper környezetben tudsz otthonról dolgozni. nem mindenkinek adatok ez meg. Vannak, akiknek szarabb a sorsuk. Nem emlékszem pontosan, de mi is jártunk mindenhova. Nem volt gond. Reggel suli. De nem ám, hogy vittek. Mentünk tesómmal magunktól. Ketten! Aztán meg délután haza. Volt kulcsunk. Jó volt a közösség azért. Iskola. Mindenkinek menni kell. Én nem tudom, hogy a szülők akkor is sírtak volna, de manapság nagy divat lett. Pedig csak büszke gyerekek mennek suliba és ez az élet rendje. Kicsit rossz érzés, mert valami új kezdődik, de hát délután már otthon is van a kis lurkó. Most majd gondolom akik olvassák a blogomat mondják, hogy nincs gyerekem nem tudom. Lehet. De ezt a sírást meg nyögést amit az elmúlt pár órában láttam a közösségi oldalon, el sem hiszem. Persze voltak nagyon remek szülők is! Akik humorosak és szuper anyukák! Nekik minden elismerésem. És hála imádom is őket! hajrá ősz, hajrá szeptember 1.

2014. augusztus 29., péntek

Megbántott

Kb. 1 hete nagyon megbántott. Soha többé nem állok vele szóba és ahogy elköszöntem tőle az volt az utolsó pont a mi kapcsolatunkban. Soha, de soha többet nem ragálok semmire sem és pontosan azóta nem foglalkozom még a lényével sem, mert azt sem érdemli meg, hogy mondjuk ránézzek. Nagyon nagy arca van és él is vele. De. Egy gyermeteg, nyomorék lelkű, egy rakás nagy szerencsétlenség egy ember, akinek jobb ha a négy fal a barátja és ott ül, mert talán csak a csend érti meg, hogy mit is akar az élettől. Tudom, hogy figyelget és tudom, hogy most ezt is olvasni fogja, bár abban nem vagyok biztos, hogy van-e olyan okos, hogy rájöjjön ez róla szól. Ezennel végérvényesen lezártam ezt a dolgot köztünk és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megmentett egy ilyen idióta, agybeteg, lelki nyomorék embertől. Tudom, hogy ezek nagyon csúnya szavak és bocsássa is meg nekem a jó isten, de sajnos nem tudok máshogyan beszélni róla, mert én tényleg szerettem. Hála elmúlt és még közömbös sem vagyok, mert csak leszarni tudom. Isten veled te majom arc! :)

Betegségek-média

Egyre több fórumon látom, olvasom, hogy valaki mindig kitűnik egy-egy betegségével, blogol róla, bemutatja valahogyan magát és felhívja a figyelmet a betegségre. Nincs ezzel semmi gond. De! Milliók küzdenek betegségekkel és pontosan ugyanolyanokkal, mint akik kiállnak a nyilvánosság elé. De nem vagyok meggyőződve róla, hogy ennek mi az értelme vagy mit akarnak elérni bizonyos emberek ezzel a kampányukkal. Mindig hallom, hogy ha már egy embert megmentettek, hogy kiálltak a nyilvánosság elé, akkor már megérte. Nem. nem érte meg, mert mindenki meg szeretne gyógyulni és tudok jobbat mondani: senki nem szeretne beteg lenni. Én 12 évvel ezelőtt voltam nagyon beteg. nem rákos, de halálos betegség volt az is. Sosem beszéltem róla pláne nem írtam róla blogot, hogy 24 évesen milyen a halál szelével találkozni és nem osztottam meg a kálváriámat, mert éppen elég bajunk volt a nyilvánosság nélkül is. pedig nekem is lett volna lehetőségem, hogy egy világgal tudassam. ez szerintem magánügy. akik kiállnak maga mutogatóak. Szerintetek pl. én jól éreztem volna magamat, ha posztolgatok egy közösségi oldalról amikor hányok sugárba vagy éppen 10 cső lóg belőlem és kb. úgy néztem ki mint egy élő halott? Vagy szidtam volna azt az orvost, aki persze azóta már meghalt, hogy elbaszta az életemet és nem vette észre, hogy nagy a baj? Nem. Én a családom a barátok tudták. Nagyon kevesen. Azóta sem szeretek erről beszélni és sosem tenném, pedig minden egyes másodpercére emlékszem az egész rémálmomnak. De csak én küzdöttem meg vele csak rólam szólt. Nem is akartam volna, hogy a sok sajnálkozó ember írogasson nekem , kérdezgessen. És pontosan tisztában voltam és mai napig tisztában vagyok a betegségemmel és nem hordok róla össze-vissza olyan valótlanságokat, mint egy-két ember aki világgá kürtöli a betegségét. nagyon tisztelem a harcot, de szerintem csendben kell tenni és csak magunkra figyelni. Ezeket a betegségeket senki nem érti meg és hiába írják tudják mit érzünk ez nem igaz. A nagy lófaszt tudja az, aki nem feküdt ott és soha nem küzdött semmivel sem. Ezt csak te tudod, mert te éled meg. Az, hogy tévében pózolnak és kiállnak a betegségükkel bizonyos emberek nem biztos, hogy őszinte és ténylegesen a betegségről szól. Van aki azt sem tudja, hogy mi is a baja és nem is valós az amit előad a nyilvánosságra, de hát a bulvárnak és nektek a népnek a hazugság kell. És sokszor olvasom, hogy megváltozik az életünk, már minden más lesz. Ehhez képest én semmit nem változtam és nagyon nem is akarok, de vannak dolgok amik átértékelődtek bennem. De az ember nem változik. Az már a születésünk pillanatába eldől, hogy milyenek vagyunk és semmilyen trauma nem tudja megváltoztatni. Ez is akkor hazugság bizonyos emberek szájából, hogy csak kacagok. És nem egyszer pontosan ez a kitárulkozás nem engedi a gyógyulást. Nekem volt már aki mondta, hogy neki van egy betegsége és én pontosan tudtam, hogy mi az. Persze megmagyarázta, hogy milyen műtétje lesz. Csak lestem, mert kb egy 10 perces műtétet írt nekem le, hogy de neki tuti ilyen lesz. Majd olvastam, hogy volt az vagy 5 órás is és pontosan olyan amilyennek én gondoltam, mert hát nem egyet s nem kettő ilyet láttam már életemben.
Szóval. Az én véleményem, hogy ha beteg vagy azzal csendben küzdjél meg, mert sokkal hatásosabb lesz, és nem kell semmilyen rémisztő dologgal sokkolni az egyébként is beteg ország lakót, mert sokkal jobban megviseli őket mint azt az emberek gondolnák. Továbbá sokkal hatékonyabb a gyógyulás és senkinek nincs szüksége szánalmas pillantásokra. És mindenképpen orvosi szaklapokban, orvosi, egyetemi könyvekben olvassatok a betegségetekről, mert némely ember olyan sületlenségeket nyilatkozik és ír, hogy még, hogy nem mindenki egészségügyis, mert akkor csak kacagna a világ.
Mindenkinek tiszta szívemből kívánom, hogy pontosan olyan egészséges legyen mint én és végül bármilyen kórt le tudjon győzni!

2014. augusztus 28., csütörtök

álARCOSbál

Én szentül meg voltam győződve, hogy az álarc csak a karneválokon szerepel. A legszebben pedig a velencein csillog. Az álarc az olyan dolog, hogy a viselőjét megvédi mindentől. Ezzel szemben ebben a világban egy hazugságot jelent. Mögé bújnak, azt hiszik, hogy ha felveszik, akkor az megvédi őket az igazságtól. Megvédi őket attól, hogy sosem derül ki semmi ebben az életben. Pedig az álarcot csak akkor viselhetjük, ha őszinték vagyunk legalább saját magunkhoz, de csakis abban az eseteben vesszük fel, ha valamit szeretnénk elrejteni. Nem hazugságot, hanem fájdalmat, gyászt. Az álarc nem arra való, hogy bárki viselje és visszaéljen vele. Ekkora álarcosbál amit egyes emberek csinálnak még a velenceit is lekörözi. Mekkora álarcot hordanak egyes emberek, mekkora szeretetet sugároznak  a világnak. Van olyan aki az álarc ellenére is gonosz, de valamiért elhiteti a világgal, hogy ő jóságos. És a világ erre van kiéhezve és elhiszi azt, amiről a lelkük mélyén tudják, hogy hazugság, hogy nem más mint színjáték. De az embereknek bál kell. Izgulni más nyomorúságán, figyelni a másikat, hogy vajon mikor hibázik, látni a másik fájdalmát, szenvedését. És közben az álarc alól figyelgetnek csendben és egy nagy üst mellett állva kavarják azt a bizonyos szart. Egy a szerencséjük. Még! A szar nem csap ki. Az álarc mögött mindenki védett. Nem. Az álarcot pontosan úgy kell viselni, mint minden mást. Viselni kell úgy, mint egy hibát, egy tettet. Az álarc sem véd meg semmitől és követhetünk el hibákat és ezt vannak akik fel is vállalják. Nagyon kevés ember tudja viselni. Éppen ezért ilyen rossz a világ, mert hiába veszik fel az emberek a maszkot, attól még rohadnak, mert sajnos a jellemüktől nem óvja meg ez a parányi kis kiegészítő az életüket. Ezért tanulja meg mindenki viselni a bőrt a képén és így nem kell felvenni az álARCot, hogy ki tudj lépni az utcára.

2014. augusztus 27., szerda

Hideg

Ilyenkor már nincs megannyi gondolat az eszünkben, ilyenkor már rettegünk a téltől, félünk a karácsonytól és legfőképpen a magányos estéktől. Sokan vannak akik ha nem is mutatják, de belül nagyon félnek az őszi-téli időszaktól. Én imádom. Imádom, hogy az orrom hegye hideg már, hogy elfagynak az ujjaim, hogy olyan jó a teát inni, amit persze tavasztól őszig sosem iszom, hogy egy forró kakaóval nézni a kedvenc sorozatomat, álmodozni egy sokkal boldogabb, szebb és legfőképpen egészségesebb életről, egyszerűen imádom. Nem szorongok nem félek, mert tudom, hogy nagyon szép őszünk lesz. Most már mindenkinek boldognak kell lenni körülöttem, mert ebben a pár hónapban hallottam, hogy volt már vagy 10x ez a 1 milliószoros  szarság, hogy a hold meg a jupiter meg a mars meg a tököm tudja, hogy mi de együtt áll, és csak nekünk kedvez. Akkor mit rinyálnák, hogy de szar minden? Nincs rinyálás, mosoly van ősszel is, mert szép cipőket hordhatunk és imádjuk a hosszú farmert, imádjuk a pulcsikat és imádunk összebújva már délután 5-kor tévézgetni. Imádunk a takaró alatt melegedni. Nem félhetünk, mert szép minden évszak.  Szép, hogy nekünk boldog legyen az éjjelünk s nappalunk. Pontosan ilyenkor tudunk igazán szeretni. A nyár nem alkalmas rá, mert a mai társadalomban már csak a gyenge, semmitmondó kis szexek érvényesülnek, a lepattintások, a hülyítések a legfontosabbak azokon a sznob, nyári rozé fröccsös éjszakákon. A nyár nem őszinte évszak. Hazudozik szinte mindenki, hogy még a csillagot is lehozzák az égről, majd kiderül, hogy be van borulva. Nincs csillag, nincs tisztelet. De amikor eljön az ősz minden szív megtöltődik végre szeretettel és remélem mindenki megpróbálja gyakorolni a tiszteletet és mindenki észre fogja venni, hogy ki az aki szereti és ki az aki vágyik rá és ki az akivel igazán jó lesz az élete. Nyissuk ki a szemünket és próbáljunk már meg tényleg igazából szeretni, megbecsülni a másikat. Én így szeretem a hideget.

2014. augusztus 26., kedd

Minden kiderül

Nagyanyáink is szokták volt' mondani, hogy ami egyszer elhangzott bárhol, az biz' isten, hogy kiderül. Szörnyű az ha valakinek a közvetlen közelében az akire rábízol mindent, a legnagyobb titkokat is folyamatosan hazudozik neked és a hátad mögött csúnyán beszél rólad. Nem kell.  Ha valami nem smakkol emberek között párkapcsolatban vagy baráti szinten, akkor azt oda kell mondani. Semmi nem gátolhatja meg, mert semmi értelme nincs a folyamatos hazudozásnak, mert egyszer minden kiderül. Sajnos sejtésünk sincs sokszor, hogy az álszent titkok hogyan jutnak el hozzánk, de sajnos vagy nem... eljutnak. Nem is az fáj az embereknek, hogy ez a hátuk mögött történik, hanem az, hogy egyáltalán megtörténik. Nyilván az idióta felet minősíti, de mégis csak olyan világban élünk, hogy a hazugságokat hiszik el az emberek, mert sajnos az emberek nagy része is buta, tudatlan és pletykára éhes. Nyilván egy okos, tanult ember ilyet nem tesz és ezek után sem árt annak, aki a bizalmasa volt. Nem árulja el a titkait és nem fedi fel, mert nem süllyed le az ő szintjére. Nyilván ezek az emberek lassan, szépen leesnek majd a földre és mindenki rájön, hogy milyenek, de addig még nagyon sokat kell szenvedniük az életben, mert nagyon sokszor a szép, csillogó életük belül rohad. és annak is, akiről sosem gondoltuk volna. Aztán rájön, hogy őt is átverik nem is akárhogyan és majd akkor kap egy akkora döfést a hátába, amikor nem is számít rá. Tehát: úgy bánj és beszélj másokkal és úgy bízz meg az emberekben, hogy nem tudhatod mikor állnak a hátad mögött és döfnek beléd olyat, hogy csak nézel. Sok sikert a barátságokhoz, mert a legnagyobb munka egy barátságban van.

2014. augusztus 20., szerda

Dilemma

Megkérdezett egy lány, hogy mi a véleményem arról ha van két barátnő és az egyik volt pasija tetszik a másiknak. Már a kérdést is nehezen emésztettem, de igazából nem tudok mit mondani ebben a témában. Ezen nem múlhat barátság. Szerintem. Ahhoz a másik félnek igen ostobának kell lennie, ha ezért egy barátság megszakad. Beleszerethet egy ex a legjobb barátnőbe s fordítva is létezik ilyen. te eldobtad, köztük valami alakult, de ettől te nem vagy áldozat és nem vagy hátba támadott sem. Van ilyen, létezik. ha a másik túllépett, az nem azt jelenti, hogy a barátnő felszedte a ledobott göncöket. Bár ezt nem tudom még elképzelni sem, mert általában én vagyok a lányok között, akiknek mindig is az idióták és a fura fejűek tetszettek. Meg akiken sokat tudnak ők nevetni, de hát ezért a barátok. Még eszembe sem jutott és gondolati síkon sem képzeltem el, hogy bármelyik barátnőm volt pasijával valamit is kezdjek. Majd elgondolkodom, hogy miért. :) De már talán a nevüket sem nagyon tudom, mert biztosan jelentéktelenek már a számunkra és gondolom a hibáikat és erényeiket egyaránt ismerem. Szóval ebben a témában olyan béna, balfasz vagyok, hogy igazából nem tudtam mit mondani. De egy biztos, ha az a barátnő, aki ezen megsértődik, az kb. annyira  a barátnője bárkinek, minthogy nekem van vagy 400 barátnőm. Ha esetleg ilyen fenyeget majd engem, akkor azonnal leírom a saját tapasztalatomat, hogy bármelyik barátnőm exére szemet vetettem és akkor talán valósabb lesz az állításom. De előre szólok, ha ezért valamelyik megsértődik, akkor inkább elfojtom az érzéseimet és öngyilkos leszek. Se. Soha. :)Wahahahahahahahaha :) :)

Barátok

Életünk során vannak barátok akik jönnek-mennek, de mindig  vannak állandóak is. Ők a fontosak. Lehet, hogy hónapok, évek választanak el minket, de ha kell mindig ott vannak és bármi van mellettünk állnak. Ezzel szemben nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen barátságok léteznek, hogy milyen érdek emberekkel vannak teli az univerzum lakói. Miért kell ezt csinálni? Miért kell 400 megerősítés ahhoz, hogy te vagy a legszebb, milyen csinos vagy stb. Ezek vajon mind őszinték? Nekem senki ne mondja, hogy ezek igaz szavak, mert igenis szoktuk mondani mi is egymásra, hogy "húdegeciszarulnézelki"! Igen szoktuk. Például vagy 10 napja voltam nagyon beteg és igen rémisztő voltam a láz közepette és nagyon jókat nevettünk a fejemen, hogy hogy is nézek ki. igen lehet szarul az ember és igen nem mindig vagy fitt. De, hogy ezt több 100 embernek kell nyilvánosan közvetíteni feléd, azt azért nem értem. Nem értem, hogy lehet szeretni mindenkinek mindenkit. Nincs ilyen. és a barátságokban sincs olyan, hogy minden áldott nap mindig fittek és jókedvűek vagyunk vagy nem bántjuk meg egymást, de miután az a neve a kapcsolatnak, hogy barátság, hát ez meg sem kottyan nekünk. Van olyan barátnőm, akit imádok, de tudom, hogy időközönként kamuzik és szeret elvonulni. De persze tudja, hogy én tudom, de sosem szólnék neki, bár ha elütne egy villamos és meghalnék, akkor ott állna a  síromnál és azt mondaná: " ez most komoly?" Na kelj fel és menjünk valamerre". van a másik, aki nem olyan régen lett anya, hát ő haláli. Imádom. egyszerűen nagyon szeretem, mert egy lélek vagyunk, csak ő nagyon kifinomult teremtés. Igen most tudom, hogy röhögsz, de  te az vagy. De közben meg olyan jókat mókázunk és röhögünk sok sok mindene, hogy ezt soha senki nem fogja megtudni. :) Van az igen okos barátnőm, aki meg egyszerűen csúcs a kis családjával együtt és úgy örülök, hogy ráleltem, mert ha nem lenne, akkor bizony hiányozna az életemből. Van persze az "aranytestű". Róla nincs mit mondanom. Gyerekkor, emlékek, sírás, mosoly, szenvedés, szeretet. Minden. egyben. és szeretjük egymást és olyan jó együtt és néha külön is. de olyan, hogy még vagy 40 csaj lenne mellettünk, na azt azért nem. Olyan nincs, hogy ennyi hülye nő szeresse egymást. Micsoda barátságok ezek amúgy? Kinek szólnak, nekünk, akik fossuk le őket vagy a maguk megnyugtatására? Kinek kell ez a kirakat? És a legszebb az egészben, hogy vannak emberek, akikről sok sok titkot tudunk és csupa szenvedés az élete, de szégyelli bevallani, hogy tönkre ment az élete vagy netán éppen pszichés betegséggel küzd. Sosem szabad semmit sem szégyellni, mert nem azért születtünk e világra, hogy bármit titkolnunk kellene , főleg a barátoktól. Igen. ha ők valóban barátok, csak ők fognak tudni segíteni, mert ők azok, akik a hibákkal is szeretnek minket. De szép lett volna, ha ők, akik mellettem vannak, azért mert volt/van egy kis betegségem elpártoltak volna tőlem. Akkor vajon barátok ők? De ők mindig mellettem és ahogyan én is mellettük. Leugranék én de csak velük együtt. Sosem nélkülük, mert nagyon szükségem van rájuk. Nem arra, hogy elmondják de jól nézek ki és közben meg tudják, hogy rohadok belülről, hanem arra a sok nevetésre amit tőlük kapok és azokra a pozitív/negatív véleményekre, amikre igazán szükségem van.

2014. augusztus 16., szombat

Ősz lett

Már nem olyanok az illatok, már túl vagyunk mindenen és már nem is lesznek olyanok a napok, mint amikor várjuk a nyarat. Vége lett. Már sokkal hűvösebbek az éjszakák, igazából nem is volt olyan igazi nyár. Átvészeltük, megéltük. Szuper nyár volt. Vannak titkaink, töltöttünk szuper perceket, órákat úgy, hogy nem is mutattuk meg magunkat, blöfföltünk, szerettünk, sírtunk, döbbentünk, ünnepeltünk, mosolyogtunk, szomorúak voltunk, szerettünk. Sok sok minden történt, de egy percét sem bántuk meg. Jól éreztük magunkat. Az a robbanás nem jött amit szerettem volna, de tudom, hogy szép őszünk lesz és sokkal, de sokkal boldogabbak leszünk, mint ezen a nyáron. Megint láttunk szuper milliomos házasságokat, nem őszintéket is, meghitt kedves esküvőket, pózos nagy szar sátras lagzikat. ÉS közben mosolyogtunk, hogy olyan titkokat tudunk, amit nagyon kevesen. Láttunk boldogtalan férjeket, és még boldogabb feleségeket, másik nevét felvevő bugyuta nőket. És mindeközben mi mosolyogtunk, mert ezen a nyáron tőlünk boldogabbak nem voltak. Minden gördülékeny volt. Mi igazán boldogan ünnepeltünk születésnapokat, okoztunk meglepetéseket, barátok maradtunk, és őrizzük a titkokat. Azokat, amiket majd akkor is hét pecséttel fogunk őrizni, ha már minden kiderül. Mert ezek hét pecsétesek. Voltunk királylányok, ismerkedtünk, utaztunk, lubickoltunk, felvettünk szuper ruhákat, voltunk trógerek is, de mindig mosolyogtunk, pedig sokszor fájt belül. Vesztettünk el barátokat végleg, akik fentről kísérnek minket, voltunk jó koncerteken. Voltak unalmas napjaink. Volt aki anya lett és vele együtt sírtunk és nevettünk, de vele együtt éreztük azt, hogy a világ legnagyobb melója ez. Néztünk nagyokat, amikor fáradtak voltak és nevetve mondtuk nekik, hogy mi bármikor ledőlhetünk. Titkos születésnapokat szereztünk és sikítottunk, mert mindig volt egy hülye, aki lebuktatott minket, de igazából sosem haragudtunk rájuk. Mert ők a barátaink. Ismerkedtünk idiótákkal, én speciálisan csak azokkal, de legalább jókat röhögtem. Mai napig nem fedem fel a magánéletemet és olyan büszke vagyok rá, hogy senki semmit nem tud erről. A nevében is benne van, hogy magán. Tehát kedves olvasó valószínűleg nem is tartozik rád. De tudom, hogy szuper őszünk lesz és sokkal, de sokkal boldogabb lesz mint a nyár. Érzem. Sokkal jobb a bőrünk illata ősszel és már alig várom, hogy érezhessem. Érezhessem annak az embernek is az illatát, akire úgy vágyom. És tudom, hogy érezni fogom. Azt az illatot, ami remélem életem végéig elkísér. Mindenkinek ilyen szép őszt kívánok és a titkokat őrizzétek magatokban s a magánéletet ne teregessétek ki a közösségi oldalon, mert nagyon hamar áldozattá váltok. Most még lehet, hogy férjhez mentetek kedves lányok, de olyan hamar fogtok sírni sokan, hogy el sem hiszitek...

2014. augusztus 13., szerda

Sosem tudhatom

Sosem tudhatjuk, hogy mikor kivel találkozunk, de abban biztos vagyok, hogy az életemben a sorsnak nagyon nagy szerepe van. Választottak már el hazugsággal legjobb barátnőtől, basztam már át férfiakat is, de mindig mindenkinek pontosan abban a pillanatban kellett az életemben jönni, mint akkor amikor. Itt van Ő. Szuper pasas lehet. Semmit nem tudok amúgy róla, de van olyan, hogy érzem a bőrének az illatát is és erre aztán semmi, de az ég világon semmi magyarázat nincs. Nem  is értem, hogy érezhetek ilyet, amikor életemben nem is láttam. De milyen jó dolog ez ám, hogy van olyan érzékszervünk, ami megfoghatatlan és semmit nem tudunk róla, hogy miért is működik. Ő ellenáll, tudom, hogy érdekesnek tart, de én nagyon óvatos vagyok. Hiába érzem a kémiát vele kapcsolatban, lépni sem mernék, mert valamiért úgy érzem, hogy tökéletes. Értitek? Én olyat mondok, hogy tökéletes. Én, aki eddig csak töketlen, agyatlan, idióta, nem normális, hazug, büdös, marhaszar pasasokkal találkoztam az elmúlt időszakban. Volt aki talán még a saját idióta hazugságait is elhitte de, hogy ez mire jó azt nem tudom. Na Ő nem nyög nem keres, nem idegesít, nem tör rám, hagyja, hogy éljek. Hála istennek van ilyen is, mert aki nyomul nagyon, attól előjön a hányingerem azonnal. És Ő pontosan tudja, hogy én érzem azt az illatot. Érzem és Ő most ezzel visszaél. De hát éljen, mert nekem nagyon tetszik ez a kis játék. A játékok az élet során nagyon fontosak. Fontos a préda nézegetése, kóstolgatása, figyelgetése. Ettől jobb dolog nincsen. Nem rontunk ajtóstul a házba, csak figyelgetünk mint a vadász a lesen. És pontosan én is ezt teszem. Vannak percek amikor nagyon az életemben van és adjon már valami jelet, mert olyan jó lenne. De tudja, hogy hogyan kell velem bánni. Hogy először szabadon kell hagyni, mert ha fulladok, akkor menekülök. Biztosan mindenki így van ezzel. Nem szeretem a szívecskéket, nem szeretem az enyelgést, nem szeretem nagyon a romantikát. Egészségesen persze igen, de a túlzott összefonódás nem az én világom. És Ő ezt érzi és megfogott, elkapott, elrántott, kihúzta a talajt a lábam alól. De biztosra veszem, hogy ezzel pontosan tisztában van. És olyan jó érzés, hogy sosem tudhatom mikor fog lecsapni rám... Sosem tudhatom... Várom...

2014. augusztus 9., szombat

Múlt, avagy amnéziás emberek...

Vannak emberek az életünkben, akikre vagy nem akarunk emlékezni vagy egyáltalán nem játszottak szerepet az életünkben és fel sem ismerjük őket már hosszú-hosszú évek múltán. De azért valljuk be, hogy ha egy kicsit erőltetjük az agyunkat, akkor pontosan emlékszünk sok sok mindenre az életünkből, ha még sem így lenne, akkor amnéziásak vagyunk vagy olyan állapotba kerültünk, hogy kómában fekszünk. Na kis barátunk egyikbe sem tartozik. Pár hónappal ezelőtt a közösségi oldalon valakinek feltűntem. Én pontosan tudom, hogy ki ős megállapítottuk a barátnőimmel, hogy mekkora faszfej, de jókat nevetek rajta. A történet az, hogy remélem nem nagyon változtam fiatalkoromhoz képest, de abban biztos vagyok így a betöltött 35. életévem után most vagyok a legjobb formámban. A pajtás nagyon kedves velem és remélem, hogy semmit nem sejt abból, hogy akkorákat kacagok ha ír, hogy majd leesek az ágyról, székről stb. Kedves. Csak az a baj, hogy kurvára nem ismer meg, vagy tényleg olyan beteg, hogy vak, vagy tényleg nem tudom eldönteni, hogy ilyen hülye, idióta emberekkel lenne teli a világ. A pajtás évekkel ezelőtt bepróbálkozott nálam, de persze sem most sem korábban nem hagyott nagy benyomást nálam, sem az asztalon sem a lelkemben. És azt hiszem már akkor is nagyon nagy volt a pofám és én arra emlékszem, hogy leosztottam és ő fűt-fát mondva lelépett ugyan, de azért elmesélte sok sok mindenkinek, hogy nagyon szuper éjszakáink voltak. Igen az lehet, hogy külön-külön sok jó éjszakáink lehettek, de ha együtt is volt, akkor én tuti amnéziás vagyok vagy olyan szar volt, hogy semmilyen nyomot nem hagyott bennem. És évekkel később nem ismer meg. Olyan vicces és úgy kacagok, nevetek ezen a barmon, hogy hihetetlen... Mindig is mondom, hogy olyan beteg ez a világ és a férfiak olyan szánalmasan tudnak viselkedni, mint némely nő. Vagy emelt fővel lépj ki bármilyen kapcsolatból, legyen az barátság vagy szerelem, mert csak úgy érdemes. Nincs helye a köpködésnek. Innen szólok a kis pajtásnak, hogy remélem még almodban sem vagyok meg, mert ha igen, akkor a hányinger is elkap. És még annyit, hogy: te csak szeretted volna, hogy meglegyek neked, de hála a magasságosnak, és annak, hogy van agyam azért célba nem értél és a strigula a faladon az nem én vagyok. Mondjuk kérdéses, hogy valaha volt-e valaki, aki tényleg létező-e a falon... És el kell keserítselek, ha egyszer is gondoltál arra, hogy majd megleszek, akkor most is benézted. Sajnállak, hogy nem ismersz meg. És csak így nagy betűkkel. S A J N Á L L A K

2014. augusztus 4., hétfő

Féltékenység

A legnagyobb kór a mai világban. Rátelepszünk a másikra, a saját akaratunkat erőltetjük a másik félre és közben szépen lassan megöljük őt. Mind a kapcsolatunkat mind a lelkét a másiknak. Ettől megfoghatatlanabb dolog a világon nincs. Ezt nem tudod megmagyarázni, de szerintem ez valami pszichiátriai betegség lehet. Olyan lehet mint egy pánikbetegség vagy depresszió vagy netán a mániákus skizofrénia. Olyan szörnyen meg tudja nehezíteni két ember életét, hogy van amikor tragédiába fullad. Nem feltétlenül halálra gondolok, de a kapcsolatnak a végére. Egy féltékennyel nem tudsz mit kezdeni, mert az agyadra megy, nem kapsz levegőt tőle, fulladsz, remegsz és elkezdesz félni is tőle. Állandó rettegésben tartja a másikat, mert sosem lehet tudni, hogy bukkan fel az életetekben. Mindennapokat keserít meg. Ha ehhez még társul hiszti is, akkor meg tisztára sokkos állapotba kerülhet a másik fél. Szörnyű mennyi ilyen ember van a környezetemben is. nagyon sajnálom őket, mert ez csak a saját bizonytalanságuk és valljuk be, hogy az az ember féltékeny a másikba, aki saját magában sem bízik és saját magát sem szereti eléggé. Nekem is volt egy ilyen pár hónapos korszakom, de elmúlt. Ez is előfordul, mert mindenkinek van olyan időszaka és van olyan ember az életében akire féltékeny, de ezt hívjuk egészséges féltékenységnek. Ezzel semmi gond nincs. Ez talán egy természetes folyamat az életben. De aki a nyakunkon ül és fojtja is a torkunkat, attól frászt kapunk. Több az ilyen a nők körében, de most már egyre több férfiról hallom, hogy féltékeny típus. Milyen szörnyű lehet ezt a saját kudarcaként megélni bárkinek is. Engem már az sem érdekel ha előttem a másik felem flörtöl. Már nem. és azért nem, mert az ajtót egy mozdulattal kinyitom és bárkit kirepítek az életemből. A bizalom egyenlő a tisztelettel, ha tisztelet nincs bizalom sincs. Ebből meg kialakul a beteges féltékenység, amit nem tudsz egy életen át hordozni és nem is vagy képes ezzel azonosulni. Tehát: ha valaki ezzel küzd, az kérjen segítséget pszichiátertől vagy pszichológustól, mert legjobban  a saját életét keseríti meg. De ezáltal mindig gyanakvó és boldogtalan lesz. És ha ilyennek találkozunk vagy felüti a fejét a dolog, akkor vagy járjunk utána és bizonyosodjunk meg a valódiságáról, hogy van-e alapja a féltékenységünknek, vagy azonnal éljünk egyedül, mert mindenkinek sokkal jobb lesz. Így talán senki nem sérül...

2014. augusztus 2., szombat

Illatok

Nagyon fontos téma. És most nem feltétlen a parfümökre gondolok, hanem a bőrünkre a bőrünk kipárolgására. Én nagyon érzékeny vagyok erre, kábé olyan szerepet játszik az életemben az illat, mint a kezek, a lábak, az ajak. Nagyon fontos. Én úgy vagyok vele, hogy a kémia a legfontosabb két ember között. Olyan jó amikor érzed a másik bőrének az illatát és nem taszító, imádod és emlékszel rá akkor is, ha már a sors elválasztott egymástól. Érzed az illatokat és 100 közül megismernéd bármelyik volt kapcsolatod bőrének az illatát. Azaz szerencsés az aki eme képességgel rendelkezik. Én ilyen vagyok. Szeretek szaglászni. Például a barátnőim illatát is bírom. Nem tudnék a közelükben lenni és rájöttem a sok sok év során, hogy a barátságban is nagyon fontos az illat. Fontos, mert a napjainkat osztjuk meg a barátokkal és megmondom őszintén semmi kedvem nem lenne szagolni egy büdös embert. Úgy értem, akinek nem bírom az illatát. De akit választasz annak minden egyes porcikáját bírnod kell. Az visz előre és az mozgat be minden kis idegszálat. Aki azt mondja, hogy ez nem számít az valószínűleg igénytelen. Van egy ember akinek mai napig érzem az illatát pontosan úgy, mint amikor valahonnan a nagymamám karjának az a jellegzetes illata valahonnan előkerül a mindennapokban. Érzem a férfi illatát sokszor. Semmi jelentősége nincs olyan szempontból, hogy vágynék rá, mert már réges-régen nem vágyhatom, de bizonyos időközönként érzem az illatát. és érdekes, hogy látom magam előtt a kezét is, amikor megöleltem jól beleszippantottam a nyakába, bőrébe, ruhájába és valószínű, hogy ez maradt meg bennem. Olyan jó illat volt. Mindenkinek van ilyen az életében, hogy imádja az illatot, mint amikor parfümöt is választunk. Abban is kicsit régimódi vagyok, mert a régi és karakán, erős illatokat szeretem magamon. A határozott illatokat részesítem előnyben. Annyi illattal találkozunk az életben, de leginkább azokat szagoknak hívjuk. Két ember csak akkor működhet ha az illat megfelelő. Akkor aztán teljesen mindegy, hogy ki, hogy néz ki, de a kémia az működjön. AZ én bőröm illata különleges. Tudom, hogy az és imádom. Nyilván nem szagolgatom magamat nap mint nap, de érzem, hogy szuper a bőröm illata és tudom, hogy másik is szerették/szeretik. Boldoggá tesz egy jó illat és örülök ha felidézhetem az illatok történetét. Ha nem hiszed, hogy az illatok fontosak, akkor sajnos felületes ember vagy.
Aki pedig kételkedik az illatomban, az járjon utána. :)