Háttérben, titiokban, de a legnagyobb büszkeséggel

 Éppen pár napja olvastam egy cikket, hogy "Kiss Ádám" megnősült. Kb. 1 millió ember teszi ezt
 rendszerességgel a földön minden áldott nap. Olyan jó volt viszont, hogy míg csodáljuk a Kiss Ádámot, addig a magánéletét féltve óvja és ez így van rendjén. Csak egy apró kis képen látszik a kedves felesége, aki annyira tökéletes nő lehet, hogy teljesen boldog voltam, hogy " jó helyre került az Ádám"! Olyan furcsa a nagy átlagnak, hogy vannak humoristák, sportolók, színművészek stb., akiknek normális életük van a "színpad" után. Ők is emberek és őket igazából nem a közönség ismeri, hanem az aki a háttérben van. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ebben része legyen, de akiknek polgári foglalkozása van, azok szeretnek inkább a háttérben maradni. Olyan jó érzéssel tölt el engem is, hogy akit szeretek azt sokan imádják. Nők-férfiak egyaránt. De olyan jó érzés, hogy én nem azért szerethetem amit mások látnak, hanem teljesen más megvilágításból látom az ő lényét. Persze nagyon büszke vagyok rá, de tudja, hogy egy nagy nulla vagyok tudásilag abban, amit ő képvisel. Szerintem nem is szeretne ha én azt nagyon szeretném. Imádom, hogy szeretik, de tőlem jobban nem hinném. Olyan jó, hogy ezeket az embereket, akik egy kirakatban ülnek az átlag emberek számára, mi máshogyan látjuk. Nekem nagyon klassz dolgom van, mert bármiről tudok vele beszélni és nem nagyon jön fel a munkássága, de néha azért betalálok egy-két érdekes kérdéssel neki, általában ezeken nagyon sokat röhögünk. Mondjuk az eszembe jutott, hogy visszaélek egy aláírásával és eladom vagy valami jótékonyságra felajánlom, de akkor nem maradhatok a távolban és én úgy szeretem ezt a posztot. Olyan klassz amikor beleszippanthatok a nyakába és azt érezhetem, amit mások talán soha nem fognak. Olyan jó, hogy teljesen természetesen élhet velük az ember és pontosan tudjuk, hogy milyen klassz dolog ez nekik. Olyan jó érzés ha valakit azért lehet szeretni, mert a LEGO másik része és nem kell megfelelni sem neki sem nekem, mert úgy jó ahogyan van. Sokszor mosolygok a közösségi oldalon és persze büszke is vagyok, hogy annyian szeretik. Olyan jó érzés, hogy ez egy érintetlen természet két ember között, hogy nincs kirakat és olyan jó, hogy ezt vannak emberek akik tiszteletben tartják. Jó érzés csendben lenni valaki mellett, aki hangos a világ számára. Van egy nagyon nagy bizalmasom, aki szintén eléggé ismert és olyan jó látni, hogy semmit nem enged megmutatni a magánéletéből. Olyan jó, hogy óvja a csodás nőt és a gyermekeit. Ehhez olyan nagy szeretetre és tiszteletre van szükség, hogy ritka az a férfi, aki erre képes. Nyilván vannak emberek, akik percenként váltogatják a nőket és nyilván meg is tehetik, de ezáltal válnak szánalmassá. És vannak azok a férfiak, akikre a háttérben büszkék vagyunk, csak mi talán kicsit máshogyan.

Vége a nyárnak

Az elmúlt 2 napban megfogalmazódott bennem, hogy tulajdonképpen megint elrepült a kedvenc évszakunk. Már olyan gyorsasággal távozik évről-évre, hogy időm sincs felocsúdni. 2 napja fázik az orrom. Én úgy vagyok vele, hogy inkább rohadjunk már meg a 40 fokos melegtől és ne rinyáljunk már, hogy mikor jön az eső, mert hát tessék kérem szépen: itt is lenne. De nem, hogy eső jött, jött vele a 19 fok is, a reszketés. Kinek kell ez ez? Nekem ugyan nem. Bárhogyan is szeretjük a telet de én fuldokolni akarok a melegtől, szeretném ha patakokban csurogna a víz a testemről, szeretném ha folyamatosan ihatnék vagy 5 liter vizet és állandóan érezni szeretném, hogy szomjas vagyok. Ilyenkor nyáron tényleg buggyantak az emberek. Mindig mondják, hogy a nagy szerelmek nyáron köttetnek. Akkor az azt jelenti, hogy a többi évszakban lófasz sincs? Nem hiszem. Mondjuk a nyárban nem a randizgatás a nagy szerelmek fognak meg, mert kb. annyira van esély erre, mint bármelyik másik napon az év többi napján. Nincs ez évszakhoz kötve, bár nálam csak annyira, hogy én ugyan 40 fokos melegben nem szeretek randizgatni. Dög meleg van. De amúgy meg mire leírom a sorokat eszembe jut, hogy nekem nem is kell ismerkedni, mert már megismertem azt aki 40 fokban is azt hiszem szeret. Vagy valami ilyesmi. Vele csak 37 fok volt amikor találkoztam. Szóval van remény a nyári szerelmekre. Így a szeptember felé mindig örülök, hogy mindenki visszakerül az útra és végre mindenki dolgozni fog nem henyélni és végre eljön az én időm. Én ugyanis nem voltam szabadságon csak 3 napot. Akkor is dolgoztam, mert hát annyi hülye van a földön, hogy nekem nem jár még 3 nap sem. De az én időm október lesz. Már alig várom, hogy végre "Csikkággóóó" felé vegyem az irányt és mindent hátra hagyva végre távol ettől a szörnyű országtól élvezhessem az életet, és vissza se nézzek. Aztán majd én is elmondhatom, hogy de király nyaram volt. Nem bánom ám, hogy semmilyen tengert nem láttam az idei nyáron csak olyan zöldeset. Nem bánom, hogy nem osztottam meg, hogy húztam a bőröndöt. Nem kell mindenkinek tudni, hogy ki hol van? A lényeg abban rejlik, hogy pihenj. Pihenj ha végig kell az évet dolgoznod. Mindenkinek jár a pihenés. Mondjuk azoknak, akik a férfiakból élnek és semmit nem csinálnak és nem tesznek le az asztalra, azoknak nemhogy nyaralás nem járna, de kibasznám a földekre kapálni meg aratni, hogy érezzék a munka súlyát a testükön. Hogy ne a tengert lássák, hanem a határt, hogy még kurva sokat kell kapálni. Ne a tenger vízcseppje csússzon a testükön, hanem a verejték. Tudják már meg, hogy dolgozni jó és várni, hogy minden évben eljöjjön az a 3 hét amikor pihenhet az ember. Mindenki aki dolgozik a nyárra már nagyon fáradt. Megértem őket. Én is az vagyok és még olyan messze van az ősz. De kitartó vagyok.
És üzenem a nyári melegből posztolgatóknak, akik még életükben nem dolgoztak, hogy tessék kinyitni az újságokat és állást keresni. Mert dolgozni jó. És érték.
Addig meg érezzük a bőrünkön az ősz illatát, szeressünk ősszel is. 

Mire is van szükségünk?

Először is nagyon sokszor olvastam, hogy egy férfit vagy nőt megszerezni nagyon könnyű, de a megtartás az a legnehezebb. Na most ezzel egyáltalán nem értek egyet, mert valahogyan fel kell kelteni a figyelmét a másiknak és igenis minden erővel kell hatni rá. Nincs olyan, hogy ott állsz valaki előtt és az mint a vágóhídon eldönti, hogy jó leszel vagy sem. Egy illat, egy mosoly, egy gesztus, egy jól odatett humor nagyon is kell. A nagymamám mondta mindig , hogy víz és tusfürdő kell a szerelemhez. És milyen igaza volt. Az illatok a legfontosabbak és semmi szükség drága ékszerekre, ruhákra, parfümre. Elég egy mozdulat a bőrünk illatával és az illető sosem fogja megmondani, hogy mi varázsolta el. Hiába kenik ki magukat a nők és bűzlenek a pasasok, akkor sem működik a kémia, ha a testük más jeleket ad. Ugyanis nagyon nehéz ezek nélkül bárkit megszerezni. Mondhatnám, hogy képtelenség. Ha az illat nem stimmel, akkor bármit tehetünk a férfi vagy a nő menekülni fog. Nem lesz megállás és olyan messzire megy, hogy ha fel is próbálják a másikat, akkor sem lesz tartós szerelem. Nincs olyan, hogy ez nem számít, mert csak a belső. A nagy francokat. Amúgy sem állunk szóba olyannal aki nem tetszik. Mit is kezdenék azzal akinek a belső énje nagyon klassz de kívülről meg egy Paprikajancsi vagy egy Juliska? Semmit. Mindenki nézi a külsőt és aki ezt nem vallja be az hazudik. nagyon is. Én rögtön a kézre megyek, mentem és a cipőre. ha az tiszta, akkor az valamit már már elárul az emberről. Szeretem az illatokat és egy perc alatt levágom, hogy az én kémiámhoz passzol-e vagy sem? Nem lehet ezen hónapokat töprengeni. Már ezerszer elmondtam annyi mindenkinek, hogy a szexualitás nem megy a kémia hiánya miatt. Bárhogyan is van ez belénk van kódolva. Ez ellen nem lehet mit tenni és azt hiszem, hogy nem is kell. Amikor két ember között van kémia, akkor kezdődhet a munka. Olyan kemény munka mint a megszerzés. Ahogyan a kémiát sem tudod elkerülni, úgy a megtartás sem lesz könnyebb, mert ha nem kelted fel az érdeklődést folyamatosan, akkor már vesztettél is. Sokszor hajlamosak az emberek beleülni valamibe és megnyugodni. Sosem lehet nyugodtan, mert bárki jöhet egy kémiával és akkor összedől a kártyavár. Ezt senki nem akarhatja és tenni kell. Nyilván a férfiak imádják az okos nőket és nagyon nagy butaság, hogy a bugyutákkal sokkal könnyebb. Tudom, hogy az ostoba nőknek már leszálló az águk. Nincs rájuk szükség. Velük nem haladnak a férfiak és fordítva sem. Egy nőnek sem kellhet egy buta, ápolatlan, nem tudatos férfi. Mit kezdene vele? Együtt süllyednének a hajóban? Hát nem. Köszönöm. Erre senkinek nincs szüksége.
Szóval először mosd le magadról a gátlásokat és bátran menj bele a kémia világába, mert csak akkor győzhetsz ha tiszta vagy! És akkor minden nagyon könnyű lesz és tiéd a világ! és persze a férfi vagy a nő is. Azután minden áldott nap legyél izgalmas. Mert az unalmas embereket elhagyják. És valóban azt érdemlik.

Eltelt idő

Több mint egy év telt már el, hogy találkoztunk. Aztán most eljött az idő, hogy szembe nézzünk egymással. Tudom, hogy egy rettegés volt neki, hogy egyszer találkoznunk kell, és már barátként. rettegésben élte a napokat velem kapcsolatban. És ott ültem pontban 4-kor. Mikor közelítettem a találkozóra nem voltak már rossz érzéseim. Már régen nincsenek és régen tudom, hogy a lehető legjobb döntést hozta meg kettőnkkel kapcsolatban. Ha máshogyan alakult volna, akkor nem is tudom, hogy milyen vulkán kitörést okozhattam volna az emberiségnek. Amikor két ember nem egymás mellett dönt, annak oka van. Mint ahogyan mindennek oka van. Oka van annak, ha valaki belép az életünkbe vagy kilép belőle. Sétáltam ahogyan szoktam. Libbentem, fekete hajamat fújta a szél. Lépkedtem a nyugalom felé és tudtam, hogy arra az ölelésre lesz szükségünk, hogy végleg barátok maradjunk. Megérkeztem és azt szerettem volna, ha már ott van. De én 2 perccel hamarabb értem oda. Ő pontos volt. Halálosan pontos, precíz mindig. És amikor megpillantottam, hogy keres a szemével, tudtam, hogy megérkeztünk. Megérkeztünk egy olyan kapcsolatba amitől kiteljesedünk. Amit ő is és én is akartunk. Megölelt. Érzem most is azt az illatot. Nem azért, mert szerelem lenne, hanem a megnyugvás illata hasítja át a testemet. Azóta tudom, hogy jó úton vagyunk. Ő is én is. Pontosan olyan izgatott voltam, mint ő. Én kicsit tudom irányítani magamat, hogy a lehető legjobb helyzetet teremtsem. Nagyon alaposan megnéztem megint. Szemügyre vettem. Aprólékosan végignéztem azt az embert, aki maga volt a tökéletesség. Azt mondta, hogy szép vagyok. Ő mindig annak lát. A hibáimmal együtt látja a szépségemet. Én pedig hagytam, hogy az érzések letisztuljanak, minden egyes lélegzetvétel szabályos legyen. Nem lehet évekről beszámolni, de a fontos dolgokat elmondtam neki. Azt hiszem ő lesz a legnagyobb férfi bizalmasom. Elmesélhetek mindent aprólékosan, mert ő tudja, hogy ki is vagyok valójában. Ő nem állít falakat nekem, nem kell megfelelnem, nem kell viselkednem. Vannak emberek az életünkben, akiknek semmilyen protokollt nem kell betartanunk. Sokszor szabályok szerint élek és megfelelek. Nyilván nem az emberi kapcsolatok terén. Sokan ott sem őszinték a másikhoz. Ahogyan vettük a levegőt csak úgy hasított a légtér. Csak úgy jöttek a szavak és a poénok. Szeretem, hogy érti amit mondok és tudja, hogy bent mi van. Ott bent a lelkemben. És most már tudja, hogy ha sírok az az örömtől van, hogy ilyen barátom van. Ilyen aki egy gyönyörű életet él és látom, hogy boldog. Látom, hogy sokat jelentek neki és látom, hogy jó úton van. Érzem, hogy szeretik és érzem, hogy jó kezekben van. Nem szerettem volna, ha bárki kihasználja és azért aki, megszerzi. Őt szeretni kell. Őt nem lehet máshogyan. Őszintén kell, neki arra van szüksége. Én őszintén szeretem barátomként és nagyon várom, hogy megint mesélhessek majd neki. Hogy elmeséljem, hogy alakult a dolog amit megosztottam vele. Hogy tudja úton vagyok. Az én utamon.
Mert az utak néha szerteágaznak, de mindig egy irányba mennek. 

Megtörtént. Továbblépsz.

Nyilván mindenkivel megesett  már, hogy belement olyan dolgokba, amiket utólag kitörölne az elméjéből. Legyen az fiatalkori őrültség, egy éjszakás kaland vagy éppen valami huncutság. Nyilván mindenki halandó és mindenki vétkezik és hoz rossz döntéseket, de ezzel együtt kell élni és tovább kell lépni. Én sosem töprengek dolgokon és az évek alatt megtanultam, hogy mindenki vagy egy szerencse vagy egy büntetés az életünkben. Kaptam én is elég büntetést, de még mindig azt gondolom, hogy sokkal több jót adtak az égiek, mint rosszat. Már eleve, hogy 11 éve nem haltam meg. Ettől nagyobb szerencse kell még az életben? Valamelyik nap azon kaptam magamat, hogy beszélgettem egy lánnyal, és mesélte, hogy neki milyen szar minden. Már nem is tudom elképzelni, hogy mit jelent az, hogy szar. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet ha valakinek szar valami. Én úgy vagyok vele, hogy magunk irányítjuk az életünket és persze néha a sors is, de többnyire rajtunk múlik minden. most vagy szarban fulladozunk vagy kinyitjuk a szemünket és látunk. Utálom a vakságot és azokat, akik vakoskodnak, elégedetlenkednek. Panaszkodásának az volt az oka, hogy volt egy egy éjszakás kalandja és balul sült el. És akkor mi van? Minden éjszaka nem lehet szuper romantikus, és olyan forgatókönyvszerű, mint amit a káma szutrában leírnak. Milyen szar lenne már. És amúgy is, ha egy férfi lelép egy éjszaka után az annyira volt hivatott. Nekem senki ne mondja, hogy nem volt még életében olyan éjszakája amikor nem teljesített jól és nem egy robotként vált eggyé a másikkal. Mindenkinek van ilyen. lehet, hogy a 100. éjszaka is pont ugyanilyen szar lenne és tényleg jobb ha lelép valamelyik fél. El kell fogadni. Ezen egy percig sem kell töprengeni főleg nem sírni, hogy a galád férfi. Ő így gondolta. Hát jól néznék már ki, hogy akik egyszer is bepróbálkoztak nálam bármilyen fórumon és engedtem volna a csábításnak azoknak mindnek igennel válaszoltam volna? Bár nálam ugye nincs egyensúly, mert többször küldök el sok embert a picsába, mint, hogy egy mondatot váltsak velük. És mióta kell azzal foglalkozni, hogy a másik, hogy élte meg azt az éjszakát? Ha valaki lelép és nem tudja megbeszélni a másikkal, hogy mi volt a baj, akkor azzal kb. annyit kell foglalkozni, mint amennyit én foglalkozok azzal, hogy kinek mi a véleménye rólam. Pont nem érdekel. Felnőtt emberek ha tisztelik egymást, akkor van bizalom és van megoldás. Valószínű, hogy ebben a kalandban csak ennyi volt. Lehet, hogy a pasas amúgy is azt gondolja, hogy mekkora szar volt és a barátnőm meg mekkora király és elsüllyed szégyenében és inkább lelépett. Wahahaha. Én így gondolom egyébként is, mert az én barátnőim mind csodálatosak, mint én. :)
Szóval nyár van, jönnek-mennek a kalandok, de persze csak azoknak, akiknek belefér az ilyesmi. Akiknek megadatik a kaland azok nem sírnak. Továbblépnek és csak a jót szűrik le. A többieknek meg jó szerelmes éjszakákat ebben a tikkasztó melegben és ahogyan nagymamám mondta: Sírig tartó szerelmet.

Nem csak te vagy fontos

Hosszas olvasás után gondoltam, hogy megosztok pár gondolatot. Most aktualitása is van, de erről nem szeretnék beszélni. Annyit olvasok különböző fertőzéses betegségekről, de ez a munkám és érdekel is, hogy mennyire lehet betartani a szabályokat. Nagyon elmaradottak vagyunk a másik fél felé való beismerés végett. Az, hogy az emberek nem járnak szűrővizsgálatokra, azon már meg sem lepődöm. Sosem értettem, hogy ha ingyen van valami, akkor mi az a visszahúzó erő amiért nem élnek a szűrővizsgálatok lehetőségével. Amikor adott valami és ha az egészségünket szolgálja, akkor miért nem kell az embereknek? Az, hogy ÉVENTE kell járni a nőknek rákszűrésre és 2 ÉVENTE emlő vizsgálatra azzal remélem nem mondok újat. Remélem, hogy akik olvassák a blogomat, azok csak nevetnek, mert rendszeresen járnak. Én mindenkinek akik fontosak nekem megteremtem és lehetőséget adok, hogy mindenki ki legyen vizsgálva rendesen. Mondjuk tudom, hogy a barátaim sokat nevetnek rajtam, mert úton útfélen megoperáltatom őket és minden szart amire nincs szükségük leszedetek róluk. :) Odafigyelek rájuk, mert fontosak nekem és senkit nem szeretnék elveszíteni egy ostoba betegség miatt, mert már vesztettem el embereket. Éppen ma egy éve ment el egy olyan ember  az életemből, aki mindenki szívét bearanyozta. Őt mindenki szerette. Ő volt szerintem mindenki Zolikája. Én úgy érzem, hogy mindenkiből egy kis darab hiányzik, mert ő már nincs velünk. Visszatérve a vizsgálatokra saját felelősségünk, hogy tisztában legyünk az egészségünkkel és ha van fertőző dolgunk, akkor kutya kötelességünk felvállalni. Vigyázni a másikra és tisztelni mindenkit, hogy nem fertőzünk meg senkit sem. Nem csak veszélyes dolgokra gondolok, mint a Heptatitis, Szifilisz, AIDS... stb. Olyanokra is gondolok, amiket a flrfiak terjesztenek, majd tovább a nők, mert ugye elfertőződnek. Olyan egyszerű baktériumokra is felhívnám a figyelmet, amik a hétköznapokban lehet sokaknak a leszarással egyenlőek. Az, hogy nincsenek szexuális szokásaink és tisztelet a másik nem felé, azzal már nem harcolok és már belefásultam abba, hogy harcoljak mindenkivel, hogy milyen nagy bajok lehetnek. Egy baktériumos vagy gombás fertőzést nem kapunk el azért, mert másoknál pisilünk!!! Nem!!! Azt azzal kapod el, ha össze-vissza kefélgetsz! Soha senki ne mondja már nekem, hogy csak úgy jön. Jön a nagy büdös lófaszt! Azért van ennyi beteg, mert már semmilyen kultúrája nincs a szexnek. Már semmi értelme nincs a felvilágosításnak sem az iskolákban, mert a mai fiatalok szarnak a szabályokra. Ezért van megint annyi szifiliszes és bőr és nemi beteg gondozott beteg. Senki nem törődik magával és főleg nem a környezetével. És ez olyan szörnyű. Az lenne a legfontosabb, hogy megtanítsuk az embereket a saját maguk megismerésére, hogy mindenki tisztában legyen, hogy nem csak a saját egészségük, hanem a partneré is nagyon fontos. Fontos lenne tudni, hogy mi lakozik bennünk. És ennek a legjobb módja az lenne, ha talán elmennénk vizsgálatokra, hogy tudjuk mi van velünk. Ameddig ezt nem tesszük meg, addig csak egy beteg, fertőzött emberek lehetünk. És akik tudják, hogy betegek és van valamilyen fertőző bajuk, azok tiszteljék a másikat és óvják meg a környezetüket. Mert lehet akkora kárt okozhatnak, hogy visszafordíthatatlan baj lesz belőle.

Eltűntek

Biztos mindenkinek volt az életében már olyan helyzet, hogy nem értette miért tűnnek el az emberek mellőlük. Ennek számtalan oka lehet, többnyire tudjuk, de vannak helyzetek amikor nem értjük. Amikor valós oka van, akkor az a legkönnyebb, mert nem kell gondolkodni rajta. Adott valami és azzal együtt kell élni és el kell fogadni. Nem kell rajta töprengeni, hanem gondolkodni kell, hogy jobbá váljunk és javítsuk a hibákat bárhogyan is alakult az életünk. De amikor úgy tűnik el valaki, mint Petőfi a ködben, arra nem találok válaszokat. Vannak adott napok amikor valaki szeret, majd egyszer csak pár napra már nem. Vagy egyet gondol és mégis előkerül, majd eltűnik. És ezt többnyire az emberek nem értik, vannak akik belemennek a játékba és tűrnek. Őket egyáltalán nem értem. Nem értem, hogy mire várnak, hogy mit várnak attól az illetőtől, aki képes eltűnni egy másik ember életéből? Mire várnak? Az eltűnésnek nagyon sok oka lehet. A legfontosabb, hogy nem mindig egy harmadik személy a bűnös. legtöbbször nincs is erről szó.  A harmadik csak a lélek és a gondolatai lehetnek a másiknak. Annak az embernek, aki nem tudja, hogy mit szeretne és könnyebb eltűnni. Ilyenkor nem csak magával harcol, de rátesz egy terhet a másik félre is, aki semmit sem ért a helyzetből. Aki olyannyira nem érti, hogy rémeket is láthat. Azok az emberek, akik a legnagyobb eltűnők, még magukat sem ismerik, nemhogy tisztelni tudjanak másokat. Az eltűnést csak az okozza, hogy nem mernek a másik szemébe nézni és nem mernek felelősséget vállalni egy adott helyzetben. Nem azzal van a gond, hogy az emberek meggondolják magukat egy férfi/nő felé, hanem, hogy eltűnnek. Azzal csak azt oldják meg, hogy a fizikai valójukban nincsenek ott a másikkal. Viszont az elme nagyon nagy játékos és egy percre sem hagyja nyugodni a lelkünket. Ott motoszkál egész nap bennünk, amitől felőrlődünk. Van egy arany szabály. Ha meggondolod magadat bármilyen téren, akkor mondd ki, hogy a másik is tudja. ha félsz inkább mondd ki, mert nem csak magadat gyötröd, de a másik felet is. Biztos vagyok abban, hogy vannak helyzetek amikor az ember nem biztos, hogy jó döntést tud hozni és tényleg van szüksége egy kis időre, hogy átlásson mindent ami körülötte van. De mindaddig amíg az eltűnést választjuk csak a fizikai test nincs a másikkal. Az elmében akkor is ott vagyunk egymásnak, ha akarjuk, ha nem. Ha szeretsz valaki ordítsd ki, ha csak szeretnéd akkor azt beszéld meg vele. Ha nem harcolsz nem győzhetsz. És ha eltűnsz, akkor is létezel. Még ha azt gondolod, hogy az bármire megoldás.

A nyár igazi felismerése

Az, hogy az emberek nagyon ápolatlanok azt már megszoktam. Nem is szoktam meglepődni, amikor látom a retkes nyakú, körmű, büdös embereket. Pár nap alatt szörnyen éreztem magamat egy-egy helyzetben. Sajnos vagy nem ( engem ugyan nem érdekel ), de nem hagyom szó nélkül a negatív dolgokat és bárkire rászólok, ha szemetel, cigizik és eldobja vagy büdös. Én nem azért teszem ezt, mert egy alpári bunkó vagyok, hanem, mert zavar ha valaki ápolatlan. Rühellem, ha valakinek retkes a körme a kezén, lábán. Utálom, ha valakinek izzadság szaga van, zsíros, undorító a haja, büdös a szája. Nem a szegénység teszi ezt, hanem a neveltetés. Elsüllyednék szégyenemben ha a családom bármelyik tagja büdös lenne. ha édesapám 2 napig nem borotválkozik, azonnal szóvá teszem, mert gyermekkoromban azt láttam, hogy az én drága nagypapám minden reggel frissen volt borotválkozva ás olyan finom Derbi illata volt, hogy most is elszorul a szívem, ha arra kell gondolnom, hogy azt az illatot már soha nem érezhetem úgy, abban a formában, ahogyan akkor. Nálunk a seggmosás olyan része a napjainknak, mint a levegővétel. Minket a nagyszülők erre tanítottak. Az általános tisztálkodás alapvető emberi tulajdonság kell, hogy legyen. Egy dolgot nem értek? Ha én mint kívülálló észreveszem egy emberen, hogy büdös, akkor a családja, élete párja, gyerekei ezt nem érzik? Miért van az, hogy tele vannak a strandok, tópartok és gondolom a menő tengerpartok is a magyarokkal, akiknek retkes a körmük és bőrkeményedéssel tarkított sarkuk van? A luxus allinclusive útra van pénz és a napi 20 ezres strandokra, aqua parkokra, de arra, hogy a kezükön az embereknek tiszta és ápolt legyen körmük, arra már nincs pénz. Bár egy ollót azt hiszem, hogy lehet egy ideig használni. Nálunk mindenkinek külön szerszámai vannak, mert ordítanék, ha egymásét használnánk. Az sem mentség, hogy egy család. Bárkinek bármilyen baja lehet a másiktól. Még családon belül is. Olyan nehéz beszerezni egy tusfürdőt manapság és körömkefét? És a víz is adott. napi 1x legalább mindenkinek. Azzal már nem akarok harcolni, hogy az emberek mosolya köpedelem. Hogy elég az elől 4 fog és hátul már senki nem látja! De képzeld én látom. Látom, hogy nincs fogad,l hogy retkes a nyakad, hogy retkes a körmöd, hogy retkes a lábad, hogy... és sorolhatnám. Nem hiszem el, hogy az emberek beérik azzal, hogy büdösek és senki nem szól nekik. Én ezután is azon leszek, hogy bárki büdös azonnal jelzem neki. És nem érdekel, hogy mit fognak gondolni rólam, hogy bántásnak veszik majd! Én tiszta embereket akarok magam mellett tudni és nem egy koszos, fertőben járni. Mert ha nekem megtanították, akkor más is képes arra, hogy tiszta legyen. Mindenkinek sok sikert kívánok a víz világában így nyáron! Köszönöm.