Több mint egy év telt már el, hogy találkoztunk. Aztán most eljött az idő, hogy szembe nézzünk egymással. Tudom, hogy egy rettegés volt neki, hogy egyszer találkoznunk kell, és már barátként. rettegésben élte a napokat velem kapcsolatban. És ott ültem pontban 4-kor. Mikor közelítettem a találkozóra nem voltak már rossz érzéseim. Már régen nincsenek és régen tudom, hogy a lehető legjobb döntést hozta meg kettőnkkel kapcsolatban. Ha máshogyan alakult volna, akkor nem is tudom, hogy milyen vulkán kitörést okozhattam volna az emberiségnek. Amikor két ember nem egymás mellett dönt, annak oka van. Mint ahogyan mindennek oka van. Oka van annak, ha valaki belép az életünkbe vagy kilép belőle. Sétáltam ahogyan szoktam. Libbentem, fekete hajamat fújta a szél. Lépkedtem a nyugalom felé és tudtam, hogy arra az ölelésre lesz szükségünk, hogy végleg barátok maradjunk. Megérkeztem és azt szerettem volna, ha már ott van. De én 2 perccel hamarabb értem oda. Ő pontos volt. Halálosan pontos, precíz mindig. És amikor megpillantottam, hogy keres a szemével, tudtam, hogy megérkeztünk. Megérkeztünk egy olyan kapcsolatba amitől kiteljesedünk. Amit ő is és én is akartunk. Megölelt. Érzem most is azt az illatot. Nem azért, mert szerelem lenne, hanem a megnyugvás illata hasítja át a testemet. Azóta tudom, hogy jó úton vagyunk. Ő is én is. Pontosan olyan izgatott voltam, mint ő. Én kicsit tudom irányítani magamat, hogy a lehető legjobb helyzetet teremtsem. Nagyon alaposan megnéztem megint. Szemügyre vettem. Aprólékosan végignéztem azt az embert, aki maga volt a tökéletesség. Azt mondta, hogy szép vagyok. Ő mindig annak lát. A hibáimmal együtt látja a szépségemet. Én pedig hagytam, hogy az érzések letisztuljanak, minden egyes lélegzetvétel szabályos legyen. Nem lehet évekről beszámolni, de a fontos dolgokat elmondtam neki. Azt hiszem ő lesz a legnagyobb férfi bizalmasom. Elmesélhetek mindent aprólékosan, mert ő tudja, hogy ki is vagyok valójában. Ő nem állít falakat nekem, nem kell megfelelnem, nem kell viselkednem. Vannak emberek az életünkben, akiknek semmilyen protokollt nem kell betartanunk. Sokszor szabályok szerint élek és megfelelek. Nyilván nem az emberi kapcsolatok terén. Sokan ott sem őszinték a másikhoz. Ahogyan vettük a levegőt csak úgy hasított a légtér. Csak úgy jöttek a szavak és a poénok. Szeretem, hogy érti amit mondok és tudja, hogy bent mi van. Ott bent a lelkemben. És most már tudja, hogy ha sírok az az örömtől van, hogy ilyen barátom van. Ilyen aki egy gyönyörű életet él és látom, hogy boldog. Látom, hogy sokat jelentek neki és látom, hogy jó úton van. Érzem, hogy szeretik és érzem, hogy jó kezekben van. Nem szerettem volna, ha bárki kihasználja és azért aki, megszerzi. Őt szeretni kell. Őt nem lehet máshogyan. Őszintén kell, neki arra van szüksége. Én őszintén szeretem barátomként és nagyon várom, hogy megint mesélhessek majd neki. Hogy elmeséljem, hogy alakult a dolog amit megosztottam vele. Hogy tudja úton vagyok. Az én utamon.
Mert az utak néha szerteágaznak, de mindig egy irányba mennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése