Nyilván mindenkivel megesett már, hogy belement olyan dolgokba, amiket utólag kitörölne az elméjéből. Legyen az fiatalkori őrültség, egy éjszakás kaland vagy éppen valami huncutság. Nyilván mindenki halandó és mindenki vétkezik és hoz rossz döntéseket, de ezzel együtt kell élni és tovább kell lépni. Én sosem töprengek dolgokon és az évek alatt megtanultam, hogy mindenki vagy egy szerencse vagy egy büntetés az életünkben. Kaptam én is elég büntetést, de még mindig azt gondolom, hogy sokkal több jót adtak az égiek, mint rosszat. Már eleve, hogy 11 éve nem haltam meg. Ettől nagyobb szerencse kell még az életben? Valamelyik nap azon kaptam magamat, hogy beszélgettem egy lánnyal, és mesélte, hogy neki milyen szar minden. Már nem is tudom elképzelni, hogy mit jelent az, hogy szar. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet ha valakinek szar valami. Én úgy vagyok vele, hogy magunk irányítjuk az életünket és persze néha a sors is, de többnyire rajtunk múlik minden. most vagy szarban fulladozunk vagy kinyitjuk a szemünket és látunk. Utálom a vakságot és azokat, akik vakoskodnak, elégedetlenkednek. Panaszkodásának az volt az oka, hogy volt egy egy éjszakás kalandja és balul sült el. És akkor mi van? Minden éjszaka nem lehet szuper romantikus, és olyan forgatókönyvszerű, mint amit a káma szutrában leírnak. Milyen szar lenne már. És amúgy is, ha egy férfi lelép egy éjszaka után az annyira volt hivatott. Nekem senki ne mondja, hogy nem volt még életében olyan éjszakája amikor nem teljesített jól és nem egy robotként vált eggyé a másikkal. Mindenkinek van ilyen. lehet, hogy a 100. éjszaka is pont ugyanilyen szar lenne és tényleg jobb ha lelép valamelyik fél. El kell fogadni. Ezen egy percig sem kell töprengeni főleg nem sírni, hogy a galád férfi. Ő így gondolta. Hát jól néznék már ki, hogy akik egyszer is bepróbálkoztak nálam bármilyen fórumon és engedtem volna a csábításnak azoknak mindnek igennel válaszoltam volna? Bár nálam ugye nincs egyensúly, mert többször küldök el sok embert a picsába, mint, hogy egy mondatot váltsak velük. És mióta kell azzal foglalkozni, hogy a másik, hogy élte meg azt az éjszakát? Ha valaki lelép és nem tudja megbeszélni a másikkal, hogy mi volt a baj, akkor azzal kb. annyit kell foglalkozni, mint amennyit én foglalkozok azzal, hogy kinek mi a véleménye rólam. Pont nem érdekel. Felnőtt emberek ha tisztelik egymást, akkor van bizalom és van megoldás. Valószínű, hogy ebben a kalandban csak ennyi volt. Lehet, hogy a pasas amúgy is azt gondolja, hogy mekkora szar volt és a barátnőm meg mekkora király és elsüllyed szégyenében és inkább lelépett. Wahahaha. Én így gondolom egyébként is, mert az én barátnőim mind csodálatosak, mint én. :)
Szóval nyár van, jönnek-mennek a kalandok, de persze csak azoknak, akiknek belefér az ilyesmi. Akiknek megadatik a kaland azok nem sírnak. Továbblépnek és csak a jót szűrik le. A többieknek meg jó szerelmes éjszakákat ebben a tikkasztó melegben és ahogyan nagymamám mondta: Sírig tartó szerelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése