Az elmúlt 2 napban megfogalmazódott bennem, hogy tulajdonképpen megint elrepült a kedvenc évszakunk. Már olyan gyorsasággal távozik évről-évre, hogy időm sincs felocsúdni. 2 napja fázik az orrom. Én úgy vagyok vele, hogy inkább rohadjunk már meg a 40 fokos melegtől és ne rinyáljunk már, hogy mikor jön az eső, mert hát tessék kérem szépen: itt is lenne. De nem, hogy eső jött, jött vele a 19 fok is, a reszketés. Kinek kell ez ez? Nekem ugyan nem. Bárhogyan is szeretjük a telet de én fuldokolni akarok a melegtől, szeretném ha patakokban csurogna a víz a testemről, szeretném ha folyamatosan ihatnék vagy 5 liter vizet és állandóan érezni szeretném, hogy szomjas vagyok. Ilyenkor nyáron tényleg buggyantak az emberek. Mindig mondják, hogy a nagy szerelmek nyáron köttetnek. Akkor az azt jelenti, hogy a többi évszakban lófasz sincs? Nem hiszem. Mondjuk a nyárban nem a randizgatás a nagy szerelmek fognak meg, mert kb. annyira van esély erre, mint bármelyik másik napon az év többi napján. Nincs ez évszakhoz kötve, bár nálam csak annyira, hogy én ugyan 40 fokos melegben nem szeretek randizgatni. Dög meleg van. De amúgy meg mire leírom a sorokat eszembe jut, hogy nekem nem is kell ismerkedni, mert már megismertem azt aki 40 fokban is azt hiszem szeret. Vagy valami ilyesmi. Vele csak 37 fok volt amikor találkoztam. Szóval van remény a nyári szerelmekre. Így a szeptember felé mindig örülök, hogy mindenki visszakerül az útra és végre mindenki dolgozni fog nem henyélni és végre eljön az én időm. Én ugyanis nem voltam szabadságon csak 3 napot. Akkor is dolgoztam, mert hát annyi hülye van a földön, hogy nekem nem jár még 3 nap sem. De az én időm október lesz. Már alig várom, hogy végre "Csikkággóóó" felé vegyem az irányt és mindent hátra hagyva végre távol ettől a szörnyű országtól élvezhessem az életet, és vissza se nézzek. Aztán majd én is elmondhatom, hogy de király nyaram volt. Nem bánom ám, hogy semmilyen tengert nem láttam az idei nyáron csak olyan zöldeset. Nem bánom, hogy nem osztottam meg, hogy húztam a bőröndöt. Nem kell mindenkinek tudni, hogy ki hol van? A lényeg abban rejlik, hogy pihenj. Pihenj ha végig kell az évet dolgoznod. Mindenkinek jár a pihenés. Mondjuk azoknak, akik a férfiakból élnek és semmit nem csinálnak és nem tesznek le az asztalra, azoknak nemhogy nyaralás nem járna, de kibasznám a földekre kapálni meg aratni, hogy érezzék a munka súlyát a testükön. Hogy ne a tengert lássák, hanem a határt, hogy még kurva sokat kell kapálni. Ne a tenger vízcseppje csússzon a testükön, hanem a verejték. Tudják már meg, hogy dolgozni jó és várni, hogy minden évben eljöjjön az a 3 hét amikor pihenhet az ember. Mindenki aki dolgozik a nyárra már nagyon fáradt. Megértem őket. Én is az vagyok és még olyan messze van az ősz. De kitartó vagyok.
És üzenem a nyári melegből posztolgatóknak, akik még életükben nem dolgoztak, hogy tessék kinyitni az újságokat és állást keresni. Mert dolgozni jó. És érték.
Addig meg érezzük a bőrünkön az ősz illatát, szeressünk ősszel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése