2014. április 30., szerda

Ő mindig látta

De annyiszor megmondtam már, hogy sosem megyek bele semmi olyanba, ami nem igazságos és nem őszinte. Nem az én világom ez és távol állnak tőlem a mai modern világ tettei. Nem vagyok prűd. Tudok sok sok mindent, de elővigyázatos vagyok. Nem tudok már fejest ugrani semmiben sem. Sosem gondoltam volna, hogy én aki egy buldózerrel mentem át embereken, hogy én majd egyszer sírni fogok azért, ha azt mondja a barátnőm, hogy bocs ma sem érek rá. Sosem gondoltam volna, amikor a térképről leszaladtam volna meztelenül is akár, hogy én ennyi kétellyel leszek teli és így fogok agyalni minden egyes lépésemen. Hogy majd elfogadom, hogy mennyien használtak ki és, hogy akiknek meg nem segítettem, azoknak kellett volna igazán. Hogy hagytam elúszni sok sok mindent a büszkeségem miatt, hogy sosem gondoltam volna, hogy életem legboldogtalanabb anyák napját kell majd vasárnap átélnem, hogy már cska egy sírhoz tudok kimenni, ami olyan sokat adott, amely ember tudta egy pillantásomból, hogy mi a baj. Sosem értettem, hogy Ő miért tudja. és most ott álltam, hogy mit vegyek neki oda a rideg sírra, hogy mi lesz az, ami majd enyhíti a fájdalmamat. És rájöttem, hogy csak én tudok magamon segíteni, mert sem ő fentről sem senki más nem fog nekem segíteni ebben. Nem rinyálás ez, hanem olyan kemény dolog egy-egy döntést meghozni pillanatok alatt, hogy néha azt érzem már nincs erőm hozzá, aztán mindig van egy másik nap, amely mosolyt tud csalni tényleg az arcomra, ha csak 2 percre de akkor is. És vettem egy tábla csokoládét és azt fogom széttördelni neki oda a sírra, mert tudom, hogy imádta és mint egy gyermek mindig kérdezte, hogy hoztál-e csokikát. Aztán, hogy ki takarítja majd le azt nem tudom, de nem is érdekel. Viszek neki, mert most úgy döntöttem, hogy elengedem, mert tudom, ha most lát száz sebből vérzik értem az Ő kis szíve, hogy itt hagyott és meg sem magyarázta, hogy majd hogyan tovább nekem...
Valószínű azért, mert nekem kell minden egyes lépést megtenni Ő már nem tudja mondani, hogy hogyan és merre meneteljek, hogy úgy legyek boldog, ahogyan őt az én drága nagypapám tette azzá. Sosem gondoltam volna, hogy nagyapám, akin amúgy sosem láttam semmilyen érzelmet, a halála napjáig szerette szép Ilonkámat. Szerette. Tiszta szívből. Nem érdekből nem a testéért nem a szexért. Wahahahaha. Mekkora tabu lehetett az te jó isten akkoriban. Most meg. Most meg már lassan mi sem tudjuk majd, hogy mi az a szex, mert elhidegülten élünk egymás mellett, pedig mennyivel könnyebb lenne őszintén, őszinte érzelmekkel bebújni az ágyba és szeretni. Szeretni úgy, ahogyan a nagypapám szerette azt az áldott jó asszonyt, akit vasárnap végleg elengedek, mert biztosan ő is ezt akarja. Sosem gondoltam volna, hogy a körülöttem lévő lányok, akik keresik a boldogásgot és látszólag úgy néznek ki mint akik boldogak, hogy azok szenvednek csak igazán.
Hát mindenkinek a legszebb éjszakákat, szerelmeket és tiszteletet kívánom és ezt mind azért, mert lassan anyák napja lesz és már sok Nőnek nem adatik meg, hogy ott álljon az óvodában és hallja, hogy drága édesanyám... vagy egyáltalán magát az anyáségot nem ismerheti meg. Most már tudom, hogy milyen, hogy nem mehetek hozzá... már ölelhetem a kicsit megöregedett bőrét, hogy nem szagolhatom az illatát... De tudom, hogy még egyszer érezni fogom...

2014. április 23., szerda

Félek Tőled

Vagy 2 napja felhívott a Répám. ( Azért ezt a kedves megszólítást fogom használni rá, mert nem akarom, hogy kiderüljön, hogy kiről van szó. NŐ az illető!!! )
Szóval répa pár napos eltűnése után előkerült és igen, nagyon örültem. Hiányzott már, mert lebaszni csak Ő tud úgy, hogy azonnal szarul is érzem magamat. :) Beszélgettünk. Elmeséltük az elmúlt napokat. Semmi jó nem történt velünk, de talán annyi, hogy rá kellett jönnünk, hogy szinte csak hülyék vannak körülöttünk. Mi meg tökéletesek vagyunk. :) Na jó ez csak vicc, de egyszer remélem majd súroljuk ezt a szintet. Meséli nekem, és kérdezi is tőlem egyben, hogy mit jelent az egy férfi szájából, hogy félek tőled. Na ezen nagyon gyorsan nevettem, mert az elmúlt hetekben vagy 4 férfi mondta ezt nekem. Gondolom tőlem azért, mert egy Hiltivel fekszem az ágyban és egy rossz mozdulat és azonnal fúrok... :) Nem lehet atzért, mert én bárkit kilógatok az 5. emeltről és most ez szándékosan írtam, hogy az 5.-ről. Nincs kamuzgatás. Utálom és már 100x elmondtam, hogy gyűlölöm azokat a kibaszott szánalmas lelkű férfiakat, akik a volt nőjük után esetleg az anyjuk után vagy tudja a bánat, hogy ki után sírdogálnak. Nem tudom, hogy mit jelent ez a szól, hogy félelem. Én félek sok sok mindentől. és most rossz időszakom is van, egyszóval rettegek, de, hogy férfitől valha féltem volna arra nem emlékszem. Próbáltam felfogni, megérteni, hogy talán azért, mert Répám is olyan erős jellem, mint amilyen én vagyok. De! És itt jön a bökkenő. Ez csak a látszat. És elmondom, hogy miért. Special körülöttem van egy olyan fal, amit szinte vagy életemben 3 ember kapargatott meg úgy igazából. De ők sem nagyon sikeresen. Az, hogy valaki nem csorog a nyáltól a férfi felé az még nem jelenti, hogy nincsenek érzelmei és nem odaadó. Ettől félnek a félnótások. Sokkal jobban tud egy ilyen keménynek látszó nő szeretni, mint az, aki az almás pitét sütögeti, majd este hanyadt fekszik és gyalulhat rajta a férfi. Nem! Mi sokkal, sokkal értékesebbek vagyunk és bármilyen téren megálljuk a helyünket. Csak sajnos a férfiak sokkal kényelmesebbek és sokkal kézenfekvőbb egy idióta hülye, konyhában mozgolódó, csorgó nyállal váró nőt megszerezni, mint egy keményebbért harcolni vagy egyáltalán megközelíteni. És ez a válasz az igaz. Ettől félnek és inkább szarnak bele a küzdelembe, csak nehogy meg kelljen mozdulniuk. Kevés igazi férfi van már a világban szerintem, mert a nők mindent elbasztak. Mindent. Mondjuk milyen lehet már az érzelmi világa egy olyan férfinak, aki mondjuk pl. nekem is kimondja, hogy félek tőled. Nevetséges, szánalmas, kiábrándító. Mitől is fél? Hogy esetleg beolvasok neki, hogy nem vagy annyira ász az ágyban és amúgy meg érezlmileg egy nagy nulla vagy? Vagy attól fél, hogy az igazsággal fog szembesülni?

Kérem szépen. Én biztosan nem fogok almás pitével várni senkit sem, mert a meleg alma látványától is rosszul vagyok. De egyet tudok. Sokkal több érzelem van bennem és a drága Répámban, mint sok ismerős lányban egybevéve. SOkkal több. Igaz nem tudok nyüszögni, de jókat tudok bármikor nevetni, igaz nem fogom 100x elmondani senkinek egy nap, hogy szeretem, mert édes drága nagypapám azt mondta, hogy aki kimondja, hogy szereti a másikat, az már igazából nem is tudja, hogy mit szeret benne.

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy miért szeretem?  A válaszom ez volt: ha meg tudnám mondani, már réges-régen nem szeretnélek...



2014. április 20., vasárnap

Ígéret

Olyan súlya van ennek a kis, aprócska szónak. Tényleg nagyon fontos. Sajnos a mai világban nem tudják sokan a jelentését. Csak akkor és az abban az esetben ígérj meg valamit, ha be is tudod tartani. Tényleg csak a halál jöhet közbe, semmi más. Mindegy egyes kimondott ígéret az nagyon fájhat a másiknak. De ettől rosszabb csak a hallgatás és a nem kimondott szavak. A csend. Na az a legrosszabb, mert akkor nem tudod, hogy mi van. Furcsa érzésekkel vagyok tele, de rá kell jönnöm, hogy  semmire nem kell választ kapnom, pedig nagyon olyan ember vagyok, hogy megkapjam a választ. Mondja meg, bárki, bármikor. Tudjam. Nem. Manapság már csak a titkok és a csönd létezik. Nincs már ígéret sem. Nincs már az sem, mert annyira szegény lelkűek az emberek, hogy hihetetlen. Azt mondta drága nagypapám, hogy jövőhéten elmegyünk Pestre. 16 éve mondta. Ez volt az utolsó szava. Itt hagyott. Nem haragszom. De majd rákérdezek odafenn, hogy miért ígérte meg, ha tudta, hogy nem tartja be... Semmi mást nem akarok csak azt, hogy ha valamit kiejtünk a szánkon, akkor az úgy legyen. Ígérni kell. Mert csak akkor fog menni a tisztelet a szeretet a szerelem. Ígérd meg, hogy szeretni fogsz. Azt nem mondom, hogy míg a halál el nem választ, mert az már elcsépelt. De addig amíg bírsz. Addig mindenképpen ígérd és fogadd....

2014. április 18., péntek

Na ezen sírni fogtok... Nem tudom, hogy a nevetsétől vagy a bánattól, mert én sem tudom, hogy ez a mai kor pestise?

Miután már elég sokat éltem kb. életem felénél vagyok azt hittem már nincs tovább az idiótákból és a furcsaságokból. Nem tudom, hogy ez is egy pestis-e vagy ehhez hozzá kell szoknunk nekünk harminc felettieknek. Már többször tapasztaltam, hogy vannak férfiak, akik nem is tudom, hogy miért, de egy bizonyos idő után azt írják nekem, hogy küldjek képet magamról. Ugye bár a közösségi oldalamon kb. 2000 kép van rólam, de 100 ezer arccal. Smink nélkül, sírva, örülve, boldogan, nagyon szomorúan, áhítattal nézve, kedvesen, parasztosan és még sorolhatnám. Nyilván felvilágosítottak a barátnőim, hogy nagyon nem e világi vagyok, pedig nagy fészbukkos vagyok. Elmondták, hogy a férfiak eróóótikus képet kérnek. Hogy miafaszt? Sajnálom, hogy napközben meló közben nem vagyok felkészülve egy kibaszott pinát kiforgató képpel és nagyon sajnálom, hogy mellesleg nem is érdekel ez a dolog. Mi a faszt tudnak már elnézést a trágárságért, ezzel kezdeni napközben az aberrált, paraszt, köcsög, szánalmas lelkű férfiak: Kiveri netán a monitorra? Mondjuk tőlem már kérdezték meg, hogy hova szeretném úgy, hogy nem is értettem a kérdést. De gondoltam a plafonra, ha lehetne, mert egy freskót biztosan bármelyik férfi akármikor tud készíteni a spermájával. De komolyan kérdezném, hogy ezek a férfiak ugyan mit gondolnak: ennyi elég nekik az intimitáshoz? ettől már elélveznek? na mert akkor kurva nagy baj van. mert ehhez persze van eszük, de, hogy egy Nőnek mi kell azt nem tudják. A lófaszt tudnak rólunk Nőkről. Egy álszent mocskos világban élnek a net mögé bújva, mert gondolom azt hiszik, hogy ettől nagyobb lesz mondjuk a farkuk és hát itt ugye nem is kell teljesíteni senkinek. Mondjuk magadnak kiapám biztosan, de remélem ennyi ezeknek a férfiaknak pontosan elég. Szörnyülködöm és kifordul a gyomrom ettől az egésztől, hogy a 21. században ide jutottunk, hogy küldd el a pornós képet és ettől majd elájulunk. Azaz, hogy ki ájul el azt nem tudom, hogy elég szánalmasak vagytok kedves férfiak. Persze egy értelmes mondatot nem tudtok mondani nekünk, sok sok kérdésre választ sem tudtok adni, beburkolóztok a szar agyatok mögé a sérült lelketekkel, de KÉP az kell. Hát kedvekéim. Van olyan képem, hogy a beled kifordul az biztos Isten. Egyszer kértek vidőt is tőlem. hát én még nem szerepeletm sosem vidókban, de egy van rólam. A műtétem. Ezt szívesen megosztom bárkivel, ha ez felizgatja, hogy egy hasi műtétet nézhet. bárkinek. És ezek után, ha bárki azt mondja, hogy én nem vagyok kedves tegye meg. Nem fogok személyeskedni, de sok sok barátnőm ismeri ezeket az embereket és amúgy sokat nevettünk ezeken a kis írásokon. AZt kívánom így Húsvét idején ezeknek az embereknek, hogy a kereszttel először a hátadon próbálj meg oda eljutni, ahova értünk adta az életét Jézus és utána kérj képet, mert addig egy nyomorék lelkű senkiházi tórgerek lesztek!!!
Áldott Ünnepeket...

2014. április 13., vasárnap

Vidéki kontra budapesti lányok.

Azt mondják sokan, hogy van különbség. Sajnos nem tudok olyan lányt, aki valóban izzig-vérig fővárosi lenne, így csak a vidékiekről tudok írni gondolatokat és a tapasztalatról. Sosem gondoltam volna, hogy egy budapesti pasi inkább kezd ki egy vidéki lánnyal, mintsem egy Pesti Nővel. Nem tudom, hogy mi az oka. Persze mi vidéki lányok ( és nem csak a falusiakat értem ezen, hanem a városi lányokara is értem ) sokkal különlegesebbek vagyunk, mint a fővárosiak. Nekünk szerintem teljesen más neveltetés jutott, bár azért itt is vannak kivételek. Egy vidéki lány talpra esett és nem fejre. Mi a villanykörtét is kicseréljük, ha kell egy Hiltivel a kezünkben bármin keresztül megyünk, ha kell egy sárkánnyal is meg tudunk küzdeni. Mi ismerjük azt, hogy mezítláb milyen a harmatos fűben lépdelni, tudjuk, hogy milyen szeretni. Tudjuk, hogy kevesebb lehetőségünk is van egy vidéki városban, hisz sokkal kisebb a környezet, de azt hiszem, hogy boldogok vagyunk. Sokan felköltöztek a fővárosba és szerintem senki nem tud elvárosiasodni, mert a lelke mélyén megmarad annak a bizonyos vidéki lánynak. Én is éltem ott és furcsállottam is azt a sok illegő-billegő macát, akik nyilván nem az értékekről híresek. De mondjuk, hogy láthatnának példát, amikor a sajtóból mindenhonnan csak az hallod és olvasod, hogy a pénzre mennek a nők többsége. Borzalmas lehet. Attól, hogy van pénz egy kitartott nő egy lábtörlő. neki tényleg nincsenek jogai és nem is lehetnek. Hogy lehetnének érvei bármivel szemben, ha semmit nem tesz le az asztalra. és igen a férfiak szeretik a vidéki talpraesett lányokat, de sajnos hosszú távon lehet nem tudnak velük mit kezdeni. A vidékit csak úgy nem álíthatod be a sarokba, a vidéki igenis kritizálni fog, ha parazst vagy és bunkó, mert vidékinek volt gyermek szobája. A városinak is csak lehet, hogy sajnos krétával volt elválasztva  a konyhától és így nem érti azt amiket írok és mondok. de az is lehet, hogy egy jó nagy üstház volt a járókája és azon nem nagyon tudott kilátni. nekünk a vidékieknek járókánk volt, rende sigazi. Amin ki is láttunk és megtapasztalhattunk mindent. Én mindig ugatok, ha valami nem teszik. Nem hangosan, de van véleményem. Egy cicamicától ez nem megszokott, mert az még talán nyávogni sem tud, csak esetleg nyalni egy egy körömért, hajért vagy tudom is én milyen plasztikai beavatkozásokért. Szörnyű lehet nekik, de biztosan vannak, akiket pont ennyi kielégít. Semmit nem tudnak a kapcsolatokról és bizony így is fognak meghalni. A vidéki lány határozott. Erőszakos, akaratos és mindent megold. Vagy, ha segítségre is van szüksége, azt csak az utolós pillanatban kéri, mert általában megoldja magától. és ezért büszke. Emelt fővel tud járni, khúzott háttal és emelt fővel tud kiszállni bármilyen szar kapcsolatból és inkább hónapokig sír, de a büszkesége nem engedi, hogy sebezhetővé váljon. A városi lányok meghunyászkodnak és inkább tűrnek. Ez a baj. Ezért rontják el a férfiakat. Ezért használják ki őket. sajnálatos.
Kell a gerinc. Nagyon is kell. Bárhogyan is van büszke vagyok rá, hogy vidéki vagyok és az összes vidéki lánynak, asszonyka, nőnek üzenem, hogy sokkal több érték van bennünk, mint azt bárki gondolná. Ezért szeretnek minket a fővárosiak. De félnek is tűlünk, mert nekünk nem lehet kamuzgatni. Tökös legénynek kell lenni annak, aki belevág, de egy biztos. Sokkal értékesebb lesz egy kapcsolat egy igazi Hilitvel szaladgáló vidéki Nővel,  mint egy magassarkúban, mindig friss hajjal kikészített maskarában járó macskával!!!

2014. április 11., péntek

Férfiak

Nem értem Őket. Mondjuk sosem értettem, de ahogy van valami mondás: Ők sem értenek minket.
Most csak az jutott eszembe, hogy egy-egy férfi, hogy tud keseregni egy volt nője után. Hogy tudnak szenvedni, de ezzel semmi baj nem lenne, ha az ex nem egy nagy rohadék lenne. Miért nem a kedves lányok után sírtok? Miért mindig a rossz, ledér Nőket siratjátok? Miért? megmondom Én. Mert mi sem a kedvesek után vágyódunk. nekünk is a bandita kell. Egy kedvessel nem lehet mit kezdeni, de aki nem enged közel magához és "büdösbunkóparaszt" na az kell!!! Mit kell? Bármi áron megszerezzük. Pont így vagytok Ti kedves férfiak is ezzel mára rájöttem. Nem vagyok kedves úgy általában, de szerethető vagyok. De kedves nem, mert mihelyst az lennék már nem lenne az a kis szikra ott, amiért Ti sírtok és toporzékoltok. Mondjuk az egy nagyon paraszt dolog, ha egy tökéletesen új kapcsolatban nyüszög egy férfi a volt kedvese után, mert ez nem, hogy szánalmas, sajnos még megalázó is az új kedves számára. csak ezt Ti nem veszitek észre. De közben meg azt mutatjátok, hogy pont leszartok minden fájdalmat, pedig tuti sírtok csak mi azt nem látjuk. Annál rosszabb tényleg nincs mikor valakit egy másik Nővel kell feledni. Szörnyű lehet mindenki számára. Szörnyű. Vagy lezársz valamit és addig a büdös életbe sem kezdesz bele semmibe vagy nyalogatod a sebeidet. Amúgy beforr. Én tudom. Akárhányszor is törik meg az a szív az beforr. Hegek maradnak, de érezni sem fogod. De, hogy egy másik nő oldja meg a problémádat kedves Férfi, na azt ne akard, mert nem fog menni. Ott fogsz impotenssé válni mellette, mert ott nyöszörögsz. Ott fogod bántani azt, aki talán semmiről nem tehet. Sőt! Semmiről nem tehet. Csak te tehetsz róla. Pontosan úgy, ahogyan mi Nők szoktuk elcseszni egy-egy élethelyzetben az életünket, amikor a kedves nem kell, de a banditáért meghalnánk. Átgázolnánk hetedhét országon is és igen még a rohadt lángokat lövellő sárkánnyal is megküzdenénk. De van egy klassz tulajdonságunk. Mi meggyászoljuk a múltat és megsiratjuk az exeket. Mi nem megyünk bele úgy, hogy nem teljes gőzzel. Mi sírunk, toporzékolunk, szidjuk azt az aljast, de szinte mindig tiszta lappal megyünk bele egy újba. Mi nem a pasinak nyögjük a bánatunkat. nekem aztán volt bánatom. Akkora, hogy azt hittem visz magával a sírba, de nem. Tényleg az idő oldotta meg. Meggyászoltam, de tudtam, hogy soha nem mennék bele addig semmibe, míg nem érzem, hogy teljesen 100 %-os vagyok.  Mit sírjak egy idegen vállán? Minek fárasszam és minek bántsam? De Ti megteszitek. Kár. Mert inkább gyászolj, de soha ne oszd meg a bánatodat az új kiszemelttel. Inkább igyál még vagy 10 üveg Unicumot vagy amit éppen szeretsz, de addig ne lépj ki az útra míg nem vagy biztos magadban.

2014. április 6., vasárnap

Ha nem velem történik el sem hinném... így sem hiszem, de...

Én már annyi mindennel találkoztam életem során, pedig még csak most leszek 35 éves. De már megütött a halál szele, csalódtam, sírtam, vesztettem el a legnagyobb szerelmemet, aggódtam, szerettem, csaltam, bántottam, hazudtam, mosolyogtam. Mindig arra gondolok, hogy most már a rendes mederben kell, hogy menjen az életem. Tudom, hogy sok sok idő telt már el amióta nem volt kapcsolatom, de megmondom őszintén, hogy ezt a sok "macskajancsit" még lehányni sem tudnám. Förtelmes milyen emberek vannak. Nem olyan régen valahogyan kaptam egy pár üzenetet. Válaszolgattam. Semmi nincs ebben, bár én nem szeretek írogatni egyáltalán. Főleg olyannak, akit nem is ismerek. Olyan faszságokról írtunk. Mondhatnám, hogy a nagy semmiről. Feltettem magamnak azt a kérdést, hogy egy idegen férfi mi a lófasznak ír egy számára idegen Nőnek főleg munkaidőben. Mondjuk én annyira nem érek rá ilyenekre, de őszintén megmondom, hogy csináltam egy-egy percet, hogy a nagy semmikre tudjak válaszolni. Megkérdezte Tőlem szinte minden reggel, hogy mi a helyzet meg ez a sablonos szar duma, hogy vagyok stb. Mit érdekli egy vadidegent, hogy Én, hogy vagyok? De gondoltam, hogy visszaveszek a nyers és zárkózott stílusomból és rendes leszek. Válaszolgatom. A nagy szart írtam ezekre. Mit tudok írni egy munkanapon? Mondjuk írtam, hogy dolgozom és ennyi. Jöttek szépen az üzenetek. Kedves, őszinte pasasunknak persze van kapcsolata, és persze gondolom kibaszott boldog, mert akkor nem írna nekem. Levágtam elsőre, hogy van valakije, mert a repkedő üzenetek szigorúan csak reggel kb. 8-tól délután 16 óráig jöttek. És persze a hétvégén sem repkedtek a kedves üzenetek, mert hát a hétvége az szent. Mondjuk sok családnál és kapcsolatban szent, de ez az én kapcsolataimban nem volt jellemző, mert őszinték voltunk. Nevettem elég sokat magamban. Már vagy 8 napja tartott ez a napközbeni idétlen kis szarság, amikor megkérdeztem, hogy árulja már el, hogy mi a lófaszért ír amúgy nekem, amikor van valakije. És most azért kérdeztem rá, mert mint ahogyan az életemben volt szar is, nem akartam azt, hogy ez tovább gördüljön, mert pontosan tudtam mit érezne az a szerencsétlen Nő, ha mondjuk megtudná, hogy a hőn áhított pasasa nekem írogat délelőttönként. De tényleg a semmiről írtunk, mert két vadidegen semmiről tud csak, de hát éppen eléggé kellemetlen volt nekem ez. Tudni szerettem volna, hogy mik a célok. Valahogyan feljött, hogy persze Én idősebb vagyok és azonnal közölte MR. TACSKÓ, hogy a 85-ös születésével neki csak idősebb csajai voltak. Gratuláltam neki. Erre mit mondhattam volna? Aztán meg valami olyasmit írt nekem, hogy azt hittem megfejelem a falat melóban, de csak azért nem tettem meg, mert nem akartam, hogy az összes betegnek egyenes legyen az EKG-ja, mert nem szeretném, ha bárki halála az én felsírásomhoz lenne köthető- így nem tettem. És miután megmentettem vagy 100 életet megpróbáltam a kis Tacskót értelmezni. Valami olyasmit írt, hogy élvezném, meg perverz vagy mi a tököm. A kis barátunk nem tudta amúgy, hogy Teckó nem ilyen ledér Nő, akinek ilyeneket lehet írogatni ismeretlenül. Ezt még olyan sem tehetné meg, akikkel és akikhez volt valami közöm. Biztosan élvezném meg biztosan perverz is vagyok, de mondjuk, ha egy állast lenyomnék neki azt talán jobban élvezném vagy, ha ezért a kis mondatért kiverhetném valamelyik fogát. Na azt igen. Aztán rendes lány módjára azért leírtam neki, hogy ezt így benézte. Miután arra sem tudott válaszolni, hogy mi a szarért ír nekem, bár jött valami olyan kis szar válasz, hogy hát azért, mert van nője bárkinek írhat és nem szigetelődhet el a világtól.
De! Édes, kedves kis Tacskó! El kell szigetelődnöd akkor! vagy kopj le arról, aki amúgy megbízik benned. És kb. úgy kellene beszigetelődnöd, mintha egy falba mondjuk bebetonoznának. Mert egy Nőt, bárki is van melletted azt tiszteled Tacskókám. És biztos vagyok abban is, hogy a nagy szarról beszéltünk és tudom, hogy az én részemről tényleg semmi értelme nem volt ennek az egésznek, bár bevallom őszintén, hogy pár napig legalbb nevettem, és bebizonyosodott, hogy tele van a világ idiótákkal. És nevetek majd most is, ha éppen el fogod olvasni. Bár már eltűntél az életemből nagyon nagy gyorsasággal, bár nem tudom miért, mert nem bántottalak meg. Sőt! Még hallgattam, hogy beteg is vagy! Halálos kór lepte el a szervezetét. Náthás volt, egy kis torokfájással.A lényeg az az, hogy vért ne köpjön, mert akkor tényleg lehet halálos is...
Sajnálom, hogy ilyen világot élünk és még arra sem tudjuk a választ, hogy mit miért teszünk, de egyet tudok: Ha hagyjuk, hogy tiszteljenek a férfiak minket, akkor talán majd megtanulják ezt alkalmazni, de addig csak ezekkel a korcsokkal lesz tele a világ.
UI: Adnék neki olyan perverz éjszakát amúgy, hogy egy életre megtanulná... kicsit sírna csak... :) :P