Férfiak

Nem értem Őket. Mondjuk sosem értettem, de ahogy van valami mondás: Ők sem értenek minket.
Most csak az jutott eszembe, hogy egy-egy férfi, hogy tud keseregni egy volt nője után. Hogy tudnak szenvedni, de ezzel semmi baj nem lenne, ha az ex nem egy nagy rohadék lenne. Miért nem a kedves lányok után sírtok? Miért mindig a rossz, ledér Nőket siratjátok? Miért? megmondom Én. Mert mi sem a kedvesek után vágyódunk. nekünk is a bandita kell. Egy kedvessel nem lehet mit kezdeni, de aki nem enged közel magához és "büdösbunkóparaszt" na az kell!!! Mit kell? Bármi áron megszerezzük. Pont így vagytok Ti kedves férfiak is ezzel mára rájöttem. Nem vagyok kedves úgy általában, de szerethető vagyok. De kedves nem, mert mihelyst az lennék már nem lenne az a kis szikra ott, amiért Ti sírtok és toporzékoltok. Mondjuk az egy nagyon paraszt dolog, ha egy tökéletesen új kapcsolatban nyüszög egy férfi a volt kedvese után, mert ez nem, hogy szánalmas, sajnos még megalázó is az új kedves számára. csak ezt Ti nem veszitek észre. De közben meg azt mutatjátok, hogy pont leszartok minden fájdalmat, pedig tuti sírtok csak mi azt nem látjuk. Annál rosszabb tényleg nincs mikor valakit egy másik Nővel kell feledni. Szörnyű lehet mindenki számára. Szörnyű. Vagy lezársz valamit és addig a büdös életbe sem kezdesz bele semmibe vagy nyalogatod a sebeidet. Amúgy beforr. Én tudom. Akárhányszor is törik meg az a szív az beforr. Hegek maradnak, de érezni sem fogod. De, hogy egy másik nő oldja meg a problémádat kedves Férfi, na azt ne akard, mert nem fog menni. Ott fogsz impotenssé válni mellette, mert ott nyöszörögsz. Ott fogod bántani azt, aki talán semmiről nem tehet. Sőt! Semmiről nem tehet. Csak te tehetsz róla. Pontosan úgy, ahogyan mi Nők szoktuk elcseszni egy-egy élethelyzetben az életünket, amikor a kedves nem kell, de a banditáért meghalnánk. Átgázolnánk hetedhét országon is és igen még a rohadt lángokat lövellő sárkánnyal is megküzdenénk. De van egy klassz tulajdonságunk. Mi meggyászoljuk a múltat és megsiratjuk az exeket. Mi nem megyünk bele úgy, hogy nem teljes gőzzel. Mi sírunk, toporzékolunk, szidjuk azt az aljast, de szinte mindig tiszta lappal megyünk bele egy újba. Mi nem a pasinak nyögjük a bánatunkat. nekem aztán volt bánatom. Akkora, hogy azt hittem visz magával a sírba, de nem. Tényleg az idő oldotta meg. Meggyászoltam, de tudtam, hogy soha nem mennék bele addig semmibe, míg nem érzem, hogy teljesen 100 %-os vagyok.  Mit sírjak egy idegen vállán? Minek fárasszam és minek bántsam? De Ti megteszitek. Kár. Mert inkább gyászolj, de soha ne oszd meg a bánatodat az új kiszemelttel. Inkább igyál még vagy 10 üveg Unicumot vagy amit éppen szeretsz, de addig ne lépj ki az útra míg nem vagy biztos magadban.