2014. április 13., vasárnap

Vidéki kontra budapesti lányok.

Azt mondják sokan, hogy van különbség. Sajnos nem tudok olyan lányt, aki valóban izzig-vérig fővárosi lenne, így csak a vidékiekről tudok írni gondolatokat és a tapasztalatról. Sosem gondoltam volna, hogy egy budapesti pasi inkább kezd ki egy vidéki lánnyal, mintsem egy Pesti Nővel. Nem tudom, hogy mi az oka. Persze mi vidéki lányok ( és nem csak a falusiakat értem ezen, hanem a városi lányokara is értem ) sokkal különlegesebbek vagyunk, mint a fővárosiak. Nekünk szerintem teljesen más neveltetés jutott, bár azért itt is vannak kivételek. Egy vidéki lány talpra esett és nem fejre. Mi a villanykörtét is kicseréljük, ha kell egy Hiltivel a kezünkben bármin keresztül megyünk, ha kell egy sárkánnyal is meg tudunk küzdeni. Mi ismerjük azt, hogy mezítláb milyen a harmatos fűben lépdelni, tudjuk, hogy milyen szeretni. Tudjuk, hogy kevesebb lehetőségünk is van egy vidéki városban, hisz sokkal kisebb a környezet, de azt hiszem, hogy boldogok vagyunk. Sokan felköltöztek a fővárosba és szerintem senki nem tud elvárosiasodni, mert a lelke mélyén megmarad annak a bizonyos vidéki lánynak. Én is éltem ott és furcsállottam is azt a sok illegő-billegő macát, akik nyilván nem az értékekről híresek. De mondjuk, hogy láthatnának példát, amikor a sajtóból mindenhonnan csak az hallod és olvasod, hogy a pénzre mennek a nők többsége. Borzalmas lehet. Attól, hogy van pénz egy kitartott nő egy lábtörlő. neki tényleg nincsenek jogai és nem is lehetnek. Hogy lehetnének érvei bármivel szemben, ha semmit nem tesz le az asztalra. és igen a férfiak szeretik a vidéki talpraesett lányokat, de sajnos hosszú távon lehet nem tudnak velük mit kezdeni. A vidékit csak úgy nem álíthatod be a sarokba, a vidéki igenis kritizálni fog, ha parazst vagy és bunkó, mert vidékinek volt gyermek szobája. A városinak is csak lehet, hogy sajnos krétával volt elválasztva  a konyhától és így nem érti azt amiket írok és mondok. de az is lehet, hogy egy jó nagy üstház volt a járókája és azon nem nagyon tudott kilátni. nekünk a vidékieknek járókánk volt, rende sigazi. Amin ki is láttunk és megtapasztalhattunk mindent. Én mindig ugatok, ha valami nem teszik. Nem hangosan, de van véleményem. Egy cicamicától ez nem megszokott, mert az még talán nyávogni sem tud, csak esetleg nyalni egy egy körömért, hajért vagy tudom is én milyen plasztikai beavatkozásokért. Szörnyű lehet nekik, de biztosan vannak, akiket pont ennyi kielégít. Semmit nem tudnak a kapcsolatokról és bizony így is fognak meghalni. A vidéki lány határozott. Erőszakos, akaratos és mindent megold. Vagy, ha segítségre is van szüksége, azt csak az utolós pillanatban kéri, mert általában megoldja magától. és ezért büszke. Emelt fővel tud járni, khúzott háttal és emelt fővel tud kiszállni bármilyen szar kapcsolatból és inkább hónapokig sír, de a büszkesége nem engedi, hogy sebezhetővé váljon. A városi lányok meghunyászkodnak és inkább tűrnek. Ez a baj. Ezért rontják el a férfiakat. Ezért használják ki őket. sajnálatos.
Kell a gerinc. Nagyon is kell. Bárhogyan is van büszke vagyok rá, hogy vidéki vagyok és az összes vidéki lánynak, asszonyka, nőnek üzenem, hogy sokkal több érték van bennünk, mint azt bárki gondolná. Ezért szeretnek minket a fővárosiak. De félnek is tűlünk, mert nekünk nem lehet kamuzgatni. Tökös legénynek kell lenni annak, aki belevág, de egy biztos. Sokkal értékesebb lesz egy kapcsolat egy igazi Hilitvel szaladgáló vidéki Nővel,  mint egy magassarkúban, mindig friss hajjal kikészített maskarában járó macskával!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése