2015. október 25., vasárnap

Ikon- De nem az Ákos szám

Hát emberek. A közelmúltban megtapasztaltam, hogy milyen iszonyatosan sznob emberek élnek a földön. És ami a  legszörnyűbb, hogy ez csak a kirakat. 2 hete volt szerencsém vagy szerencsétlenségem a debreceni Ikon étteremben vacsorázni. Már annyit hallottam róla, hogy ha nem látogatom meg, akkor valószínű, hogy nem is létezem a mai világban. Mondván, hogy én azért egy elég különleges nő vagyok, azt gondoltam, hogy azonnal oda kell mennem. Ez lesz a kedvenc helyem. Megérkeztünk. Azzal azért nem voltam tisztában, hogy ilyen helyre foglalni kell asztalt, mert amúgy még a küszöbre sem engednek be és még a morzsát sem tudod feleszegetni onnan. De nagy szerencsénkre azért volt egy szuper klassz asztal, amelyet ezúton is köszönök azoknak, akik nem mentek el arra a szombati vacsorára, amikorra lefoglalták. Már amikor a fotocellás ajtó kinyílik egy maszkot viselő  fiatal nőnek azért nem nevezem, mert kb. 25 éves sem volt, és hát mondjuk meg őszintén, de őket nem nevezhetjük nőknek a mai világban, csaj fogadott minket. Olyan alapozó volt a fején, hogy vagy 20 árnyalattal tért el a nyakától és egyéb testrészeitől. Szóval ott már azonnal ugranak, hogy a kabátot leszakítsák rólad. És invitáljanak a helyed felé. Szép a hely. Szőnyeg, klassz zene, pont olyan amit én szeretek. Aztán leülsz, azonnal jönnek, hogy mit szeretnél inni. Azt elsőre levágtuk, hogy melyik borászat borai pompáznak  a falon. Azon mondjuk meglepődtem, hogy Pepsi termékek vannak Coca-Cola termékek helyett, de bazdmeg Teckó nehogy már Fantát igyál egy ilyen sznob helyen. Illatok jöttek mentek. Mindenkin legalább Chanel és társai pompáztak. Azt azért tudni kell, hogy pénz nem számít, hát próbáljuk ki. Úgy feszengtem de egyben izgatott is voltam. Olyan furcsa étlapja volt, hogy legszívesebben rántott húst ettem volna sóskával vagy egy jó káposztás tésztát. Aztán annyira nem is vagyok képben a gasztronómiában, mert ugye mindig elém teszik az ételt és kedvencem sincs, A választás a gazdagon és tanyasinak nevezett húslevesre esett, mert azzal aztán nem lehet mellélőni és amúgy is szeretem a vasárnap esti húslevest. A szeretett BÉBIKÁM-mal voltam, ő nevezte egyszer így magát és olyannyira megtetszett, hogy így is szólítom. Amúgy szeretem, de ő azt hiszi, hogy én egy kötsög vagyok. :)
Szóval választottunk egyformát levesben. A másodikat is ki kellett választani, mert a pincér azt mondta, hogy idézem: HA MOST NEM VÁLASZT, AKKOR KÉSŐBB ÓRÁKAT KELL VÁRNI AZ ÉTELRE, MERT SOKAN FOGNAK JÖNNI. Úristen. ide ilyen sokan járnak? Olyan csendben kellett lenni, hogy lehet még hallottam a nyári légynek a zümmögését, amit ott őriznek amúgy! "légy oly kedves" :) Na jó, rendeltünk. Mit dumálok, hiszen egy puccos étteremben vagyok és amúgy sem szeretik ha fikázgatok dolgokat, mert eléggé nyers is vagyok. De üzenem azoknak innen is, akik nem szeretnek, hogy én nem tartok kést a nyakukhoz, hogy olvassanak, kövessenek és szeressenek. Én sem szeretem az átlagot, És? Élek.
Szóval amíg vártuk a levest addig hoztak egy kis kedvességet. 2 nagyon picike házi sütésű zsömlét egy kis vajjal. Bérbikám egy egész fehér kenyeret megeszik. Értitek? megkóstoltuk, de igazából nem szeretjük a vajas zsömlét sem. :) Szóval vártunk. Limonádét szürcsöltem. Nagyon finom volt. AZ est fénypontja. Aztán jött a leves. Hipp hipp hurrráááá. Kurva éhesek voltunk. Egyszer csak nézek kétségbeesetten a bérbikámra, hogy "miafaszez"? Rendeltünk salátát is???
Erre bazdmeg letesznek elém egy zsülienre vágott?( így kell mondani?) sárgarépás 14 DB!!! 14 darab csigatésztás valamit és egy teás kancsóból ráönti a marhahúsleves levét. Hát nagymamámnak olyan répák voltak a levesében, mint az alkarom. Amikor megláttam azt hittem menten elröhögöm magamat, de tényleg olyan sznob, köcsög hely, hogy arra gondoltam, hogy inkább sírva fakadok.


Most ugyan mondjátok már meg nekem? Ez húsleves? Tanyasi? nagyon szar volt. Iszonyatosan ízetlen volt. És ami érdekes, hogy nem volt só és bors sem. Én mint antifőzős nő, lehet beízesítem. Nem mertem kérni, mert hát lehet lenéztek volna. Nálunk Miskolcon az étteremben olyan más minden. Van só. :)
Na jó, a húst benne hagytam, mert olyan büdösnek éreztem, hogy ha le kell nyelnem meghalok és odahányok, és az bizony szégyen lett volna, hogy Teckó odarókázik az Ikon padlószőnyegére.
Azután mikor elvitték ezt a remek, laktató levest kaptunk valami sajtos habot, de nem is emlékszem, hogy mi volt a neve, egy feles pohárban!


Bérbikámnak olyan jó humora van, mint nekem és  mikor láttam a fejét akkor bizony elröhögtem hangosan magamat. Mondjuk a mellettünk lévő asztalt nem érintette, mert nem is voltak magyarok és amúgy is egész vacsoraidő alatt a telefont nyomkodták.
Bérbika utálja a telefont, de miután engem roppant módon szeret, így amikor előveszem, akkor ordít rám egyet, de tudja, hogy nem hathat rám. :) viszont ha szól, akkor leteszem a telefont! Megtisztelem. Ahogyan amúgy mindenkit, aki nekem is megadja a tiszteletet.
Szóval visítottam. Nem mertem megkóstolni, mert persze nem szögeztem le, hogy iszonyatosan laktózérzékeny vagyok és bármilyen ilyen ételtől úgy összefosom magamat és mellé még hányok is, hogy nem hiszem Bérbika örült volna, ha Debrecenből szarosan hoz haza. :)
Szóval nem ettem csak egy picit megízleltem, de eléggé savanyú volt.
Egyszer csak jött egy kis apró finomság. Uri Geller is tuti jó kis pénzt kap az étteremtől, mert sok időt tölt a kanalak elhajlításával. Fogalmam sincs mi volt ez, de nem is lényeges, mert már vártam a főételt.

Azután jött a főétel. Hipp hipp jupiiáááéééé.
Libamájat rendeltem. Almás ágyon. Lehetett "vóna" jó kis krumplipüré úgy parasztosan, de azt mondta a pincér amikor rendeltem, hogy ezt figyeljétek: Ez így van és nem térhetek le az útról. Én, mint hithű katolikus, aki egyébként református azonnal értettem és befogtam a számat. Jó, akkor hozzad azt a fél kiló almát nekem rájjjaaa meg az almás habot verjétek neki oda, és jöjjön aminek jönnie kell. Erre bazdmeg. Azt hittem nem látok jól. De igen! Jól láttam:

Nem is volt csak 3 vékonyra szelt alma. Ez aztán nem üli meg a gyomrodat és nem is leszel beteg, csak a számla láttán. Ez viszont nagyon finom volt, de iszonyatosan imádom a májat, de sajnos nagyon kevés. De mit képzelek tudom, hogy 2 kilót ennék? Igen. És fizetnénk is érte, hogy együnk.
Szóval még megkérdezték, hogy esetleg desszertet kívánok-e? Isten ments. Ittam még ugyan egy kávét, de ez a röpke pár óra elég volt arra, hogy sznobságomat feladva távozzunk és egy gyrososhoz vegyük az utunkat.
Egy biztos. míg élek emlegetni fogja még az óperenciás tengerentúlon is Bérbikám, hogy elvittelek te sznob pitsaaa enni. :)
Inkább maradok a jól bevélt pesti és miskolci éttermeknél, amik amúgy értékes helyek és kicsit azok is sznobok, de az Ikonról csak az Ákos dala fog eszembe jutni és a gazdagon húsleves.

Teckó.



De látom, hogy ami elvész fáj nagyon




Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd ...

A kedvenc Zorán dalom.

Nem tudom, hogy ki hogyan dolgozza fel a múltját, de ami már megtörtént velünk, azzal nem tudunk mit kezdeni. Az az életünk része, és emelt fővel kellene gondolni rá. Én minden múltbéli dologra nagyon kedves emlékkel gondolok. Minden rosszat átgondoltam és minden jónak nagyon örülni tudok örülni. A rossz is az életem része volt és nincs okom rá, hogy ne emlékezzek ezekre is. Voltak persze és mai napig is vannak bizonyos történések amiket szeretnék magam mellett tudni, de hát a sors elvette tőlem és a sorssal nem érdemes szembeszállni, mert ő mindent tud és akar is irányítani. Amikor valamiért a múltban rosszat tettünk és nem tudjuk feldolgozni, az csak a mi hibánk. Semmit nem lehet magunkkal vinni a jövő felé, mert azt már a hátunk mögött hagytuk. Voltak mindenkinek nagy szerelmek, csalódások, örömteli pillanatok, fájdalmak és még sorolhatnánk. Minden a mi életünk része és ezzel együtt vagyunk egy kerek egész. Szeretek a múltbéli dolgokra gondolni. Szeretek a rossza is éppen ugyanúgy emlékezni, mint minden jóra. Imádom, hogy megjártam a mélységeket és magasságokat is életem során. Mindenki hibázik, mindenki hazudik, mindenki titkol valamit és mindenki tud boldog lenni. Nincs olyan, hogy az élet során mindig az egyenes úton menetelünk. Akkor esnénk a legnagyobbat. Ha göröngyös is az az út, de a miénk. Annyi boldogsággal teli évekkel a hátam mögött már arra a 12 évvel ezelőtti pokolra is örömmel emlékezem. Örömmel, hogy nem haltam meg, örömmel emlékezem a drága nagyszüleimre akiket még mai napig pontosan úgy szeretek, ahogyan amikor éltek és nincsen nap, hogy ne gondolnék rájuk. Egyszerűen egy háromszögben voltam velük és ők az életem legfontosabb részei. Örömmel emlékezem a kapcsolataimra, pedig nem mindig voltak fényesek azok az utak. Imádom érezni, hogy csalódtam is. Azok tettek erősebbé és sokkal, de sokkal jobbá. Azokra a barátokra is szeretettel gondolok akiket elvesztettem, de ha vissza kell jönniük, akkor bizony majd ott lesznek az életemben a jövőben is. Örömmel gondolok arra az emberre is, aki miatt álmatlan éjszakáim voltak éveken keresztül, akit aljas módon megbántottam és átvertem, de ezen a nyáron meg visszakaptam és szeretnék helyt állni az életében és a legnagyobb támasza lenni. Ő is az én legnagyobb állomásom. Olyan jó egy egy illat kapcsán emlékezni, hogy milyen klassz is volt az a múlt és milyen jó, hogy annyi mindent megél az ember. Senkire nem haragszom, csak legfeljebb nem érdekel, hogy hogyan folytatta az útját. Haragudhatnak rám emberek, mert nem olyan vagyok, mint az átlag.  Néha letérek és ha kell még a sárkánnyal is harcba szállok, mert nem akarok egyszerű lenni. Nem vágyom arra, hogy a múlt fogságában éljek és mindentől rettegjek, mert nem lehet félve élni és nagyon óvatosan taposni azt a födet. Én lépkedni akarok, szökkenni, mert én Teckó így vagyok boldog.
Semmi nem fáj és nem veszett el az életemben és ajánlom, hogy mindenki a legcsodálatosabb érzésekkel gondoljon a múltra, mert az tesz minket minden egyes nap jobbá. Élünk. És mennyire szeretünk élni? Ugye? Mennyi meló van abban a múltban is még ha azt gondoljuk, hogy hibáztunk. Akkor olyan nagyon dolgoztunk rajta, tettük szebbé, jobbá.








2015. október 23., péntek

Első randi




Mindenki izgatott. Mindenki készül. Mindennek tökéletesnek kell lenni. Mert itt minden eldől. Soha. Soha semmi nem dől el az első randevún. Ilyenkor a nők képesek órákon át készülődni, hogy a legtökéletesebb formát hozzák ki magukból, Minek is? Van értelme órákat pazarolni felesleges körökre? Soha nem húzok maszkot a fejemre. Soha semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó megfelelni senkinek sem, csak magamnak. Egy férfi nem akkor fog szeretni minket, ha teljesen makulátlanul, szinte "fotosoppolva" jelenünk meg az adott időben. Sosem érdekli őket, hogy milyen cipő van rajtunk, hogy milyen új szájfénnyel virítunk a szánkon, hogy éppen 2  órája hagytuk el a fodrászt. Ők ebbe pontosan beleszarnak. Ugyanis ha valaki kikészíti magát az adott eseményre, akkor iszonyatosan nagy csalódást tud majd okozni az illetőnek. Sosem tettem maszkot a fejemre csak azért, mert randim volt. Bár olyan sok hála a jó istennek nem volt, de arra a párra egyszerűen mentem. Volt olyan emlékszem, hogy egy nagy ótvar pattanás éktelenkedett a fejemen. És akkor? talán a manuszok tökéletesek? Olyan orrszőr éktelenkedik sokuknak az orrukból, hogy még a 3 hetes húslevest is kihányom, ha rá kell gondolnom. Nincs értelme csak egy dolognak. Egyetlen egy apró dolog fontos a férfinak. Az illat. De nem a márkás parfüm. A nő bőrének az illata. Semmi más nem érdekli őket. Ösztönből vezérelten mennek el az első randira és csak a szagokra hagyatkoznak. Ők nem nézik, hogy a nő milyen erőfeszítéseket tett meg a találkozásért, mert éppen egy melegítőben is fogja érezni az illatokat. Azt ami a nőből árad. Semmi másra nem tudnak koncentrálni. Nyilván aztán jönnek az apró dolgok, de ha két embernek nem passzol a kémiai vegyhatás, akkor a büdös életben nem lesznek soha egymáséi. Nincs ezen mit szépíteni. Nem a ruha fogja eldönteni, hogy a manusznak szüksége van-e arra a nőre akit kiszemelt, hanem, hogy érzi-e a nő illatát. A nők elkövetik azt a hibát, hogy mindenféle maszkban és jelmezbe öltözve indulnak el az első randi helyszínére. Én ajánlanám, ha mindenki vírusos betegséggel a testében jelentkezne az első randikra, mert akkor aztán tuti, hogy igaz lesz a " lávetförszszájgt"! Ha akkor nem szeret beléd a manusz, akkor soha a büdös életben nem fog. Azon mindig nevetek, hogy amikor először találkoznak a párok, akkor mindenki makulátlan. És ez vajon jellemzi az év összes napján az embereket? Vajon minden áldott nap teljes pompánkban létezünk? Nem. Sosem lesz az év 365 napja tökéletes. Vannak napok, amikor beteg az ember és nagyon csúnya. Mindenkinek vannak ronda napjai. Akiknek nincsenek azok vagy hazudnak, vagy nem is élőlények. :) Nagyon nehéz amúgy randevúzni. Olyan erőfeszítés az emberek számára, hogy el is hiszem, hogy sokan nem szeretnek. Én sem. Mindig elkések az elsőről és csak a 2.-ra megyek el. Így megkönnyítem magamat. Na jó ez vicc, mert mindig van első.

Nem olyan régen olvastam egy férfi tollából a következőket:

Amúgy meg tökéletes randi nincsen. Szeretném most ezt mondani. Olyan jó lenne ide a végére. De csessze meg! Van! Amikor minden megy magától. Nem kell elvenni belőle, és nem tudunk hozzátenni. Sodródunk az árral.

De azt azért senki nem várhatja, hogy egy ilyen találkozás az ölébe hulljon. Előtte szenvedni kell. Igen, szó szerint szenvedni. A legrosszabb helyeken, a legrosszabb időben, a legkellemetlenebb beszélgetéseket kell átélnünk ahhoz, hogy igazán értékelni tudjunk egy jó randit.
Mázsár Tamás



A férfiak pontosan  úgy szeretnek minket nőket az első randi, mint még senki mást. Persze ha akarnak igazából minket. 


2015. október 21., szerda

Sajnálom, hogy sajnállak és sajnáltatod magadat.





Éppen megint belefutottam egy nőbe, aki  persze olyan bölcs, okos, intelligens, mindenben tökéletes (SE), hogy azon gondolkodtam, hogy a kardomba dőlök inkább. Nincs értelme tovább élnem, mert ha ilyen agyhalott, idióta nőkkel van tele a világ, akkor nincs keresnivalóm köztük. Van egy férfi, akivel mostanában többször összefutok, na nem azért, mert bármilyen érzelemmel fűtöttek lennénk egymás iránt, hanem, mert miután elvált ( nem is értem, hogy ki volt az az agyhalott nő, aki hozzáment és mondjuk egyáltalán beszéltek-e az évek alatt? ) elég sok helyen fel-felbukkan. Őket hívom azoknak a kiégett lófaszoknak, akiket már születésükkor lehet, hogy fejre kellett volna ejteni, mert semmit nem tesznek a társadalomhoz. Ők azok, akik élnek éldegélnek, és titkosban lopakodva járnak-kelnek közöttünk. Mindenkit lenézve, mert hát mekkora szarság már bloggernek lenni és milyen kiábrándító már, ha valamelyik közösségi oldalon szerepel a mai ember lány/fia. Azután egyszer csak ezeket a nyámnyila, idegesítő, életre sem alkalmas embereket megpillantjuk közösségi oldalakon nőkre vadászva, mindenféle városi eseményeken. Ilyenkor amúgy 2 cm-ről a pofájukba mondanám, hogy " hé' te kis paraszt eljutottál Budáig "? Mondjuk van, hogy meg is teszem. Azután hallgatom, hogy ezeknek nagyon rossz az életük, mert elváltak, tönkre ment minden. És ezt az igazi bölcs nők mondják, akik az ilyen életre nem valókat még ostorozzák, hogy hű de szar neked, hogy te szegény, a galád nő, és mennyi baja van szegényeknek. Miért? Másnak nincs baja te idétlen lófasz? Más még életében nem vált el, nem volt beteg, nem voltak anyagi problémái stb. ? Mindenkinek van jó és rossz az életében. És utálom amikor olyan osztja az észt, aki egy nagy kalap szar. És igen! Ha egyszer ezek a nulla emberek megszólnak minket, addig amíg ő nekik nagyon jól megy a magánéletük, akkor kussoljanak, akkor is és ne keressék a földi élet szépségeit, ha már a padlóra kerültek. Milyen szánalmas már amikor látod egy emberen, hogy kurva idétlen és felnőtt férfi létére vagy éppen nő létére kiteszi az utcára a maga nagy fájdalmát. Hát ki a szart érdekel ez? Az ember a négy fal között tegye rendbe az életét és ne térjen le az útról csak akkor, ha vállalja annak minden következményét. És ifjú barátunkon annyira lehet a szenvedés minden egyes kis pillanatát látni, hogy ha ránézek, menten elhányom magamat. Mondjuk ezeket férfiaknak  sem nevezném, mert egy óvodás gyereknek ha elveszik a játékát, már 5 perc múlva feldolgozza. Tudjátok az embereket elhagyják. Sokszor. Fájdalmas. Belehalunk. Az embereknek az életükben jönnek-mennek a jó és rossz dolgok. És akkor mi van? Azért élünk, hogy megoldjuk. Senki nem kíváncsi a másik nyomorára, mert biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van valami eget verő gondja. Az, hogy egy manuszt elhagyja a felesége, az biztosan állíthatom, hogy a manusz hibája. Mondjuk ezt a manuszt én még észre sem vettem volna nemhogy az életemet összekössem egy ilyen unalmas, málészájú emberrel. De hát kinek a pap, kinek meg a pap felesége ugye a papné. És a legrosszabbat akkor tesszük velük, ha pátyolgatjuk őket. Minek? Hogy még mélyebbre süllyedjen? Sikerül. És látszólag ezek a nem életrevaló emberek, élvezik is, hogy sajnálják őket. Életemben nem utáltam annál semmit sem jobban, hogy ha valaki sajnált. Engem senki, soha ne sajnáljon. Amikor fél évet rohadtam egy kórházi szobában, akkor sem akartam egy kibaszott sajnálatos pillantást sem. Majd lesz valahogyan. Mi az, hogy valakit sajnálunk? Egyenlő azzal, hogy eltapossuk. és tudjátok akik sajnálják a másikat, azok a leggonoszabbak és a legpocsékabb emberek. Ők nem sajnálatot éreznek, hanem egyszerűen élvezik, hogy a másiknak szar. Ha szeretsz valakit és a barátodnak gondolod, akkor soha nem sajnálhatod. Abból aztán nem építkezik, ha beleszarsz a tányérjába még egy jó nagyot.
Egy szónak is száz a vége. Vannak emberek, akik imádják, ha szar az életük és sajnálják őket. És legfőképpen azt szeretik ha sajnálatot éreznek az emberek irántuk és sajnáltathatják magukat.





2015. október 12., hétfő

Válogatott. Kis pénz kis foci...

Az, hogy ma Magyarországon még mindig a futballba tolják a pénzt ezen senki nem lepődik és nem lepődhet  meg. És mi halandók semmit nem is tehetünk ellene, csak azt, hogy nem megyünk ki egy mérkőzésre sem. Ha minden mérkőzésen üresek lennének a stadionok lelátói, akkor talán eljutna az a panasz áradat és elkeseredettség amit olvasok nap mint nap a neten valakikhez! Mondjuk pontosan nem is tudom megfogalmazni, hogy kihez kellene és azt hiszem ezt a felsőbb fórumokon le is szarják, de bízzunk abban, hogy egyszer kis hazánk népe győzni fog. Hogy a focisták, hogy viselkednek és alázat nincs bennük arról mi nem tehetünk. Több hónapon keresztül nézegettem saját oldalaikat az egyik közösségi oldalon. ( Instagram ) Azt hiszem, hogy míg te kedves szurkoló dolgozol és nap mint nap töröd magadat az élet rögös útján, addig ezek a retkek szórakoznak, mulatoznak, jobbnál jobb kocsikkal járnak és úgy kurváznak mint ahogyan a 20-as években tették a gengszterek. És nyomják őket bizonyos celebek, akiket ti hallgattok és ti istenítetek. Ti, akik kijártok talán az utolsó pénzeteken a meccsekre, mert azt hiszitek majd egyszer a magyar válogatott feláll a padlóról. Sosem fog. És tudjátok miért nem? Mert ennyi szerencsétlen teljesítmény után is felveszik a milliókat és mint ahogyan eddig sem baszták őket ki, ezek után sem fogják megtenni. Ők sajnos bármit megtehetnek. Lenézhetnek nőket/férfiakat a taknyos huszonéves focisták, akik olyan buták, hogy állítom ha van érettségijük, azt is valami fizetős magániskolán végezték el és vették meg a szülők jó pénzért.  Azzal a kis butuska nőkkel rohangálhatnak akikkel akarnak, mert nekik aztán teljesen mindegy, hogy mit produkálnak, csak a haj legyen belőve és hadd szóljon a roma zene. Az, hogy erre mulatnak? Hát a fél ország hallgatja, mert ilyen a társadalmi morál. Ezen nőnek fel a mai fiatalok, ők nem mulathatnak másra. Ők nem ismernek igazi előadókat, nem ismernek színművészeket, mert ahhoz ők nagyon alacsony szinten vannak, hiszen FOCISTÁK!  Nem várhatunk el semmit olyan kétlábú emberektől, akiknek semmilyen érték nem képviseli az életüket csak az, hogy minél több pénzzel a zsebükben megtehessenek bármit. Utánajártam, hogy más sportágban a sportolók orvosi, közgazdász, jogász és sorolhatnám még, hogy milyen egyetemeket végeznek el a kőkemény sportos munka mellett. Láttál már pózoló kézilabdást vagy vízilabdást vagy kajakost? A focista él, mert hagyják nekik. Ha nincs tilalom nekik semmiben, akkor mit várhatunk el? Élsportolók? Ők nem azok. Ők Magyarország bohócai. Ők azok, akikre még mindig kiviszik a gyerekeket, hogy motiválják őket, hogy ez aztán a sport. Ez a szülő hibája is. Álmodoznak az emberek, hogy EB és VB. És akkor mi lesz ha kijutnak? Azzal a magyar futball felemelkedik? Lesz alázat bennük? Kötve hiszem. Meg sem érdemlik, hogy a nép, akik tisztességesek és igazi szurkolók, egyáltalán kimenjenek megnézni, buzdítani őket. Ezek az emberek a hétköznapokban lenézik ám az embereket. Átnéznek rajtatok, rajtatok, akik szívvel lélekkel szurkoltok/szurkolnátok. Őket nem érdekli a magyar szív, hogy több ezer ember szeretne jó kis focikat látni. Olyan kommenteket olvastam saját privát oldalaikon, hogy azt hittem elsüllyedek szégyeneben. Most meg délelőtt olvastam, hogy könyörögnek az emberek a spanyoloknak. Könyörögnek???? Miafasz? Hát ha magunktól nem tudunk teljesíteni, akkor mit érünk? Semmit. Te magyarként csak álmodozhatsz. De egy biztos! Mi sem világversenyre sem hazai bajnokságra nem vagyunk alkalmasak. Amikor egy sportoló szív, iszik az nem élsportoló. Az egy nagy lófasz. És soha nem az egészségügyre fogják költeni a pénzt hanem a fociban, mert ahogyan idézem: Kis pénz kis foci...

“A címben idézett mondat 1952. szeptember 20-án hangzott el, a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e kis pénz a csapat számára. Az elutasító válasz után hangzott el: ‘Kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci.’ Félidőben összeült a válságstáb, lett ‘prémium’, nyert a magyar válogatott…”

Egyben biztos vagyok. Én továbbra sem szurkolok nekik és egy magyar csapatnak sem, mert más sportokkal sokkal jobb eredményeket érünk el és igazán büszkék lehetünk a kézilabdában elért csodálatos eredményekre mind a nőknél mind a férfiaknál, a kajak-kenura, a vízilabdára, a vívásra, a jégkorongra, az atlétikára és minden olyan sportágra amiben kitűnőek vagyunk.
És egyet senki ne felejtsen el!
A parasportokban is nagyon jó eredményeink vannak.  Csak ők nem majmok mind hanem emberek.
És ezt kellene a lenyalt hajú, szoláriumos, tanulatlan, egyszerű kis majmoknak valahogyan odasúgni, hogy fél kézzel és fél lábbal is élnek emberek, akik sportolnak. Értünk. Magyarokért!





2015. október 11., vasárnap

Glamour nap- azaz végveszélyben az emebriség



Miután végre eltelt az a 3 kritikus nap, amikor minden lény Magyarországon megőrül, sokkot kap, úgy gondoltam, hogy írnom kell erről a jelenségről.
Megint kedveskedtek nekünk halandóknak, hogy ismét vásárolhassunk nyakra-főre. Borzalmas volt látni, hogy emberek tömkelege rohan be kuponokkal az üzletekbe, hogy pár ezer forinttal olcsóbban  megvegye azt amit sajnos alap helyzetben nem tud megvásárolni. Szörnyű érzés lehet , amikor kényszeresen kell menni, mert eljött az a bizonyos 3 nap, amikor jóval olcsóbban vásárolhatunk ruhákat. Egyébként nem hiszem, hogy olyan nagy olcsósággal kedveskednek ezek a kuponok, de hát az egyszerű lények higgyék csak azt, hogy nagyon jó vétel volt az a "háundemes vagy céundás vagy dejjkmannos " árú. Ennyi elmebeteg, idióta nőt, mert sajnos a többségük nő volt még életemben nem láttam. Hogy bementem ártatlanul venni egy fehér nadrágot, mert ugye a munkámhoz kell és nem is volt kuponom, mert pont nem is érdekelt. Kell. Venni kell, mert dolgozni bugyiban nem lehet. Én még kényszerre sosem vettem ruhát magamnak, nemhogy kivágott kis szarokkal menjek és öljem meg a másik embert, mert ám ilyet is láttam. 2 nő egy nadrágon úgy összeveszett, hogy ordítottak az üzletben. Még jó, hogy a vidéki buszmegálló pont közel van a bevásárlóközpontokhoz, mert ha csak rajtam múlna, az összes boltos éhen halna. 3 napig agyament emberek tolonganak, mert azt a kiváló minőségű szar HÁUNDEMET imádják. Még a turkálóból is stílusosabban lehet öltözni, mint onnan. Pénteken betértem a kedvenc krémemért egy parfümériába. A krémre persze nem vonatkozott amúgy a kuponos lófasz. Azonnal szóltak, hogy ezen az oldalon semmi, de SEMMI nem akciós. Miután sokat járok oda, így azért velem kedvesek és imádom is őket, mert teljesen készségesek mindig. Miután rájöttem, hogy az én oldalamon nincs hála kedvezmény gondoltam nézelődöm is egy kicsit. Emberek! Hol van itt szegénység? A közel 30 ezres parfümöt úgy vették le az őrült nők a polcról, mintha dunakavics lenne. Csak álltam és azon gondolkodtam, hogy akkor most minden picsán ez a Lancome parfüm fog bűzölögni? Hát a legjobb barátnőm már vagy 1 éve használja és ide vagy oda Glamour nap, ő neki nagyon passzol az egyéniségéhez. Nem kell neki egy kupon, hogy tudja mi az ami kellemes. És ölték egymást, nehogy lemaradjanak róla. Azon azért elgondolkodtam ott egy pillanatra, hogy ezek a csajok vajon hányszor mennek be ebbe a parfümériába? Gondolom csak ezeken a kritikus napokon. Az jutott ott eszembe, hogy pontosan olyan ez a 3 nap, mint egy menstruáló nő. Ideges, feszült, idegbeteg és hisztérikás napok ezek a bugyuta csajoknak. És akkor kérdezném, hogy ha nincs ez a kupon, akkor nem vesznek cipőt, nadrágot vagy bármit amire szükségük van? Tényleg elhiszik, hogy ilyenkor olcsóbb bármi is? És mikor nézegettem még a parfüméria dolgait, egyszer csak megpillantottam egy szuper jó Chanel arckrémet. Mondom hű de fasza lehet ez 10990 kemény magyar forintért. Aztán csak néztem és néztem, mert egy pillanatra elállt a lélegzetem is, mert 109990 magyar forintocska volt az az olcsóság. Azt hittem menten összepisilem magamat, hogy egyáltalán létezik ilyen. Mondjuk már láttam egy párszor ott a polcon, de sosem mertem odalopózni. Most meg egyenesen a Glamour napon azt mondtam, hogy egy fene, megnézem magamnak. Fuldokoltam a nevetéstől és az jutott ott hirtelen eszembe, hogy lehet már romlott és jó lenne egy 20%-os kupon, mert ha romlott, akkor veszem csak meg. :) és milyen feje lett volna ott a boltban valakinek, hogy elkérem a kuponját egy 100 ezer forint feletti krém miatt. kacagtam magamban. Aztán úgy döntöttem, hogy leemelem a polcról az arcomra a krémet és  indulok, amikor a legkedvesebb eladóm odasietett hozzám és azt mondta, hogy gondolt rám. Pacco Rabanne Olympiea. Ez az mondom. és miután a pénztárhoz siettem, hogy megmeneküljek a nőktől akik tolongtak közöltem, hogy én nem kuponozok. Erre azt mondták, hogy nekem alapból 30 % jár. Szóval. ide vagy oda ez a kuponozás. Ha jól meggondoljuk semmit nem ér, mert e tömegből nem a kuponnal fogsz kitűnni, hanem, hogy egyéniség vagy és olyan ruhákat hordasz amit viselni is tudsz.
De még egy tanulságot levontam. Nem szabad tényleg ezen a 3 napon kimozdulni az olyan nőknek mint amilyen én vagyok, mert csak a fejemet fogtam, hogy egy értékes egyéniséget sem lehet ilyenkor látni.  Megértem a férfiakat. Ennyi ostoba nőt nem tudom, hogy hordott össze a világ.









2015. október 10., szombat

Tetoválás





Kb. lassan már a kutyáknak is lesz.
Miután a testvérem is elkezdte varratni a testét gondoltam pár dolgot megosztanék ezzel kapcsolatban. A tetoválás egy stílus egy életérzés. Éppen ezért nem lenne szabad minden halandónak tetováltatni. Úton útfélen látom, hogy kövérnek-soványnak, fehérnek-feketének, szépnek-csúnyának férfinak-nőnek stílustól függően éktelenkedik valami rajz a testén. El kell fogadni, hogy a tetoválás napjaink pestise lett. Még az is tetováltat magára valamit, akinek köze nincs ehhez az életérzéshez. Mondjuk azon roppant módon tudok nevetni és közben szörnyülködöm is, hogy ha egy kövér nőnek égtelenkedik egy idétlen firkantás a testén. Egy dolog biztos. Akiknek jól áll a tetoválás azok az igazi férfiak. Akik nem egy hirtelen megvilágosult este után felébredve találják ki a motívumokat, hanem tudatos döntéssel, egy életen át ezt az utat követik. Az igazi nők bőrén nem csillanhat fel egy sem. Sokan azt hiszik, hogy divat. Divatból nem hordunk csak azért, mert a szomszèd csaj csináltatott magának. Divatból nem él egy igazi nő. Egy nő ha igazi, akkor tudatos. Egy Porsche-t sem ragasztgatunk össze. Akkor a testemen ne legyen tetoválás sem. Aki vállalja, az örök értéket viseljen. A szerelmünket nem pecsételtetjük meg, mert lehet egy idő után a Béla az András lesz, a Kati meg Bori. Olyan számalmas dolog amikor csak a divat és a pillanatnyi hév miatt varratnak magukra az emberek. Nekem sosem tetszett és soha az életben még egy kozmetikai tetoválás sem díszítheti a testem egy porcikáját sem. Akik bevállalják tudatosan készüljenek rá, mert semmit sem ér akkor az egész. Dagi emberek ne akarjanak már tetoválást, mert ugye senki nem fogja megmondani nekik, de rohadtul gusztustalan. Nagyapámnak is volt valami női név, de ezért mindig hosszú ujjú inget hordott. A tetoválás a banditákon áll jól. Azokon a fèrfiakon akik làzadnak. A nők pedig? Ne bohóckodjanak. A nő ékszere a teste. Ha van tetoválása, akkor az ékszer veszít az értékéből. És sok nő emiatt nagyon olcsó.
A férfiaknak meg csak annyit:, hogy nem mindenkinek áll jól és ne erőltessenek már egy olyan dolgot, amiről fogalmuk sincs.





















2015. október 4., vasárnap

Pusztán a szerelmet hajszoljuk, vagy lotyók vagyunk?



A nők alapvetően az örök szerelmet keresik életük minden egyes percében. Vannak nők, akiknek összejön és vannak, akiknek nem. Azt sem tudjuk szerintem, hogy mi is az az örök szerelem? Vajon létezik olyan? Amikor a szerelmet hajszoljuk életünk során, addig nagyon sok lehetséges pályázót ki kell próbálni, hogy teljes valójában megtapasztaljuk, hogy megfelelő lesz-e a férfi, akit "felpróbálunk". Nem hinném, hogy ezáltal lotyók lennének a nők, mert a cipőt is felpróbáljuk mielőtt megvásároljuk. Akkor miért tennénk a férfiakkal olyan kivételt, hogy csak mondjuk az esküvő után használnánk fel a testüket? Ők is sok sok nőt felpróbálnak, míg egyáltalán megtalálják az igazit, már ha nekik létezik egyáltalán olyan nő. Mindig hallom a nagy nyavalygást, hogy a nők csak a pénzre mennek, csak a gazdagság kell nekik. Aztán, hogy a nők hamar odaadják magukat és akkor már a lotyó kategóriába sorolják be őket. Miért? Nekünk nincs jogunk kipróbálni a férfiakat, hogy valóban jó árut vigyünk haza, örökre? Miért van az, hogy akkor már minket leírnak, megvetnek a férfiak, csak azért, mert ez csúnya dolog egy nőtől. Így is sokkal több férfi vallja magát csak felpróbálónak, de akkor pontosan ugyanannyi nő is van, mert hisz minket próbálnak fel. Legyen egyenlő ez a dolog. Igenis a nő nem attól lotyó, ha valakivel lefekszik. Nyilván a testiség egy bizonyos kor után már nem szenny és nem tabu. Nekünk is tudunk kell, hogy milyen a választott férfi. Tudunk kell, hogy a test amit kiszemeltünk, passzol-e hozzánk. Mondjuk az olyan nők mint én egy érintés után valóban tudják, hogy az a kiszemelt férfi kell-e nekik vagy sem? Nálam nincs a majd kialakul effektus, mert valakitől vagy hanyatt vágom magamat, vagy soha a büdös életben még egy mosolyt sem tudok felé vetni. Szerintem ez sokkal könnyebb dolog,  és sokkal könnyebb dolgom van, mert az elsőre megérzett dolgok, érzések sosem csalnak. Azzal, hogy a nők ismerkednek nem hiszem, hogy erkölcstelenek lennének. Miután a pasasok is ezt teszik, mert egy nőre ugye bár egy pasas jut, így azt gondolom, hogy ez teljesen természetes dolog lenne, ha a társadalom végre megengedné erkölcsileg a nőknek is az ismerkedést minden formáját.
Ha túl könnyű a préda az rögtön gyanús? Csak akkor vesszük komolyan, ha kellően komplikált?  Amikor meg taktikázunk, várunk és mindenféle cselszövést beleviszünk, akkor meg egy álszent, alattomos nőnek gondolnak minket. Nem tudni, hogy mi lenne a jó megoldás, hiszen az őszinteség lenne a legjobb dolog ebben az esetben és az élet minden területén is, de azzal ugye sokan hadilábon állnak. Sőt sokaknak fogalmuk sincs, hogy mit is jelent az, hogy őszintének lenni. Amikor tálcán kínálják fel magukat a nők vagy a férfiak, akkor azt gondoljuk, hogy erre nincs szükségünk. Amikor meg egy lépést hátrálunk, akkor meg foggal-körömmel harcolunk azért akit kiszemeltünk magunknak. Hogy mi lenne a megoldás? Mindenki a szíve után menjen...