2015. október 4., vasárnap

Pusztán a szerelmet hajszoljuk, vagy lotyók vagyunk?



A nők alapvetően az örök szerelmet keresik életük minden egyes percében. Vannak nők, akiknek összejön és vannak, akiknek nem. Azt sem tudjuk szerintem, hogy mi is az az örök szerelem? Vajon létezik olyan? Amikor a szerelmet hajszoljuk életünk során, addig nagyon sok lehetséges pályázót ki kell próbálni, hogy teljes valójában megtapasztaljuk, hogy megfelelő lesz-e a férfi, akit "felpróbálunk". Nem hinném, hogy ezáltal lotyók lennének a nők, mert a cipőt is felpróbáljuk mielőtt megvásároljuk. Akkor miért tennénk a férfiakkal olyan kivételt, hogy csak mondjuk az esküvő után használnánk fel a testüket? Ők is sok sok nőt felpróbálnak, míg egyáltalán megtalálják az igazit, már ha nekik létezik egyáltalán olyan nő. Mindig hallom a nagy nyavalygást, hogy a nők csak a pénzre mennek, csak a gazdagság kell nekik. Aztán, hogy a nők hamar odaadják magukat és akkor már a lotyó kategóriába sorolják be őket. Miért? Nekünk nincs jogunk kipróbálni a férfiakat, hogy valóban jó árut vigyünk haza, örökre? Miért van az, hogy akkor már minket leírnak, megvetnek a férfiak, csak azért, mert ez csúnya dolog egy nőtől. Így is sokkal több férfi vallja magát csak felpróbálónak, de akkor pontosan ugyanannyi nő is van, mert hisz minket próbálnak fel. Legyen egyenlő ez a dolog. Igenis a nő nem attól lotyó, ha valakivel lefekszik. Nyilván a testiség egy bizonyos kor után már nem szenny és nem tabu. Nekünk is tudunk kell, hogy milyen a választott férfi. Tudunk kell, hogy a test amit kiszemeltünk, passzol-e hozzánk. Mondjuk az olyan nők mint én egy érintés után valóban tudják, hogy az a kiszemelt férfi kell-e nekik vagy sem? Nálam nincs a majd kialakul effektus, mert valakitől vagy hanyatt vágom magamat, vagy soha a büdös életben még egy mosolyt sem tudok felé vetni. Szerintem ez sokkal könnyebb dolog,  és sokkal könnyebb dolgom van, mert az elsőre megérzett dolgok, érzések sosem csalnak. Azzal, hogy a nők ismerkednek nem hiszem, hogy erkölcstelenek lennének. Miután a pasasok is ezt teszik, mert egy nőre ugye bár egy pasas jut, így azt gondolom, hogy ez teljesen természetes dolog lenne, ha a társadalom végre megengedné erkölcsileg a nőknek is az ismerkedést minden formáját.
Ha túl könnyű a préda az rögtön gyanús? Csak akkor vesszük komolyan, ha kellően komplikált?  Amikor meg taktikázunk, várunk és mindenféle cselszövést beleviszünk, akkor meg egy álszent, alattomos nőnek gondolnak minket. Nem tudni, hogy mi lenne a jó megoldás, hiszen az őszinteség lenne a legjobb dolog ebben az esetben és az élet minden területén is, de azzal ugye sokan hadilábon állnak. Sőt sokaknak fogalmuk sincs, hogy mit is jelent az, hogy őszintének lenni. Amikor tálcán kínálják fel magukat a nők vagy a férfiak, akkor azt gondoljuk, hogy erre nincs szükségünk. Amikor meg egy lépést hátrálunk, akkor meg foggal-körömmel harcolunk azért akit kiszemeltünk magunknak. Hogy mi lenne a megoldás? Mindenki a szíve után menjen...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése