Válogatott. Kis pénz kis foci...

Az, hogy ma Magyarországon még mindig a futballba tolják a pénzt ezen senki nem lepődik és nem lepődhet  meg. És mi halandók semmit nem is tehetünk ellene, csak azt, hogy nem megyünk ki egy mérkőzésre sem. Ha minden mérkőzésen üresek lennének a stadionok lelátói, akkor talán eljutna az a panasz áradat és elkeseredettség amit olvasok nap mint nap a neten valakikhez! Mondjuk pontosan nem is tudom megfogalmazni, hogy kihez kellene és azt hiszem ezt a felsőbb fórumokon le is szarják, de bízzunk abban, hogy egyszer kis hazánk népe győzni fog. Hogy a focisták, hogy viselkednek és alázat nincs bennük arról mi nem tehetünk. Több hónapon keresztül nézegettem saját oldalaikat az egyik közösségi oldalon. ( Instagram ) Azt hiszem, hogy míg te kedves szurkoló dolgozol és nap mint nap töröd magadat az élet rögös útján, addig ezek a retkek szórakoznak, mulatoznak, jobbnál jobb kocsikkal járnak és úgy kurváznak mint ahogyan a 20-as években tették a gengszterek. És nyomják őket bizonyos celebek, akiket ti hallgattok és ti istenítetek. Ti, akik kijártok talán az utolsó pénzeteken a meccsekre, mert azt hiszitek majd egyszer a magyar válogatott feláll a padlóról. Sosem fog. És tudjátok miért nem? Mert ennyi szerencsétlen teljesítmény után is felveszik a milliókat és mint ahogyan eddig sem baszták őket ki, ezek után sem fogják megtenni. Ők sajnos bármit megtehetnek. Lenézhetnek nőket/férfiakat a taknyos huszonéves focisták, akik olyan buták, hogy állítom ha van érettségijük, azt is valami fizetős magániskolán végezték el és vették meg a szülők jó pénzért.  Azzal a kis butuska nőkkel rohangálhatnak akikkel akarnak, mert nekik aztán teljesen mindegy, hogy mit produkálnak, csak a haj legyen belőve és hadd szóljon a roma zene. Az, hogy erre mulatnak? Hát a fél ország hallgatja, mert ilyen a társadalmi morál. Ezen nőnek fel a mai fiatalok, ők nem mulathatnak másra. Ők nem ismernek igazi előadókat, nem ismernek színművészeket, mert ahhoz ők nagyon alacsony szinten vannak, hiszen FOCISTÁK!  Nem várhatunk el semmit olyan kétlábú emberektől, akiknek semmilyen érték nem képviseli az életüket csak az, hogy minél több pénzzel a zsebükben megtehessenek bármit. Utánajártam, hogy más sportágban a sportolók orvosi, közgazdász, jogász és sorolhatnám még, hogy milyen egyetemeket végeznek el a kőkemény sportos munka mellett. Láttál már pózoló kézilabdást vagy vízilabdást vagy kajakost? A focista él, mert hagyják nekik. Ha nincs tilalom nekik semmiben, akkor mit várhatunk el? Élsportolók? Ők nem azok. Ők Magyarország bohócai. Ők azok, akikre még mindig kiviszik a gyerekeket, hogy motiválják őket, hogy ez aztán a sport. Ez a szülő hibája is. Álmodoznak az emberek, hogy EB és VB. És akkor mi lesz ha kijutnak? Azzal a magyar futball felemelkedik? Lesz alázat bennük? Kötve hiszem. Meg sem érdemlik, hogy a nép, akik tisztességesek és igazi szurkolók, egyáltalán kimenjenek megnézni, buzdítani őket. Ezek az emberek a hétköznapokban lenézik ám az embereket. Átnéznek rajtatok, rajtatok, akik szívvel lélekkel szurkoltok/szurkolnátok. Őket nem érdekli a magyar szív, hogy több ezer ember szeretne jó kis focikat látni. Olyan kommenteket olvastam saját privát oldalaikon, hogy azt hittem elsüllyedek szégyeneben. Most meg délelőtt olvastam, hogy könyörögnek az emberek a spanyoloknak. Könyörögnek???? Miafasz? Hát ha magunktól nem tudunk teljesíteni, akkor mit érünk? Semmit. Te magyarként csak álmodozhatsz. De egy biztos! Mi sem világversenyre sem hazai bajnokságra nem vagyunk alkalmasak. Amikor egy sportoló szív, iszik az nem élsportoló. Az egy nagy lófasz. És soha nem az egészségügyre fogják költeni a pénzt hanem a fociban, mert ahogyan idézem: Kis pénz kis foci...

“A címben idézett mondat 1952. szeptember 20-án hangzott el, a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e kis pénz a csapat számára. Az elutasító válasz után hangzott el: ‘Kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci.’ Félidőben összeült a válságstáb, lett ‘prémium’, nyert a magyar válogatott…”

Egyben biztos vagyok. Én továbbra sem szurkolok nekik és egy magyar csapatnak sem, mert más sportokkal sokkal jobb eredményeket érünk el és igazán büszkék lehetünk a kézilabdában elért csodálatos eredményekre mind a nőknél mind a férfiaknál, a kajak-kenura, a vízilabdára, a vívásra, a jégkorongra, az atlétikára és minden olyan sportágra amiben kitűnőek vagyunk.
És egyet senki ne felejtsen el!
A parasportokban is nagyon jó eredményeink vannak.  Csak ők nem majmok mind hanem emberek.
És ezt kellene a lenyalt hajú, szoláriumos, tanulatlan, egyszerű kis majmoknak valahogyan odasúgni, hogy fél kézzel és fél lábbal is élnek emberek, akik sportolnak. Értünk. Magyarokért!