Ha kapsz még egy esélyt, hányszor élsz vele? Hány esély jár az életben?

Bármikor azt vágom rá, hogy pontosan ugyanúgy csinálnék mindent, mint ahogyan eddig is tettem az életem során. Voltam moziban. Magyar film. Hurok. Tesóm szólt, hogy lesz egy jó film. És igaza volt. És igaza volt, mint mindig. Mindig, amikor óva int, amikor lecsesz, amikor ordibál, amikor szeret, amikor mellettem van, amikor látja, hogy minden összeomlik. Mindig. Valószínű, hogy azt akarta, hogy éppen akkor, azzal a lélekkel nézzem meg, ami most bennem van. Mindenképpen a sors odavezetett, hogy rájöjjek a dolgaim alakulására. Nem tudom, hogy mennyi esély van az életben, de egyet tudok, mindig minden jót és rosszat úgy kell az életemben megélnem, ahogyan az meg van írva. Gyászolok. Úgy gyászolok, hogy senki nem látja rajtam. Illetve csak azok, akik közel állnak hozzám. 3 napot szántam a gyászra, de úgy érzem, hogy sokkal tovább tart. Miután a gyász valaminek a vége, de egyben a kezdete is, így azt mondhatom, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok és igaz. Megkérdezte a film után a barátnőm, hogy ha még egyszer újra kellene élnem az elmúlt 4 hónapomat, akkor mit tennék? Pontosan  ugyanúgy tennék, mint ahogyan akkor tettem. Pontosan olyan érzelmekkel és szenvedéllyel mennék bele abba a kapcsolatba, amilyennel mentem és pontosan ugyanúgy élném meg a boldogságot és a fájdalmamat is. Hisz mi értelme, ha nem teljes szívvel éljük meg a pillanatot, ha nem adunk bele apai-anyait, ha nem halunk meg közben és nem repülünk a fellegekbe? Miután az idő a legnagyobb ellenségünk, amit a filmben is tapasztaltam, így azt mondhatom, hogy nekem most az idő lett a vesztem. Hányszor kellett meghalnom, hogy szeressen? Minden nap. Ti vajon mindent megtesztek a másikért? Ti vajon értékelitek azt a jót amit esetleg kaptok? Sokan nem. Elhittem mindent. Minden szót és minden áldott nap meghaltam. És minden áldott nap újra tudnám kezdeni és pontosan ugyanúgy szeretném, ahogyan akkor tettem. Semmit nem változtatnék rajta. A filmen sírni tudtam volna. Minden percében csak nyeltem a könnyeimet. Mintha azért kellett volna bemennem, mert ott kellett rájönnöm mi történik körülöttem. Szerettem volna ott visszatekerni az idő kerekét és újra kezdeni mindent. Semmit nem gondolnék át, tenném ugyanazt amit akkor, de egy dologban biztos vagyok, féltettem minden egyes pillanatot és mindent megtennék, hogy újra élhessem. Élhessem az érzéseket, hogy élhessem a fájdalmat, mert igaz volt. Igaz volt minden perce. Én egy esélyt szeretnék. De azt a végtelenségig. Újra és újra élném a napokat és bíznék benne, hogy az esély az egy életre szól.

Egy kisfiú álmai

Biztos vagyok benne, hogy mindig arról álmodott, hogy gyönyörű élete lesz. Biztos vagyok abban is, hogy vágyott a gazdagságra. Vágyott valamire, amiről fogalma sem volt, hogy mi az. Százszor eljátszott a gondolattal, hogy milyen klassz élete lesz, hogy neki teljesen könnyű lesz az álmai megvalósítása. Hogy bármit megtehet önző módon, hogy bárkit eltaposhat büntetlenül. Hogy az álmai megvalósulnak ebben biztos volt és biztos volt abban is, hogy mindezt nem a saját erejéből éri majd el. Hitte, hogy mindent elérhet, minden egy karnyújtásnyira lesz az életében. Bármit meg fog venni pénzért és bármit tesz az jó lesz. Amikor egy gyermek álmodozik az a legcsodálatosabb. És akkor  a legszebb,  ha mindenért megdolgozik, megküzd majd az életben. A gyerekek ha jó példát látnak, akkor hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Hasznosak lesznek. A szülő ha ösztönzi a gyermekét, akkor embert nevel belőle. Embert, aki teljes tisztességgel éli az életét. Akinek a gerinc nem csak egy alkatrész a testében, hanem olyan elem, ami előre fogja vinni. Könnyű egy szorgos szülő árnyékában élni, könnyű úgy élni, hogy kiásták az utat bárkinek. A kisfiú ebbe ült bele. A kisfiú nem tett semmit még ha ezt is gondolja. A kisfiúk ha célokat tűznek ki, akkor azt maguk teljes tisztességével viszik véghez. A szorgos ad és nem bánt, a szorgos kemény lélekkel rendelkezik. A szorgos kisfiú épít. A szorgos nem ül bele másnak a birodalmába. A szülők pontosan úgy bánnak a kisfiúkkal, ahogyan megérdemlik. Ha megalázzák őket, annak oka van. Sokszor az álmok csak úgy ott teremnek a kisfiúk előtt, de vannak akik  önző emberként végzik. A kisfiú álmodott és tálcán kapta az élettől azt, amit sokan el sem tudnak képzelni maguknak. Gazdagság. A kisfiú sosem fogja megtudni, hogy az igazi gazdaság nem a kézzel fogható anyagi javak, hanem a lelkünk gazdagságát jelenti. Hogy hiába lett az élete egy szivárványos cukormáz, attól még a kisfiú magányos marad. Vannak, akiket emberré nevel a küzdelem és minden fájdalommal a szívükben élnek és vannak azok, akik sosem fogják megtudni, hogy mi az igazi álom. Nem fogják megtudni, hogy mi az igazi gazdagság főleg úgy, hogy egy megteremtett boldogtalanságban ülnek. Mert amit nem magadnak ásol az sosem lesz a tiéd. A kisfiúknak küzdeni kell, mert amit kapnak, az nem az övék. Nem az ő érdemük, ők csak az álomban élnek. A kisfiú ha tud emberré válik, de a nagyon nehéz lesz. A tettei fogják bebizonyítani, hogy milyen emberré válik az, akinek az álmait más valósította meg.
Az álmaidat és a gazdagságodat ha te magad építetted fel az első téglától az utolsó cserépig, akkor a tiéd és a kisfiúból emberré váltál.
De addig amíg másé a tégla és a cserép... te egy álmodozó kisfiú maradsz, gerinc nélkül, tele komplexusokkal, bánattal, szorongással, izzadó tenyérrel. Ha emberré válnál, talán könnyebb lenne minden. Talán.