Bármikor azt vágom rá, hogy pontosan ugyanúgy csinálnék mindent, mint ahogyan eddig is tettem az életem során. Voltam moziban. Magyar film. Hurok. Tesóm szólt, hogy lesz egy jó film. És igaza volt. És igaza volt, mint mindig. Mindig, amikor óva int, amikor lecsesz, amikor ordibál, amikor szeret, amikor mellettem van, amikor látja, hogy minden összeomlik. Mindig. Valószínű, hogy azt akarta, hogy éppen akkor, azzal a lélekkel nézzem meg, ami most bennem van. Mindenképpen a sors odavezetett, hogy rájöjjek a dolgaim alakulására. Nem tudom, hogy mennyi esély van az életben, de egyet tudok, mindig minden jót és rosszat úgy kell az életemben megélnem, ahogyan az meg van írva. Gyászolok. Úgy gyászolok, hogy senki nem látja rajtam. Illetve csak azok, akik közel állnak hozzám. 3 napot szántam a gyászra, de úgy érzem, hogy sokkal tovább tart. Miután a gyász valaminek a vége, de egyben a kezdete is, így azt mondhatom, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok és igaz. Megkérdezte a film után a barátnőm, hogy ha még egyszer újra kellene élnem az elmúlt 4 hónapomat, akkor mit tennék? Pontosan ugyanúgy tennék, mint ahogyan akkor tettem. Pontosan olyan érzelmekkel és szenvedéllyel mennék bele abba a kapcsolatba, amilyennel mentem és pontosan ugyanúgy élném meg a boldogságot és a fájdalmamat is. Hisz mi értelme, ha nem teljes szívvel éljük meg a pillanatot, ha nem adunk bele apai-anyait, ha nem halunk meg közben és nem repülünk a fellegekbe? Miután az idő a legnagyobb ellenségünk, amit a filmben is tapasztaltam, így azt mondhatom, hogy nekem most az idő lett a vesztem. Hányszor kellett meghalnom, hogy szeressen? Minden nap. Ti vajon mindent megtesztek a másikért? Ti vajon értékelitek azt a jót amit esetleg kaptok? Sokan nem. Elhittem mindent. Minden szót és minden áldott nap meghaltam. És minden áldott nap újra tudnám kezdeni és pontosan ugyanúgy szeretném, ahogyan akkor tettem. Semmit nem változtatnék rajta. A filmen sírni tudtam volna. Minden percében csak nyeltem a könnyeimet. Mintha azért kellett volna bemennem, mert ott kellett rájönnöm mi történik körülöttem. Szerettem volna ott visszatekerni az idő kerekét és újra kezdeni mindent. Semmit nem gondolnék át, tenném ugyanazt amit akkor, de egy dologban biztos vagyok, féltettem minden egyes pillanatot és mindent megtennék, hogy újra élhessem. Élhessem az érzéseket, hogy élhessem a fájdalmat, mert igaz volt. Igaz volt minden perce. Én egy esélyt szeretnék. De azt a végtelenségig. Újra és újra élném a napokat és bíznék benne, hogy az esély az egy életre szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése