Nők

Azt mondják rólunk, hogy furcsa egy szerzemények vagyunk. Pedig nem. Mi nők ha akarunk valamit, akkor minden áron véghez is visszük, ha pedig nem akarunk valamit, akkor beleszarunk a közepébe. Ennyire egyszerű. Ha egy férfit szeretnénk megszerezni, akkor megszerezzük, ha nem érdekel, akkor hárítunk. Mi nem kamuzunk nem mismásolunk. Nyilván a nők egy része ilyen, mert én a kimondós fajta vagyok. Tudom, hogy vannak langyos víz nők is, de én nem ebbe a kategóriába sorolom magamat. Én megmondom kerek perec. Vannak férfiak, akik bírják, vannak kik nem. Akik nem szeretik az ilyen nőket azok pontosan azért nem, mert hazug, álszent majmok, akik csak kábítani tudnak. Minket nem kell, mert 1 perc alatt kiszagoljuk a hazugságokat. És hát kedves férfiak, annyira szarok vagytok benne, hogy már néha azon töprengek, hogy mi a fenének teszitek? Nem jobb az, ha az emberek tisztelik a másikat és megmondják kerek perec, hogy mit akarnak?  Ha szexelni akarsz azt, ha kapcsolatot akarsz azt, ha csak egy flörtöt vagy netán egy életre szóló valamit, akkor miért nem mondjátok ki? Miért kell felpróbálgatni a másikat, miért kell érzelmeket táplálni és tápláltatni, miért nem lehet az egyenes beszéd a mérv adó? Mert akkor talán gerincessé válnánk? Pontosan. megmondani, hogy ki mit szeretne. Mi nők nem vágyunk nagyon nagy dolgokra. De megint nem általánosságban írok és beszélek. Azok a nők, akik olyanok mint én már csak egy dolgot szeretnének. TISZTELETET! Igen kedves férfiak ennyit szeretnének. Semmi mást, csak ti ezt nem is gondoljátok. Nagyon kevesen tudják a férfiak közül, hogy mi a tisztelet. De gondolom ezt otthonról hozzák, vagy hoznák a férfiak. Amit otthon látsz azt adod a nőnek. Tehát akkor sokaknak az édesapjuk egy hazug, kókler volt, mert ők ezt mutatták a gyermeküknek. A testvérem úgy tiszteli a feleségét és az édesanyját, hogy nagyon kevesen tudnátok feldolgozni. És tisztel engem, mert nő vagyok és tiszteli a leány gyermekét is. Mert ezt látta. Nyilván vannak olyan nők, akiket még lehet kábítani, szarabbnál szarabb dumákkal, de egy igazi nő tudja, hogy miért meneküljön az ilyen férfiaktól.
Mindig a nő választ és ez tényleg így van. Ha egy férfinak szeretője lesz azt is a nő dönti el. Senki más nem befolyásolja. Nincs olyan, hogy valakinek a fejéhez pisztolyt tartanak, hogy te márpedig nő létedre szerető leszel. Ezt mi döntjük el szabad akaratunkból. Sosem kényszer miatt. Ha egy nő egy kapcsolatban félrelép az csakis azért van, mert a férfi nem tiszteli, és másutt keressük a boldogságot, még mielőtt lebukunk vagy nem dobjuk be a törölközőt. Mindig biztosra megyünk. Ha talán sok kapcsolatban beszélnének az emberek az érzéseikről és a szexualitásról, akkor nem lenne ennyi válás és tönkrement kapcsolat. Nem lenne ennyi magányos, sebzett férfi és nő sem. Beszélni kell a nővel. Mi így értünk. Nem a huszonévesekre értem, hanem az érett nőkre. Nekünk mondani kell, hogy mi a probléma, mert mi csak akkor tudunk segíteni bármiben. Ha egy férfi nem beszél, akkor nem tudunk mit kezdeni veletek! Tudom, hogy nehéz egy férfit rábírni, hogy beszéljen, de nincs más megoldás a kapcsolatok rendezésére csak az, hogy ha a nővel leültök és beszéltek. Nem kell félni tőlünk, mert nekünk is van szívünk, és sokkal nagyobb mint a bugyuta nőknek. Mi sokkal de sokkal érzelem dúsabb életet élünk, csak ti féltek tőlünk. Pontosan tőlünk nem kell. Mi társak vagyunk, mi döntünk mindenben. Nem ti, de meghallgatunk titeket. Ezért vagyunk NŐK! Csupa nagybetűvel. És ezért szerettek minket, még ha néha szörnyű velünk, mert azt gondoljátok.
A kapcsolatokat meg kell javítani és tenni érte. Ha nem megy, akkor végleg őszintén odaállni és nem hazudni, nem megcsalni a másikat, amivel meg is alázod a lelkét. Ha szeretőt akarsz állítsd fel a szabályokat. És akkor kutya kötelessége betartani mindkét félnek a játék szabályokat.
Ha szerelemmé alakul...
Akkor élj azzal a csodálatos érzéssel...

Itt búcsúzom

Tudom, hogy most ha elolvasod akkor lehet, hogy az egyetlen egy Nő leszek, aki egy kicsi, kibaszott könnycseppet csal a szemedbe, de nem ez a célom. Nem biztos, hogy el tudok köszönni még mielőtt elmész, de azt hiszem, hogy ez lesz a legmegfelelőbb fórum. Úgy robbantál be az életembe, hogy azt hittem ilyen barátság nincs is és ilyen szoros kötelék nem létezik. Hogy bármit kimondhatok, hogy bármit megbeszélhetek Veled a világ legcsodálatosabb dolga. Hogy amikor az első billentyűt leütötted gyermekkorodban a zongorán még nem tudtad, hogy lesz valaki, aki klimpírozásnak fogja hívni, hogy Te aki egy nagyszerű ember vagy, majd kacagni fogsz velem, azzal az egyszerű teremtéssel, akiből még egyet nem hord a föld a hátán. Gondolom, hogy örülsz neki. Én is hidd el. Hidd el emlékszem az első találkozásra, mert olyan vicces volt. De a legfontosabb, hogy amikor a fehér és fekete billentyűt ütöd, akkor az én szívem boldog, mert te vagy a legcsodálatosabb zenész a földkerekségen és én hálás vagyok a sorsnak és a jó istennek, hogy megismerhettelek, hogy bármit beszólhatok, hogy oda-vissza működik az állat énünk és, hogy Te vagy az egyik az életemben, aki feltétel nélkül szeret. ne tagadd, tudom, hogy így van. Most amúgy nagyon szomorú vagyok, hogy elveszítelek pár hónapra, hogy most kivonod magad a forgalomból, de hidd el megértem, hogy kiért teszed. Annyit nevettem ma is, hogy mekkora huncutságok vagyunk, hogy mekkora röhögések vannak köztünk, hogy az emberek el sem képzelhetik ezt a csodás értéket amit mi képviselünk. Bár bármikor leverlek zenében, de egy biztos, hogy én itt megvárlak és lehet mire megérkezel addigra már énekelni is megtanulok, de ebben ne bízzál. Tudom, hogy titkon azt szeretnéd, hogy a csendes éj című nagy sikerű nótát énekeljem majd egyszer, hogy halálra röhögjed magadat. De tudd, hogy ezt sosem éred el, mert Dínónak csak a pofája nagy és nem a hangja. :) Úgy fogsz hiányozni, hogy hihetetlen, de majd ígérem, hogy nem megyek az agyadra és büszke leszel rám, hogy a kis barátod maradok és jókat fogunk így is nevetni. Tudtad, hogy "Bétóven" a kedvencem? Gondolom nem. Hát most elárulom, hogy de. Hogy anyát megsirattad és ma megint meg kellett néznie. Én nem sírok, de ő igen. Én esetleg a nevetéstől, hogy te igen fontos vagy az életemben. Anya is szeret már, de azt mondta, hogy látni sem bír. :) Ez vicces nagyon. De ezt csak mi tudjuk, hogy miért nem. De azért elkapja a fejed amikor mutatom neki, elkapja egy-egy pillantásra, mert úgy szeret kb., mint én, mert a legnagyobb boldogságára hasonlítasz. Olyan vicces ez amúgy, de tudd, hogy mi itt nagyon szeretünk. És várunk vissza. Én különösen, mert utálom a tengerentúli hívásokat, utálom, mert megszakad és nem lehet normálisan beszélni, hogy az időeltolódás miatt egy nagy szar az egész, mert majd megint felborul, hogy mikor költelek fel, ha éppen eszembe jut valami, hogy gyógyítsad a lelkemet. Hogy kisírjam a bánatomat, hogy megerősítsed, hogy mennyire jó csaj vagyok, hogy tudjam, hogy te mindig csak a jót mondod, hogy érezzem, hogy végre Nő vagyok, mert azzá teszel még akkor is, ha a barátom vagy még akkor is ha az ég nem nekem rendelt csak így ahogyan vagy. De tudom, hogy egy-két ember után én vagyok a legfontosabb az életedben. Te is nagyon fontos vagy nekem és nem lesz perc, hogy ne jussál eszembe. És tudd igen ha felszáll a gép bárhogyan is kéred sírni fogok, és most is jön az a kibaszott könnycsepp, mert úgy itt hagysz ebben a nagy szarban, hogy egy darabig csak lebegni fogok.
A titkainak őrzöm míg meg nem jössz. Ígérem, hogy jó leszek és sokat fogok gondolni rád és amikor majd hull a hó és felnézek az égre, vagy éppen csillagos lesz az a kibaszott ég, akkor ott leszek és figyellek. És tudom, hogy nagyon klassz heteket fogsz megélni, de tudd:
Itt egy pityergő várni fogja, hogy gyere haza...
Megtanulom a csúnya kis dalodat amit énekeltél nekem, mert arra talán képes leszek és karácsonykor is készülök majd szuper videóval, hogy érezzed a törődést és, hogy tudd én mindig itt leszek Neked bárhova is sodor a víz a levegő.
Gyűlöllek, hogy ezt a pár napot már nem tudtuk elbaszni és gyűlöllek azért is, mert sosem gondoltam, hogy a lesz még valaki az életemben, aki ilyen fontos lesz.
Érzed jól magadat és szoruljon össze a torkod amikor ezt olvasod, mert belekerültél az életembe. És IMÁDLAK. És HIÁNYOZNI FOGSZ! És tudd nagy döntés előtt vagy! De én nem segítek abban, hogy könnyebb legyen. Sőt. :)
Szeretlek drága barátom... Jó utat... 

Kylie vs. buzik

Pontosan 1 hete voltunk egy nagyszabású, szuper, álom koncerten. Kylie szórakoztatott minket. Már hónapokkal ezelőtt izgultunk, hogy mi bizony ott leszünk és a legnagyobb boldogsággal fogunk szembesülni. A koncert nagyon szuper volt. Áhítattal néztük azt az 1 méter 53 centis kis csajt, aki olyan testtel rendelkezett, hogy a mai huszonévesek inkább bújjanak el a szekrény mélyére, mert szörnyen néznek ki. Sajnos a mai fiataloknak sem ízlésük sem agyuk nincsen és ez nagyon rossz fényben tünteti fel őket. Hiába szépítjük, már nincs erkölcs. De térjünk vissza a koncertre. Szóval csak csajok mentünk. Nagyon szuper volt a show, de míg élek nem felejtem el. Kicsit azt éreztem, hogy egy meleg bárban vagyok körülöttem nagyon sok buzival és én még ilyet nem éltem meg. Tele volt az Aréna pasasokkal, akik fogdosták egymást, csókolóztak és olyan kígyó mozgással táncoltak, hogy még Pirner Alma is csak lesett volna. teljes mértékben fel voltam készülve mind dallamilag, mind szövegileg, mert hisz erre készültem jó pár hónapja. De lepipáltak. A pasik torkuk szakadtából énekelték a régi és új slágereket, közben egy-egy simogatás és csók közben.
Életemben nem láttam még ilyet és azt hiszem a legnagyobb döbbenettel éltük ezt meg mi nők. Sosem értettem, hogy ezt egy génhiba egy kromoszóma hiány vagy éppen a divat formálja. Hogy a francba van az, hogy ezek egymást szeretik és mi nők csak a haverjuk lehetünk csak. Miért van az, hogy ránk sem néznek, pedig mi izzig-vérig nők vagyunk. Volt valamiféle undor bennük felénk, de szemmel láthatóan nem zavartatták magukat. Fiús anyákkal voltam és olyan borzalmas érzés lehet ez egy szülőnek, hogy bele sem merek gondolni. És nem azt képzeljétek, hogy idétlen pasikkal volt tele, meg teljesen szarul néznek ki, hanem igenis nagyon jó pasik voltak, akikre 100 nőből 101 nyomulna. És ő azt választja, ami a régi társadalomban elítélendő volt. Most meg kivonulnak, felvonulnak, nyilvános helyen csókolóznak. Szörnyű, gusztustalan és érthetetlen, hogy a mai társadalom hová megy és miért nincsenek már tabuk, hogy miért vonulhatnak ezek a hibás gének és egyedek az utcára, hogy miért engedik ezt egy társadalomban? Miért? A hetero sem vonul fel én sem és sok millió hetero sem vonulgat fel, hogy mi a tiszta erkölcsű és normális hagyományokkal élő szexualitást vállaljuk és igen szoktunk otthon szeretkezni és van intimitás. Erre ezek a ratyik meg felvonulnak és nekünk, akik normális értékrenddel vagyunk felruházva, nekünk ezt kell végignézni egy koncerten, ami életünk egyik szuper napja volt. mert azért nem tudták elvenni a kedvünket és sokkal kívánatosabbak vagyunk még így 35 után is, mint ők, akik lenyalják egymást, mert azt hiszik, hogy ez a menő és ez a nyilvánosságra tartozik. Volt olyan is, akiket ismertem és igenis a nagy közönség is ismeri őket, de remélem, hogy csupán csak a koncert miatt voltak kint és nem azért, mert ők is melegek. Az első 20-30 sorban csak, képzeljétek nem kamu, csak pasik voltak és őrjöngtek ezerrel. És egy szerencsés is felmehetett a színpadra, aki természetesen egy buzi, csíra volt és elővette a színes tokú "ÁJFÓNJÁT" miközben sírt és szelfizett egyet az Ausztrál sztárral. Jah és közben sírt, mert annyira meg volt hatódva.
Én is.
Én attól voltam meghatódva, hogy egy újabb élménnyel lettem gazdagabb, hogy azt hittem és akartam hinni, hogy a buzik felvonulása is csak egy hazugság.
Nem. Élethű sajnos és egyre jobban tör be az életünkbe és igenis tiltani kell és nem engedhetjük, hogy ezt a felnövekvő generáció lássa és gyakorolja.
Teljesen ellene vagyok és szörnyű dolognak tartom.
Ha mégis valakinek ez a betegsége és keresztje, akkor cipelje nem érdekel, de ne vonuljon ki és ne dugja át a másik szájába nyilvánosan a nyelvét, pláne, ha az két férfi és két nő, mert még mindig azt vallom, hogy egy férfi és egy nő alkothat csak egy párt!

Kudarc

Az élet nagyon kemény. Az egy dolog, hogy rajtam átgázol valaki. Én is sebezhető vagyok. A seb begyógyul, de a másik ember jelleme pontosan olyan marad, mint a bántás előtt. Az, hogy engem megbánt vagy kihasznál valaki az egy dolog. Én már annyi mindennel szembesültem életem során, hogy amikor a halál szele pofon vágott, már tudtam, hogy valamiért különleges vagyok. Tudtam, hogy egy csoda az életem, és ezt be kell fogadnom, minden áldott nap erősnek és boldognak kell lennem. Így is élek. Sokakban van frusztráció az élete során. Bennem már nincs. Gátlásaim sincsenek. Egyszerűen átalakultam és mindent megteszek, hogy boldog legyek. Senki gátlása és szarsága nem érdekel. Egy dolgot nem tűrök. Ha bántanak s ha kamuznak nekem. Főleg akire rábíztam dolgokat és tud bizonyos dolgokat rólam. Kudarcaim mai napig vannak és nagyon nehezen élem meg őket, de tudom, hogy vannak olyan helyzetek amikor nem is az én kudarcom egy-egy botlás. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy ezt a blogot kiknek ajánlanám, de rájöttem, hogy mindenkinek ajánlható. Soha senki nem használt még ki, sosem engedtem. Sosem bántam meg igazán semmit, mert bármit tettem az életemben azt 100 %-ban tudom, hogy a sors úgy akarta. Viszont most kudarcot vallottam. Azt gondolom, hogy én egy átalakulás részese vagyok, azaz a saját átalakulásomé. Tudom, hogy ez amit most megélek nem az én hibám és nem az én kudarcom, de valahol az enyém is. nem azért ami megtörtént, hanem, mert ezt sosem engedtem meg magamnak, amit tettem. És ostobán azt hittem engem már nem érhet kudarc és csalódás. De ért és érni is fog. És minden kudarcból majd felállok és emelt fővel vetem magamat abba, hogy azon dolgozzak, hogy minél kevesebb szar érjen. Én nem tudom, hogy mi történt velem, de elhittem olyat, amiről életemben nem hittem volna, hogy igaz lehet. És most sem gyanakszom és nem fáj, de a kudarc az valamiféle pofon egy ember életében. Tudom, hogy nagyon kemény vagyok és azt is tudom, hogy nehéz természet, de annak ellenére tudom, hogy szerethető is vagyok, de azt, hogy valaki átgázoljon rajtam és kudarcot valljak azt soha, de soha nem engedhetem meg magamnak. Sokszor bántottam meg én is embereket, aláztam meg másokat és a nyers stílusommal nagyon sokszor az igazság fáj mindenkinek. Már sokkal kevesebbszer olvasok be a másiknak, mert rájöttem, hogy felesleges. nem bántok meg már arcba senkit, mert rájöttem, hogy fájhat. De ha kudarcot vallok egy dologban, akkor miért nem merem letisztázni és miért nem nyitom ki a számat én, aki mindig merte? Mert ezek is érzelmek? Nem tudom.
Egyben biztos vagyok. Most minden erőmet össze kell szedjem, mert két dolog is nyomasztja az életemet és nem hagyhatom, hogy kudarcokba fulladjon az a dolog, ami az  életben a legcsodálatosabb. Nem az én hibám ez az egész és nem én vagyok a ludas, de sajnos a kudarcot most én is megélem, amivel még nem nagyon találkoztam életem során. Vagy legalább is kevésszer éltem meg. Most itt ülök és teljesen összeomolva, roskadozva kérem a sorsot, hogy segítsen megoldani, mert nagyon csalódott vagyok.

Tükör

Tudom, hogy borzalmas szembesülni amikor valaki tükröt tart elénk. Szörnyű érzés, de én is átéltem és nem vagyok hajlandó bármit is eltitkolni másoktól ami éppen nem esik jól. Tudom, hogy ebben a világban nem szeretik az emberek az igazságot. Tudom, hogy egyszerűbb hazudni és kamuzni, mert akkor azt hiszik, hogy védtelenek. Tudom, hogy amikor valamit kimondok, akkor azzal el is veszíthetek bárkit, de soha senki kedvéért nem teszek kivételt. Akkor is oda fogom tartani, ha azzal a másikat megbántom. Indokolatlanul nem. ha nincs igazam, akkor nem. Nekem is tartottak. Én nekem is fájt, de rájöttem, hogy így a jó. Kell a tükör. Nem bújhatunk mindig a hazugságok és a mismásolás mögé. Szörnyű érzés tudom, de sokkal jobb ha kimondjuk a másik felé, mert így legalább tiszta ügy. Ez nagyon rossz lehet a másiknak, de az okos ember rádöbben, hogy a tükör nagyon jó dolog. Ettől sokkal jobb emberek lehetünk, törekedhetünk arra, hogy nem kell hazudnunk és nyíltan bármit kimondhatunk. Nem kell félni. Nincs abban semmi gond ha azt mondjuk a másiknak, hogy megbántottál, hogy hazudtál, hogy számítottam rád, hogy ígértél, hogy azt mondtad, hogy... és még sorolhatnám. Nem. Ehelyett szaros hazugságok mögé bújnak az emberek. és a legszörnyűbb, hogy saját maguk is elhiszik és azt gondolják, hogy minden ember ostoba. Nem. Vannak okos emberek, akiktől félnek a hazugok. Félnek, hogy rájönnek a kis játszmákra, hogy kiderül minden. Én elsőre érzek mindent. És mértani pontossággal állapítok meg minden kicsi részletet. Már az első találkozásnál tudom, hogy mit fog hazudni az illető, mert egy ostoba fajankó. Mindig megmondom. Többnyire a barátnőim jó szándékúak és mindig azt mondják, hogy ne legyek gyanakvó. Aztán a végén mindig az van, hogy igazam volt. Mert sajnos mindig rájövök és elsőre kiszagolom, hogy ki milyen jellem. Én is jó szándékú vagyok és igen tudok kedves lenni, azzal, aki felém is az és nincsenek hátsó szándékai és nem hazudozik, hanem nyíltan kimondja, hogy mit akar legyen az bármi az élet területén. Szeretem ha nekem is tartanak tükröt és elmondják, hogy sok vagy kevés vagyok éppen abban a dologban amiben elém állítják. Én nem félek a tükörtől, mert látom magamat, látom a szépségemet a hibáimat és fel is vállalom. Nem nyígok, nem szenvedek. Egyszerűen annyi fájdalom ért már, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is bántson vagy szomorú legyek bárki vagy bármi miatt. Úgy érzem, hogy most már sínen vagyok és senki nem téríthet le a pályámról. Nem azért tolok bárkinek tükröt a pofájába, mert nem szeretem vagy bántani akarom, hanem, mert nekem is nyomtak és mai napig nyomnak és szembesülni kell az igazsággal.
Nem kell ígérgetni semmit sem. Manapság annyi ígéretet kaptam/kapunk, hogy tényleg Dunát lehet rekeszteni belőle. Nem kellenek ezek. Mindig legyen önmaga és próbáljon meg emberként viselkedni és a másikat tisztelni. Ha ez nem megy, mert hazugok vagyunk, akkor ne ígérjünk ne kamuzzunk, mert ahogyan a mondás is tartja: Szegény ember aki még ígérni sem tud...

Csak egyedül

Annyit látjuk, hogy mennyien beszélnek a különböző betegségükről. Itt nem egy náthát értek, hanem egy komolyabb betegségre gondolok. Felvállalják és iszonyatosan nagy erővel lökik a világ elé, hogy ők bizony mennyire kemények és fel kell venni a harcot. Ezzel aztán csak annyi a gondom, hogy ezek az emberek azok, akik belülről olyan félelemmel vannak, hogy szép lassan felemészti őket majd a betegség. Nekem senki ne mondja, hogy ha kiderül, hogy lehet itt a vég, hogy nem szarik be. Nekem is volt ilyen 11 évvel ezelőtt.
Ott ültem félmeztelenül egy hideg ágyon és pontosan mondták, hogy meg fog halni! Emlékszem rá. Ki az a barom ember aki erre ott abban a pillanatban azt mondja, hogy a fenét. Rajtam nem foghat ki semmi. De kifoghat. Rajtam is kifogott. Ès ott összetörtem, és olyan gyenge voltam mint egy fűszál. Igen ott sírtam és ott éreztem, hogy vége mindennek, 24 évesen félmeztelenül itt ülök és belehalok már a puszta gondolatba is, hogy fájdalmaim lesznek, hogy szenvedni fogok. Igen ott éreztem, hogy be vagyok szarva. Rettegtem. Elfoglaltam az ágyamat és tudtam, hogy innen lehet többé nincs kiút. Nem imádkoztam és egyáltalán nem gondolkodtam pozitívan és a döbbenet úrrá lett rajtam. Féltem. Nagyon féltem. Szerettem volna azonnal mindenkitől elbúcsúzni és elmondani, hogy bizony ha bántottam is őket, akkor is szerettem mindenkit és, hogy bocsássanak meg nekem mindent és nyugodt lélekkel meneteljek valami fény felé, valami új helyre. Ott feküdtem és még levegőt sem volt kedvem venni nem, hogy szétkürtölni, hogy beteg vagyok, hogy HALDOKLOM! Ott már senkit nem akartam magam mellett. Ott már csak azt akartam, hogy soha többé senki ne szóljon hozzám. Gyűlöltem mindenkit és utáltam, hogy velem történt ez meg. Utáltam, hogy a családom néz után, hogy utoljára látnak élve. Néztek mindig, mindenki bámult. Az orvosok, a nővérke, a rezidensek, mindenki még a takarítók is. Utáltam mindenkit. Nekem senki nem magyarázhatja meg, hogy mekkora erősség van bennünk. Nincs! Amíg nem éled át semmit nem tudsz, és amíg nincs egy szikra remény, addig nem harcolunk. Én sem tettem. Feküdtem és vártam. Tényleg. Ott vártam fekve, hogy mikor jön a kaszás. És amikor ott rájössz, hogy van egy szikra, akkor kezdesz el kicsit jobban lenni lelkileg. Akkor már van erő, hogy talán felvegyük a harcot. De nem a világ előtt. Egyedül csak magunkban és magunkkal. Nem barátokkal nem az orvossal senkivel. Egyedül vagy. Nem érdekel senkit, főleg nem a sorsot, hogy kikiabálod, hogy ÉN BETEG VAGYOK? DE HISZEK ÉS HARCOLOK.
Senkit nem érdekel és csak egyedül lehetsz győztes.
Nem osztottam meg senkivel. Kevesen tudták. 11 év után tudok kicsit beszélni róla. Egy tévének és egy rádiónak sem tudnék még mai napig sem adni interjút, hogy beszéljek erről, mert igen 11 év után is elszorul a torkom és kicsordul a könnyem, mert féltem és felzaklatott az egész, és mai napig rosszul viselem. Én ezt felvállalom, de azt, hogy kikiáltsam, hogy mindenki pozitív gondolata segített, azt nem! Csak magamnak köszönhetem. Nem kellett senki véleménye és sajnálata sem. Mai napig nem kell. Senkié.
Sosem fognak azok meggyógyulni, akik azzal állnak elő és verik a mellüket, hogy ők bizony meggyógyultak, hogy másokon segíteni akarnak, hogy elmondják a történetüket.
Nem kell. Én senkin nem akarok a saját történetemmel segíteni, mert mindenkinek kötelessége a saját egészségét óvni. Soha senkinek nem kívánom, hogy ilyet átéljen. Azt sem szerettem és mai napig nem szeretem, akik nem voltak betegek és azt mondják, hogy  tudom mit érzel.  Nem. Senki nem tudja, aki nem élt ilyet át. És ne is tudja meg.
Szóval egy jó tanács azoknak, akik kitárulkoznak minden apró részlettel, hogy igen, csendben is le lehet küzdeni a halálos kórt, egy nagyobb betegséget. Csendben is. És akkor igazán sikerülni fog.
És még egy jó tanács sokaknak. Fáj az minden egyes nap, és eszünkben van, csak megtanultunk ezzel együtt élni. Már nem sírok, már nem fáj. Már senkinek nem adnám.  Már az enyém és együtt élek vele a síromig, de már szép az életem és sokkal értékesebb és boldogabb vagyok, mert tudom, hogy milyen értékes az élet...