Tükör

Tudom, hogy borzalmas szembesülni amikor valaki tükröt tart elénk. Szörnyű érzés, de én is átéltem és nem vagyok hajlandó bármit is eltitkolni másoktól ami éppen nem esik jól. Tudom, hogy ebben a világban nem szeretik az emberek az igazságot. Tudom, hogy egyszerűbb hazudni és kamuzni, mert akkor azt hiszik, hogy védtelenek. Tudom, hogy amikor valamit kimondok, akkor azzal el is veszíthetek bárkit, de soha senki kedvéért nem teszek kivételt. Akkor is oda fogom tartani, ha azzal a másikat megbántom. Indokolatlanul nem. ha nincs igazam, akkor nem. Nekem is tartottak. Én nekem is fájt, de rájöttem, hogy így a jó. Kell a tükör. Nem bújhatunk mindig a hazugságok és a mismásolás mögé. Szörnyű érzés tudom, de sokkal jobb ha kimondjuk a másik felé, mert így legalább tiszta ügy. Ez nagyon rossz lehet a másiknak, de az okos ember rádöbben, hogy a tükör nagyon jó dolog. Ettől sokkal jobb emberek lehetünk, törekedhetünk arra, hogy nem kell hazudnunk és nyíltan bármit kimondhatunk. Nem kell félni. Nincs abban semmi gond ha azt mondjuk a másiknak, hogy megbántottál, hogy hazudtál, hogy számítottam rád, hogy ígértél, hogy azt mondtad, hogy... és még sorolhatnám. Nem. Ehelyett szaros hazugságok mögé bújnak az emberek. és a legszörnyűbb, hogy saját maguk is elhiszik és azt gondolják, hogy minden ember ostoba. Nem. Vannak okos emberek, akiktől félnek a hazugok. Félnek, hogy rájönnek a kis játszmákra, hogy kiderül minden. Én elsőre érzek mindent. És mértani pontossággal állapítok meg minden kicsi részletet. Már az első találkozásnál tudom, hogy mit fog hazudni az illető, mert egy ostoba fajankó. Mindig megmondom. Többnyire a barátnőim jó szándékúak és mindig azt mondják, hogy ne legyek gyanakvó. Aztán a végén mindig az van, hogy igazam volt. Mert sajnos mindig rájövök és elsőre kiszagolom, hogy ki milyen jellem. Én is jó szándékú vagyok és igen tudok kedves lenni, azzal, aki felém is az és nincsenek hátsó szándékai és nem hazudozik, hanem nyíltan kimondja, hogy mit akar legyen az bármi az élet területén. Szeretem ha nekem is tartanak tükröt és elmondják, hogy sok vagy kevés vagyok éppen abban a dologban amiben elém állítják. Én nem félek a tükörtől, mert látom magamat, látom a szépségemet a hibáimat és fel is vállalom. Nem nyígok, nem szenvedek. Egyszerűen annyi fájdalom ért már, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is bántson vagy szomorú legyek bárki vagy bármi miatt. Úgy érzem, hogy most már sínen vagyok és senki nem téríthet le a pályámról. Nem azért tolok bárkinek tükröt a pofájába, mert nem szeretem vagy bántani akarom, hanem, mert nekem is nyomtak és mai napig nyomnak és szembesülni kell az igazsággal.
Nem kell ígérgetni semmit sem. Manapság annyi ígéretet kaptam/kapunk, hogy tényleg Dunát lehet rekeszteni belőle. Nem kellenek ezek. Mindig legyen önmaga és próbáljon meg emberként viselkedni és a másikat tisztelni. Ha ez nem megy, mert hazugok vagyunk, akkor ne ígérjünk ne kamuzzunk, mert ahogyan a mondás is tartja: Szegény ember aki még ígérni sem tud...