Ikon- De nem az Ákos szám

Hát emberek. A közelmúltban megtapasztaltam, hogy milyen iszonyatosan sznob emberek élnek a földön. És ami a  legszörnyűbb, hogy ez csak a kirakat. 2 hete volt szerencsém vagy szerencsétlenségem a debreceni Ikon étteremben vacsorázni. Már annyit hallottam róla, hogy ha nem látogatom meg, akkor valószínű, hogy nem is létezem a mai világban. Mondván, hogy én azért egy elég különleges nő vagyok, azt gondoltam, hogy azonnal oda kell mennem. Ez lesz a kedvenc helyem. Megérkeztünk. Azzal azért nem voltam tisztában, hogy ilyen helyre foglalni kell asztalt, mert amúgy még a küszöbre sem engednek be és még a morzsát sem tudod feleszegetni onnan. De nagy szerencsénkre azért volt egy szuper klassz asztal, amelyet ezúton is köszönök azoknak, akik nem mentek el arra a szombati vacsorára, amikorra lefoglalták. Már amikor a fotocellás ajtó kinyílik egy maszkot viselő  fiatal nőnek azért nem nevezem, mert kb. 25 éves sem volt, és hát mondjuk meg őszintén, de őket nem nevezhetjük nőknek a mai világban, csaj fogadott minket. Olyan alapozó volt a fején, hogy vagy 20 árnyalattal tért el a nyakától és egyéb testrészeitől. Szóval ott már azonnal ugranak, hogy a kabátot leszakítsák rólad. És invitáljanak a helyed felé. Szép a hely. Szőnyeg, klassz zene, pont olyan amit én szeretek. Aztán leülsz, azonnal jönnek, hogy mit szeretnél inni. Azt elsőre levágtuk, hogy melyik borászat borai pompáznak  a falon. Azon mondjuk meglepődtem, hogy Pepsi termékek vannak Coca-Cola termékek helyett, de bazdmeg Teckó nehogy már Fantát igyál egy ilyen sznob helyen. Illatok jöttek mentek. Mindenkin legalább Chanel és társai pompáztak. Azt azért tudni kell, hogy pénz nem számít, hát próbáljuk ki. Úgy feszengtem de egyben izgatott is voltam. Olyan furcsa étlapja volt, hogy legszívesebben rántott húst ettem volna sóskával vagy egy jó káposztás tésztát. Aztán annyira nem is vagyok képben a gasztronómiában, mert ugye mindig elém teszik az ételt és kedvencem sincs, A választás a gazdagon és tanyasinak nevezett húslevesre esett, mert azzal aztán nem lehet mellélőni és amúgy is szeretem a vasárnap esti húslevest. A szeretett BÉBIKÁM-mal voltam, ő nevezte egyszer így magát és olyannyira megtetszett, hogy így is szólítom. Amúgy szeretem, de ő azt hiszi, hogy én egy kötsög vagyok. :)
Szóval választottunk egyformát levesben. A másodikat is ki kellett választani, mert a pincér azt mondta, hogy idézem: HA MOST NEM VÁLASZT, AKKOR KÉSŐBB ÓRÁKAT KELL VÁRNI AZ ÉTELRE, MERT SOKAN FOGNAK JÖNNI. Úristen. ide ilyen sokan járnak? Olyan csendben kellett lenni, hogy lehet még hallottam a nyári légynek a zümmögését, amit ott őriznek amúgy! "légy oly kedves" :) Na jó, rendeltünk. Mit dumálok, hiszen egy puccos étteremben vagyok és amúgy sem szeretik ha fikázgatok dolgokat, mert eléggé nyers is vagyok. De üzenem azoknak innen is, akik nem szeretnek, hogy én nem tartok kést a nyakukhoz, hogy olvassanak, kövessenek és szeressenek. Én sem szeretem az átlagot, És? Élek.
Szóval amíg vártuk a levest addig hoztak egy kis kedvességet. 2 nagyon picike házi sütésű zsömlét egy kis vajjal. Bérbikám egy egész fehér kenyeret megeszik. Értitek? megkóstoltuk, de igazából nem szeretjük a vajas zsömlét sem. :) Szóval vártunk. Limonádét szürcsöltem. Nagyon finom volt. AZ est fénypontja. Aztán jött a leves. Hipp hipp hurrráááá. Kurva éhesek voltunk. Egyszer csak nézek kétségbeesetten a bérbikámra, hogy "miafaszez"? Rendeltünk salátát is???
Erre bazdmeg letesznek elém egy zsülienre vágott?( így kell mondani?) sárgarépás 14 DB!!! 14 darab csigatésztás valamit és egy teás kancsóból ráönti a marhahúsleves levét. Hát nagymamámnak olyan répák voltak a levesében, mint az alkarom. Amikor megláttam azt hittem menten elröhögöm magamat, de tényleg olyan sznob, köcsög hely, hogy arra gondoltam, hogy inkább sírva fakadok.

Most ugyan mondjátok már meg nekem? Ez húsleves? Tanyasi? nagyon szar volt. Iszonyatosan ízetlen volt. És ami érdekes, hogy nem volt só és bors sem. Én mint antifőzős nő, lehet beízesítem. Nem mertem kérni, mert hát lehet lenéztek volna. Nálunk Miskolcon az étteremben olyan más minden. Van só. :)
Na jó, a húst benne hagytam, mert olyan büdösnek éreztem, hogy ha le kell nyelnem meghalok és odahányok, és az bizony szégyen lett volna, hogy Teckó odarókázik az Ikon padlószőnyegére.
Azután mikor elvitték ezt a remek, laktató levest kaptunk valami sajtos habot, de nem is emlékszem, hogy mi volt a neve, egy feles pohárban!

Bérbikámnak olyan jó humora van, mint nekem és  mikor láttam a fejét akkor bizony elröhögtem hangosan magamat. Mondjuk a mellettünk lévő asztalt nem érintette, mert nem is voltak magyarok és amúgy is egész vacsoraidő alatt a telefont nyomkodták.
Bérbika utálja a telefont, de miután engem roppant módon szeret, így amikor előveszem, akkor ordít rám egyet, de tudja, hogy nem hathat rám. :) viszont ha szól, akkor leteszem a telefont! Megtisztelem. Ahogyan amúgy mindenkit, aki nekem is megadja a tiszteletet.
Szóval visítottam. Nem mertem megkóstolni, mert persze nem szögeztem le, hogy iszonyatosan laktózérzékeny vagyok és bármilyen ilyen ételtől úgy összefosom magamat és mellé még hányok is, hogy nem hiszem Bérbika örült volna, ha Debrecenből szarosan hoz haza. :)
Szóval nem ettem csak egy picit megízleltem, de eléggé savanyú volt.
Egyszer csak jött egy kis apró finomság. Uri Geller is tuti jó kis pénzt kap az étteremtől, mert sok időt tölt a kanalak elhajlításával. Fogalmam sincs mi volt ez, de nem is lényeges, mert már vártam a főételt.

Azután jött a főétel. Hipp hipp jupiiáááéééé.
Libamájat rendeltem. Almás ágyon. Lehetett "vóna" jó kis krumplipüré úgy parasztosan, de azt mondta a pincér amikor rendeltem, hogy ezt figyeljétek: Ez így van és nem térhetek le az útról. Én, mint hithű katolikus, aki egyébként református azonnal értettem és befogtam a számat. Jó, akkor hozzad azt a fél kiló almát nekem rájjjaaa meg az almás habot verjétek neki oda, és jöjjön aminek jönnie kell. Erre bazdmeg. Azt hittem nem látok jól. De igen! Jól láttam:

Nem is volt csak 3 vékonyra szelt alma. Ez aztán nem üli meg a gyomrodat és nem is leszel beteg, csak a számla láttán. Ez viszont nagyon finom volt, de iszonyatosan imádom a májat, de sajnos nagyon kevés. De mit képzelek tudom, hogy 2 kilót ennék? Igen. És fizetnénk is érte, hogy együnk.
Szóval még megkérdezték, hogy esetleg desszertet kívánok-e? Isten ments. Ittam még ugyan egy kávét, de ez a röpke pár óra elég volt arra, hogy sznobságomat feladva távozzunk és egy gyrososhoz vegyük az utunkat.
Egy biztos. míg élek emlegetni fogja még az óperenciás tengerentúlon is Bérbikám, hogy elvittelek te sznob pitsaaa enni. :)
Inkább maradok a jól bevélt pesti és miskolci éttermeknél, amik amúgy értékes helyek és kicsit azok is sznobok, de az Ikonról csak az Ákos dala fog eszembe jutni és a gazdagon húsleves.

Teckó.