Én már annyi mindennel találkoztam életem során, pedig még csak most leszek 35 éves. De már megütött a halál szele, csalódtam, sírtam, vesztettem el a legnagyobb szerelmemet, aggódtam, szerettem, csaltam, bántottam, hazudtam, mosolyogtam. Mindig arra gondolok, hogy most már a rendes mederben kell, hogy menjen az életem. Tudom, hogy sok sok idő telt már el amióta nem volt kapcsolatom, de megmondom őszintén, hogy ezt a sok "macskajancsit" még lehányni sem tudnám. Förtelmes milyen emberek vannak. Nem olyan régen valahogyan kaptam egy pár üzenetet. Válaszolgattam. Semmi nincs ebben, bár én nem szeretek írogatni egyáltalán. Főleg olyannak, akit nem is ismerek. Olyan faszságokról írtunk. Mondhatnám, hogy a nagy semmiről. Feltettem magamnak azt a kérdést, hogy egy idegen férfi mi a lófasznak ír egy számára idegen Nőnek főleg munkaidőben. Mondjuk én annyira nem érek rá ilyenekre, de őszintén megmondom, hogy csináltam egy-egy percet, hogy a nagy semmikre tudjak válaszolni. Megkérdezte Tőlem szinte minden reggel, hogy mi a helyzet meg ez a sablonos szar duma, hogy vagyok stb. Mit érdekli egy vadidegent, hogy Én, hogy vagyok? De gondoltam, hogy visszaveszek a nyers és zárkózott stílusomból és rendes leszek. Válaszolgatom. A nagy szart írtam ezekre. Mit tudok írni egy munkanapon? Mondjuk írtam, hogy dolgozom és ennyi. Jöttek szépen az üzenetek. Kedves, őszinte pasasunknak persze van kapcsolata, és persze gondolom kibaszott boldog, mert akkor nem írna nekem. Levágtam elsőre, hogy van valakije, mert a repkedő üzenetek szigorúan csak reggel kb. 8-tól délután 16 óráig jöttek. És persze a hétvégén sem repkedtek a kedves üzenetek, mert hát a hétvége az szent. Mondjuk sok családnál és kapcsolatban szent, de ez az én kapcsolataimban nem volt jellemző, mert őszinték voltunk. Nevettem elég sokat magamban. Már vagy 8 napja tartott ez a napközbeni idétlen kis szarság, amikor megkérdeztem, hogy árulja már el, hogy mi a lófaszért ír amúgy nekem, amikor van valakije. És most azért kérdeztem rá, mert mint ahogyan az életemben volt szar is, nem akartam azt, hogy ez tovább gördüljön, mert pontosan tudtam mit érezne az a szerencsétlen Nő, ha mondjuk megtudná, hogy a hőn áhított pasasa nekem írogat délelőttönként. De tényleg a semmiről írtunk, mert két vadidegen semmiről tud csak, de hát éppen eléggé kellemetlen volt nekem ez. Tudni szerettem volna, hogy mik a célok. Valahogyan feljött, hogy persze Én idősebb vagyok és azonnal közölte MR. TACSKÓ, hogy a 85-ös születésével neki csak idősebb csajai voltak. Gratuláltam neki. Erre mit mondhattam volna? Aztán meg valami olyasmit írt nekem, hogy azt hittem megfejelem a falat melóban, de csak azért nem tettem meg, mert nem akartam, hogy az összes betegnek egyenes legyen az EKG-ja, mert nem szeretném, ha bárki halála az én felsírásomhoz lenne köthető- így nem tettem. És miután megmentettem vagy 100 életet megpróbáltam a kis Tacskót értelmezni. Valami olyasmit írt, hogy élvezném, meg perverz vagy mi a tököm. A kis barátunk nem tudta amúgy, hogy Teckó nem ilyen ledér Nő, akinek ilyeneket lehet írogatni ismeretlenül. Ezt még olyan sem tehetné meg, akikkel és akikhez volt valami közöm. Biztosan élvezném meg biztosan perverz is vagyok, de mondjuk, ha egy állast lenyomnék neki azt talán jobban élvezném vagy, ha ezért a kis mondatért kiverhetném valamelyik fogát. Na azt igen. Aztán rendes lány módjára azért leírtam neki, hogy ezt így benézte. Miután arra sem tudott válaszolni, hogy mi a szarért ír nekem, bár jött valami olyan kis szar válasz, hogy hát azért, mert van nője bárkinek írhat és nem szigetelődhet el a világtól.
De! Édes, kedves kis Tacskó! El kell szigetelődnöd akkor! vagy kopj le arról, aki amúgy megbízik benned. És kb. úgy kellene beszigetelődnöd, mintha egy falba mondjuk bebetonoznának. Mert egy Nőt, bárki is van melletted azt tiszteled Tacskókám. És biztos vagyok abban is, hogy a nagy szarról beszéltünk és tudom, hogy az én részemről tényleg semmi értelme nem volt ennek az egésznek, bár bevallom őszintén, hogy pár napig legalbb nevettem, és bebizonyosodott, hogy tele van a világ idiótákkal. És nevetek majd most is, ha éppen el fogod olvasni. Bár már eltűntél az életemből nagyon nagy gyorsasággal, bár nem tudom miért, mert nem bántottalak meg. Sőt! Még hallgattam, hogy beteg is vagy! Halálos kór lepte el a szervezetét. Náthás volt, egy kis torokfájással.A lényeg az az, hogy vért ne köpjön, mert akkor tényleg lehet halálos is...
Sajnálom, hogy ilyen világot élünk és még arra sem tudjuk a választ, hogy mit miért teszünk, de egyet tudok: Ha hagyjuk, hogy tiszteljenek a férfiak minket, akkor talán majd megtanulják ezt alkalmazni, de addig csak ezekkel a korcsokkal lesz tele a világ.
UI: Adnék neki olyan perverz éjszakát amúgy, hogy egy életre megtanulná... kicsit sírna csak... :) :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése