Volt itt ez az EFOTT. Egyszer voltam a Szigeten, de akkor is szigorúan kettő azaz kettő koncert erejéig. És talán ennyi elég is volt a fesztiválozásból. Most elmerészkedtem az EFOTT-ra. Amúgy is a születésnapom volt. Mondom akkor hajrá. Már eleve míg a bejárathoz értünk annyit kellett gyalogolni, hogy legutóbb középsikolás koromban gyalogoltam ennyit. Az meg már jó régen volt. nem vagyunk sem egyetemisták sem most végzettek, de hatalmas erővel vonultunk, ahogyan azt a nők teszik. Már ott az úton egy fiatal pasas, mert ezek még nem férfiak úgy belefújta a pofámba a füstöt, hogy én azon mód jeleztem, hogy pajtikám vagy mögém jössz vagy eldobod azt a szart vagy köpsz egy vérset és eriggggyyy az SBO-ra, hogy a tüdőosztály felvegyen vagy 5 napra. És nézett. persze mögém jött a csámpás lábával és olyan vádlival, amit még életemben nem láttam. Beértünk. Kanapék fogadtak és a hömpölygő részegség. Fiatalok jöttek-mentek ordítottak. Én már abban a pillanatban tudtam, hogy nem az én világom ez. Na de hát a fesztiválozást azért ki kell próbálni és örüljek, hogy van lehetőségem erre. Megérkeztünk, találkoztam sok sok ismerőssel, akik köszönteni akartak ölelésekkel, de miután én egy nagyon steril ember vagyok nem ölelkezem igazából senkivel, és most jelzem mindenki felé, hogy attól a naptól kezdve senkinek nem adok puszit csak a legközelebbi barátaimnak. És ezt mindenki úgy fogja fel ahogyan akarja. Nem kell lenyalni egymást. Itt szokás ez csak kis hazánkban. Szóval megérkeztünk a tett helyszínére a koncertekhez, a színpadokhoz. Az, hogy több színpadról más más idióta tüc-tüc zene szólt már meg sem lepődtem. Amúgy ha elolvastam a programot kb 4 előadót ismertem és ebben a Korda házaspár is benne volt. Igazából én jazz-t hallgatok többnyire és nem tagadom ezt is fogom szeretni. Nem kell ezt szégyellni. Mindenki más más, de néha jó egy kicsit a komfortzónából kilépni. Szóval jött felém 20 éves egyetemista, hogy de márpedig ő megölelne, akit a Rauch-os flakonommal basztam fejbe és egy perc alatt el is húzott a picsába. Azután láttam alvó, a saját hányadékában fekvő embereket, dagadt tiniket forró nadrágban egy szál bikini felsőben telis tele narancsbőrrel, szájából kilógó cigarettázókat miközben beszélnek, köpködő nőket/pasasokat, csókolózó párokat, az úton eldobott használt óvszereket. Kinyílt a világ előttem. Sok sok szülő elképzelni sem tudja, hogy gyermekük, hogyan viselkedik. Láttam ismerősöket is lányokat-fiúkat vegyesen, akik nem az allergiát csillapító gyógyszertől voltak mondjuk kábultak, hanem gondolom halálra itták/szívták magukat. Senki ne jöjjön azzal nekem, hogy nincs jelen a kábítószer. Sajnos jelen van, de egy ember sem lesz több, ha ezekkel tud csak szórakozni, sőt egy szánalmas paraszt. És valljuk be, hogy tudjuk, hogy ki városunk fő kis szívói és alkoholistái, de hát így kerek a világ velük és van akit ennek ellenére szeretünk.Koncertek jöttek mentek volt táncika, de én csak inkább lötyögtem és igazából állok egy helyben, de attól belül örülök és boldog vagyok csak közben döbbenek is. Volt egy nagyon menő hely a miskolci sznob, semmitmondo alakoknak is, akik biztosan jót menőztek a DIVINO standjánál, mert az most olyan nagy divet, de sajnos ehhez ezek az emebrek soha, de soha nem fognak felnőni, hogy értség is amit isznak és ne csak pózoljanak. Nem csalódtam, hisz pontosan azok az emberek álldogáltak ott menőben, akiket ti is ismertek és akik szinte egy fabatkát sem érnek, de a póz az megy. Nyilván itt is meg kell mutatni magukat ezeknek az embereknek. Sikerült. Én csak mosolyogtam.
Aztán elmentem pisilni is ám. De sajnos annyit kellett várni arra az ocsmány Toitoi-ra, hogy gondoltam egy bokorban akármi is van sokkal de sokkal egészségesebb hisz gyermekkorunkban is így csináltuk a nagyi kertjében. :) És egy bokrot ki is néztem magamnak, ahol nagy megdöbbenésemre egy fiatal lányka éppen furulyázott, de persze nem 2. éves zeneművészeti hallgató lehetett. Mondtam egy elnézést, majd lejött a hangszerről és azt mondta nekem, hogy semmi baj. Sosem gondoltam volna még legmerészebb álmomban sem, hogy ennyi tehetséges zenész van kis hazànkban. Hogy itt mennyi fuvolista, oboista, klarinétos végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolán, hogy itt mindenki meg tudja szólaltatni a hangszert bàrmilyen körülnények között. Mély megdöbbenéssel mentem vissza Pataky Attila koncertjét hallgatni és némán tűnüdtem, hogy " miafasztkereselteittTeckókam" ? És azon tűnődtem, hogy mivé lett a világ. Majd a koncert végeztével elindultam haza. Tanulságos volt Tényleg a fiatalság bolondság.
Egy biztos. 35 évesen eljutottam ide és azt hiszem többet nem vágyom rá, meghagyom azoknak, akik tényleg szeretik ezt a közeget és tényleg nem pózolni mennek ki, hanem, hogy jól érezzék magukat, hogy a fesztivál minden egyes kis porszemét beszívják és töltődjenek, a jövő nemzedékének, akik nyomják év közben az egyetemek padjait, az egy éjszakás lányoknak és még sorolhatnám.
Én mindent megtettem és boldog vagyok, hogy részese lehettem a csodás születésnapomon ennek is, mert nagyon sokat tanultam belőle.Ennek a fiatalságnak meg csak annyit üzenek: Mi is voltunk fiatalok és sokkal, de sokkal szebb volt a mi fiatalságunk. Sosem fogjátok megtudni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése