Egy dolgot nem értek?! Az emberek nagy része miért nem mondja ki, hogy ha valamit nem akar vagy nem szeretne? Miért nem mondják az emberek a másik pofájába, hogy utállak, szeretlek, imádlak, nem akarok tőled semmit, szerelmes vagyok beléd, szexelni akarok veled, vonzódom hozzád, kedvellek... És folytathatnám a sort, de felesleges. Felesleges, mert olyan szörnyű lélekkel vannak az emberek megáldva, hogy még őszintének is nagyon nehéz lenniük. Mismásolnak meg hazudoznak mert a társadalom ezt várja el tőlük. Sosem értettem, hogy miért nem mondjuk ki az igazat. Én már megtanultam és olyan jó érzés, hogy tudok nemet mondani és igent is. Olyan jó érzés megmondani a másiknak amit igazán gondolunk. Olyan jó érzéssel tölt el amikor azt mondom a barátaimnak, hogy hálás vagyok nekik, vagy ez kurvára nem tetszett és csúnya volt. Olyan jó, hogy ki lehet mondani bármit, mert erre való a szánk. Nem kell visszatartani az érzéseket és a gondolatokat. Nem kell félni az emberektől, merni kell kimondani azt, amit igazán gondolunk. Sosem bújtam el. Mindig is a széllel szemben pisiltem és sajnos pisis is vagyok sokszor, mert nem állok be a sorba. Éppen a minap találkoztam egy nővel, aki egy merő rosszindulat és együtt dolgoztunk. Egy olyan nőnél volt aki számomra nagyon fontos és puszival váltak el. Rákérdeztem, hogy miért? A válasz, mert kedveli. Elfogadtam, mert mindenkiből mást váltunk ki. Bár én hiszem, hogy a nő egy merő ocsmány rosszindulat, de nem foglalkozom ezzel. De őszintén kimondta az az ember nekem amit gondol, mert tudja, hogy ezt várom el mindenkitől. Tőle is. Vannak ismerőseim akik szenvednek, mert tetszik nekik valaki és nem mondják meg az illetőnek. Ezt sem értem, mert az az ember lehet, hogy életében nem is gondolja, hogy mi a helyzet. Mondjuk van olyan is, aki veszi a bátorságot pl. nálam, hogy merészel udvarolni, pedig nem egy kaliber vagyunk. Ezeket micsoda önbizalommal látta el a mennyei atyánk. Döbbenet. De azok, akik nem mondják meg a másik félnek, hogy mit szeretnének, azok csak egy helyben toporognak és általában veszítenek is. Mi veszítenivaló van egy olyan dologban, ami amúgy is a nem választ adja? Mi? lehet, hogy éppen a pasas vagy nő meglepődik és még remélni sem merte volna, hogy az a személy vonzódik hozzá. Nem mondjuk ki, mert tele vagyunk frusztrációval és kellemetlen szituációkkal és sok sok sebbel. Pedig egyszerűbb lenne és akkor minden mondat végére pont kerülne. De milyen az ember? Úgy sem sikerül, úgy sem tetszem neki úgy sem, úgy sem. Én annyira nem foglalkozom ezzel, és nyíltan közlöm a szándékaimat, mert senkinek nem rabolhatom az idejét. Pláne nem a sajátomat. nehogy már egy olyan férfira vagy nőre pazaroljak időt, akihez soha semmi közöm nem lesz. Nem pazarlom. Nyíltan megmondom, hogy mit akarok vagy éppen mit szeretnék. nem félek. Főleg nem az érzésektől az emberektől. Miért kellene félni, mikor mindenki csak toporog, a másikra vár és elszalasztjuk a klassz pillanatokat. Utálom az olyan tötymörgő faszokat is, akik használgatják a nőket, írogatnak, semmit nem tudatnak az illetővel, majd bunkó módjára eltűnnek az életükből. Ennek semmi értelmét nem látom. Persze van az a lassú víz partot most, de az nehogy már nálam mossa a partot és koptassa a homokot, mert attól megőrülök. Mondja már ki mindenki, hogy mit szeretne és sokkal könnyebb lenne a világnak is meg nekünk is embereknek. Sokkal többet mosolyognánk, nem lennének félreértések és magyarázkodások. Ezekre nincs szükségünk.Ezek felesleges energiákat vonnak el az amúgy is szar életünkből.
Tehát!
Ha van olyan problémád otthon a férjeddel/feleségeddel/csajoddal/pasiddal, akkor mondd bele a pofájába! Mondd ki, hogy mennyire szereted vagy éppen már nem és véget akarsz vetni. Tedd meg magadért és ne bújj álarc mögé, mert azt már mondtam, hogy kevesen tudják viselni. Mondd meg, ha mást szeretsz, mondd meg, ha rossz valaki az ágyban, mert ne te szenvedj.
És a legfontosabb! Magadért tedd meg, hogy boldog legyél.
Szóval. Hajrá EMBEREK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése