Biztosan sokan vagytok/voltatok úgy már az életben, hogy betelt a pohár. Persze van olyan is, hogy az a pohár mindig teli van, csak néha kicseppen egy-egy csepp. Nos nálam folyamatosan kicseppen. Kitaláltam egy szuper dolgot. Nem érdekel már, hogy ki mit gondol vagy éppen mit tesz ellenem. Már bármit mondhatnak rólam/rólunk. Nem számít. Az embereknek fel kell venni a harcot a világgal és lehető legjobb lelki nyugalmat kell magunknak megteremteni. Hiszem, hogy mások leszarásával elérhetjük a saját boldogságunkat. Mától kizárom a külvilágot és tényleg csak azokra figyelek, akik rám is. Megannyi segítséget kérnek nap mint nap az emberektől így tőlem is. Tőlem talán extrán kérnek, igazából semmi hála nélkül. Nekem még hasznom sincs a segítségnyújtásból. Ideje lenne más alapokra helyeznem a lényemet. Ezért kitaláltam, hogy mától senkit nem keresek. Senkit nem hívok vissza. Megnézem, hogy felhívnak-e csak úgy, hogy hogy vagyok? Elhívnak-e bárhova érdek nélkül? Eljönnek-e hozzám csak úgy szeretetből? Kíváncsi vagyok, hogy még meddig lehetnek az emberek pofátlanok? Vannak dolgok, amiket már rég le kell zárni. Ha nem tesszük, akkor felemészt minket. Vajon áldoznak a segítségünkért az emberek? Eszükbe jut, hogy áldozni kell? Vagy minden csak úgy belehullik az ölükbe? Nem elég a köszönöm. Bárki mondja, hogy elég, az hazudik! Hálásnak kell lenni mindenkinek, akin segítünk. Nem elfelejteni. Ha nem fűz érdekünk a másikhoz, akkor miért dobjuk el és vesszük majd megint elő? Hálátlan emberekkel van teli a világ. Én nem vagyok hajlandó még a rohanó világban sem hülyének nézetni magamat. Minden szolgáltatásért fizetnünk kell. Vagy így vagy úgy. Vajon bárkinek érek-e 100 HUF-ot, hogy felhívjon? Hogy mi lett az eredmény, arról beszámolok.
Addig is próbálom csendben, kuncogva, boldogan kivárni, hogy rájöjjek, kik azok akik felismerik magukat s a hibáikat, és kik azok, akik kihasználnak. Na nem mintha nem tudnám, hogy kik azok. És mint tudjuk, a gazdag hamarabb kihasználja a másikat, mint az, aki szegény. De a lóról úgy le lehet esni, hogy én pontosan úgy fogok akkor is kuncogni, mint ahogyan most teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése