Vajon kérdezünk mi egyáltalán?

Azon lepődöm meg az életem során, hogy ha kérdezek valamit, akkor eléggé furcsán néznek rám az emberek. Azt vettem észre, hogy félnek kérdezni a környezetünkben, de gondolom ez azért van, mert félnek önmaguktól és így a válaszoktól is. Én nagyon érdeklődő ember vagyok és teljesen nyitott a világra, de azt hiszem, hogy nagyon jó neveltetést kaptam. Már lassan mindent elfogadok, hogy a világ romlott, hogy a nők romlottak, hogy romlanak a kapcsolatok, hogy mindenki csak elmegy egymás mellett. Olyan furcsa, hogy sokszor nem beszélgetnek az emberek egymással. Az még szomorúbb, hogy házasságok, kapcsolatok telnek úgy el, ( és évekről beszélek, súlyos évekről )  hogy a felek nem nagyon beszélgetnek. De az, hogy nem kérdeznek az egyenesen szörnyű a mai világban. Én nagyon sokat kérdezek. Sokszor túl sokat is, de tudni akarok érzéseket, gondolatokat. Nekem fontos, hogy a másik mit gondol valamiről és van-e véleménye a világról, az emberekről, a nőkről, a férfiakról, a szexualitásról, gyerekekről...  sorolhatnám. Általános témákról nem beszélnek az emberek, mert nem tartják fontosnak, de akkor, hogy várnánk el, hogy a mai világban a szexualitásról, ami egy kapcsolatban a legfontosabb, beszéljenek? Sehogy. Ez amúgy is ebben az országban tabu témának számít. Kicsit úgy érzem, ha ez a téma egyáltalán felmerül egy beszélgetés során, akkor kb. úgy kezelik az emberek, mintha a 19. század legsúlyosabb kolera járványa lenne a szexualitásról beszélni. Pedig teljesen egyszerűbbek lennének a házasságok és kapcsolatok, ha mindenki kérdezne és kapna is választ. Tudom, hogy könnyebb csendben lenni és nagyon sokszor én is jobban tenném, ha nem kérdeznék, de olyan fontos, hogy tudjam a kérdésekre a  választ. Nekem nagyon fontos, mert csak így tudunk kommunikálni az emberekkel és így értjük meg a másikat. Így tudjuk, hogy ki mit szeretne, hogy mi a vágyunk, hogy merre tart az életünk. Ahelyett, hogy csendben vagyunk merjük már kinyitni a szánkat. Még ha bántó is lesz a kérdés, akkor is fel kell tenni, mert csak akkor ismerhetjük meg a másikat. Nem is értem, hogy akik nem beszélgetnek nem kérdeznek a társuktól, azok egyáltalán valaha megismerik azt, akivel az  életüket  összekötötték vagy éppen össze kívánják kötni? Mi zajlik akkor a háttérben? Mindenki csendben van és élik az életüket? Ez nem egyenlő a boldogtalansággal? Én nem bírok kétségek között lenni. Én tudni akarom, hogy az emberekben milyen érzelem van felém, még ha rossz is, de akkor is szeretném, ha tudnám. Szeretem tudni, hogy mit váltok ki a másokból. Mondjuk van egy klassz tulajdonságom, hogy szeretem a kritikát is. És bírom is. Egyenesen élvezem.  Nagyon sokan nem tudnak megküzdeni vele és gyötrődnek is. A kritika nem azt jelenti,  vagy a rossz, bántó mondat  felénk, hogy mi szarok vagyunk. Én a lehető legjobban élem meg. Sokkal jobb mint amikor valakit ajnároznak. A kritika pozitív. Mert figyelnek ránk. Lehet, hogy nem értenek velünk egyet, de sokkal építőbben kell, hogy hasson ránk. Sokszor amikor hallok valami nagyon jót amit a másikról mondanak, legyen az bárki, azon gondolkodom, hogy vajon őszintébb-e, a jó, mint a rossz. A rosszból építkezünk. Ha kérdezünk és kapunk rá választ,  és persze tényleg őszintét, akkor megnyugodhatunk. Ha nem kérdezünk, akkor állandó kétségek között élünk. Vajon hányan vagytok, akik olvassátok most a blogomat, akik meg merik kérdezni a szerelmüket, pasijukat, feleségüket, férjüket, csajukat, hogy szépnek látnak-e titeket? Vajon van, aki megkérdezi a másikat, hogy mi a fontos neki? Hogy kérdezitek-e, hogy mire vágyik a másik? Szerintem kevesen. Én minden áldott nap megkérdezem azt az embert, aki fontos, hogy mire gondol? Kiakad, de tudni akarom. De így vagyok a barátimmal is, hogy kérdezek. Kérdezem őket, hogy minden rendben van-e? És ha baj van azt együtt kell megoldani. Mindent meg lehet beszélni és mindenre van megoldás is. Minden hibára van megoldás, ha kérdezünk. Ha válaszolunk, akkor meg maga a Kánaán lesz. Merjünk kérdezni. Én mindenkit bíztatok, hogy ha nem is nap, mint nap, de ma tegye meg magért, hogy megkérdez valami fontosat, amire kíváncsi. Én mindenképpen ezt fogom tenni. Mint minden áldott nap...