Két dolgot utálok

Azt, hogy ha valaki játszik a másik érzelmeivel és nem tisztázza le, hogy hányadán állnak, a másik meg ha valaki igazságtalan és aljas módon egy kígyó. Azt gondolom, hogy mindenki másfajta érzelemmel és stílussal rendelkezik. Sosem szerettem ha a gyengébbet bántják és mindig megvédtem a szerencsétleneket, mert a világ lassan belőlük áll. Engem soha senkinek nem kell megvédenie, mert pontosan ismerem magamat és bármilyen módon kiállok magam mellett, még ha a széllel kell szembe pisilnem. Az, hogy az emberek a másikat aljas módon támadják hátba és mindenféle szarságokkal nehezítik a másik életét azt már megszoktam. Az. hogy a másikra irigyek és mindent megtesznek, hogy ártsanak nekik az is mindennapos dolog. De, ha valakinek nincs amúgy a másik útba és semmi kára nem származhat belőle, akkor mi a fagyott kutya faszának erőlködik? Minek kell álszent módon taktikázni, amikor vannak emberek, akik abban a helyzetben tulajdonképpen jól elvannak, pedig hazugok és álszentek és megtévesztőek. De akkor miért nincsenek kussban és elégednek meg mindennel, amit eddig elértek. Miért kell folyamatosan egy örvényben hányniuk csak azért, mert ők azt hiszik pótolhatatlanok. Megtanultam 1 évvel ezelőtt, hogy ha meghalok, akkor itt maradnak a tesómék és minden űrt betöltenek majd a szüleimnek, amit az én hiányom okoz. Tehát! Pótolhatatlan ember nincs a földön. Hiányozni hiányozhat valaki, aki jót hagyott maga mögött, de az álszentekre senki nem fog emlékezni, mert jelentéktelenek voltak aktív életükben is. Sokan azt gondolják, hogy ha eltapossuk a másikat, akkor előrébb jutunk. De sajnos csak a mosollyal megy, amire nagyon nehezen képesek. Én azt hiszem, hogy most értem meg mindenféle mosolyra. Ölni is tudok ám vele és őszinte is tud lenni. Nyilván vannak emberek akikkel fel kell venni a kényes mosolyt, de jó érzés, mert ők azt sem értik. Vannak emberek, akikkel elsőre megtalálom a hangot és valamilyen úton módon az életem részei lesznek és igenis nagyon jó emlékeket hagyok magam után. Vannak emberek, akik el akarnak nyomni, de nekik üzenem, hogy olyan vagyok, mint Jézus. Lehet, hogy egyszer-kétszer elesek és elvérzek, de a feszületről levéve támadok fel és akkor sajnos a mosolyommal hengerlek és sokkal többet tudok elérni, mint azt bárki gondolná. Csak úgy engem nem lehet eltaposni és megtanultam, hogy ha valami nem tetszik, akkor azt kimondom és nem érdekel, hogy kinek, hogy fáj. Nem érdekel, mert az igazságtalanul tálalt mondatok nem érnek semmit sem. Az igazságtalan vádakkal sem mehet senki semmire. És az én céljaimat nem lehet eltaposni és elnyomni, mert elérem amit szeretnék és nem aljas módon, hanem a mosolyommal. Eddig sem gázolhattak át rajtam és ezek után sem hagyom. Aki számít az tudja, hogy mennyi érték van bennem és én is tudom, hogy kikkel kell szövetséget kötnöm, tudom, hogy ki igaz és ki álszent. Ezt elsőre levágom, mert nagyon jó a hetedik érzékem. tehát üzenem mindenkinek, hogy lehet próbálkozni az elnyomásommal, de csak nevetek, mert én csak hátra dőlök és nekem terem a babér úgy, hogy saját magam nem is teszek érte semmit. Azaz csak elmondom a véleményemet és nem hagyom, hogy bárki engem vagy a környezetemet, akiket szeretek rágalmazzon. Mert annak jajjjjjj....