Adott 25 férfi. Nincs ecset fejük. Nincs borotvált szemöldökük, testük. Nem buzi kinézetűek. Férfiak. Néha fog nélkül, néha felrepedt bőrrel a fejükön, megannyi folttal a testükön. Úgy harcolnak, mint nagyapáink a fronton. Úgy suhannak a jégen, ahogyan azt egy magyar sportolónak kell. Sportolónak. Mert ugye vannak nálunk olyan sportágak, amiben elég szarok vagyunk, de a pénzt inkább abba nyomják. Érthető. A 25 férfi, amit értünk tesz a magyarokért, az az átlag embereknek semmi. Nekünk, akik szeretjük a jégkorongot bizony a mindent jelenti most a napokban. Van, hogy könnyes a szemünk. Igen könnyes, mert olyan szurkolótábora nincsen az egész világnak, amilyen nekünk van. Nekünk a kis magyaroknak, akiknek a himnuszok egy depresszió, nekünk, akiknek annyi,de annyi fájdalmunk van a történelemben, az életben, hogy más országok már belerokkantak volna. De van nekünk egy egy emberként szurkoló táborunk. Egy olyan csodánk, amit az egész világ figyel. Figyelnek minket, mert mi vagyunk a legjobbak. nekünk a jégen a fiúk is a legjobbak, még ha meg is vertek minket. A lelátón ott a szívünk. Kivitte pár száz ember, hogy mindenki hallja a hangunkat, mindenki ránk figyeljen. És mindenki ránk figyel. Mondjon nekem valaki még egy olyan országot, akinek hallani lehetett a szurkolóit? Nincs. Mert a magyarnak van a legnagyobb hangja, mert mi úgy tudunk sírni, ahogyan örülni is ha a csapatunk játszik. Mi magyarok annak ellenére, hogy mindenért megküzdünk, a szurkolásért nem megyünk a szomszédba. Mindenkit lekiabálunk, mert mi szeretjük a csapatunkat. Szeretjük akkor is ha éppen nem a legjobb formában vagyunk, ha nem mennek be azok korongok a kapuba, ha éppen fejben nem úgy vagyunk ott, ahogyan kellene. Mi megadva a módját a legszebb viseletünkben vagyunk ott a lelátón, és hallatjuk a hangunkat, mert mindenkinek tudnia kell, hogy mi létezünk, vagyunk, még akkor is, ha azt hiszik, hogy kis ország nem számít. Mi ott vagyunk a legnagyobbak között. Akárhányszor néztem a meccseket, csak a mi hangunkat hallottam. Olyan érzésem van, mintha Magyarországon lenne minden egyes küzdelem. Mintha mindenkinél a szobában, kocsmákban, kivetítőkön itt lenne az a több száz lelkes, hangját nem kímélő szurkoló, akiket könnyes szemmel nézünk, akikért odáig vagyunk, akik közül a lányok, asszonyok a legszebbek, a férfiak a legcsodálatosabbak.
Igen. Ott vagyunk. A hangunk, a szívünk. Mert mi egyszerre tudjuk azt mondani, hogy
HAJRÁ MAGYAROK!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése