Köztudott, hogy imádom a kutyámat. Emberként tekintek rá. Jobban mondva sokkal több számomra mint az emberek. Mindig tudja, hogy milyen passzban vagyok. Minden rezdülésemet ismeri. Az emberek nem is tudják, hogy hogyan kell a társainkhoz szólni. Hogyan kell szeretni, elhagyni, váltani, tisztelni. És sorolhatnánk, hogy mi mindenben nem ismerik az emberek az illemet. Amikor társat választunk, akkor a lelkünket adjuk a másiknak. Szinte a kezébe rakjuk a szívünket. Máshogyan nem is lehet. Aki nem szívből, szerelemmel teszi, az ne kezdjen senkivel. Tiszteljük, szeretjük a kiválasztottat. Én is ezt tettem. Választottam. Pontosan őt. Őt, akinek odaadtam a kulcsot magamhoz, hogy használjon. Használjon, de ne kihasználjon. A kettő között az a különbség,hogy az egyikkel megalázod a másikat. Megalázni senkinek nincs joga. A másikkal tiszteled. Odaadtam, de ráfáztam. Mindenki ráfázik aki mer szeretni. Nem baj. Az ember tanul. Mindenből tanul, nálam ez a fő cél. Amúgy sem szeretem a butaságot. Dühös voltam, de büszke nőként leléptem. Egy dolgot szeretek nagyon a jellememben. Szeretem ha bárki, aki közel áll hozzám vagy állt, az boldog legyen. Ma mindkét gyönyörű szememmel láttam őt. Őt, aki tulajdonképpen boldog. Aki azt mondta, hogy jól döntött. Ott állt, szerencsétlenül egy ember rabjaként, megalázva magát egy aranyásónak, aki úgy beszélt vele, hogy egy kísérleti egér is inkább meghalna, csak ne beszéljenek lekezelően vele. Szörnyű testbeszéde volt. A fájdalmat, boldogtalanságot sugározta és tulajdonképpen sajnáltam. Sajnáltam, mert miattam még nagyobb félelemben él. Még nagyobb tiszteletlenséget kap. Pedig nem kellene így lennie, hisz a boldogságot, a tiszta,őszinte szerelmet, a kedvességet választotta.
Olyan szerencsétlen a helyzet, mert, tudom, hogy olvassa és biztos vagyok benne, hogy boldogtalan. Hiszen, hogy lehet valaki boldog, akit érdekből szeretnek? Tudom. Szánalomból boldog. Saját magát szánja. Én viszont egy dobogó szívvel kívánom neki, hogy ne a Visa vagy MasterCard legyen a megbecsülés az életében, hanem az ember jelleme maga. Neki nem fog sikerülni. A szánalom véges. Hamarosan véges lesz.
A valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése