Ma azt mondták nekem, hogy akaratos vagyok. Az. Tudom. És? Van olyan ember, aki nem az? Vagy van olyan, aki nem szeretné érvényesíteni magát az akaratával? Engem aztán nem kell szeretni. Sőt. Megkérek rá mindenkit, hogy ha ez bárkit zavar, akkor egy pillanat alatt el lehet felejteni. Semmi gond nincs ezzel. Lassan 35 év alatt nagyon sokszor hallottam már, hogy ilyen meg olyan vagyok. Persze a rosszakat, mert ugye a hibákat tudjuk csak sorolni. Aztán mégis csak lehorgonyoztak mellettem és mégis csak nem volt olyan nagy gond évekig az az akaratosság. Pár hónapja megtanultam mindenkit elfogadni olyannak amilyen. És mindenki azt csinál amit csak akar. Tudom, hogy csak a rosszakat látják az emberek vagy a jókat csupán gyengeségből nem mondják ki. Nekem pl. van egy barátnőm, aki olyan szeszélyes. Mondjuk mint a jó idő olyan. Akaratos. de szeretem. Van olyan, hogy azt mondja mindjárt hívlak. Aztán 2 nap. na jó 1. Meg órák kérdése! De szeretem!!! és tudjátok, hogy miért? mert még 1x sem hagyott a szarban és ha éjjel felhívnám, hogy megöltem egy embert, akkor azt kérdezné, hogy ásód van, vagy vigyek? Én lapátot is vinnék neki amúgy. :) Persze ez más, mert barátság. Akarat nélkül semmit nem lehet elérni. Ezt tanulom/gatom. és nagyon jól megy. Aza akarat az azért is lehet jó, mert akarunk valamit és ha az egy másik személlyel kapcsolatos, akkor az a másik személy fontos lehet. Fontos. És ez itt a lényeg. Ha nem lenne az, akkor nem akarnánk...
Vannak aztán pillanatok, amikor elmúlik az akarat...
És maradnak az emlékek... Az fájhat...
Szóval! Mindenki jól gondolja meg, hogy kitől s mit akar, mert az akarat nagyon nagy erővel rendelkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése