Van egy ismerősöm egy idősebb nő, akinek van egy családja. Tudjátok olyan apa, anya, gyermekek. A lánya kifogta az aranyhalat a városban. Hahahah. Inkább eszem egy halászlevet pontyból, mint egy ilyen pasassal összekössem az életemet. A kedves mama mindig azt hangoztatja, hogy a lánya nagyon jól választott. Tényleg szuper is ez amúgy, mert ez a lány még életében semmit nem dolgozott és semmiért nem tett le az asztalra. nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán bejelentett munkahelye. De és itt jön a nevetésem tárgya. A kedves mama, aki veri magát, hogy mekkora fasza partyt választott a bugyuta lánya, mindig azzal jön, hogy beköltöztek egy házba és mindenki így hívja őket, hogy a milliomosék or gazdagok. Wáháháháháhá. Ez már csak azért is vicces, mert amúgy nem itt kezdődök a gazdagság. És amúgy most már vannak olyan percek, amikor a kedves mamának be fogok olvasni, hogy egy gyökér az egész dolog, mert egy gazdag az nem fedi fel a gazdagságát. Nem attól gazdag valaki, hogy van egy kocsija és be tudott költözni egy kibaszott lakásba a városban. Nem. Egy gazdag csendben van. Nem kérkedik. Sőt. Sosem fedi fel a gazdagságát. Amúgy meg akkor lesz a mama hiteles, ha egyszer ezt a szép kis szánalmas családot látom a Forbes magazin címlapján. Na akkor majd pofázhat, de addig meg csak kussoljon és örüljön, hogy a semmittevő lányát elvették és boldog. Ha egyáltalán az. Mondjuk nem akarom és nem kívánom neki, hogy elváljanak, de várom már azt a pillanatot, amikor a férj megcsalja majd, mert hát tudjuk, hogy az ilyen bugyutákat előbb vagy utóbb megunják. Szóval kedves emberek.
A gazdag csendben van. Nem annyija van, ami a zsebét kitölti, hanem attól is több. És ehhez még párosul ész is a legnagyobb tisztelet az emberek felé. Itt kezdődik a gazdagság... amikor már a lelked is gazdag.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése