2014. május 3., szombat

Esküvők


Mennyi pompás esküvőn voltam már és mennyit követhettem figyelemmel a közösségi oldalamon. Szuper. Bár láttam volna mindenkinek azt a szűnni nem akaró boldogságot a szemében, ami ehhez az intézményhez kellene.  Kébé 1 éve voltam egy olyan puccos esküvőn, hogy azt hittem ilyen nincs is. Mondjuk a legviccesebb az volt, amikor pár nappal az ara megkérdezte az én kedvesemet, hogy: Most tényleg igaz, hogy a leendő férjemnek van csaja rajtam kívül?  Gyerekek, ha nem hallom a nappaliban, akkor nem esek el, de sajnos sikerült fulladoznom. Na de ettől függetlenül megtartották az esküvőt, ami tényleg nagyon szép volt. Megmondom őszintén, hogy csőre töltött kamerával ültem a templomban, mert alig vártam, hogy berúgja valaki az ajtót és közölje hangosan, hogy na itt vagyok teszemétláda pasas!!! Felvettem volna, mert tisztára egy brazil szappanopera lett volna. Nem így történt. sajnálom, de csak azért, mert, hogy lehet egy nő olyan ostoba, hogy rájön és még feleségül megy ahhoz a félnótáshoz. Amúgy a pasi egy málészájú inas egyébként is. Na de gondolom nem ez az alap felállás, hogy így indulnak neki eme szuper eseménynek. Vajon mi dönti el, hogy két ember élete végéig jóban-rosszban együtt marad? A sors? van rá garancia? Van aki hisz még ebben az intézményben? És miért van az, hogy 5 vagy akár 10 év után, de hallottam már hónapokról is, hogy megcsalják egymást a felek? Ez mire jó? Minek akkor pénzt költeni az esküvőre? nem felesleges ez? Van olyan, hogy holtomiglan? Mondjuk az azt jelenti, hogy a halálos ágyamig.  Egy dolog hiányzik az oltár előtt. A tisztelet! Na az nincs. Már szerintem évek óta nincs. Ez miért halt ki az emberekből? vajon, ha ezt gyakorolnánk, akkor nem lenne boldogabb a világ? Szerintem de. Itt nem arról van szó, hogy összekötjük az életünket és majd lesz valami. Ami isten előtt megköttetett az szent legyen. ezért vallom, ha erre képtelen az ember, akkor csak éljen együtt azzal, akivel akar. Nem kell erőltetni azt, amit egyébként nem tudunk betartani. Félelmetes lehet egy esküvő. Ott megfogadni egy olyat, amiről fogalmad sincs, hogy mi az. Hát nem hátborzongató? Persze a buli tök jó meg tánc, zene, pia stb. De azt sem tudod, hogy alkalmas vagy-e arra, amit éppen ott megfogadsz. Mit is kell megfogadni? Hogy hűséges leszek vagy valami ilyesmi. De mit jelent ez a szó? Kihez? Magamhoz? Nem tudunk. Nem is tudjuk ott akkor, mert a lila köd uralkodik a szemünk előtt és miután önkívületlenül érezzük magunkat így nem is tudom, hogy épp elmével vagyunk-e. Nem tudom és talán nem is akarom tudni. egyet szeretnék azaz néha már akarom, hogy tisztelet legyen. Semmi más. ha valami nem megy, lépjünk tovább. De ne úgy, hogy már réges-régen nem működik, de elveszem, mert már szarni bele az egészbe. Úgy, hogy azt érezze a másik. nem kor függvénye. Mindenki azt szeret, akit akar csak tisztelje. Nem biztos, hogy az a papír, amire nem vérrel véssük az esküt, sokat segít. Láttam már aranyló lányokat rohadni pár év után, mert a hőn áhított herceg már félre is lépett. és a látszatot persze fenntartják. Ezeket a lányokat már akkor sem tisztelték a férfiak, amikor ott álltak a szent oltár előtt...
Nem kell az a papír. Azaz van, akiknek nem kell és vannak akik nem méltóak arra a papírra. Hogy ki melyikbe tartozik,,, azt döntsék el maguk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése