Ha valakiért, hát érte meghalnék. Azonnal. Ha kérné. De nem kéri. Úgy szeretem és az a jó benne, hogy ezt Ő tudja. Szerintem érzi és el is mondom neki, amikor van lehetőségem. Nem akarom, hogy fájjon neki és nem is zaklatnám ezzel, mert hiába szeretünk valakit, ha azt elrontottuk. Ha akkorát hibázik az ember lánya mint amilyet én hibáztam, annak következményei vannak. Nagyon súlyos következményei vannak. És a következményekért felelősséget kell vállalni. Vállalom Én. Ezzel nincs gond. Beletörődtem, hogy egyszer majd szembe kell néznem talán, hogy más oldalán találja meg a boldogságot. Azt nem tudom, hogy olyan boldog lehet-e, amilyen velem lett volna? Még arra sem készültem fel, hogy mi lesz ha egyszer meglátom valakivel, de még arra sem vagyok felkészülve, ha egyedül látom meg. Valószínű, hogy térdre fogok rogyni és sírni fogok, hogy ekkora barom, hogy lehettem. És nem kereshetem már a miérteket, mert bármilyen kedves is velem, már kizárt az életéből. De miért van az, hogy néha meg azt érzem, hogy nem is zárt ki, mert tudom, hogy ott abban a kis gödörben az orcáján az én mosolyomat viseli? Miért érzem ezt? Tényleg van olyan, hogy a női megérzés? Vagy csak mert ezt akarom érezni, hogy akarom... szeressen. Olyan klassz lenne. Jó lenne megint lógatni a lábunkat a betonról, olyan jó lenne ott vásárolni ahol vásároltunk, ott állni fent és nézni bele a messzeségbe. Olyan jó lenne. Egyet tudok. Megtanultam úgy szeretni a távolból, hogy a lelkemnek ne fájjon. Elmondtam neki, hogy szeretem akkor is, ha ő mással lesz boldog. Ez az igazi szerelem. Nem ám az, hogy valakivel együtt vagyunk és éldegélünk, szeretünk. Ez az igazi, amikor semmi esélyem nincs már talán, de Én annak örülök, hogy Ő tud mást szeretni. Viszont úgy soha senkit ne szeressen, mint ahogyan engem szeretett volna. Szeressen másképpen. Mondjuk ebben biztos vagyok, hogy másképpen fogja. Olyan okos Ő. Azt szerettem benne, hogy mindent tud és okos. Sosem volt okos pasim. Mind olyan hülye volt, de Ő. Ő más. Egyszer volt olyan, hogy csak csendben voltunk. Az a csend ami nem kínos. Na azt akarnám még egyszer. Ott feküdjön mellettem csendben, nekem hulljanak a könnyeim, érezzem azt a fájdalmat amit Ő érzett amikor átvertem. És tudjam meg, hogy milyen fájdalom ez. Azt hiszem tudom, de akarom még egyszer érezni. Bűnhődjek. Aztán egyszer odafenn bocsássa meg nekem valaki, hogy hibáztam. Ő már tudom, hogy megbocsájtotta, hisz olyan értékes lelke van. Sokszor nem akartam, hogy ez a lélek másé legyen. És mindent kitaláltam magamban, hogy majd hogyan szerzem meg még egyszer. Fogalmam sincs, hogy lehet Őt még egyszer. Ötletem sincs. pedig a kis testemmel ugranék a hátára... Biztosan cipelne, mert tudom, hogy Ő erős. És tudom, hogy az erő miatt nem enged közel magához. Az az erő az övé és nekem marad a hiánya és a magány...
http://www.youtube.com/watch?v=mjctZpF60lw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése