Szeretem azokat az embereket, akik különböznek az átlagtól, akik nem mennek a birka tömeg után, nem megalkuvók, és nem haladnak olyan emberekkel együtt, akik az átlagos népek hétköznapjait élik. Roppant módon imádom az irigy embereket, mert ők a legostobábbak. Tudom, hogy sokan a különleges embereket "bolond"-nak gondolják és megszólják. Az élet rendje. Az, hogy mi nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az ostobákkal meneteljünk, az tesz minket csodássá. Ha nem ilyen lennék, akkor azt hiszem, hogy sosem ismertem volna meg a körülöttem lévőket, akik lehet, hogy átlagosak, de vannak, akik különlegesek, de elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Éppen vasárnap vettem azt észre, ha feltűnő színű ruhát viselsz, akkor megbámulnak és összesúgnak az ember háta mögött. Ezzel azért nincs baj, mert a szürkéket nem látják és azokról sosem beszélnek. Nincs egy kedves stílusom, de legalább nem nyalom senkinek a seggét sem, pedig lehet, hogy néha kellene, de nem visz rá a lélek. Semmilyen seggnyalás árán nem akarok előrébb kerülni a ranglistán, hanem azért akarok kitűnni, mert sokkal különb vagyok, mint mások. Tudom, hogy egész életemben ez akadályokat gördít elém, de sosem adom oda magamat a szabályoknak. Vannak persze helyzetek, amikor betartom azokat, mert be kell és kötelező, de legtöbb esetben máshogyan gondolkodom. Nem zavar, hogy milyennek gondolnak, mert én hiszem, hogy különleges vagyok, hisz olyan dolgok birtokában vagyok, ami kevés embernek adatik meg élete során. Nagyon érdeklődő vagyok a világ iránt és mindig is szerettem volna megérteni a mások világát, de feladtam már régen. Már csak magamnak és annak az egy embernek akarok megfelelni, aki pontosan úgy különbözik a mai világtól mint én. Akivel együtt nézünk össze egy-egy furcsa dolgon, akinek nem kell megfelelnem, mert teljes meztelenségemben és teljes meztelen lelkemmel szeret. Másra nem vágyhatunk. Nem is értem azokat a nőket/férfiakat, kik nem a meztelen valóságot keresik, hanem egy burok feletti részt mutatnak. Nincs értelme, mert a szövetségeseddé kell váljék a másik feled, akivel egy életen át egy rezdülésből ismeritek egymást. Viszont ha a burok feletti rész van felszínen, akkor nem, hogy szövetségesek nem lehettek, hanem egymás ellenségei lesztek, mert taktikáztok. Taktikázni pedig nem szabad. Taktikázni csak a szerencsejátékokban kell, de ott is inkább kockáztatni. Ha taktikázol, a legnagyobb vesztes leszel. Ha más vagy mint a többi, akkor felfigyelnek rád, akkor különleges leszel bárki számára és hamarabb látja meg a szövetségest benned, mint bármi mást. És ha ehhez még jól is nézel ki, akkor egy főnyeremény vagy. Én mindenképpen az ász vagyok a pakliban és mindenkinek ajánlom az önbizalmat és a különlegességet. Jobb így lenni és figyelni, hogy az emberek kíváncsiak ránk, pedig azt hiszik, hogy nem. Akiről beszélnek az különleges. Legyen az rossz vagy jó, de rólunk szól. És talán a rossz sokkal jobb mindenki számára, mert akkor már elhiheti, hogy különleges...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése