...mindhalálig elkísér...
A minap megkérdeztem az ismerőseimet, hogy kinek mit jelentett és pontosan azokra a válaszokra számítottam, amiket adtak. Teljesen különbözőek vagyunk, így mindent teljesen máshogyan élünk meg. Az első szerelmet is. Vannak, akik nagyon szép emlékekkel gondolnak vissza az első "szerelemre" és vannak, akik szerintem ha most is belegondolnak, akkor lehet, hogy a fájdalom könnye jön ki szemükből. Megértem mindkét érzést. Egy szerelem és főleg az első meghatározza a lelkünket a jövőben. De vajon mi számít első szerelemnek? Az életünk első pasasával vagy később amikor már tényleg tapasztaltabb érzésekkel megyünk bele egy-egy kapcsolatba? Mikor mondhatjuk, hogy ez az első szerelem? Azt hívjuk annak, amikor belehalunk? Amikor minden egyes másodperc is halálos? Azt mondják, hogy a szerelem nagyon szép dolog. Igen. Az lenne, de a legrosszabb érzés amit valaha ember megél az élete során. Én úgy gondolom, hogy a szerelem ha már lenyugszik, akkor nagyon klassz érzés. Akkor már nem gyötör nincs félelem, nincs hányinger, nincs a húsig maró érzés. Amíg ezek fennállnak, addig minden csak nem szép dolog és érzés. Nem tudom, hogy vajon van-e olyan aki az első szerelméhez ma is kötődik és ha van, akkor az miért is van? Akkor miért nincsenek együtt, ha az olyan halálos érzés? Tudom, hogy jönnek mennek a szerelmek, de életünk során lehet, hogy nem az első szerelem lesz a legmeghatározóbb. Lehet, hogy jön még olyan elsöprő, hogy a szívünk fog 1200-zal verni, de az is lehet, hogy csak egyszer adatik meg valakinek. Nem tudom, hogy kik a szerencsésebbek. Én úgy gondolom, hogy az első igazi szerelem lehet nem az időrendben valósul meg. Lehet, hogy valaki nem elsőként éli meg az igazit, mert élete során jöhet egy olyan, hogy a többi eltörpül mellette. A nagypapám azt mondta, hogy Ilonkát szerette a legjobban és amúgy is csak az számít igazinak, aki a sírig viszi és még ott is eszében van. Remélem, hogy Ilonkámnak is József volt az elsöprő első szerelme és ő is pontosan úgy gondolt rá az utolsó útján, ahogyan bárki tenni fogja az első szerelmére gondolva. Amikor rossz érzéseket táplálunk az elsőre gondolva, akkor az bizony egy életen át elkísér. Sajnos az első szerelem lehet egy életen át elkísér, és nem azért, mert olyan jó érzéssel tölti el az embereket. Ismerek olyat, aki mindenkibe szerelmes lett, akivel csak járt. Ő azt mondta, hogy mindenkit szeretett. Van olyan vajon, hogy mindenkit szeretünk? A mai világban kötve hiszem. Én hiszem azt, hogy mindenkinek volt egy olyan szerelme, akire szép emlékekkel emlékszik és volt olyan is, akit élve el tudna ásni. Mindkettőben volt részem és szerintem mindenkinek. Nem szeretnék már félig szeretni. És nem hiszek az első elsöprőben, nem hiszek abban, hogy életünk során az első az mindennél fontosabb. Én hiszem, hogy a szerelem bármikor jöhet és ledönthet a lábunkról úgy, mint mikor az ágyból nem tudunk felkelni, mert influenzásak vagyunk. Hiszem, hogy nem befolyásolhatja az életünket az első szerelem és nem hagyhatjuk, hogy kísérje az rossz netán a következő szerelemben. Nem akarom hinni, hogy érdekből lehet szeretni. Én nem tudok és nem is akarom kipróbálni, mert szerelemmel akarok, halálosan, hogy a csontomig hatoljon.Szeretni. Feltételek nélkül. És én is pontosan a sírig akarom vinni ahogyan a nagyapám tette. Mert az az igazi szerelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése