Megalkuvók

Sosem szerettem a megalkuvást. Sosem éltem így. Semmiben nem vagyok az. Nézek körül magam körül és azt tapasztalom és hát valljuk be, hogy a világban nagyon sokan vannak, akik megalkusznak bizonyos dolgok miatt. Nem szeretek egyedül lenni, de a sors valamiért hónapokkal ezelőtt ezt mérte rám. Borzalmasan érzem néha magamat, de tudom, hogy ez azért is lehet szép, mert legalább senki nem szól bele, hogy éppen mit csinálok és magam döntöm el, hogy hogyan alakítom a napomat. Vannak ismerőseim, akik megalkuvóak, mert félnek egyedül maradni és, mert a társadalom megkívánja, hogy párkapcsolatban éljenek, férjhez menjenek. Közben meg nincs is szerelem. Vannak sokan köztünk, akik szerelem, szeretet és tisztelet nélkül mennek bele kapcsolatokba csak azért, hogy ne legyenek egyedül és nehogy azt mondják róluk, hogy na senkinek sem kellett. Engem sosem érdekelt az, hogy ki mit mond erről és kinek mi a véleménye. Én azt mondom, hogy szerelem és szenvedély nélkül nem érdemes semmilyen kapcsolatba belemenni, mert nem a másikat és nem is a világot csapod be, hanem saját magadat. Nem lesz kellemes öregen ráébredni hogy mennyi mindent szalasztottál el csak mert gyáva voltál. Senkit nem fog érdekelni, hogy te, hogy szenvedsz, mert lehet kívülről az látszódik, hogy nagyon boldog vagy, de sajnos belülről rohadsz. És ezt a rohadást sem smink, sem ruha, sem pénz és legfőképpen a gazdagság sem fogja gyógyítani, széppé tenni. Mert felőlünk rohadhatsz te a puccos, gazdag életeddel, ha nem vagy boldog. Tényleg nagyon szuper biztonságos egy olyan férfivel élni, aki tehetős . Volt részem ebben is, de ahogyan visszagondolok egy percét sem élveztem. Nem is voltam boldog. A biztonság és a szerelem nem egy és ugyanaz. Semmi közük egymáshoz. Magában a biztonság semmit nem ér, ha a férfi felé nincs is vonzalom, érzelem. Nem jobb úgy hazaérni vagy befeküdni az ágyba, hogy annak a férfinak minden egyes porcikáját szereted és kívánod, mint, hogy sok sok pénze van és ettől biztonságban vagy? Ezt a két dolgot lehet együtt is megteremteni, ha nagyon szerencsés vagy és a férfi is pont így gondolkodik. Én speciel behánynék, ha nem bírnám a pasas illatát vagy nem érintene meg a lelke vagy eszembe jutna egy percre is, hogy csak a biztonság miatt vagyok vele. Hát nem. Sosem választanám, mert ettől egy rohadék, szar embernek érezném magamat. Nagyon sok nő így él még ha nem is vallja be. Amúgy meg abban sem vagyok megalkuvó, hogy egy szerencsétlennel kössem össze az életemet csak, mert biztonság van. Nekem szerelem is legyen, mert engem az tart életben. Hogy egész nap remegő gyomrom legyen az első pár hónapban, hogy mindig várjam a találkozást, hogy örüljünk egymásnak. Nem akarok lábtörlő lenni. Nem vagyunk könnyű helyzetben mi, akik amolyan jó csajok vagyunk. Sőt. Pokoli szar, kínkeserves ez nekünk a mai világban, mert hiába mondják ránk, hogy fantasztikusak vagytok, semmit nem ér. Nem adjuk könnyen magunkat és nem alkuszunk meg. A férfi legyen férfi a nő meg nő. És itt jönnek a férfiak. Akik csak azért alkusznak meg egy egyszerűbb nő mellett, mert nincs para velük. A megalkuvó nő könnyebb préda a férfiaknak. Nincs kihívás. Az van amit a férfi akar és kész egy kapcsolat vagy a család és mindig bebizonyosodik, hogy velük tényleg könnyebb, mert semmi izgalom, élet nincs bennük. Sokszor hangoztatom a férfiaknak, hogy uraim: lehet, hogy amikor egy céltudatos, magabiztos nővel kellene együtt élni az nehezebb,de sokkal izgalmasabb, szerintem sokkal jobban megéri.Mert mint tudjuk semmi nincs ingyen a nagy dolgokért keményen meg kell dolgozni. Azt is szoktam mondani, hogy lehet a feleségek felesége, de bizton állítom, hogy ott megbújik egy harmadik is. Tuti, hogy megbújik. Ott lapul mélyen és sokan el sem hiszik, hogy létezik az a bizonyos másik nő. Nyilván egy ilyen nő mellett a férfi nyugodtan teszi le a fejét, míg egy jobb csaj agyalásra kényszeríti. És nem biztos, hogy az a szuper csak olyan gonosz és bárki ágyába befekvős, mint ahogyan az a köztudatban él!! Ilyenkor jön a kérdés, hogy nem jobb kockáztatni? Mert ugye vajon meddig "boldog" az, aki megalkuszik? Minden áldott nap ott lesz benne a kétség, hogy miért nem vágok bele másba, hogy boldog legyek.Miért nem harcolok egy kicsit és miért érem be sokkal, de sokkal kevesebbel, mint amim lehetne? Hogy miért? Mert könnyebb megalkuvónak és gyávának lenni, mint harcolni a boldogságért...
Az élet túl rövid ehhez...