Miszter Faszfej!

Miszter Faszfej!

( Így nevezem, de néha nem is ezt gondolom Róla. )

Azt senki ne kérdezze meg tőlem, hogyan került az életembe ez az ember, mert semmilyen magyarázat nincs rá. Azt sem tudom, hogy a sors, ha ad egy ilyet, akkor miért teszi és mi a feladatom vele.

Nyilván a közösségi oldalak a hibásak ezen a téren(is). Valamiért Miszter Faszfej úgy gondolta, hogy én érdekes lehetek és egy pillanat alatt az életemben volt. Azt sem értem az évek során, hogy rólam semmilyen információ nincs nyilvánosan, de ennek ellenére miért jelölgetnek be emberek. Valahogyan a főhősünk is így lehetett vele. Nyilván elkezdtünk egy elég meddő beszélgetést. És nem az én részemről. Már az első mondat után  éreztem, hogy főhősünk Miszter Faszfej igen nagy lóról szemléli a világot. Nincs ezzel baj, de köztudott, hogy a lóról kurva nagyot lehet esni. ( remélem, hogy azért ilyen hülye, mert már eleget esett a padlóra ) Jött először nekem azt hiszem a véletlen volt a bejelölés, de már megmondom őszintén nem emlékszem rá, mert olyan régen volt. Mondta, hogy Ő már vagy negyvenvalahány éves. És nagyon nagy elvárásai vannak egy kapcsolatban. Ebben a pillanatban gondoltam, hogy na ebből tuti nem lesz nagyon beszélgetés sem, mert pont nem vagyok az-az alkalmazkodó típus. Sőt, egyáltalán nem. Leírta, hogy milyen neki az ideális Nő. Nem is értettem, hogy ezt miért osztja meg velem, mert amit leírt annak én a szöges ellentéte vagyok. Még leírta, hogy a csaj milyen cipőt hordjon meg milyen legyen a lába, lábfeje stb. Ezen mindig olyan nagyokat nevetek, mert tényleg ha szeretünk valakit, akkor ezekért szeretjük? Sosem kapok rá olyan választ, hogy dehogy igen ezek fontosak. Mindig azt mondja mindenki, hogy a belsőkért. Ezzel szemben meg állítgatják itt a nagy sznob, paraszt pasasok az elvárásokat. Amúgy főhősünk nem rossz pasas, de azzal persze nem volt tisztában, hogy míg ő ír nekem ilyen dolgokról én egészen más  emberről álmodozom. ( ezt majd egy következő blogban. ) Amúgy felkeltette érdeklődésemet, mert olyan geci-paraszt stílusa volt. Sosem szerettem a kedves férfiakat. Mindig valahogyan azokkal a seggfej alakokkal találkoztam életem során. Egyébként nem is ismert és állandó jelleggel fikázgatott, de hagytam neki, mert úgy voltam vele, hogy sosem lesz neki szerepe az életemben és akkor meg mit tornázzak azon, hogy ezt ne tegye velem. Nagyon nagy arc pasi ő amúgy. Mondjuk szerintem ezért boldogtalan, mert ekkora egoval nagyon nehéz boldognak lenni valakinek. De gondolom, hogy erre azt mondaná, hogy ő nagyon boldog és semmi baja. De van baja és éppen fent a toronyban. Mindig írt, aztán én is írtam, mert érdekelt, hogy mi van vele, de ha láttátok volna a sablonos írásokat,akkor egy hétig nevetettek volna. Aztán valamiért leosztott ismét és „összevesztünk”. Ez olyan fura, mert nem is ismerjük egymást. Aztán letörölt. Mondjuk ezt többször is megtette már a virtuális kapcsolatunkban, de nem nagyon foglalkoztam ezzel. Aztán megint vissza. Ezt egy párszor megcsinálta. Persze azt mondta mindig, hogy nem vagyok az esete. Tudomásul vettem, de bármit kitettem azonnal reagált egy-egy szóval, persze privát üzenetben. Nézegethetett, mert egyszer írt mint derült égből a villám csapás, hogy ő semmit nem lát rólam és kérdezné, hogy én korlátozom őt? Nos, ha valakivel nem foglalkozunk és egyáltalán nem az esetünk azzal nem törődünk még ilyen szinten sem. A közel ezer ismerősöm közül nem megyek rá vagy 800-ra, mert amúgy egyáltalán nem érdekel az életük. Megnyugtattam, hogy utána fogok nézni a hibának és orvosolom. Azt persze most elmondom és lehet ő is látni fogja ezeket a sorokat, hogy amúgy fogtam és bekorlátoztam a picsába, mert úgy voltam vele, hogy a faszkalap fejével engem ugyan ne nézegessen. De azt, hogy így figyel azt még rém álmomban sem gondoltam volna.    Egyszer valamelyik pasassal, persze haverommal voltunk valahol és kiírtam, hogy „húdebaromirahappyvagyok” és erre is kaptam egy szuper kis üzenetet. Mondjuk azt írta, hogy örül, hogy megtaláltam a másik felemet. Semmi gond nincs ezzel, de sosem keresem kényszeredetten. Aztán írt nem írt. Aztán egyszer leosztottam. Vettem a bátorságot, mert ugye azért nekem az van, és beolvastam Miszter Faszfejnek. Tudja már azért, hogy velem így nem. Valahogyan megértette. Aztán egyszer, de mondom és nagyon nyomatékosan mondom, hogy EGYSZER kedves volt. Kb. 2 napig tartott. Sosem értettem az ilyen pasasokat. Soha. Most az van, hogy ismerősök vagyunk a nagy világ hálón, de semmi egyéb. Bevallom már vártam a napokban, hogy majd ír rám, de azt hiszem sosem fog, mert azt mondta a legutóbbi beszélgetésünkben, hogy a viszony köztünk lezárult. Lehet sokkal jobb így. Nem neki! Nekem…