Megbántott

Kb. 1 hete nagyon megbántott. Soha többé nem állok vele szóba és ahogy elköszöntem tőle az volt az utolsó pont a mi kapcsolatunkban. Soha, de soha többet nem ragálok semmire sem és pontosan azóta nem foglalkozom még a lényével sem, mert azt sem érdemli meg, hogy mondjuk ránézzek. Nagyon nagy arca van és él is vele. De. Egy gyermeteg, nyomorék lelkű, egy rakás nagy szerencsétlenség egy ember, akinek jobb ha a négy fal a barátja és ott ül, mert talán csak a csend érti meg, hogy mit is akar az élettől. Tudom, hogy figyelget és tudom, hogy most ezt is olvasni fogja, bár abban nem vagyok biztos, hogy van-e olyan okos, hogy rájöjjön ez róla szól. Ezennel végérvényesen lezártam ezt a dolgot köztünk és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megmentett egy ilyen idióta, agybeteg, lelki nyomorék embertől. Tudom, hogy ezek nagyon csúnya szavak és bocsássa is meg nekem a jó isten, de sajnos nem tudok máshogyan beszélni róla, mert én tényleg szerettem. Hála elmúlt és még közömbös sem vagyok, mert csak leszarni tudom. Isten veled te majom arc! :)